KÖTETKOMPOZÍCIÓ: KEMÉNY JÁNOS GILEAD BALSAMUMA (1659)
5. A Gilead Balsamuma a zsoltárok mint imádságok csoportosítási lehetőségeirőlimádságok csoportosítási lehetőségeiről
Kemény János nem elégedett meg azzal, hogy csupán megfogal-mazza fenntartásait a sokféle imádságot tartalmazó imádsággyűj-temények, illetve a sokműfajú Zsoltárok könyve igen elterjedt, de téves, hiszen lineáris olvasási módjával kapcsolatban. Így használ-va a bibliai könyvet ugyanis szerinte nem használ-valószínű, hogy az
„egyigyűvek, s kiváltképpen penig ezelőtt is vélem együtt katonai állapotban inkább forgott […], azok közül penig sok ezerek mostan is vélem együtt sanyarú rabságot viselő magyar vitézlő rendek”
meg tudnák állapítani helyesen, hogy milyen helyzetben mely zsoltárt kell imádkozni vagy énekelni.60 Ezért végezte el Kemény helyettük a munkát: a zsoltárokat „azoknak értelmek s különb-ségek szerént igyekeztem alkalmaztatni megszaggatott részekre”.
Vagyis ahhoz, hogy Kemény segítséget nyújtson az általa javasolt, nem folyamatos zsoltárolvasáshoz, igyekezett típusuk szerint csoportosítani azokat, hogy a megcélzott olvasók „fogyatkozásté-telek nélkül olvashassák, hallgathassák és magok szükségekre szabhassák a szent zsoltárokkal való éléseket”,61 vagyis adekvát
59 NAGY G. 1985, 180–181; NAGY G. 2008, II, 125–126. – Lásd HELTAI 2008, 13–14, valamint Az imádságos és elmélkedő könyvek. Nyelvi és felekezeti meg-oszlásuk című fejezet: 79–104 (főképp: 82–83, 104).
60 Kemény maga jellemezte őket a következőképpen: ők nem „könyvek olvasási-ban magokat gyakorlott”-ak, illetve „efféléknek vizsgálásihoz keveset érthető”
személyek. Ezzel tehát újra csak arra utalt, hogy valóban szükséges bizonyos kompetencia az általa vállalt feladathoz. KEMÉNY 1980, 329.
61 Uo. Fontos lenne tudni, hogy lett-e, és ha igen, milyen jellegű liturgikus vagy paraliturgikus funkciója a Gilead Balsamumának az elsődlegesen megcélzott
módon értelmezzék és applikálják saját helyzetükre az egyes szö-vegeket.62
Így történt meg az I. Táblában a 150 zsoltár kilenc „Rész”-re való elosztása, vagyis kilenc különböző típusba sorolásának javas-lata. Oly módon, hogy az egyes tipológiai megnevezéseket követő-en Kemény közölte a zsoltárok szövegét. (Mindig annyit, amkövető-ennyit az alábbi közlésben jelzek.)
I. rész: „az Istennek dicséretire serkentö, és tanétó Enekei a’
Sz. Dávidnak” 23 zsoltárt sorolt ide
II. rész: „az Istennek méltósága, dicsőssége, hatalma, és jovolta hirdettetik” 11 zsoltár
III. rész: „Profetál Sz. Dávid a’ Messiás Christus felől” 10 zsoltár
IV. rész: „Melyben az Isten igéjének sok ezer hasznai jelentet-nek” 2 zsoltár
V. rész: „Az igaz bóldo[g]ság miben áll, s-az Híveknek és Hitet-leneknek állapotjok miben forog” 9 zsoltár
VI. rész: „A’ Bünök röl-való Vallástétel, és a’ Lelk i, testi nyavalyákbol-valo meg-gyogyulásért-való Esedezés” 12 zsoltár
VII. rész: „Titkos gonoszakarók, rágalmazók és nyilván való ellenségek felöl-való panaszolkodás: azoktul és egyéb nyomo-ruságokból-való meg-szabadulásért tétetett Könyörgés” 48 zsoltár
olvasóközönség, a krími rabságban szenvedő fogolytárs katonák számára, il-letve valóban szánt-e ilyet a könyvnek Kemény János. Vö. a Gilead e lehetséges paraliturgikus szerepével a következőt: „Huszár Dávid Imádkozó könyve [a]
részcímlap szerint a keresztyén ember magános (családi) áhítatára és a nyilvá-nos istentiszteleti imádkozásra egyaránt gondolt”. FEKETE 2000, XIII. (Ki-emelés tőlem.)
62 Annak ellenére, hogy Malártsik Lajos – V. Windisch-hez és Csabaihoz hasonló-an – Kemény munkáját nem tartotta túl jelentékenynek, felismerte célját:
„Azért szedte tartalmuk és céljuk szerint rendszerbe a zsoltárokat, hogy Isten okos tiszteletére szoktassa egyháza hiveit”. MALÁRTSIK 1911, 5. (Kiemelés tőlem.) A Malártsik által idézett Nemzeti Plutarkusban pedig ezt olvashatjuk:
„Itt [a fogságban] készítette azon hasznos táblákat, melyek a 150 zsoltárok megvilágosítására szolgáltak”. KÖLESY Vince, MELCZER Jakab, Nemzeti Plutarkus, II, Pest, Trattner, 1816, 91–97. Idézi: MALÁRTSIK, 1911, 26. (Ki-emelés tőlem.)
(A panaszolkodás kifejezés e VII. zsoltárcsoport esetében meg-felelni látszik az Amesiustól öröklődő – a II. 4. fejezetben tárgyalt – terminológiai előírásnak, hiszen úgy írta körül ezeket, mintha emberektől származtak volna a bennük elmondott csapások. Az e részben közölt 48 zsoltárszöveg számos darabja azonban az isteni büntetésről szól, és valóban ekként is értelmezték ezeket, vagyis amesiusi értelemben e szövegek legalább egy része siralomnak, azaz lamentatiónak tartandó.)
VIII. rész: „A’ meg-szabadétásért Könyörgés; az elvött jótéte-ményekért hála-adás” 21 zsoltár
IX. rész: „Sz. Dávidnak, és az Israelitáknak, külömb-külömb alkalmatosságokban szerzett Enekei” 16 zsoltár63
Ha figyelembe vesszük Kemény megjegyzését: „némely Sol-tároknac két s’ több-részben lévén értelmec, több-hellyeken-is je gyeztettek-fel azoknac mi voltoc szerént valo részei, külön külön lévén alkalmasztatván”,64 és ha végigtekintünk a Gileadban közölt zsoltárokon, a következőket állapíthatjuk meg.65 Kemény két zsoltárt több részbe is besorolt,66 vagyis ezek szerint bizonyos szövegek többféle műfaji jellegű hagyományok felől is értelmezhe-tőnek látszanak. Ilyen a 119. zsoltár, amelyet Kemény besorolt mind a III., a „Messiás Christus felöl” mondott próféciák, mind a IV., az „Isten igéjének sok ezer hasznai jelentetnek” részek szövegei közé. S ilyen a 19. zsoltár is, amelynek bizonyos versei (1–6) a II.
részbe, az „Istennek méltóságát, dicsősségét, hatalmát, és jovoltát”
hirdető imák meghatározta összefüggésbe illik bele, a 7. verstől a zsoltár végéig tartó versek a IV. részbe, a 13–15. versek pedig a VI.
részbe.67 (Vagyis ez esetben két csoport között – a IV. és a VI. –
63 KEMÉNY 1659, 17, 39, 50, 62, 73, 79–80, 91, 133, 153.
64 Uo., 167.
65 A szöveget ilyen szempontból Csabai és Malártsik alaposan vizsgálja: CSABAI 1911, 25; MALÁRTSIK 1911, 12–13.
66 Az egyszerűség miatt csak a zsoltár számát jelezte, ha azt egy újabb csoportba is besorolja, nem közli még egyszer a szövegét.
67 Míg Csabai nem tudja megoldani Kemény tévedését (CSABAI 1911, 25–26), Malártsik helyesen mutat rá, hogy a szerző eredeti szándéka szerint nem akarta besorolni a 3. zsoltárt is két csoportba, illetve a 111. zsoltárt nem
akar-tényleges szövegszerű átfedés csak az utóbb felsorolt három vers esetében van.)
A 19. és 119. zsoltár Kemény által megmutatott többféle besoro-lási lehetőségéből az következik, hogy a szerző nem tartotta egy-értelműen adottnak a csoportosítási kísérletet, vagyis az szerinte többféleképpen megvalósítható. Azt, hogy Kemény a könyv sze-rinti zsoltárbeosztást maga is csupán egy lehetőségnek tekint hette, jól mutatja a szerzőnek az elöljáró beszédből fentebb már idé zett megjegyzése is, mely szerint nem irigyelné, ha valaki „bővebb tudománnyal felruháztatása” miatt „helyesben munkálódik ezen szent dologban”.68 Azon túl, hogy itt szintén utalt „világi” voltára, ez a megjegyzése is értelmezhető úgy, hogy Kemény a tárgyalt munkát, vagyis a zsoltárok beosztását és azok helyes időben és alkalommal történő elmondását a keresztény élet szempontjából igenis fontos, és talán éppen ezért nehéz feladatnak tartotta.69
Jelentős középkori hagyománya volt a Kemény szerinti (a 150 zsoltárra mint imádságra vonatkozó, a zsoltárok éneklési rendjét megkönnyítő) műfaji beosztásnak, illetve az általa összeállított (a zsoltárok mint énekelt vagy prózai imádságok bizonyos konkrét szükségek és alkalmak idején való alkalmasságát részletező) út-mutatóknak, indexeknek.70 Már a 9. század elején elhunyt Alkuin
ta teljesen kihagyni, csupán elnézte a számokat: összekeverte a római III-as számot az arab 111-essel. (MALÁRTSIK 1911, 14–15.) Vagyis valóban csak a 19.
és a 119. zsoltár esetében érvényes a több csoportba történő besorolás módsze-re. Ugyanezt megismétli: PÉNZES 2011, 259.
68 KEMÉNY 1980, 329.
69 Malártsik Lajos idézi a budapesti egyetemi könyvtár tulajdonában lévő példány
„bekötési táblájának hátán” olvasható szavakat: „Kemény Gilead Balsamuma, az Szt. Dávid Soltárinak rablása”. Malártsik következtetése, hogy: „E szokat-lan jelzést megmagyarázza az ex libris: Convent. Tauret. in Ungar Ordis Serv.
B. Vis Mriae. E könyv tehát servita-szerzetesek tulajdona volt s felekezeti meg-győződésük így állott bosszút a »heretikus« zsoltárfordításokon”. (MALÁRTSIK 1911, 7.) Ezt a rossz indulatú, de szűkszavú, és ezért nehezen értelmezhető megjegyzést tehát Malártsik úgy értékeli, hogy a szervita bejegyző az 1645-ös protestáns bibliafordítást ítélte el. Azért ez a szöveg valószínűbb értelmezése, mert noha a bejegyzés szövege azt a magyarázatot is megegedi, mely szerint magát Kemény zsoltárcsoportosító munkáját nem nézték jó szemmel, mind maga ez a felosztási tevékenység, mind annak Kemény-féle módja ismert volt az egyházi hagyományban.
70 Lásd ehhez ACHTEN 1980.
De psalmorum usu című munkájának71 előszavában is kilenc témát vagy kategóriát sorolt fel, amelyek alapján szerinte a zsoltárokat fel kell osztani. Pál apostol sokat idézett tipologizálását72 tovább árnyaló, sokféle altípust felállító osztályozások közül a legtöbben Szent Athanasiustól eredeztették a zsoltárokhoz írott útmutatók, műfaji relexiók hagyományát,73 amely a reformáció után is tovább élt.74 Athanasiusnak a retorikai formákat és a használatot figye-lembe vevő részletes felosztása Luther, Bèza és mások klasszifi-kációját is meghatározta.75 A 16. századi angol Psaltérium-kiadásokban76 közölt indexek is jelezték az egyes – akár énekelt, akár prózai imádság formájában mondott – zsoltárok bizonyos szükségek és alkalmak idejére való alkalmazhatóságát, ahogy a konkrét használati lehetőséget sugallták az egyes zsoltárok elé megfogalmazott címsorok is. A halottakért végzett officium refor-máció után redukált változatában például olyan zsoltárok kaptak helyet, melyek témái a dicséret és a hálaadás voltak, megkülön-böztetve a kéréstől és a bűnbánattól.77 Barbara Kiefer Lewalski szerint e Psaltériumok az athanasiusi hagyományt követve
71 Ehhez lásd legújabban: BLACK 2002.
72 „A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben;
tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.” Kol 3, 16. (Kiemelés tőlem.)
73 WHITE 1951, 32, 44–52; PABEL 1997, 155–156. Az indexek jelentőségéhez lásd még általánosságban: HELTAI 2008, 22.
74 HUBERT G., H. 2004, 42–48.
75 KIEFER LEWALSKI 1979, 41–44.
76 A 14. század végén, a 15. század elejéig Angliában olyan anyanyelven írt Psal-tériumok jelentek meg, amelyek egyre több bővítményt foglaltak magukban.
Nemcsak például a Tízparancsolatot vagy a hét halálos bűnt a vele szembe állítható erényekkel együtt, hanem akár egyes bibliai könyveket is (a Példabe-szédek vagy a Prédikátor könyve stb.). Így a Psaltériumok a laikusok számára váltak igen gazdag és jól alkalmazható kegyességgyakorlási segítséggé. Egészen az 1408-as dekrétumig, melyben, a Lollard-mozgalom következményeként, egyházi engedélyhez kötötték a Biblia bármely részének angolra fordítását.
Így az eretnekség gyanújával illetett angol Psaltériumot 1530-ig nem nyomtat-ták ki. A reformáció idején azonban a kiadók folytatnyomtat-ták a most jellemzett kö-zépkori hagyományt, főképp olyan Psaltériumokat kibocsátva, amelyek nem-csak más bibliai imákat, hanem például egyházatyák könyörgéseit is tartal-mazták. WHITE 1951, 37–42. – A középkori zsoltárértelmezésekhez lásd még VAN DEUSEN 1999.
77 PABEL 1997, 155–157; WHITE 1951, 32, 44–52, 67–118, 185–187.
ték a bibliai zsoltárokat, úgy, mint egy, a reneszánsz vallásos költészet számára legalapvetőbb műfaji mintákat adó kompen-diumot.78
Ugyan Kemény János – hasonlóan a II. 4. fejezetben vizsgált Amesiushoz és Komáromi Szvertán Istvánhoz (de Martonfalvinál korábban) – műfaji és használati szempontok alapján értelmezte és sorolta rendszerbe a zsoltárokat, azonban H. Hubert Gabriel-lától tudjuk, hogy ritkán jelent meg a Keményéhez hasonló részle-tességgel a besorolási rend a magyar protestáns teológiai munkák-ban. Laskai Csókás Péter Speculum exilii et indigentiae nostrae…
című 1581-es könyvében például – Luther vagy valamely követője nyomán – csak ötfajta zsoltártípusról beszélt (cantus prophetici, cantus didascalici, cantus consolatorii, cantus petitorii, cantus eucharistici). A zsoltároknak a „puritán mozgalom hatására ke-letkezett” „gyakorlati célú, istentiszteleti és magánalkalmak szerinti műfaj-beosztása”79 szintén jelen van a Medgyesi Pál által angolból fordított, először a Gilead előtt több mint két évtizeddel, 1636-ban megjelent Praxis pietatisban (és annak Drégelypalánki János-féle kivonatában, a Praxis pietatis contractában). Ez is sokkal egyszerűbb csoportosítás, mint a Keményé. Medgyesi egyébként ezt a zsoltárcsoportosításról szóló részt szinte szó sze-rint fordította Lewis Bayly eredeti szövegéből, s minden kiadásban hasonlóan szerepeltette.80 A Soltar-Eneklésben meg-Tartandó Regulák cím alatt81 Medgyesi összesen 49 (Bayly csak 48) zsoltár sorszámát közölte (tehát nem az összeset és nem magukat a szö-vegeket, mint Kemény), mégpedig 12 típusba szétosztva. E beosz-tás azonban – a korban korántsem egyedülálló módon – nemcsak műfaji, hanem még inkább liturgikus és paraliturgikus szempon-tokat is igyelembe vevő csoportosítás volt: Reggel; Estve; Bün-tétel
78 KIEFER LEWALSKI 1979, 39–53. (A 150 ószövetségi zsoltár kora újkori mű faji értelmezéséről.)
79 Lásd ehhez HUBERT G., H. 2004, 45–47. A Laskai Csókás-szöveg e részének kritikai kiadása: Uo., 346–347.
80 BAYLY 1631, 364–367. A magyar Praxis alapjául szolgáló, valószínűsíthető angol kiadásról lásd FAZAKAS G. T. 2008a.
81 Itt a szerző végig csak éneklésről beszél, vagyis e kontextusban úgy tűnik, hogy a zsoltárok – legalábbis expressis verbis – nem tételeződnek alternatív módon prózai imádságokként is, mint Keménynél.
után Isten irgalmasságáért; Betegségben, vagy szomoruságban;
Meg-térésedkor; Vasár-nap; Örömnek idején; Praedicátio elöt;
Prae dicátio után; Ur Vatsorájakor; Lelki vigasztalásért; Méltatlan boszúság, a’vagy kedvetlenség szenvedésedkor.82
Szintén műfaji és liturgiai szempontú, ám – a Keményéhez hasonlóan – részletes, sok kategóriát felállító rendszert találunk a 150 zsoltárt besoroló Macsonkai Miklós evangélikus kántortól az 1691-es Lőcsei énekeskönyvben: Reggel; Estve; Etel után; Szük-ségnek idején; BüSzük-ségnek idején; Poenitentia tarto emberé; Beteg-ségkor; Meg-gyogyulás után; Met-térés [sic!] után; Uj esztendöben;
Christus szenvedésekor; Husvétben; Aldozo Tsötörtökön; Pün köst-kor; Karácsonköst-kor; Dög-halálköst-kor; Halott temetésköst-kor; Meg-térhetet-len elMeg-térhetet-lenségi elMeg-térhetet-len; Közönséges elMeg-térhetet-lenségi elMeg-térhetet-len; Meg-szabadulásért;
Vár. s’ Város szaláskor; Meg szabadulás után; Rágalmazók ellen;
Ellenségtöl való meg-veretéskor; Ur Vatsorájakor; Ur Vatsorája után; Meddök; Méltatlan szen vedök; Az Ecclésia Békeségeért.83