V. A LSÓPAPSÁG A VASVÁRI FŐESPERESSÉGBEN
V.3. Papi életutak
V.3.1. a Áthelyezési statisztikák és stratégiák
Amennyiben egy lépést hátrálva, a plébánosok egyházmegyén belüli rotációját tekintjük át, úgy azt láthatjuk, hogy sem az esperesi, de még a főesperesi kerület határai sem jelentették a klerikusok mozgásterének határait – sőt ahogy láttuk, maguk az egyházmegyei határok sem tették ezt. A rendelkezésre álló 345 klerikus áthelyezési adatainak vizsgálata azt mutatja, hogy az összlétszám 44%-a az adatfelvétel időszakának végéig hosszabb-rövidebb időre megfordult a vasvári főesperesség plébániáinak valamelyikén. Az egyházmegye egészét tekintve a legtöbb mozgás a vasvári, a locsmándi, a mosoni és a székesegyházi főesperesség területén regisztrálható.
A forrás általában feltünteti, hogy az adott évben hány pap került ki a szemináriumból, mindössze négy évre (1738–1740, 1743) vonatkozóan nincs adat. 1747-ig kettő-négy végzett hallgatót látunk egy évben, 1747-től azonban már hat-hét, sőt 1752-ben tíz végzett hallgató kezdte meg munkáját az egyházmegye valamelyik plébániáján.
A szemináriumból frissen kikerülő klerikusok túlnyomórészt először káplánként végeztek lelkipásztori szolgálatot, a kötetben szereplő 56 szeminarista 25%-a azonban azonnal plébánosként kezdhette meg működését. Feltűnően magas (42%) a vasvári főesperesség, különösen a tótsági esperesi kerület plébániáinak aránya azon települések között, ahova rögtön plébánosként kerültek pályakezdő klerikusok.
A 442 áthelyezésből, illetve kinevezésből 68 (15%) esetben (mely 68 különböző személyt is érintett) valamely település káplánságának betöltéséről született döntés. Ezen esetek 60%-a a szemináriumból került az adott plébániára. Mindössze egyetlen esetről tudható biztosan, hogy
480 A plébánia épületet Atzler távozása után elbontották és egy teljesen új lakóházat építettek az új plébános számára. Batthyány vizitáció II. Királyfalva, 1757. október 6. 978.
129 az egyik káplánságot cserélte egy másikra: Joannes Holecz a győri egyházmegye egyik meg nem nevezett szabad királyi városának (tehát Sopron, Győr, vagy Kőszeg) káplánjából 1752 novemberében a Vas vármegyei Beled település káplánja lett,481 illetve egyetlen olyan eset azonosítható, amikor valaki plébánosból lett káplán: Joannes Fehér a Komárom vármegyei Mocsa plébánosából 1738 júiusában lett Kőszeg szabad királyi város plébániáján káplán.482 Utóbbi eset mégis mind anyagi, mind pedig a felfelé tartó társadalmi mobilitás szempontjából előrelépést feltételez.
Ha a szemináriumból frissen kikerülő klerikusok első szolgálati helyét kutatjuk, a protocollum kötet adatai azt mutatják, hogy az összes ismert eset 41%-a a vasvári főesperesség területén kezdte meg lelkipásztori pályafutását, amely nagyjából megfelel a főesperesség plébániáinak egyházmegyén belüli arányának. Kiemelkedő szerepet játszott Szombathely és Vámoscsalád, ahova a legtöbb első kinevezés szólt, de ebből a szempontból fontos helyszín volt Egervár és Sárvár is. A teljes egyházmegyét tekintve pedig Csepregre, Szanyba, illetve Nagycenkre szólt a leggyakrabban az első (kápláni) kinevezés.
A kápláni szolgálat általában néhány hónaptól egy-két évig tarthatott. Ritkán, de előfordult, hogy ugyanoda kapott valaki plébánosi kinevezést, ahol káplán volt. Még ritkább volt, ha valaki egyetlen szolgálati helyen töltötte több évtizedes pályafutását.
Amennyiben az egyházlátogatási jegyzőkönyvek adatait vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy a klerikusok 13%-a az adott adatfelvétel időpontjáig még az első szolgálati helyén végezte a munkáját. Ez az időtartam néhány hónaptól negyven évig terjed. A leghosszabb egy helyen töltött szolgálati idő Joannes Hüll, S. Trinitas plébánosához köthető, aki a Szily-féle egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint 1778 szeptemberében már négy évtizede szolgált itt, s sem káplán sem plébános nem volt másutt.483 Antonius Szűcs, Kőszeg plébánosa, pedig csaknem kétévnyi káplánság után lett a város plébánosa 1764 körül, s 1780-ban még mindig itt szolgált.484
Ha a három összeírás alapján készült teljes névsort tekintjük, 237 személy esetében áll megfelelő mennyiségű információ rendelkezésünkre.
481 GYEL, Püspöki levéltár, Vegyes egyházkormányzati iratok, Protocollum vicariatus generalis 1733–1754. 273.
482 GYEL, Püspöki levéltár, Vegyes egyházkormányzati iratok, Protocollum vicariatus generalis 1733–1754. 59.
483 Szily vizitáció. 6. kötet. S. Trinitas, 1778. szeptember 3–4. 88.
484 Szily vizitáció. 9. kötet. Kőszeg, 1780. június 7. 30.
130 Életkor Fő Szolgálati helyek
száma (átlagosan)
24-30 28 2,3
31-40 71 2,7
41-50 63 2,7
51-60 18 2,6
61-70 7 2,8
71- 2 2,5
Összesen 237 2,5
19. Táblázat. Szolgálati helyek száma átlagosan, életkor szerinti bontásban
Átlalában tehát két-három szolgálati hely jutott egy klerikusra a 18. századi összeírások szerint. Megjegyzendő azonban, hogy források hiányában nem állt módomban teljes pályaíveket végigkövetni, a fenti adatok a három összeírás időpontját megelőző állapotot tükrözik. Ha valaki több összeírásban is szerepelt, mindig a későbbi összeírásban szereplő adatokat vettem figyelembe.
A fenti vizsgálatot elvégeztem összeírásonként is, azonban releváns különbségek nem mutatkoztak, tehát 1748 és 1780 között nem történt a plébánosok áthelyezésének sem gyakoriságában, sem ritmusában kimutatható változás. A szombathelyi egyházmegye Szily püspök vizitációját követő egyházpolitikája és annak alsópapságra gyakorolt hatásai pedig nem képezik jelen dolgozat tárgyát.
Különbségként megemlítendő, hogy öt vagy annál több szolgálati helyet maga mögött tudó klerikusokkal a Szily-féle egyházlátogatási jegyzőkönyv lapjain találkozhatunk csupán.485 A legmagasabb szám a nyolc volt: Georgius Glaszer, az adatfelvétel időpontjában 53 éves rohonci káplán pályája elején hét évig volt káplán Győrött, majd Szanyban (Sopron vármegye), ahonnan két év után helyezték át a Vas vármegyei Nagyfalvára, ahol négy évet töltött. Ezután a szintén vasi Királyfalva következett, ahonnan nyolc hónapnyi káplánság után a Komárom vármegyei Alsó- és Felsőgalla plébániájára helyezték át plébánosnak, itt nyolc évig szolgált, majd Vas vármegyébe visszatérve, „sok évig” Bándolyon (Veiden) volt ismét káplán, ahonnan egy két hónapos dobrai kitérő után Rohoncra került, ahol ismét káplánként szolgált.486
Pontosabb pályamintázatok megállapításához az egész győri egyházmegyére vonatkozó összes lehetséges forrás bevonására és feldolgozására lesz szükség, hogy legalább kísérletet
485 Öt szolgálati hellyel rendelkezett tíz fő, hattal három fő, héttel, illetve nyolccal egy-egy fő.
486 Szily vizitáció. 11. kötet. Rohonc, 1779. augusztus 3-4. 206.
131 tehessünk valódi pályakövetésre és – amennyiben lehetséges – pályamintázatok, sőt egyházkormányzati stratégiák megrajzolására.