V. A LSÓPAPSÁG A VASVÁRI FŐESPERESSÉGBEN
V.3. Papi életutak
V.3.1. Horizontális mozgástér: az egyházmegye határain innen és túl
Az alsópapság tagjai előtt nem csak az egyházmegyén belüli plébániaváltás lehetősége állt nyitva, de más egyházmegyéhez tartozó plébánia átvétele is. Hermann István kutatása mutatott rá arra, hogy ez a „migrációs” jelenség mekkora jelentőséggel bírt a veszprémi egyházmegye esetében, ahol az egyházmegye plébániáinak száma egészen az 1750-es évekig meghaladta a papság létszámát. Az egyházmegye vezetése az 1740-es évekig más egyházmegyékből pótolta a hiányzó lelkipásztorokat. E folyamatban jelentős szerepe volt a győri egyházmegyének: az ismert származási hátterű veszprémi egyházmegyei papság 40%-a származott innen. Arányuk csak az 1750-es éveket követően kezdett csökkenni.
A más egyházmegyéből átvett papok aránya, amely nyilvánvalóan átfedésben van a származás szerint említett csoporttal, hasonló tendenciát mutat. Az 1740-es években a veszprémi egyházmegye papsága közel 50%-ban átvett lelkészekből állt. A 148 lelkipásztor közül 53 fő érkezett a győri, 35 pedig az esztergomi főegyházmegyéből. A veszprémi egyházmegye esetében tehát a 18. század első felében a papság utánpótlásának elsődleges forrása a győri egyházmegyéhez tartozó területek voltak, jelentőségüket a század utolsó harmadára is megtartották, hiszen a veszprémi egyházmegye saját szemináriuma felállításának hatása csak évtizedes távlatokban tudott megmutatkozni.468
466 Conc. Later II. Can. 5. Epistola pastoralis § VIII. 13.
467 Epistola pastoralis § VIII. 13.
468 Hermann I.: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században. I. m. 89–92.
126 Ami a vasvári főesperesség papságának egyházmegyén kívülre irányuló mozgását illeti, azt csupán a vasvári főesperesség tekintetében vizsgálni felesleges, hiszen kevés és önmagában nem értelmezhető adatot kapunk. A valódi(bb) kép megalkotásához a győri egyházmegye egészét kell vizsgálnunk. A téma forrásadottsága szűkös ugyan, azonban – ha nem is a dolgozat által vizsgált teljes időkörre, de egy szűkebb intervallumra vonatkozóan – a Győri Egyházmegyei Leváltárban őrzött Protocollum vicariatus generalis kötet bejegyzései fontos információkkal szolgálnak.469 A kötet maga az 1733. évvel indul és az 1754. évvel zárul, azonban áthelyezési adatok csak 1736-tól szerepelnek, 1737-ig csupán a plébániák megnevezésével, 1737-től pedig a klerikusok nevének feltüntetésével.
1737 és 1754 között összesen 442 áthelyezés, illetve kinevezés szerepel a kötetben, melyek összesen 345 személyt érintettek. E forrás alapján évente átlagosan 27 áthelyezés, illetve plébániára vagy káplánságra való kinevezés történt a győri egyházmegyében.470
Az áthelyezések/kinevezések számát tekintve kiemelkedik az 1749-es év. A vasvári főesperességet érintő 1748-as összeírást követő évben 44 áthelyezés történt, s ezek 43%-a (19 fő) a vasvári főesperesség plébánosait érintette. Túlnyomó többségük a főesperességen belül váltott szolgálati helyszínt, mindössze három fő került át másik főesperesség területére.
Hasonlóan nagyszámú áthelyezés, illetve kinevezés történt 1752-ben, ekkor a 41 eset 46%-a érintette a vasvári főesperesség papságát. Ebben az évben 24% volt a pályakezdő klerikusok aránya, akiknek 70%-a a vasvári főesperesség valamelyik plébániájára került. A tíz pályakezdő ekkor már egyetlen kivételtől eltekintve mind káplánként kezdte meg szolgálatát.
A kivételt Árvay Mihály, ekkor rábapatonai plébános egyházmegyéből történő elbocsátása miatti üresedés betöltése jelent(h)ette: Rábapatonára plébánosként érkezett az ifjú Sárosi József.471
1737 és 1754 között öt olyan klerikust jegyez le a forrás, akinek az egyházmegyéből távoznia kellett (dismissus est), az okokat sohasem részletezi.472 Közülük Árvay Mihályról biztosan tudjuk, hogy az általa elkövetett sorozatos szabályszegések miatt válhatott meg tőle ez egyházmegye. Róla később részletesebben lesz még szó.
469 GYEL, Püspöki levéltár, Vegyes egyházkormányzati iratok, Protocollum vicariatus generalis 1733–1754.
470 Egyéb forrásokkal (szentszéki jegyzőkönyvek, esperesi levelezések, stb.) összevetve, ez bizonyosan nem az összes adat, elsősorban az egyházmegyéből bármilyen okból távozó, illetve a szemináriumból frissen kikerülő klerikusokra vonatkozó adatok hiányosak. A szeminaristákra vonatkozóan lásd V.1.2. fejezet. A távozókra vonatkozóan lásd V.4.1. fejezet. De nem szerepel a kötetben az 1748-as összeírásban említett plébánosok 57%-a, illetve a Batthyány-féle egyházlátogatásban szereplő klerikusok 50%-a.
471 GYEL, Püspöki levéltár, Vegyes egyházkormányzati iratok, Protocollum vicariatus generalis 1733–1754. 264.
472 A rendes rendtartás értelmében a papok fegyelmi ügyeivel kapcsolatos iratok a pöspüki magánlevéltár részét képezték, amelyet a püspök halála után hivatalból megsemmisítettek. Emiatt az elbocsátások pontos okát nem lehet felderíteni.
127 Van példa arra is, hogy egyszerűen csak a Pannonhalmi Főapátság alá tartozó plébániára került az illető, jelen esetben Samuel Hriankay Bársonyosra 1749-ben.473 De volt olyan is, aki Stájerországba, illetve a salzburgi egyházmegyében fekvő Schwarzbachba távozott.474 Megjegyzendő azonban, hogy a Schwarzbachba távozó kismartoni káplán helyett, a schwarzbachi plébános Locsmándra érkezett, s vette át a plébánia irányítását.475
A messzire távozók mellett tehát voltak messziről érkező klerikusok is. Ilyen volt például Philip Seidle, aki Sziléziából, a breslaui püspökség területéről érkezett a győri egyházmegyébe, s 1745. március 16-ával Németjárfalu plébánosa lett.476 Nem ennyire messziről érkezett Thomas Scripala, aki korábban az esztergomi főegyházmegyében szolgált, s az éppen csak visszaszerzett (neorecuperata) környei plébániát és annak filiáit vette át 1746 februárjában.477
A plébániaváltások pontos hátterét utólag szinte lehetetlen megfejteni. Alig néhány esetben jelöli a forrás, ha lemondás vagy haláleset miatt volt szükség az adott plébánia ismételt betöltésére. Az áthelyzéseknek az egyházkormányzati megfontolásokon túl számos oka lehetett, például a helyi közösséggel fennálló felodhatatlan viszálykodás, elmérgesedő viták, vagy a plébános magaviseleti problémái. A plébánosok saját kezdeményezésére történő plébániaváltásai mögött is állhattak hasonló megfontolások, sokkal valószínűbb azonban a jobb anyagi körülmények keresése, az a célkitűzés, hogy olyan plébánián szolgálhassanak, amelynek jövedelméből kényelmesen meg lehet élni, s a plébániaház összeomlásától sem kell tartani.478
Emellett nem szabad megfeledkeznünk még egy fontos szempontról: a betegség, gyöngeség, öregség okozta nehézségekről, amelyek megnehezítették vagy egyenesen lehetetlenné tették a lelkipásztori szolgálat teljesítését. Erre a problémakörre hívja fel a figyelmünket a királyfalvi plébános rezignációja.479 Franciscus Atzler a királyfalvi plébániáról mondott le valamikor 1753 folyamán, Zichy Ferenc püspöknek írott levele kivonatolt másolatban maradt fenn. Leveléből derül ki, hogy Atzler is Sziléziából, a breslaui egyházmegyéből érkezett, 1724-ben szentelték pappá a passaui egyházmegyében. A királyfalvi
473 GYEL, Püspöki levéltár, Vegyes egyházkormányzati iratok, Protocollum vicariatus generalis 1733–1754. 214.
474 Joannes Leitner 1740 augusztusában Gyanafalváról (Jennersdorf, ma Ausztria) Stíriába távozott. Josephus Spuczier pedig 1748. október 2-ával a kismartoni káplánságból a salzburgi egyházmegye Schwarzbach plébániájára távozott. GYEL, Püspöki levéltár, Vegyes egyházkormányzati iratok, Protocollum vicariatus generalis 1733–1754. 117., 204.
475 GYEL, Püspöki levéltár, Vegyes egyházkormányzati iratok, Protocollum vicariatus generalis 1733–1754. 204.
476 GYEL, Püspöki levéltár, Vegyes egyházkormányzati iratok, Protocollum vicariatus generalis 1733–1754. 177.
477 GYEL, Püspöki levéltár, Vegyes egyházkormányzati iratok, Protocollum vicariatus generalis 1733–1754. 188.
478 Vö. Fazekas I.: A reformok útján. I. m.
479 Acta Parochialia Districtus Németh Ujváriensis, SZEL, Littera D Nr 6. Miscellanea Parochorum, et Parochiarum Districtus Németh Ujvár. Franciscus Atzler királyfalvi plébános Zichy Ferenc püspökhöz írott levele, é. n.
128 plébániára 1727. júnlius 5-én iktatták be. A győri egyházmegyében másutt nem is végzett lelkipásztori szolgálatot, levele megírásakor 26. éve szolgált a faluban. Atzler kérését azzal támasztja alá, hogy az elmúlt két évben nagyon megromlott a látása és az egészsége, legyengült és sokszor ágynak esik, lelkipásztori munkáját pedig csak nagy nehézségek árán tudja végezni, s ebben senkitől sem számíthat segítségre. A sok nehézség közepette pedig kénytelen egy omladozó plébániaépületben élni, ami már akkor romos volt, amikor átvette a plébániát, s a közel három évtized alatt csak kisebb javításokat tudott eszközölni rajta.480 A levélből nem derül ki, milyen terve volt Atzlernek a királyfalvi plébániáról való távozása utáni időkre.