1 7 8 HELV0ETSLU1S HELYESÍRÁS

vet tuda néki nyújtani a¹ foglalatosságban és kötelesség-teljesítésben. I Nem akadályozá a' kisasszonyt, ki már 7 éves korában minden feladott szóra játszva rimet t a l á l t , e' hajlandóságában: de itt képzelődő erejének kérés mezeje vala. 15 éves korában anyjához Weintarba visszamenvén, megesmérte Bürgert, Höltyt, Stolberget, és más költőket. Négy hét alatt a' görögben is annyira ment, hogy Hornért olvashatta. Igen örömest raj­

zolt is. Mayer tanácsnok közié vele Olaszországban gyűjtött tanuló da­

rabjait, 's rövid idő alatt jeles ügyességet kapott, tíz által esmérte meg Winkelmannt i s , ki az antikekre, 's az első olasz mesterek értelmének, (ha bár csak metszésekben is) felfogására tanitá. — tígy kis kösznntő-verse Luiza hgasszony neve napjára, Schiller kezébe jutván, ez magához Jenába hirá. Anyja Schiller feleségének barátnéja lévén, gyakran több hetekig mulatott egy olly házi körben , hol megfogása határait minden szó bóvité. Mert Göthe is többnyire Jenában lakott, 's ő néha e' két férjíi élénk beszélgetéseit késő éjig hallgatta, tíz idő hat.irozá el a1 litera-turára 's költészetre. Schiller mindent akara látni, mit i r t , de H. csak néhányat közlött vele, ki ezeket a' „Muienalmanachöa" (1798) tévé;

a ' h a t énekbeli költeményt „Aidalluh u. Baliora'-í pedig, valamint a'

„Fett der Hertha" versezetet a' „f/oren"-be vévé fel. Midőn Göthe előtt a' „Schwettervon Lesbos" első énekeit felolvasná, az némelly ész­

revételeket tett a' hexameterekre, 's tapasztala, hogy a' szerzóné azo­

kat nem is esmeré. Maga irá hát fel neki ezek mustráját. Alig jelent meg e' költemény, melly nevét az utóvilágnál is örökiténdi, (1801), ud-Tari dámává neveztetek. Az udvarnál 1802 esmerkedett meg férjével, de ezt beteg anyja miatt Svédországba 1803 nem követheté ; azonban haldokló anyjának szemeit nem sokára befogván , ifjabb leány testvérei­

vel együtt Svédországba ment. Itt későbbi esetek egészségét megrongá-lák , 's csak hazájában gyógyult ismét fel. Ezentúl Heidelbergben festéá-sel, 's a' régi német mivészség tanulásával foglalatoskodik ; e' mellett kiadta a' „Ta>chenbuch der Sagen und Legenden" (1813), és „ D « * Miihrchenvom Wolfsúrunnen"" (1814). Svédországban irt költeményei

„Schwestern von Corcyraⁱⁱ és ,,/J»'e Tagesieiten" még 1811 kijöttek. Dol­

gai elrendelése végett magányosan ismét Svédországba utaznia kellé, hol e' tartomány ujabb literaturája legnevezetesb embereivel megesmerkedék.

Innen visszatérte után megjelent t ő l e : „Übers. a. d Schwed. nebst zwey nardisehen Legenden'-'1 az 1816-iki „Taschenb. der S/igen und T,egende?iii

zsebkönyvben. A' svéd mivészségről és literaturárol több töredékeket közle tőle a' „ T « 6 . Kunslb/." "és a' „Morgenbl.'1 — Egy gyengéd asz-szonyi sziv ábrázolata a' „Helene von Tournon" (Berl. 1824). A' Görögök sorsa igen mélyen illeté , 's dicső „ Z a r i e / " és „Den Zattdernden"- köl­

teményei innen származtak. Ezek több későbbi versezetekkel tevék ama' kisded gyűjteményt, mellyet a' szerencsétlen Görögök hasznára Berlin­

ben 1826 kiadott. Azután gazdagitá a' német literaturát a' ,,Frilhioft Sage" szép fordításával (1826). — E' nagy tulajdonokkal birn ritka asszony sokkal több még a' költőnénéi 's irónénál: ő az övéinek gyö­

nyörűsége és boldogsága. J, H ü i . v o K T s r . t u s , jól épitett erős város déli Hollandban, egy szi­

geten a' Maas torkolatjánál. Nevezetes benne a' kikötő, egy nagy, 1804 készített vizmedenczével, ¹» a' kikötő torka, nem különben a' rakhelyek és ácsmiihelyek a' hadi hajók kiigazítására. Béke idején minden szer­

dán és szombaton indul innét rakhajó (pakét hajó) Harwichba, 's onnét vissza. Jó széllel 15 —18 óra alatt történik meg az álthajózás. 01717.

II K T . V E S I R Á S , görögül orthographia, olly írásbeli mód, mellynél fogva valaoielly nyelvben a' szavakat és hangokat, mint a' gondolatoknak és érzéseknek kifejezéseit, azoknak megfelelő írásjegyekkel vagyis be­

tűkkel helyesen kitenni és olvasás végett szem elébe terjeszteni lehet.

A' helyesírást tehát meg kell különböztetni a' b e s z é d t i s z t a és h e l y e s v o l t á t ó l . A' beszéd tisztasága abban áll, hogy idegen szavak

HELYESÍRÁSI J E L E K 1 7 9 nem kevertetnek bel, hanem a' bevett 'a nyelv természetével megegyező beszéd mód szerint esik meg, nielly egyaránt megveti az idegen' kifeje­

zéseket, és sza»ak csigázását, mint a' nemtelen pórnépi közönségesszá-jalást. A'beszéd helyessége alatt kell érteni a' nyelv törvényeinek köve­

tését, mellyek a' beszéd-szokásból, nyelvphilosophiájából,'* más nyelv­

beli hasonlatosságokból kerekednek ki. A' helyesírásnak legtermésze-tibb alapja az orthoepia, vagy orthophonia , vagyis a' kimondás tiszta­

ságának hiv követése Írásban, nielly a' kimondott szavakat azoknak megfe­

lelő hangbetükbe foglalja. De ezzel minden nehézség nem fávoztatik még el, mert gyakran'a¹ kimondás sokkal hibásabb mint a' leírás, sőt könnyebb dolog is a' helyes beszédet vagy kimondást a' helyesíráshoz alkalmaztatni, mint sem megfordítva, ámbár egyik a' másikat megha­

tározza, 's kölcsönösen támogatja. Ezen kivül sok nyelvekben nagy el­

távozásokat lehet észrevenni, a' fen érintett természetes alaptól. Külö­

nösen az angol és franczia nyelvekre nézve önkénység uralkodik a' beszéd leírásában. A^r helyesírásban ügyelni kell különösen a' szószai mázasra , hogy a' gyökérszavak, a' mennyire lehet, és a' szokás vagy beszédmód megengedi, a' számlázottakban is hasonló hangú betűkben jelenjenek meg, p. o. a' s z í v e s s é g b e n gyökér a' s z í v , nem pedig a' s z ii v , ezért s z ü v e s s é g e t , mellynek magában is már nehéz a' kimondása, s z í v e s s é g helyett irni, nem megengedhető. Hasonló viszketegség az i s , mikor erősen hajhásszuk a' különösségeket, kivált idegen nyelvekből általvett, ha szinte megpolgárositott szavainkban is. Így p. o. 1* h i-l o s o p h i a hei-lyett F i i-l o s o f i á t irni nem hei-lyes, mert annak görög eredetét 's leírását minden századokon keresztül megtartották eddig a' tudósok, a' régi deák, német, franczia írók Philosophiát irtak és írnak mindenkor. Ezért a' sok százados szokást felforgatni, minden nyelv ég írásbeli törvény ellen nem is szabad. Általjánosan a'tudományos műszó­

kat, mellyeket idegen nyelvekből vettünk á t , az eredeti írásmód sze­

rint szükséges irni , mint ezt maga a¹ magyar tudós társaság is a' ma­

gyar helyesírás főbb szabályaiban (Pest 1832) elfogadta. Ellenben más nemU megpolgárositott idegen szavakat lehet sőt szükség is magyar hangzás szerint ii ni > mert ezt a'Nénietek is igy teszik, 's nem írják, vagy nagyon ritkán — charpie, chiqnane, conture . hanem S c h a r p i e , S c h i k a n e , K o n t ú r . Az idegen tulajdon neveket p. o. S h a k s p e -a r e , R o u s s e -a u , illendőbb idegen leírásb-an -adni, mint m-agy-ar sz-av-akká önteni, ámbár itt is a' magyar tudós társaság kivételt tesz a' keleti 's némelly nyugoti p. o. oláh, serbus, illyrus nyelvekre nézve. Egyébirán*

a' helyes írásmód minden nemzeteknél sok változáson ment keresztül elejé­

től fogva. Magyar hazánkban is másképen irtak akkor, mikor a' tudo­

mányok csak papi kezeken forgottak, 's eg3'edül azok i r t a k ; njra más­

képen az oskolák és tudományok terjedésével. Állandó helyes Írásmódot azonban egy időszakban sem követtünk eddig; azért köszönetre méltó a' magyar tudós társaság első igyekezete i s , inellynél fogva a' helyes Írás­

módot tiszta alapokra venni t ö r e k e d e t t , 's méltó okunk van azt hinni, hogy idővel a' helyes írásmódban öszvehangzást fogunk találni magyar könyveinkben, mivel nyelvünk ugy is közel jár ahoz a'tökéletességhez, mellyet a' helyesírás¹ fő szabálya kiián, t i. a¹ kimondott szavakat és beszédet hasonló számú megfelelő hangbetiikben híven írásba tenni. A' többi alaptételeit a¹ magyar helyes írásmódnak, p. o. a¹ szótagolásban ^t névben , névmásokban, igékben, igehatározókban meg lehet a' már fen érintett szabályaiból a' ni. tudós társaságnak tanulni , mellyek ngyi*

közvizsgálat végett nyomattak .ki, 's nem sokára második bővített kis

adásban is meg fognak jelenni. Kulinyi H K r, Y K s i R ,( s i j s; r, E K (lnterpiinctiones v. interpunctationes). A'£ in*

terpunctio egyes szavaknak, vagy több öszvekötött s z a v a k n a k , egész t é t e -leknek és gondolatsoroknak bizonyos felvett jelek á l t a l való megsza-kasztása . és m e g k ü lö n bö z tet ése , mellyek által azoknak külön vagy

1 2 *

18Ü HELYESltlÁSl J E L E K

ö'szvetett értelme, és a' kimoudási hangoknak mélysége, magassága, rövidsége vagy hosszasága egyszerre kijelentetik. A: deák interpungere vagy interpunctare annyi, mint a'szavak közé jeleket rakni. A' napkele­

tiek csak hangjelekkel birnak, 's nem esmérik a'szorosan ugy vett helyes-irásbeli jeleket. A' Romaiaknál ugyan nem voltak esmeretlenek az inter-punctiok, (ficero de oratorelll. 4 4 ; 46, Senecae epist. 40) de azok alatt mást értettek. Az ő interpunctiójik, valamint a' Görögökéi is a' szónoki előadást táigyazták , 's gyakran nem is használtattak -, legfeljebb a' tétel véf;c'n egy ponttal, vagy uj sor kezdésével és megszakasztással (versus O-TI%OI) jeleitettek ki. Az u j , nagyobb részint grammaticai inter-punctiót Anstophanes, egy az alexandriai oskolából kikerült granmiati-cus ho/.ta életre, mellyet azután az utána élők tökéletesítettek. Nagy Károly császár idejében szinte feledékenységbe ment újraazinterpunctio, hanemha Warnefried és Alcuinus azt fel nem elevenítenék. Kezdetben há­

romféle pontból (e-riyfcii, honnan a' stigmeologia vagy is interpunctio tu­

dománya a' diploniaueábán) 's egy vonásból állott, mellyet különbféle módon húzták. Mivel azonban ezen kevés jelek nem voltak elegendők , '» azokkal is önkény szerint éltek, legelébb is Manutiiis (Manucci) hires velenczei könyvnyomtató a1 XV-dik században, kezdette az interpunctio jeleit czélirányosabb alapokra venni, mellyek máig is nagyon kevés hozzá­

tétellel megmaradtak, és használtatnak. Hlyen írásbeli jelek már J) A*

v o n á s G) nielly a ' t é t e l egyes részeinek megkülönböztetésére használta­

tik. 2) V o n á s p á n t (;) melly már többet határoz el, mint a'vonás, de kevesebbet mint a'*kétpont: használtatik a' több tagú hosszas periódu­

sokban, hogy a l t é t e l e k első részei az utolsóktól, melly ékben a' ma­

gyarázat vagy határozat fekszik , megkülönböztessenek. 3) K é t p o n t f : ) vagy kettőspont, melly rendesen a' periódus közepén használtatik, hol a' periódusnak első része megszakad, 's az azzal egybeköttetésben álló utolsó rész mindjárt kezdődik, tehát a' periódusnak nem egész, hanem csak fél értelmét jeleli ki. 4) P o n t (.) záró p o n t , melly berekereszti a' periódust, 's annak egész értelmét kiadja. A' pontot használják még rö-viditésjelnek is, és az egymás után következendő számok után, kivált az es/.tendószámjelekben. Több egymás mellé rakott pontok a' be nem zárt vagy félbe szakadt tételeknek, gondolatoknak, neveknek hijányait jelelik. 5) A' k é r d ő j e l (?) az eleven hangejtésnek helyét pótolja ki az írásban , mikor kérdésről van szó , de csak beszédképen (deákul in propria sermonis continuitate) adatik elő a' kérdés, akkor nincs szük­

ség reá. 6) A' f e l k i á l t ó j e l (!) használtatik hangos parancsolatban, felszólításban, kívánságban, fájdalomban, csudálkozásba, 's minden más nemii illetődésekben. A' jel kettőztetését (!!) mint a' kérdésekben is (??), melly a' tétel erős érzését, vagy kétségbe hozását avagy ki gu-nyolását jelenti, vigyázva kell alkalmaztatni;- a' hármas jel el is ma­

radhatna, mint szükségtelen guperlativusa a'jeleknek. 7) A' szótagolás, választás vagy kötésjelei ( = — ) a' sorok végein, vagy öszvetettszavak közt, néha több mellékes szavak után használtatnak, mellyeknek az utá-nok jövő fő szóban találtatik fel az értelmek; p. o. politia- katonaság és kamara-tisztség, ámbár némellyek vonással is adják az illy külön-böztetést. 8) A' z á r j e l t ( ( ) [ ] ) ott használják, hol a' közbeszurás bizonyos szavadnak magyarázatját illeti, de magát a' dolog fő értelmét nem. A' [ ] zárjel akkor is használtatik, ha más beszédje előhozásá-ban a' magunk, vagy egy harmadik értelmét hozzuk fel, ne hogy a z a z előadandó beszéd tartalmának vetessék. 9) A ' s / . i l n j e l , máskép gondo­

latjel (—) az, mellyel az olvasó a' gondolat különös fordulására figyel-metessé tetetik, vagy arra i s , hogy a' kimaradt hézagot maga találja ki; leginkább a¹ censura miatt szokás vele élni. Sokszor az elkezdett oonstmctiotól való eltávozás kijelelésére is használtatik. (Anacoluthon).

10) Hi v á t k o z ó vagy b i z o n y s á g j e l , (,, ") mikor'idegen irók vagy beszélők szavait felhozzuk. I I ) 11 ij á n y j el (') valamelly

magánhang-i