Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek plébánosképe

A trienti zsinat előírásainak megfelelően az egyházlátogatási jegyzőkönyvek részét képezte, hogy a vizitátor saját tapasztalatai és a hívek közlései alapján rövid jellemzést adott a

518 Calendarium Dioecesanum V. Cleri Jaurinensis. Győr, 1771. 44–45.

519 Ják és Pecöl a 18. században már címzetes apátságok.

520 „Sacri Exempti Ordinis Cistercientium ad S. Crucem in Austria, et ad S. Gotthardum in Hungaria abbas” I. m.

44.

521 Calendarium Dioecesanum V. Cleri Jaurinensis. Győr, 1771. 45–46.

522 Calendarium Dioecesanum V. Cleri Jaurinensis. Győr, 1773. 47.

523 Calendarium Dioecesanum V. Cleri Jaurinensis. Győr, 1771. 46–47.

524 Calendarium Dioecesanum V. Cleri Jaurinensis. Győr, 1773. 48.

139 lelkipásztor működéséről, habitusáról. Általában arra a kérdésre keresték a választ, hogy az adott klerikus mennyiben felel meg az új papi ideál támasztotta kritériumoknak. A 17. századi vizitációk jellemzéseiben a pozitívumok inkább rendkívül általános, szinte semmitmondó sablonok, ugyanakkor a negatívumokat meglehetősen részletesen tárgyalták. A negatívumok közül három dolog emelendő ki. Először is, a konkubinátus, illetve a túlságosan fiatal szakácsnő alkalmazása. 1674-ben Kasza Ferenc vizitátor a locsmándi és soproni kerület 57 papja közül 13 esetében talált „persona suspecta”-t, gyanús nőszemélyt a plébánián. A másik súlyos kihágás, az iszákosság volt, mely a 17. századi Magyarországon nem volt ritka jelenség. A harmadik kifogásolt magatartásforma a kötekedés (contentiosus, litigiosus) volt, mely igen gyakran járt együtt az iszákossággal. A plébános ritkábban kifogásolt gyengesége volt annak tudatlansága vagy a gazdálkodásban való járatlansága, hanyagsága, illetve a plébániától való tartós távol maradása.⁵²⁵

A 18. században a dél-dunántúli, például a pécsi egyházmegyét feltérképező vizitációk rendszeresen kitértek arra, képes-e a plébános morális tekintetben példaképként a közösség élén állni (moribus praefuit populo exemplaribus; exemplariter praeest),⁵²⁶ még Batthyánynál is olvashatunk egy-két sablonmondatot a plébános erkölcsösségéről, alkalmasságáról (diligens in cura animarum; sufficiens doctrinae; est sobrius, non percussor, nec contentiosus). Ez a szempont azonban Szilynél még rövidebb megállapításokra szorítkozik, elmarasztaló, negatív jellemzés egyetlen plébános vagy káplán neve mellett sem olvasható.

A 18. század második felében készült egyházlátogatási jegyzőkönyvek nem adnak hírt a vasvári főesperesség területén tapasztalt különösen kirívó esetekről. Általában jó megítélésnek örvendenek a korszak plébánosai és káplánjai, illetve plébániai szolgálatot végző szerzetesei az egyházlátogatási jegyzőkönyvek lapjain.

A korábban megismert körmendi plébánosról, későbbi prépostról és vikáriusról, Csődy Pálról például azt írja a vizitátor, hogy vasárnapokon és ünnepeken a lelkek épülésére szolgáló, hasznos beszédeket tart a hívek számára. A misét kellő tisztelettel mutatja be, a szentségeket a

„legkisebb szabálytalanságot vagy hiányosságot sem vétve” szolgáltatja ki a római katolikus egyház előírásainak megfelelően. Csupán annyi hiányosságot tapasztalt a vizitátor, hogy Csődy örökmécses nélkül viszi az oltáriszentséget a betegekhez, s mécsest csak az istentisztelet idejére gyújt az oltáriszentség előtt. Mint a vizitáció írja, a plébános feddhetetlen életű, mindenben

525 Fazekas I.: A reform útján. I. m. 103–104.

526 Például a Tolna megyei Tamási oppidum plébánosáról azt jegyzi fel a jegyzőkönyv, hogy erkölcsileg és életvitelében utat mutat (praelucet), példamutatása pedig követendő (imitando exemplo). 1742. június 23. Visitatio Canonica Dioecesis Quinqueecclesiensis 1738 – 1742. A bevezető tanulmnyt írta és a forrásokat közreadta: Gőzsy Zoltán – Varga Szabolcs. Seria Historiae Dioecesis Quinqueecclesiensis V. Pécs, 2009. 242, 273, 281.

140 példaadó, a tudományban jártas ember, akit nem csak saját hívei, de az egész megye megbecsül.

Hosszabb ideig nincs távol plébániájától, és amikor eltávozik, káplánja mindig helyben marad.

A hívek gondozásában nincs akadályoztatva, a szertartásokat szabályosan végzi, a felsőbb hatóságok iránt engedelmes, hajviselete és ruházata a kánoni előírásnak megfelelő.⁵²⁷

A másik, korábban már megismert szombathelyi plébánosról, későbbi prépostról, Hajgathó Péterről azt írja a vizitátor, hogy a püspöknek és a helyettesének rendelkezéseit, amelyeket a főesperes közvetít, gondosan áttanulmányozza és bejegyzi az e célra kijelölt könyvbe. Mint kerületi esperes, kerületének papjaihoz is eljuttatja, s ahogy lehet, megtartásukat szorgalmazza. A betegekhez az oltáriszentséget nyilvánosan viszi, ahogy az előírás és ahogy a körülmények lehetővé teszik. A többi szentséget is az előírásoknak megfelelően szolgáltatja ki, s az ő mulasztása miatt senki nem távozik szentségek felvétele nélkül az élők sorából.⁵²⁸

A szentségek pontos kiszolgáltatását, a miserendet és a vasárnapi hitoktatás kérdéskörét alaposan körbejárja mind a Batthyány-féle, mind pedig a Szily-féle egyházlátogatási jegyzőkönyv. Hajgathóról például lejegyzi a vizitáció, hogy – az előírásnak megfelelően – házasságkötés előtt az esküvőt háromszor kihirdeti. Őrzi a kereszteltek, a házasodottak és a halottak anyakönyvét, s mindent szabályszerűen, az előírt rovatba feljegyez. Kivéve a temetési bejegyzéseket, mert azokat a filiákban, Oladon, Kámonban, Kissében és Zanaton a ludi magisterek maguk intézik, s ők tartoznak a plébánosnak bejelenteni a temetéseket. A plébános engedélye nélkül – mivel, mint a vizitáció írja, erre megyei előírások is vannak – senkit sem temethetnek el. A miserenddel kapcsolatban a vizitátor megjegyzi, hogy a jeles ünnepek istentiszteleti rendjét a káptalan és a plébánia között eddig semmiféle előírás nem szabályozta, s ebből gyakori súrlódások származnak, amelyek csak úgy orvosolhatóak, ha a püspök pontos szabályokat ír és állandósít.⁵²⁹

A vizitátorok megjegyzéseiből kirajzolódó ideális pap tehát távol áll a konkubinátus gyanújától, tartózkodik az alkoholtól, híveivel egyetértésben él, jó gazda, de az anyagi javak nem kötik le minden figyelmét és energiáját. Engedelmes. Ordináriusa engedélyével tölti be a plébániát és annak engedélyével hagyja el azt. Rendszeresen mutat be szentmisét, azon prédikál, a szentségeket az egyházi előírások szerint szolgáltatja ki. A 18. század második felének vizitációiból ehhez az eszményhez igen közel álló – ha nem is tökéletes – klerikusok vonásai bontakoznak ki.

527 Batthyány vizitáció I. Körmend, 1756. október 21. 703–705.

528 Batthyány vizitáció I. Szombathely, 1754. január 16. 55.

529 Batthyány vizitáció I. Szombathely, 1754. január 16. 56–58.

141 V.4.2. Az esperesi összeírások plébánosképe

Lényegesen árnyaltabb kép bontakozik azonban ki az esperesek által készített összeírásokból.

Amint fentebb már említettük, ebben a következő kérdések szerepeltek a plébánosra vonatkozóan: Van-e az adott településen plébános? Világi vagy szerzetes? Ha szerzetes, melyik rendbe tartozik? Hány éves és mióta felszentelt pap? Mióta végez lelkigondozást? Hány éve szolgál az adott plébánián? Korábban hol és mennyi ideig teljesített szolgálatot? Hol és mennyi ideig volt káplán? Milyen stúdiumot végzett és hol? Milyen nyelven beszél? Milyen szinten?

Milyen könyvekkel rendelkezik? Van-e káplán? Ha van, mióta szolgál itt? Korábban hol és mennyi ideig szolgált? Milyen stúdiumot végezett el? Milyen nyelven beszél? Milyen szinten?

1748-ban külön kérdést szenteltek annak is, hogy milyen a pap kapcsolta a hívekkel, illetve a földesúrral, rákérdezett továbbá arra is, hogy az esperesi és püspöki utasításokat miként hajtja végre plébániáján.⁵³⁰

Legtöbbször itt is sablonokat találunk, a plébános általában optime vagy bene, olykor laudabiliter se comportat, gyakran annyit jegyez csak föl az esperes, hogy nullas habet discordias. A plébánosok az összeírások tanúsága szerint az utasításokat általában diligenter, prompte, fideliter, esetleg obedienter hajtják végre, de a rite minősítés is fel-feltűnik. Ezek a jelzők leginkább az esperesek szóhasználatának különbözőségéből fakadóan, esperesi kerületenként mutatnak eltérést, ahogy a kérdések megválaszolásának módja is: volt, aki folyó szövegként mondatokba szerkesztette válaszát, ám a legtöbben táblázatba foglalt néhány szavas reakciókat küldtek vissza a püspökségre.

Az 1748-as esperesi adatfelvételek egyértelműen a pontos megismerés célját szolgálták.

Lapjain nem csak, hogy megjelennek a problémák, az esperesek törekedtek is a valós helyzet megismerésére és a legjobb tudásuk szerinti információk továbbadására. Az összeírás elkészítésének módja és célja is eltér az egyházlátogatási jegyzőkönyvekétől. Lehetséges, hogy a kerületi esperes maga járta körbe a plébániákat, de több esperesi kerület esetében valószínűbbnek tűnik, hogy „önbevallásos” módszerrel, a plébánosok megküldték a válaszokat a kapott kérdéssorra, az esperes pedig csak a problémás ügyekkel foglalkozott. Erre utal például Josephus Varsics körmendi plébános saját bevallása: Varsics lakonikus válaszát, miszerint

„végrehajtja” a püspöki és esperesi utasításokat, Kiss Dániel szombathelyi plébános és kerületi

530 Quantum ad Parochum et administrationem curae animarum 1., 2., 3. pontja.

142 esperes minden bizonnyal saját tapasztalatai alapján, határozott tollvonásokkal pontosította a szöveget, s toldotta bele a negligenter minősítést.⁵³¹

Többször találkozhatunk a szövegben olyan kifejezésekkel, melyek arra utalnak, hogy az esperes utána járt vitás ügyeknek (investigo, observo), kikérdezte a híveket a papjukról, meghallotta és le is írta a panaszokat, vádakat.

Az itt megjelenő negatívumok általában a plébános és a földesúr, vagy a plébános és a hívek közötti, esetleg mindkettővel fennálló folyamatos viszálykodás (dissensio), civódás (rixa) problémakörébe sorolhatók. Ilyen helyzetben volt például Kiclád plébánosa, Paulus Trairics is, aki az összeírás szerint a falubeliekkel continuis in discordiis vivit, s aki az elöljárói utasításokat valde negligenter tartotta és tartatta be.⁵³²

Kiss Dánieltől, a szombathelyi kerület esperesétől származik az a dokumentum, melyet a kerület összeírásához csatolt. Ebben felhívta a püspökség figyelmét az egyházmegye papságához nem méltó magatartásra, hosszabban kifejteve a négy plébános viselt dolgait.

Nicolaus Blasovics, Felsőszilvágyi plébánosról írja, hogy botrányos életet él, azt beszélik, hogy a szakácsnőjével viszonyba keveredett, akitől gyermeke is született. Ez a viselkedés pedig tovább nem tűrhető.⁵³³ Szentszéki eljárás indult, melynek során a Blasovics elleni vád kiegészült még súlyos istenkáromlással is. Az eljárás során annyi bizonyosodott be, hogy gyakran és fennhangon káromolta Istent, és valóban gyanús viszonyba keveredett egy Fodor Erzsébet nevű asszonnyal. Az ítélet szerint Blasovicsot 1753. május 29-ével megfosztották a felsőszilvágyi plébániától és a győri egyházmegyéből is elbocsátották.⁵³⁴

Kiss esperes listája szerint Paulus Derzanics hídvégi plébános fiatal, kacér szakácsnőt (cocam juvenem procarem) tart, s vele, valamint egy nemes asszonnyal is hírbe hozták. A már említett Josephus Varsics, körmendi plébánosnak is felrója, hogy nagyon fiatal szakácsnőt tart, ám az esperes megfigyelése alapján Varsics ezen felül még languidus, piger, incurius ember is, és semmiféle szellemi-lelki fejlődést nem mutat, s úgy él az „eretnekek fészkében”, hogy a lehető legtöbb lelket hagyja „az igaz hit” számára elveszni.⁵³⁵

531 Acta Parochialia Districtus Sabariensis, SZEL, Litera B Nr. 5. Conscriptio Districtus Sabariensis. Körmend, 1748. április 2.

532 Acta Parochialia Districtus Rohonczensis, SZEL, Litera C Nr. 2. Conscriptio Districtus Rohonczensis. Kiclád, 1748. február 25.

533 Acta Parochialia Districtus Sabariensis, SZEL, Litera B Nr. 5. Conscriptio Districtus Sabariensis. Ják leírásában.

Ják, 1748. május 6.

534 GYEL, Püspöki levéltár, Szentszéki jegyzőkönyvek, Protocollum consistoriale 1735–1756. 1753. május 29.

Oldalszám nélkül.

535 Acta Parochialia Districtus Sabariensis, SZEL, Litera B Nr. 20. Nagynardai jobbágyok Zichy Ferenc püspökhöz írott levele, Nagynarda, é. n.

143 Varsics néhány évvel később egy másik beszámolóban is feltűnik: Hajgathó Péter esperes 1753-ban néma lelkiismeretű (cauteriata conscientia) férfiként jellemzi, mikor a körmendi hívek panaszait tolmácsolta. Eszerint Varsics vasár- és ünnepnapokon először Körmenden misézik, majd valamelyik filiában, azt azonban előzetesen sosem hirdeti ki a híveknek, hogy pontosan melyikben. Többször előfordult, hogy amikor az emberek szentmisére érkeztek a materbe, ő már be is fejezte a szentmisét, és épp távozik is a második misét bemutatni valamelyik filiában. Többek beszámolója szerint gyakori, hogy éjjel két óra körül még ivócimborákkal tölti az idejét, mindig szomjazik és indulatos (vehemens). Az esperes azt gyanítja, hogy Varsics az ivással töltött éjszaka után még szentmisét is bemutat.⁵³⁶

A plébános nemtörődömségét jól példázza a következő panasz. Körmend filiáiban sok horvát anyanyelvű ember élt, akik közül sokan nem tudtak magyarul, ám erre Varsics nem volt tekintettel, még a haldoklók szentgyónásakor sem vitt magával senkit, aki ismerte volna a nyelvet. Ennél is súlyosabb vád azonban, miszerint valahányszor feladta az utolsó kenetet, 5 krajcár helyett 25 krajcárt kért el. Olykor, ha a szerencsétlen betegnek semmije sem volt, Varsics egyszerűen otthagyta, és a szerencsétlen betegnek szentségek nélkül kellett meghalnia.⁵³⁷ Hogy Varsics alkalmatlansága és minősíthetetlen magatartása nem maradt következmények nélkül, azt Hajgathó Péter 1754-es, a püspöknek írt beszámolója mutatja, melyben azt írta a körmendi plébániáról, hogy jelenleg vacat, mivel Joannes Varsics lemondott (resignat).⁵³⁸ Távozásának pontos körülményei nem ismertek, azonban igen valószínűtlen, hogy az egyházmegyén belül másik plébániára került volna, mivel a neve sem a néhány évvel későbbi Batthyány-féle vizitációban, sem a győri egyházmegye bármely másik főesperességét érintő egyházkormányzati iratában nem szerepel.

A megfelelő plébános kiválasztása kulcsfontosságú lépés volt egy ennyire elhanyagolt, sőt meggyötört mezővárosi plébánia esetében, ahol nagyszámú protestáns közösség is élt. A

„kármentésen” túl, a hívek bizalmának visszaszerzése is nagy kihívást jelenthetett az újonnan érkező számára. Nem csoda, hogy a döntéshozók választása Csődy Pálra esett, akiről maga Hajgathó 1753-ban úgy nyilatkozott, hogy egy szerény, pius, rendkívüli műveltséggel rendelkező pap, aki példamutató életet élt.⁵³⁹

536 Acta Parochialia Districtus Sabariensis, SZEL, Litera B Nr. 12. Hajgathó Péter szombathelyi plébános és kerületi esperes Zichy Ferenc püspöknek írt levele. Szombathely, 1753. március 28.

537 Uo.

538 Acta Parochialia Districtus Sabariensis, SZEL, Litera B Nr. 12. Hajgathó Péter szombathelyi plébános és kerületi esperes Zichy Ferenc püspöknek írt levele. Szombathely, 1754. december 18.

539 Acta Parochialia Districtus Sabariensis, SZEL, Litera B Nr. 12. Hajgathó Péter szombathelyi plébános és kerületi esperes Zichy Ferenc püspöknek írt levele. Szombathely, 1753. március 28.

144 Visszatérve az esperesi beszámolóhoz, Kiss még egy plébánost említett név szerint.

Georgius Nimethi, egyházasrádoci plébánossal kapcsolatban érdekes dolgot emelt ki: azon túl, hogy maga is megjegyzi, Nimethi alias bonus, azonban inhospitalis és avarissimus emberként jellemzi, és elfogadhatatlannak tartja a plébános azon szokását, hogy a legszegényesebb és rongyosabb ruhákban mezei munkákat végez: klerikus volta ellenére szánt, vet, arat, betakarít.⁵⁴⁰ Nimethiről Hajgathó Péter már idézett levele⁵⁴¹ csupán annyit jegyez meg, hogy nem rosszindulatú, sem nem heves ember, bár különösebben nem is művelt.⁵⁴² Batthyánynál pedig már minta lelkipásztorként jelenik meg, az ekkor 35. éve itt szolgáló klerikus. Nimethinek egyelőre nem ismert fegyelmi ügye, Egyházasrádóc volt az első szolgálati helye, és igen nagy a valószínűsége, hogy egyben ez volt az utolsó is.⁵⁴³

1759-ből származik Csődy Pál szombathelyi plébános és kerületi esperes egy Zichy Ferencnek írott levele, melynek első bekezdésében leszögezi, olyan esetekről referál a püspöknek, melyek az utolsó kánoni vizitációja óta jutottak a tudomására, és az Epistola pastoralisban foglaltak ellen vétettek.⁵⁴⁴

Első helyen Ladislaus Gombosy gencsi plébánost említi, aki – mint írja – esküvők alkalmával asszonyokkal és leányokkal is táncolt, s gyakran hajnalig iszik, ezen viselkedéstől pedig az sem tarja vissza, ha a következő napon miséznie kellene. Beszámolók szerint a hanyagsága miatt három beteg is szentségek nélkül halt meg. Az ügyben szentszéki eljárás elindítását javasolta.⁵⁴⁵ Erre vonatkozóan azonban nem találtam adatot a szentszéki jegyzőkönyvekben.⁵⁴⁶

A körmendi plébánost, Adamus Csikot azzal vádolták meg, hogy nem tartotta meg az Epistola pastoralis szerinti ünnepnapi és vasárnapi miserendet: igen sokat késik, amikor pedig megérkezik, szigorú szavakkal (asperioribus verbis) visszazavarja a várakozást elunt híveit a templomba. Mellesleg felületesen és sine zelo prédikál, katekézist csak nagy ritkán tart, és semmiféle együttérzés (commiseratio) nincs benne nyomorúságban élő hívei iránt.⁵⁴⁷

540 Acta Parochialia Districtus Sabariensis, SZEL, Litera B Nr. 5. Conscriptio Districtus Sabariensis. 1748.

541 Minden bizonnyal ez a levél a korábbi, hiszen Hajgathó mint dozmati plébánost méltatja Csődy Pált.

542 Acta Parochialia Districtus Sabariensis, SZEL, Litera B Nr. 12. Hajgathó Péter szombathelyi plébános és kerületi esperes Zichy Ferenc püspöknek írt levele. Szombathely, 1753. március 28.

543 Batthyány vizitáció I. Egyházasrádóc, 1756. októben 23. 830.

544 Acta Parochialia Districtus Sabariensis, SZEL, Litera B Nr. 12. Csődy Pál szombathelyi esperes Zichy Ferenc püspökhöz írott levele, Szombathely, 1759. február 16.

545 Acta Parochialia Districtus Sabariensis, SZEL, Litera B Nr. 12. Csődy Pál szombathelyi esperes Zichy Ferenc püspökhöz írott levele, Szombathely, 1759. február 16.

546 Vö. GYEL, Püspöki levéltár, Szentszéki jegyzőkönyvek, Protocollum consistoriale 1756–1759, illetve 1760–

1763.

547 Acta Parochialia Districtus Sabariensis, SZEL, Litera B Nr. 12. Csődy Pál szombathelyi esperes Zichy Ferenc püspökhöz írott levele, Szombathely, 1759. február 16.

145 A tömördi plébános, Joannes Dicsko, mióta hívei vele szemben kiálltak, ritkán, minden harmadik vagy negyedik ünnepnapon vagy vasárnapon tart csak prédikációt, katekézist pedig még ritkábban. Nemkülönben a meszlényi és a pősei plébános, akik hasonlóképpen elhanyagolják a hitoktatást. Őket Csődy már korábban felszólította, hogy változtassanak viselkedésükön, s Csődy szerint ezen kötelezettségüknek diligenter eleget is tettek. Csődy az utolsó bekezdésben a lelkigyakorlatot elmulasztó plébánosokról is ejt néhány szót, ám őket már nem említi név szerint.

Azzal a gondolattal zárja levelét, hogy vigaszul szolgált számára, hogy sok plébános példásan és buzgón végzi az apostoli szolgálatot, s pozitív példaként kiemeli a szecsődi plébános, Joannes Prukker nevét.⁵⁴⁸

Ezek a források tehát sokkal inkább nyújtanak valós képet, egészen biztosan nem szolgáltak reprezentációs célokat, mint az egyházlátogatási jegyzőkönyvek tették. A plébánosok jellemzésének szemopontjából legértékesebb forrásnak azonban nem is maga az 1748-as conscriptio tekinthető, hanem az elvétve fennmaradt esperesi levelek és kiegészítések, melyek a legpontosabb képet nyújtják az egyházmegye alsópapságának pontosabb megismeréséhez.

V.5. Konfliktusok és normaszegések

V.5.1. Konfliktus: Nagynarda és az adminisztrátor

Egy lokális közösség és lelkipásztora kapcsolatába enged betekintést a következő néhány 1740-es évek derekán, a rohonci kerületben fekvő Nagynardán és filiáiban (Alsócsatár és Felsőcsatár) kelt dokumentum. A szövegekből a falu és lelkiszolgálatára kinevezett adminisztrátora súlyos ellentétektől terhelt kapcsolata rajzolódik ki.⁵⁴⁹

A nagynardai, valamint az alsó- és felsőcsatári hívek Zichy Ferenc püspök elé terjesztett kérésükben előadták, hogy mióta régi plébánosuk, Mathias Pollák Szerdahelyre promoveáltatott,⁵⁵⁰ magukra maradtak, mert a csémi plébános, Mathias Hericz, akit lelkigondozásukra rendeltek „mindannyiuk akarattya ellenére”, nem látja el megfelelően a kötelességét. A szentmisékre az emberek alig harmada jut el, mivel későn ér ide Csémből, a misére csak déli 12 óra után kerül sor, de addigra a hívek „kiváltképpen hideg időben, elunják

548 Acta Parochialia Districtus Sabariensis, SZEL, Litera B Nr. 12. Csődy Pál szombathelyi esperes Zichy Ferenc püspökhöz írott levele, Szombathely, 1759. február 16.

549 Acta Parochialia Districtus Sabariensis, SZEL, Litera B Nr. 20. Nagynardai jobbágyok Zichy Ferenc püspökhöz írott levele, Nagynarda, é. n.

550 Pollák 1742. január 27-ével került Szerdahelyre. GYEL, Püspöki levéltár, Vegyes egyházkormányzati iratok, Protocollum vicariatus generalis 1733–1754. 128.

146 a várakozást”. Mint írják, már hárman is szentgyónás nélkül haltak meg a plébános távolmaradása és negligenciája miatt, s kérik, hogy a püspök küldjön nekik papot, hiszen „ezen a nyomorúságos életünkben úgy is más hasznunk nincsen mint lölki üdvösségünk: ha pedig attul is oly gondatlan destituáltattunk jobb volna azon ember az világra ne születnék”. A három falu híveinek közössége fel is ajánl az új plébánosnak egy „jó darab szántó földet, két szekérre való rétet, tizenkét köböl zabot”, erejükön felül, ismét önálló plébánia fenntartására tesznek kísérletet. Igen súlyos állítással adnak nyomatékot kérésüknek: ezzel a pappal semmiféle közösséget nem vállalnak, s ezért a miséjére sem akarnak menni a falubeli hívek.⁵⁵¹

Az ügyben vizsgálat indult: 1745. november 3-án kelt Nagynardán az a dokumentum, mely a plébános hanyagsága ellen szót emelő tanúk vallomását tartalmazza. A falusiak igen nehezményezték, hogy plébánosukat több alkalommal is hiába keresték, mikor haldoklóhoz hívták volna, ám őt sem a plébánián, sem a filiákban nem találták. Arra is volt példa, hogy ha meg is lett a plébános, késedelmeskedett, órák múlva indult csak a beteghez. Így gyónás nélkül

Az ügyben vizsgálat indult: 1745. november 3-án kelt Nagynardán az a dokumentum, mely a plébános hanyagsága ellen szót emelő tanúk vallomását tartalmazza. A falusiak igen nehezményezték, hogy plébánosukat több alkalommal is hiába keresték, mikor haldoklóhoz hívták volna, ám őt sem a plébánián, sem a filiákban nem találták. Arra is volt példa, hogy ha meg is lett a plébános, késedelmeskedett, órák múlva indult csak a beteghez. Így gyónás nélkül

In document doktori disszertációjának (Pldal 138-0)