V. A LSÓPAPSÁG A VASVÁRI FŐESPERESSÉGBEN
V.7. A plébános segítői
V.7.2. b Obstetrices
A bábák szintén részét képezték az egyházlátogatási jegyzőkönyvek kérdéssorának, mivel ők is a plébános segítői közé sorolhatók. Egyrészt egyházi, másrészt egészségügyi szempontból játszotak fontos szerepet.655 Ha erős és egészséges újszülött jött világra, akkor a bába feladata volt a híradás a gyermek érkezéséről, egyrészt az apának és a rokonoknak, másrészt a papnak.
A keresztelő megszervezése szintén a bába feladata volt, erre egészséges csecsemő esetében is legkésőbb néhány napon belül sort kellett keríteni. Ugyancsak a bába feladata volt a
651 Acta Parochialia Districtus Sabariensis, SZEL, Litera B Nr. 20. Csehimindszentiek papkérése. Szombathely, 1764. december 10.
652 A témáról bővebben: Bíró Friderika – Káldy Mária: „Serkenj fel és állíts alsó iskolákat...” Fejezetek Vas megye kisiskoláinak történetéből. In: Ház és ember. Szabadtéri Néprajzi Múzeum Évkönyve. Szerk? Szentendre 1994.
653 Dénesi T. : Alsópapság, pasztoráció és egyházi irányítás a 18. századi veszprémi egyházmegyében. I. m. 91.
654 Tóth I. Gy.: A vasi kisiskolák társadalomtörténete I. m. 625.
655 A témáról bővebben: Krász Lilla: A bába történeti szerepváltozása a 18. századi Magyarországon. Bp. 2003.;
Deáky Zita–Krász Lilla: Minden dolgok kezdete. A születés kultúrtörténete Magyarországon (XVI–XX. század).
Bp. 2005..; Bárth D.: Esküvő, keresztelő, avatás. I. m. 160–165.
170 keresztszülők felkérése.656 Részt vett továbbá a szülés utáni asszonyavatás szertartásában is.657 Általában hat hétig tartott a gyermekágyas időszak, majd ezt követte az avatás szertartása, ahol a bába kísérte el a templomba az anyát, részt vett az ünnepségen, amelyet követően szűk körben, a keresztanyával és rokon asszonyokkal együtt megünnepelték az anyát, akit a bába köszöntött a Boldogasszonypohár körbeadásával, hogy Isten segedelmével túlesett a veszélyes szülésen és az asszonyi közösségbe is visszatért.658 A Szily János végezte egyházlátogatás tanúsága szerint ezen szolgálatukért cserébe bizonyos összeg illette a bábaasszonyokat.
Messze a 20. századra átnyúlva igen magas volt a magyarországi gyermekhalandóság, a csecsemők jelentős hányada meghalt egy éves koráig, s ezen belül is igen magas volt a halvaszületések száma. A halva született gyermekeket, akiket nem volt mód megkeresztelni, általában a bába vagy az apjuk egyedül, a közösség bevonása nélkül temette el. Általában a temető árkában, vagy azon kívül, mivel a kereszteletlen lelkeknek nem járt a temető megszentelt földje. Ha azonban élő, de gyenge, életképtelennek tűnő gyermek született, akkor a család és a bábaasszony volt a felelős, hogy ne kereszteletlenül haljon meg. Idő szűkében a bába részesítette a gyermeket a keresztség szentségében. Ez volt a szükségkeresztség intézménye, melyet nem csak a katolikus egyház előírása és elvárása tett szükségessé, hanem a kereszteletlenül meghalt gyermekhez fűződő hiedelmek is.659 Ezek közül a legfontosabb, hogy a kereszteletlenül meghalt gyermek nem üdvözülhet.
A szükségkeresztségről a legkorábbi rendelkezés a 6. századból való (gerundai zsinat, 5.
kánonja), mely kimondja, hogy ha az újszülött beteg, s nem kívánkozik anyatej után, azonnal meg kell keresztelni. Szent Ágoston után az egyházi törvénykönyv úgy rendelkezett, hogy az anyaméhben senkit se kereszteljenek meg addig, amíg remény van arra, hogy születése után keresztelhető lesz.660 Ezen rendelkezések mintegy ezer évig meghatározták a szükségkeresztség intézményét.
Mária Terézia rendeletileg is szabályozta a kérdést, a bábák számára kötelezővé és kötelességgé téve a szükségkeresztelést, hogyha a gyermek életének megmentésére semmilyen remény nem volt. Azzal a megszorítással, hogy szükség esetén a nem katolikus gyermekeket is
656 Deáky Zita: A bába a magyarországi népi társadalomban (18. század vége – 20. század közepe). Bp. 1996. 86–
87.
657 A szüléshez kapcsolódó rítusoknak csupán egyike volt a tisztátalansági időszakot lezáró purifikációs szertartás, amely mind a keleti, mind a nyugati kereszténység gyakorlatában átöröklődött. Az asszonyok templomi bevezetése már a legkorábbi, 12-13. századi nyugat-európai rituálékban is helyet kapott, az első magyarországi szertartásleírást pedig a jászói premontrei prépostság 14. századi breviáriumában találjuk. Bárth D.: Esküvő, keresztelő, avatás. I. m. 212.
658 Deáky Z.: A bába a magyarországi népi társadalomban I. m. 90–91.
659 Uo. 92.
660 Deáky Z.–Krász L.: Minden dolgok kezdete. I. m. 275.
171 kereszteljék meg.661 A szükségkeresztség ellen a reformátusok és a zsidók is tiltakoztak, a reformátusok a szükségkeresztség tilalmát híveik számára időről időre megismételték. Azonban az állam, majd később a katolikus egyház olyan erős kívánalmakat fogalmazott meg a szükségkeresztséggel kapcsolatban, hogy szinte minden, a bába tevékenységével foglalkozó rendeletben, utasításban, tankönyvben helyet kapott, még a 20. század első felében is.662
Hasonló értelmű rendelkezések a városi elöljáróságok szabályzatai között is szerepeltek.
A kecskeméti magisztrátus 1731. február 10-én kelt rendelete szerint például „A bába köteles az esküt a bíró előtt letenni. Ha észleltetik, hogy a született gyermek a keresztelést nem éri meg, azt a bába keresztelje meg akép mint Krisztus urunk Szent János által a Jordán vizében megkereszteltetett: az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Az egyházi személyeknek és bíráknak engedelmeskedni tartoznak. Személyválogatás nélkül szegénynek úgy mint gazdagnak egyaránt szolgáljanak. A részegeskedéstől és bűbájosságoktól tartózkodjanak.” A bábákat a helyi papok tanították meg a keresztelés helyes módjára.663
A veszprémi egyházmegyében az első ismert rendelkezést Koller Ignác püspök (1762–
1773) adta ki. Előírta, hogy a plébánosok tanítsák meg a bábákat a keresztelés helyes módjára, majd utána eskessék fel őket. Korábban nem volt egyértelmű, hogy a plébános vagy az iskolamester kötelessége-e a bábákkal való foglalkozás, a korábbi vizitációkban mindkét megoldásra akadt példa. A veszprémi egyházmegye vizitátorai szerint a bábák általában ismerték a keresztelés szertartását és az esküt is letették. Ha ez nem történt meg, a vizitáció alkalmat teremtett mindkettőre.664
Zichy Ferenc püspök Epistola pastoralisa rögzíti, hogy a bábának katolikusnak kell lennie, képzettnek kell lennie és eskütételi kötelezettsége van. A keresztelés helyes módjára a plébános köteles a bábákat megtanítani és levizsgáztatni őket.665 A plébánosnak el kell tiltania a nem katolikus vallású bábákat hivatásuk gyakorlásától. Ez a rendelkezés azonban a gyakorlatban nem tűnt megvalósíthatónak, hiszen még a Szily János-féle egyházlátogatási jegyzőkönyvek lapjain is számtalan protestáns bábával találkozunk.
661 Deáky Z.: A bába a magyarországi népi társadalomban I. m. 93.
662 Torkos Justus János 1745-ben az egész országra nézve kötelezően elfogadott Pozsonyi Taxájának 4. pontja így fogalmazott: „A gyönge és már-már haldokló csecsemőket, akik már nem bírják ki a pap megérkeztéig, mihelyt világra jöttek, vagy csak éppen születés közben vannak, de egy tagjuk már előbukkant, sima vízzel – és semmi más folyadékkal – egy két tanú vagy keresztszülő jelenlétében a Szentháromság, az Atya, Fiú és Szentlélek nevében kereszteljék meg. A meglett keresztségről tájékoztassák a helyi papot.” Idézi: Deáky Z.– Krász L.: Minden dolgok kezdete. I.m. 276–277.
663 Bárth D.: Esküvő, keresztelő, avatás. I. m. 161–162.
664 Dénesi T.: Alsópapság, pasztoráció és egyházi irányítás a 18. századi veszprémi egyházmegyében. I. m. 94.
665 Epistola pastoralis § II. 2.
172 A Batthyány József-féle egyházlátogatási jegyzőkönyvben még elég gyakori megjegyzés, hogy az adott településen vannak bábák, de vallásuk bizonytalan, és nem biztos, hogy ismerik a keresztelés helyes módját.666 Ezek az esetek feltehetőleg azokat a protestáns bábákat rejtik, akik valamilyen módon ki tudtak térni a vizitárorral való találkozás elől. A jegyzőkönyvben találunk példát arra is, hogy a bába vagy bábák katolikusok, s bár még nem tették le az esküt, de a szükségkeresztelés módját jól ismerik.667 S arra is akad példa, hogy a településen nincs senki, aki kifejezetten bábaként működne, de többen vannak asszonyok, akik ismerik a szükségkeresztelés módját,668 és olyan település is, ahol kétséges, hogy az alkalmi bábaasszony valóban ismeri a módját a keresztség szentségének helyes kiszolgáltatásának.669
A pécsi egyházmegyét érintő kutatás arra jutott, hogy a 18. század elejétől megmutatkozik a kisebb közösségek igénye arra, hogy saját bábával rendelkezzenek. Esetükben általában tükröződnek a nemzetiségi viszonyok, homogén etnikumú településeken egy, heterogén etnikumú településeken két bábát láthatunk.670
A győri egyházmegye vasvári főesperességének településein, bár többségük vegyes nemzetiségű lakossággal rendelkezett, a bábák esetében mégis azt láthatjuk, hogy nem az etnikum, hanem a vallás volt a választóvonal. Ha több bába is működött az adott településen, a katolikus bába mellett protestáns bábát jelölnek az egyházlátogatási jegyzőkönyvek. A bábák nemzetiségére azonban legfeljebb a névalakokból lehet következtetni. A Szily-féle vizitációkor pedig már gyakori a két-három azonos vallású bába a nagyobb településeken.
666 Például: Batthyány vizitáció II. Mariasdorf, 1757. október 22. 631., Kerca, 1758. február 24. 1131–1132.
667 Például: Batthyány vizitáció II. Miske, 1757. szeptember 29. 945.
668 Például: Batthyány vizitáció II. Királyfalva, 1757. október 6. 979.
669 Például: Batthyány vizitáció II. Gerse, 1758. február 18. 1268.
670 Gőzsy Z.–Varga Sz.: Gőzsy Zoltán–Varga Szabolcs: Egyházlátogatási jegyzőkönyvek a pécsi egyházmegyében (1738–1742). I.m. 1160.
173