e Szentlőrinc és Csehimindszent

A plébánosi javadalmazás kérdéskörét kissé árnyalja annak a már említett konfliktusnak a története, mely Szentlőrinc és plébánosa között robbant ki az 1760-as években. A szentlőrinci plébánia a szerényebb bevételű plébániák közé tartozott 1733-ban. Későbbi adat nem áll rendelkezésünkre, de Gerics György ügye arra enged következtetni, hogy ez a helyzet a század második felére sem változott érdemben.

Gerics az omladozó plébániaépület rendbetétele és a földjeinek felszántása miatt nem csak a plébániához tartozó hívekkel, de a földesurakkal is összeütközésbe került. A plébános az időközben olthatatlan viszálykodássá fajuló ügy orvoslásáért a győri püspökhöz és Vas vármegye illetékeseihez folyamodott. 1769. március 30-án kelt az a dokumentum, mely a megegyezés pillanatát rögzíti: a szombathelyi szentszék és a vármegyei illetékesek előtt írásba foglalták az új kontraktust. A testimonialis levélen Gusálly János szombathelyi esperesnek, Babolcsay Imre, Vas vármegye táblabírájának, valamint Zarka György Vas vármegye főbírájának aláírása és pecsétje található.⁴⁴⁵

442 Batthyány vizitáció I. Körmend, 1756. október 21. 706–717.

443 Szily vizitáció 10. kötet. Körmend, 1779. május 5. 152–165.

444 Acta Parochialia Districtus Németujváriensis, SZEL, Litera D Nr. 6. Xaverius Han kicládi plébános Zichy Ferenc püspökhöz írott levele. Kiclád, 1764. augusztus 27.

445 Acta Parochialia Districtus Sabariensis, SZEL, Litera B Nr. 12. Testimonialis levél, Szentlőrinc, 1769. március 30.

111 Az új szerződés értelmében, bár az eddig érvényben lévő, 1721. évi contractus szerint felsorolt földeket a materban és a filiákban lakó nemesek és nemtelenek voltak kötelesek szántani, ám ezen munkákat „dicstelennek, ... sőt nem igen hasznosnak” találták, úgy egyeztek meg, hogy szántás, vetés és a gabona behordása helyett inkább összesen 33 forint 21 dénárt adnak a plébánosnak, mely összegből a mater része 20 forint 36 dénár, a filiáké pedig 12 forint és 85 dénár. Ennek első felét Szent György napján (április 24.), második felét pedig Szent Pál napján (június 29.), négy forint büntetés terhe mellett, ki-ki a maga részét a főcéhmesternek volt köteles kifizetni, aki aztán maga adta azt a plébános kezébe. A főcéhmester felelőssége, hogy a plébános ezt az összeget „minden galiba nélkül” időben megkapja. Ezért a főcéhmester,

„ahogy az eddig is szokás volt”, mentesült a pénzfizetési kötelezettség alól.

A gabonabéli fizetés a „Batthyány vizitációban foglaltak szerint” grazi köbölben fizetendő. Ugyanígy a materben élő földesurak és hívek az „eddigi szokás szerint” kötelesek a konyhára való fát a plébánosnak biztosítani.

A zsellérek szintén a Batthyány vizitációban foglaltak szerint kötelesek „kézi munkájukkal szolgálni”. A plébánosnak pedig ugyanezen vizitációban foglalt stólát és proventust „nem másképpen és nem többet” rendeltek fizetni.

Mélyebb betekintést enged a főesperesség plébániáinak anyagi világába Csehimindszent 1765-ből származó papkérése.⁴⁴⁶ Mivel a korszakból valódi, tehát a plébános és a közösség megegyezését rögzítő szerződést sem a győri, sem pedig a szombathelyi egyházmegyei levéltárban nem találtam, ezt a forrást ismertetem részletesebben.

A kemenesalji esperesi kerületben fekvő település a szombathelyi püspöki szentszékhez intézte papkérését. Mint fogalmaztak, mivel a településen a templom már felépült, szeretnék, hogy papjuk is legyen „ahogy előbbeni időkben is szokás volt”, s ezért „szabad, elszánt jó akaratukból” a következő felajánlást teszik:

Minden mindszenti, akinek igás marhája van, és akár egész, akár fél, akár „fertály” telken gazdálkodik, minden évben egy pozsonyi köböl gabonát, fele-fele arányban búzát és rozsot ad.

Ugyanezen mód szerint a csehi gazdálkodók pedig évente egy pozsonyi köböl rozsot vállalnak a plébánosnak adni. Amely mellé évente minden gazda „húsz pénzt” fizet, mégpedig aszerint, ha „egy kenyéren vannak”, egyszer, ha pedig „külön kenyéren, ámbár egy hajlék alatt lesznek vagy vannak”, ki-ki a maga 20 garasát fizeti meg. Az ottani zsellérek pedig, akár saját, akár más házában laknak, igás állatuk nincs, s nem is gazdálkodnak, hanem „más kézi munkából és párosan élnek”, fél pozsonyi köböl rozsot adnak és „tíz pénzt” fizetnek. A „páratlan zsellérek”,

446 Acta Parochialia Districtus Sabariensis, SZEL, Litera B Nr. 20. Csehimindszentiek papkérése. Szombathely, 1764. december 10.

112 úgymint a szolgálatban lévő feleségek, vagy özvegyek, gabonát nem adnak, hanem esztendőnként tíz garas „lélekpénzt” fizetnek.

Ezeken kívül minden településen a „vonyós marhával” rendelkező gazda évente egy szekér tűzifát összead, melyből 15 szekérrel az iskolamesterek kapnak, a többi pedig a plébánosé lesz. A szekér tűzifa tíz garas megfizetésével kiváltható.

Ami egy tagban lévő szántóföld van Mindszent határában (kb. tíz hold), azt a három falu között fölosztják egyik évre, következő évre hozzá irtanak még 4 holdat Csehiben, majd Csipkereken. Ezeket, és a mindszenti tíz holdat is, a falubeliek megfelelő időben háromszor fölszántják, a plébános vetőmagjával bevetik, boronálják, learatják, a terményt behordják és azt le is fedik. A tavaszi búza esetében pedig helységenként egy-egy holdnyi földdel járnak el ugyanígy. Mint írják, igyekeznek még földet szerezni a plébános számára, s amíg ez nem sikerül, a plébános által árendában szerzett földeket ugyanezen feltételekkel fogják művelni.

A mindszenti határban a Kőris melletti egy tagban fekvő Nagyrét nevű rét egyik felét mindszentiek, másik felét csehiek lekaszálják, mely körülbelül 12 szekérre való lesz, s azt be is hordják, ugyanígy sarjút is kaszálnak, valamint „azon kívül amennyire kívántatik megirtjuk, tisztogatjuk a túrásoktól, vízfolyásoktól” a területet. Ugyanígy járnak el a csipkerekiek a Kerekesrakottya melletti körülbelül két szekérre való réttel, a Nagybűrűnél levő Bökföli Hegy újtában körülbelül egy szekérre való réttel, valamint a Nagyrét végében lévő területtel, melyet a korábbi plébános saját költségen kaszáltatott. Ez szintén körülbelül két szekérre való.

Az egész plébániaházat újonnan építi meg a közösség, mely a következő helyiségekből áll majd: egy szoba kis benyílóval, abból nyíló „kis rekesztés”, pincelejárat, kéményes konyha, cselédszoba, alatta lévő pincével, illetve egy kamra. Az épület kőből készül. Ezen kívül két ló számára istálló, egy szekérszín, illetve egy pajta épül a plébániaház mellé. Ezek egyik fala kőből, a többi fából készül majd. Az építőanyagokat, követ, fát a Kissomló hegyről, a téglát pedig a maguk égetőjéből a három falu együtt szerzi be. Amiért pedig készpénzzel kellett fizetni, mint a kőműves, asztalos, lakatos, üveges, gerencsér munkákért, s deszkákért, annak felét a mindszentiek, másik felét a csehiek és csipkerekiek együtt fogják fizetni. A szükséges meszet a leendő plébános veszi, de a közösség elhozza, beoltja, a kőművesek mellé pedig minden napra elegendő napszámost a három helység közösen biztosít. A tető felrakása, esetleges javítása, illetve szükség esetén újrarakása a három helység közös kötelezettsége, felosztják egymás közt, ki, hol, s mennyinek viselje gondját. Hasonlóképpen járnak el a kerti és utcai kapukat, beállásokat, szalmás, veteményes, és füves kerteket, és a disznóólat illetően is.

113 Céhmestereket minden faluban a leendő plébános egyetértésével rendelnek, akik a

„templomok és falu dolgaiban teljes hatalommal eljárjanak”. Az „öreg céhmester” leginkább a templom dolgaira vigyáz majd: jövedelmeire, adósságaira, költségeire kell ügyelnie, a plébánossal együtt felelős a két kulcsú pénzesláda (gazophylacium) tartalmáért. A „kis céhmesterek” pedig a plébánia dolgaiért felelnek majd: beszedik a plébános gabonáját, lélekpénzeit. Ehhez, ha a plébánosnak lesz szekere, akkor azt, ha nem lesz, a falu által biztosított szekeret használhatják majd. Ők felügyelik majd a szántást, az aratást, kaszálásokat, széna begyűjtéseket, gabona és széna behordásokat, valamint a templommal és plébánia házzal kapcsolatos építési vagy javítási munkálatokat. Az itt végzett munkájukért cserébe a falusi, illetve vármegyei kötelezettségek alól mentesülnek, a plébánosnak sem igás robottal nem tartoznak, sem gabonát, sem lélekpénzt, sem stólát nem kell fizetniük, ez alól csak a copulatio képez kivételt. Ilyen „engedelmek” illetik az „öreg céhmestereket” is.

A plébános állatait őrző pásztorok sem fizetnek semmi mást csak copulatiót, s a plébános sem fizet nekik semmit az őrzésért.

Bábaasszonyokat is fognak tartani, „kik plébános urunktól jól megtaníttatván, a lölki szertartásban híven, és okossan, józanyon fognak szolgálni”.

Misebort minden helység maga biztosít, ha a plébános másként nem rendelkezik, s

„kocsmabor helyett maga borával kívánna élni”. Iskolamestereket a plébános egyetértésével fogadnak majd, olyanokat, akik nem csak éneklésre és a falu notariusságára alkalmasak, hanem

„józanságra, ájtatosságra, jó példa mutatásra, gyermekek szorgalmatos taníttatására, és plébános urunk körül való forgolódásra is mind a templomban, mind más egyházi dolgokban alkalmatossak lesznek”.

Az „ajánlattétel” részét képezte a ludi magister kérdésköre is. A mindszenti mester a következő fizetést fogja kapni: gabonából és lélekpénzből fele annyit, mint a plébánosnak ajánlottak, annyi változtatással, hogy az iskolamester csak rozsot kap. Halottért való éneklésért (nappali és éjjeliért egyaránt) 7 garast, halotti misén éneklésérért 25 garast, harangozásért minden tavaszi és őszi termésből egy kévét, a szőlőhegyeken minden egy darab szőlőből egy

„hegység iccéjényi” bort kap. Hirdető cédulákért és magán emberek számára írt levelek után is hét-hét garas jár neki. Gyermek tanításért „minden kántorra” öt garast, valamint egy szekér tűzre való fát kap majd. Minden évben egy hold földet háromszor megszántanak neki, amit aztán a mester vetőmagjával be is vetnek, boronálnak, learatják, a terményt pedig be is hordják.

Továbbá az iskolamester számára házat építenek. A csipkerekiek hasonlómódon járnak el az iskolamesterükkel. A csehieknek ekkor épp más megállapodás szerint volt iskolamesterük, de

114 mint írták, „ha érdemes mesterünk találtatik, annak (...) mi hasonlóképpen mindeneket fogunk adni”. Ezen kívül a koledából, az új esztendő eleji házszentelésből is részesülni fognak.

Házszenteléskor, mivel a plébánosnak kender földje nincsen, minden háznál kap „két marok kendert”. Ezen kívül régi szokás szerint, kap még egy darab húst, lábat vagy kolbászt, illetve a tavaszi vagy az őszi gabonából „egy kis vékácskával”, „mivel Isten megáldott”.

A stóla megfizetése a következőképpen alakul: a keresztelőért öt garas, a újasszony-avatásért egy garas, a temetésért (akár gyermek, akár felnőtt) öt garas, gyászmisén az énekes tíz garas, a prédikáció egy forint. A házasságkötés tíz garas. Vidéki testimonialisokért, s hirdetésekért „egy marias”-t, anyakönyvek alapján kiadandó testimonialisokert egy tallért kell fizetni. Betegek szentségének kiszolgáltatásáért, betegek gyóntatásáért semmi fizetség nem jár.

Meghatározták az istentiszteletek rendjét is. A mindszentiek kérése az volt, hogy szentmise a következőképpen tartassék: a mindszenti templomban kétszer egymás utáni vasárnapokon, és minden újhold vasárnapon, valamint az utána következő első vasárnapon vagy ünnepnapon. Másodszor a csehi templomban, harmadszor a csipkereki templomban.

Sátoros ünnepek első napjain, valamint Úr napján mindig a mindszenti templomban legyen szentmise, továbbá mindegyik templomban a patrónusa napján „az isteni szolgálat helyben tartassék”.

A tizenharmadik, utolsó pont pedig kimondja, hogy ez a rendtartás akkor se bomoljék meg, ha a jövőben új falut csatolnának „ezen fárához”.

Az irathoz csatolt szentszéki végzés annyiban módosított a fentieken, hogy két marok kendert senki nem lesz köteles adni, az istentiszteleti rendet pedig annyiban pontosította, hogy ha a két egymást követő mindszenti mise után újhold vasárnap következne, csak egyszer tartassék ott istentisztelet, egyik filia se maradjon helyben bemutatott szentmise nélkül olyan hosszú ideig.