Az imádságoskönyv keletkezési kontextusának rekonstrukciójakontextusának rekonstrukciója

Az alábbiakban azokat a fentebb tett megjegyzéseket kísérlem meg pontosítani, amelyek Köleséri 1666-os imádságoskönyvének keletkezési idejére és helyére vonatkoztak. A szakirodalom ugyan-is pontatlanul fogalmazott, amikor azt állította, hogy a szerző az ostromlott Váradon írta ezeket.⁶¹ Ugyanis, mint fentebb idéztem, Köleséri a pestis elől már a török támadást megelőző évben,

60 Nem áll távol e tézistől Gyulai Éva megállapítása Köleséri imádságoskönyvéről:

„a Várad elestekor mondott imádságok is túlmutattak az egyszeri alkalmon, s minden bizonnyal azért nyomtatta ki őket szerzőjük, hogy kortársainak legyen irodalmi igényű, ugyanakkor bensőséges imádságuk a háborús idők kataklizmái idején, a mindennapi imák még inkább a magánáhítatot voltak hivatva szol-gálni.” GYULAI 2006a, 67–68.

61 Gyulai Éva állításai az imádságok váradi keletkezésről szólnak. Szerinte Köleséri

„Várad elestének tragikus alkalmához »szabatott« könyörgéseket, melyeket születésük idején jegyzett le, s később gyülekezete, a szendrői eklézsia »lelki épületire« adott ki nyomtatásban. […] Az 1660-ban keletkezett gyülekezeti imádságok kiadása arról tanúskodik, hogy az istentiszteleti alkalmakon elhang-zott könyörgéseket írásban fogalmazták meg a gyülekezet írástudói, a papok és tanítók, s ezek egyrészt kéziratosan terjedtek, másrészt szerzőjük, ha irodalmi és teológiai szempontból úgy ítélte, nyomtatásban publikálta is őket. Köleséri még a legnehezebb időkben született imáinak kéziratát is megőrizte, hogy a vészterhes idők múltával közkinccsé tegye.” „Feltehetően Köleséri is értékeivel együtt menekült [értsd: a váradi ostromot követően!], s poggyászában ott voltak a Hollandiában és Angliában vásárolt értékes könyvek és saját írásai, jegyzetei is.” GYULAI 2006a, 67, 76. (Kiemelés tőlem.) – Csorba Dávid egy korábbi tanulmányában még azt írta, hogy Köleséri „1666-ban adta közre az 1659–60-ban szerzett imádságait” (CSORBA 2002a, 223, kiemelés tőlem; lásd még CSORBA, 2005, 176, 179). Monográfiájában (CSORBA 2008a) azonban, a jelen fejezet előzményeként megjelent tanulmányra (FAZAKAS G. T. 2005a, 80–82) hivatkozva, már nem ír a keletkezési időről.

ben elmenekült a városból,⁶² és Szendrőn kezdte meg a lelkészke-dést.

Az Idvesség Sarka előtt álló, a Bánkódó Lélek Nyögésit is ma-gában foglaló kolligátumot bevezető Elöl-Jaro Beszedben nem szerepel a második munka keletkezésére vonatkozó konkrét meg-jegyzés. Az 1666-ban megjelent imádságoskönyv címében azonban négy (általam pontokba szedett) utalás olvasható a kötet és a benne található nyolc könyörgés keletkezéséről és funkciójáról:

„[1.] Szent Irás szavaibol szedegetett s’ [2.] a’ felsö Esztendökben valo szomoru alkalmatosságokhoz szabattatott […] [3.] a’ Szendrei R[eformátus] Ecclesia lelki épületire irt volt, [4.] mostan pedig né-mellyek kérésére, ki-bocsátott”.⁶³

Az első két információból úgy látszik, hogy Köleséri az imád-ságoskönyvben – a coccejánus szövegtipológia nyomán – a közel-múlt konkrét történelmi tragédiáira szabott bibliai igéket.⁶⁴ A  Szentírásra mint tényleges forrásra egyébként csak itt, a cím [1.] pontjában utalt a kötet, a szövegben vagy a margón sehol nem találunk igehely megjelölést. Azonban, a korszak legtöbb imádsá-goskönyvéhez hasonlóan, e munkának is nyelvévé vált a Szentírás tropológiája,⁶⁵ a bibliai szövegrészek és utalások behálózzák e munkát is. Néhány bibliai eredetű trópust a későbbiekben elemzek.

A [2.] pontban a kötet a megjelenés előtti évek „szomoru alkal-matosság”-aira utal, amelyeket az imádságok egy részének címei és szövegbeli utalásai pontosítanak. Az első imádság címe

62 „Váradrol, Isten, mint edgy üstökön fogva a’ veszedelem elött, ki-hoza, s’ az ö gabonájának aratására, a’ Szendrei Reformáta Ecclesiában ki bocsáta”. KÖ-LESÉRI 1666a, 11–12. (Kiemelés az eredetiben.) Az idézet tágabb kontextusát lásd jelen fejezet elején (IV. 1.).

63 KÖLESÉRI 1666b, Q2r. (A továbbiakban az 1666-os kiadás levélszámaira hi-vatkozom, ezek könnyen visszakereshetők az idézett kritikai kiadásban is.

FA ZAKAS G. T. 2005a.)

64 A coccejanizmusról Köleséri kapcsán: CSORBA 2002b, 89–90; CSORBA 2008a, 116. Lásd még PÉNZES 2012, 181–183.

65 HARGITTAY 1998, 731. Incze Gábor úgy fogalmaz, hogy a kötet „képe[i] és kifejezése[i] […] magukkal ragadnak eredetiségükkel, holott mindenik szóról-szóra való ótestamentomi, főleg prófétai átvétel”, melyek közül néhányat felso-rol: „Jer. 17, 1, I. Sám. 3, 11, Jer. 18, 16, Sir. 2, 15, Es. 37, 29 stb.” INCZE 1931, 157.

nak, Pogány kézben valo esésének alkalmatosságával iratott: Reg-geli Könyörges.⁶⁶ Ez a város és a vár 1660. évi török ostromára és elfoglalására vonatkozik, amit a korban is rendkívül tragikus vesz teségként éltek meg.⁶⁷ Bár Köleséri nem indokolja a sorrendet, a harmadik imádság által jelölt történelmi tragédia kronológiailag megelőzte a második könyörgést: Gyalu s’ Fenes között lett szomoru Harcznak alkalmatosságával iratott Könyörgés. Ugyanis a csata, melyre ez utóbbi ima utal, 1660. május 22-én zajlott le Szászfenes és Gyalu között.⁶⁸ Az ütközetben a Szejdi Ahmed budai pasa ve-zetésével harcoló törökök győztek, és ekkor sebesült meg II. Rá-kóczi György is, aki, Váradra menekülve, június 7-én belehalt sérüléseibe. A budai pasához Ali, az erdélyi hadak főszerdárja csatlakozott. Július 13-án együtt kezdték meg Várad ostromát, és a kapitulációig, augusztus 27-ig folytatták azt.

A [3.] pontból azonban úgy látszik, hogy nem egyszerűen az 1660-as események emlékezetben tartása céljából, hanem konkrét használatra, a szendrői gyülekezete számára fogalmazta meg és talán mondta el Köleséri ezeket az imákat. A [4.] információ miatt azonban nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy mikor keletkez-tek a „mostan” kiadott imádságoskönyv nyolc könyörgésének szövegei. A [2.], illetve [3.] információ alapján ugyanis úgy tűnik, hogy a fent már említett első és harmadik ima, legalábbis első (csak szóbeli? írásos is?) változata az 1660-as erdélyi események-re címeikben is utaló időben, tehát lehetséges, hogy részben vagy egészében már 1660. augusztus végéig megfogalmazódtak.

A Szokott Reggeli Könyörgés alábbi szövegrésze alapján viszont arra következtethetünk, hogy ez az ima már az 1660. körüli tra-gédiák lezárultát követően, akár évekkel azok után íródott:

66 KÖLESÉRI 1666b, Q3r–Q5r.

67 Várad ostromát részletesen tárgyalta Szalárdi János, aki mint „káptalan és a város igazgatói között principális avagy praeses” jól ismerte a történteket.

SZALÁRDI 1980, 566–633, az idézet: 583; Bethlen János rövidebben számolt be az ostromról. (BETHLEN J. 1993, 73–82.) A szakirodalomból lásd DEÁK 1877; BUNYITAY 1892; KONCZ 1892; BALOGH 1982, 199–216. – A váradi re-formátus egyházról lásd CSERNÁK 1934/1992; PÉNZES 2012.

68 Ehhez lásd elsősorban JÁRMY 1902; GYALÓKAY 1914. A korabeli történet-írásból lásd elsősorban SZALÁRDI 1980, 548–566, 577; BETHLEN J. 1993, 65–69.

„Aldott légyen az Isten […], a’ ki ez el-mult siralmas vérrel-buzgó esztendöknek zürzavariban, kegyelmessen mint a’ maga tulajdon sze-me fényét sze-meg örizet s’ ez jelen valo esztendöre-is,⁶⁹ életben s’ türhetö állapotban jutatott; a’ mennyei táborral, az Angyalok számlálhatatlan seregével, ez el-mult éczczakában-is környülettünk tábort jártatott.”⁷⁰ A négy információ alapján tehát feltételezhető, hogy bizonyos imákat korábban, az ostrommal egy időben, bizonyos szövegeket pedig később (akár az 1666-os sajtó alá rendezéskor) írt meg és/

vagy dolgozott át Köleséri. Persze, az sem zárható ki, hogy egy-szerre készítette mindet, akár mégiscsak 1660 nyarán. Úgy látom tehát, hogy a kéziratok ismerete híján – szemben Gyulai Éva határozott megfogalmazásával – e kérdésekre nem adható pontos válasz.⁷¹

Az 1660 körüli erdélyi politikai helyzetre történő utalásokat tartalmazó szövegekként olvasható imádságoknak az esetleges liturgiai, paraliturgiai használata, elhangzása, illetve későbbi ki-nyomtatása összetett módon kaphatott szerepet Köleséri – mint az ekkori és a korábbi híveiért is felelősséget vállaló lelkész – saját gyülekezete előtti önmegjelenítésében. A Bánkódó Lélek Nyögési imádságainak paraklétoszi beszédmódja^,72 valamint a fentebb már közölt 1666-os megnyilatkozás, illetve a saját pályájára vonatkozó többi reflexió alapján Köleséri esetében is következtethetünk a prófétai öntudat hagyományának jelenlétére.

69 Ez a formula gyakran szerepel a korszakban íródott újévi imádságokban. Ennek igen szép példái találhatók többek közt czegei Vass György imáiban, melyeket naplójába írt minden óév és újév napján. Az 1680-as, 1690-es években keletke-zett imák rendkívül érdekesek a zsidó–magyar sorspárhuzam és a bibliai mitizáció 17. század végi változatainak tanulmányozásához. CZEGEI VASS 1896. – Száz évvel korábbról lásd még például Szenci Molnár Albert naplójából az ilyen típusú kegyességgyakorlásra való reflexiót: „1596. A mi urunk Jézus Krisztusnak ezt az évét így kezdtem el: reggel fölkelvén térdet hajtva adtam hálát, amiért az elmúlt esztendőben kegyelmesen megőrizett minden rossztól, és sok jótéteményével elhalmozott. Teljes szívemből kértem, hogy az új évet tegye számomra szerencséssé, fáradozásaimban áldjon meg, tisztítsa meg a szívemet […]” SZENCI MOLNÁR 2003, 112.

70 KÖLESÉRI 1666b, R2v.

71 GYULAI 2006a, 67, 76. Lásd jelen fejezet 61. jegyzetét.

72 DÁVIDHÁZI 1996/1998; SZILASI 2008, 254–264.

Azonban – megfelelő kontrolladatok hiányában, illetve jelen könyv elsődleges érdeklődésének megfelelően – e kérdést is abban az összefüggésben érdemes tárgyalni, hogy – más imádságosköny-vekhez hasonlóan – a Bánkódó Lélek Nyögésit is elsősorban a hívek számára és használatára jelentették meg, felajánlva szá-mukra a szenvedőkkel való közösségvállalás lehetőségét, a feleke-zeti és nemfeleke-zeti közösség önszemléletének módozatait. Azzal ugyanis, hogy Köleséri Sámuel – és, mint az V. fejezetben látni fogjuk, Técsi Joó Miklós – a térbeli (és részben talán időbeli) tá-volság ellenére is közösséget vállalt szülővárosa szenvedőivel és könyörgött értük,⁷³ mintát mutatott.

Köleséri annak a korabeli prédikátori felszólításnak engedhe-tett, amelyet egyrészt Medgyesi Pál a Zsidókhoz írt levél 13, 3 alapján hangsúlyozott az 1657-es Negyedik Jajj című munkájának Első Praedicatiojában, II. Rákóczi György tragikus kimenetelű lengyelországi hadjáratáról szólva:

„Nem arra valók e’ fele szomorú esetek, hogy te azokat boszszontásra vegyed; hanem peldák ezek: mellyekböl ha nem tanulsz, higyed el vesz te-is hasonlóképpen. […] Szánakodjál azert […] Meg emlekezzetek a’

foglyokrul, mint ha ö vellek együt foglyok volnátok: es azokról a’ kik nyomorgattatnak, mint ha ti-is testben szenyvednétek.⁷⁴ […] De nem elég itt a’ puszta szánakodás, ez meg sirathatatlan nagy romláson;

hanem segélleni-is tartozunk, nyomorodott szegeny edes husunkat csontunkat: a’ kiktöl lehet karral és kardal; a’ kiknek Isten adta, eszszel tanacsal, értekkel, s-mindenek felett, sürü könyörgésekkel.”⁷⁵ Másrészt Medgyesi felszólításához hasonló, ahogyan Tolnai F.

István Haza békesége, avagy Egyenes ösvény címmel, a Lilium első megjelenését is néhány évvel követően, nyomtatásban 1664-ben megjelent prédikáció szövegében a fejedelemhez és a rendekhez

73 Petrőczi Éva szerint Köleséri imádságoskönyvével „is bizonyította szülőváros-ához való eltéphetetlen kötődését”, és a kötet „legmegrázóbb, legdrámaibb darabjának” az első imádságot tartja. PETRŐCZI 2002d, 7. Incze Gábor koráb-ban ugyancsak ezt az imát emelte ki szövegközlésével és rövid kommentárjával.

INCZE 1931, 157–158.

74 A margón: Zsid. 13, 3.

75 MEDGYESI 1657a, 13–15.

beszélt.⁷⁶ Azt kérte tőlük, hogy állítsák helyre a lelki Sion kőfala-it, vagyis „ti Hazátok és Ecclesiátok javát és elömozditását tegyé-tek és vegyétegyé-tek-fel”.⁷⁷ Ugyanis a tatár „rabságbol meg-szabadult és meg-maradott Magyarság nagy nyomoruságban és gyalázatban vagyon, szomszéditul üldöztetik és gyaláztatik”. Ezért arra buz-dította őket, hogy miként a szívében megindult, és romlott Hazá-ján, gyalázatban forgott Népén, Istene elomladozott Jeruzsálemén sírt Nehémiás, úgy

„Istentül választott és e’ szegény Népnek elö-mozditására elö-állatott Ta nács Urak”, „essék-meg szivetek szerelmes Hazátok siralmas sorsán [...] Essék-meg szivetek, és ha nem értz lelketek, indullyon-meg nyo-morult Nemzeteteknek veszett állapattyán természeti szeretetetek, és vállyanak csorgo patakká szemeitek!⁷⁸ [...] Essék, oh essék-meg szi vetek édes Jesusotoknak választott nyájjának, a’ ti lelki atyátok-fiai nak méltatlan szorongattatásán, és tehetségtek szerént a’ kegyes Néhémiással fel-szabaditani, avagy a’ rajtok lévö nyomoruságot csak enyhiteni-is igyekezzétek!”⁷⁹

Az anaforikus exclamatiókkal felépített gradatio csúcspontján lamentatiós sírást vár el tehát a főuraktól, a közösség szenvedé-seinek megsiratását. Ehhez az Úr segítsége szükséges, aminek vi szont – Nehémiáshoz hasonlóan (Neh. 1, 6–9) – a bűnvallás a feltétele.⁸⁰ Ezt követően konkrét politikai, diplomáciai tanácsokat is ad a főuraknak, a jó uralkodó tükrét megfogalmazva. Azzal vigasztalja őket, hogy ha

„igy cselekesztek, az Isten áldását el-vészitek, Hazátoknak pihenését, s’ istennek Hazátokban lévö Ecclesiájának virágzását, lelketeknek ki-beszélhetetlen örömével tapasztalni és látni fogjátok, és e’ nyo mo-ruságos állapat alol fel-szabadulástokat észre vészitek, fiaitok-is ’s

76 A nyomtatott szöveg alapjául szolgáló prédikáció 1663. június 6-án hangzott el Apai Mihály fejedelem és más főurak előtt a radnóti udvarban.

77 TOLNAI F. 1664, B3v.

78 Vö. Neh. 1, 4; 2, 2–3.

79 TOLNAI F. 1664, B4v–C1r.

80 Uo.

következendö Nemzetetek Istent érettetek áldani és fel-ma gasztalni, felöletek-is jol emlekezni meg nem szünnek”.⁸¹

A váradi menekülése után Szendrőn lelkészkedni kezdő Kölesériről tehát feltételezhető, hogy Medgyesi Pál és Tolnai F.

István felszólításának szellemében, vagyis jelen nem lévőként imád kozott a nyomorúságban lévőkért, ez esetben az 1660-as váradi török ostrom idején a városban szenvedőkért. Ám a cím ama utalása, mely szerint Köleséri „a’ Szendrei R[eformátus]

Ecclesia lelki épületire irt[a]” az imákat a „felsö Esztendökben valo szomoru alkalmatosságok” idején, vagyis az 1660-as évek első felében; valamint a Szokott Reggeli Könyörgés „ez el-mult siralmas vérrel-buzgó esztendöknek zürzavari”-ra utaló kifejezése alapján feltételezhető, hogy az imádságokban nemcsak a távoliakért lehe-tett könyörögni, hanem magukért a Szendrőt és Felső-Magyaror-szágot ért kritikus események elszenvedőiért is.

Tudjuk ugyanis, hogy 1659. december 16-án egy egri törökök-ből álló portyázó csapat támadt Szendrőre, és az üldözésükre indult német és magyar vitézek kapitánya, Hatvany András a harcban el is esett.⁸² Ezt követően Wesselényi Ferenc nádor, a szendrői uradalom birtokosa, később az alsóvár ura a török vesze-delemmel szembeni felkészülés miatt megerősíttette a szendrői katonaságot.⁸³ A következő évben I. Lipót – az ország védelmének érdekében és ürügyével – nagyszámú német katonát küldött a várakba. „Borsod vármegye már 1660 tavaszán tiltakozik a német katonaság újabb behozatala ellen s erélyesen követeli, hogy a már benn lévő katonaságot is ki kell vezetni, minthogy a nyomorult nép a legszükségesebb élelmiszerekben is szűkölködik s félni lehet, hogy teljes pusztulásra jut.”⁸⁴ Később, 1661. augusztus 12. táján

81 Uo, C2v–D4v.

82 BOROVSZKY 1908/2000, 20–21; GYULAI 2002, 207–208.

83 Lásd Wesselényi levele Zemplén vármegyéhez. Pozsony, 1659. december 30.

VISEGRÁDI János, Wesselényi levelei [I. közlés], Adalékok Zemplén vármegye történetéhez, XIV, 1909, 292. Idézi: ÚJVÁRY, J. 2005.

84 BOROVSZKY 1908/2000, 21. Lásd még Wesselényi levelét a személyes felkelés és a gabona szolgáltatás ügyében, melyet a rakamazi táborban, 1660. augusztus 7-én írt. VISEGRÁDI János, Wesselényi levelei, II. folytatás, Adalékok Zemplén vármegye történetéhez, XV, 1910. Hivatkozza: ÚJVÁRY, J. 2005.

Montecuccoli tábornok érkezett Szendrőbe 20.000 emberrel.⁸⁵ 1662 januárjában a német katonaság téli szállásra osztásáról döntöttek Kassán, ekkor Szendrőre 400 gyalogot rendeltek ki.⁸⁶ A  katonai mozgás később sem volt jelentéktelen, mert például az

„1664-es török hadjárat hatására Wesselényi Ferenc nádor elren-delte a csapatok összegyűjtését. A szendrői hadimustrán kb. 5000 fő vett részt.”⁸⁷

Ha tehát 1650-es, 60-as évek fordulója körül, esetleg részben később, 1664 táján keletkeztek e szövegek, akkor valószínűleg nemcsak az erdélyi pusztulás: Rákóczi halála és a váradi ostrom, hanem a Szendrő körüli hadmozgások is befolyásolhatták a kö-nyörgések keletkezését. (Tehát nehezen beszélhetünk arról, hogy Köleséri „szendrői nyugalmában” írta volna az imákat.⁸⁸ Kö le-sérinek az erre utaló, fentebb már idézett megjegyzése⁸⁹ csupán a könyörgések néhány évvel későbbi, 1666-os sajtó alá rendezésére vonatkozhat.)

Az ugyan nem rekonstruálható, hogy az egyes könyörgéseket (vagy éppen mindet?) valóban használták-e a szendrői gyüleke-zetben a könyv 1666-os megjelenése előtt (a nehéz időkben és/vagy a későbbi években?) és milyen formában (Köleséri imádkozta el ezeket a szószékről vagy közös imádságok is voltak?). Ám a [3.]

információ alapján nem zárható ki, hogy valamilyen liturgikus vagy paraliturgikus alkalmakon szerepük lehetett az imádságok-nak (néhányimádságok-nak vagy mindegyiknek?) a szendrői gyülekezetben.

Lehetséges, hogy a Bánkódó Lélek Nyögési már fentebb, jelen alfejezet elején vizsgált, címeikkel nagyrészt reggeli, illetve esti imádságokként megjelenített szövegeit a reggeli és esti liturgikus vagy paraliturgikus alkalmakon használták. A [4.] információ azonban nem pontosítja, hogy magát a kiadott kötetet is valamilyen ilyen funkcióra szánta-e a szerző – Szendrőn vagy szélesebb kör-ben  –, azonban nem zárható ki a kötet ilyen jellegű használata.

85 TOMKA 2002, 151.

86 BOROVSZKY 1908/2000, 21.

87 R. VÁRKONYI Ágnes, Magyarország visszafoglalása 1683–1699, Bp., Tankönyv-kiadó, 1987, 206–207, hivatkozza: TOMKA 2002, 152.

88 CSORBA 2002a, 223. (Kiemelés tőlem.) Lásd még CSORBA 2005, 176, 179.

89 „Mostan immár lévén egy kis pihenö órája szegény Nemzetünknek, […] ha-marjában Praelum-alá készitém e’ kis Munkát”. KÖLESÉRI 1666a, 13–14.

Egyelőre nem ismerünk erre utaló adatokat. E vonatkozásban Gyulai Éva azt vetette fel, hogy míg az Estvéli könyörgést – amely-ben „az erdélyi fejedelem egykori alattvalója és híve Magyarország koronás királyáért imádkozik, hiszen a Váradról menekülő s Felső-Magyarországon letelepedő református lelkész nemcsak lakóhelyet, hanem uralkodót is változtatott”– „inkább templomi imádságnak szánta szerzője, feltehetően ő maga mondta el gyüle-kezete előtt”, addig a kötet záró imádságát, az Estveli rövid kö-nyörgést szerkeszthette „magánájtatosság céljára”.⁹⁰

Amennyiben a Bánkódó Lélek Nyögésiben közétett imádságok-nak nyomtatott vagy korábbi, kéziratos változatát használták is (például Szendrőn) a liturgiában, a könyv címe alapján azt nem lehet eldönteni, hogy Köleséri az imákat felolvasásra szánta, vagy az volt a véleménye, hogy ezek mintájára mondhatnak az egyének és a közösség hasonló könyörgéseket. Zoványi Jenő – erősen be-folyásolva a további szakirodalmat is – azt írta a puritánusokról, így Medgyesi Pálról a Doce nos orare „eüchetikai elveit” vizsgálva, hogy „könyv nélkül, még pedig rögtönözve mondottnak kívánja az imádságot (D[oce nos orare…]. 1–2. l.) és pusztán tanulmányo-zásra ajánlja a másoktól kiadottakat (D[oce nos orare…]. 3. l.).”⁹¹

Medgyesi Pál az imádságelméleti könyvének Egy nehány meg-tartásra szükséges bérekesztö Regulak avagy Tanulságok az Kö-nyörgés felöl című részében azért tartja fontosnak a magunktól való imádkozást, mert az imádságoskönyvek alapján történő kö-nyörgés őszintétlenséget eredményezhet.⁹²

„Osztán az illyen magunk mesterségével téendö könyörgésekben, ha másut kezd járni az elmé[nk], tsak hamar benne-is sülünk: nem ollyan ez mint mikor köny[v]böl, vagy valamely tanúlt könyörgéssel imád-kozunk; mert ollyankor mind el-jár a’ szánk ha elménkben más dolgo-kat forgatunk-is, (melly oh melly sokszor-is vagyon s-nagy bün!) de ez magunk mesterségével-való könyörgésben, eggyüt kell szükségesképpen járni az szivnek az szájjal. Mellyhez képest a’ kinek mestersége vagyon

90 GYULAI 2006a, 69.

91 ZOVÁNYI 1911, 256, 98, 166. – A 17. századi szabad vagy kötött imádság kérdé-séhez lásd még NAGY G. 2008, I, 264, 281–282.

92 Lásd ehhez jelen könyv II. 2. fejezetét!

hozzá, s-könyörgö lelket vött Istentöl, ugyan jobb-is iggy könyörgeni, a’ mint oda alább bövebben meg-értyük.”⁹³

Tolnai Dáli János és más puritánusok Zoványi szerint „[a]

könyvből való felolvasást […] kárhoztatták nemcsak a prédikáci-óra, hanem az imádságra nézve is, melynek teljesen mellőzték a közhasználatban lévő, előírt formuláit”. Ráadásul „[e]zek ellen már évekkel kikelt volt Köleséri Mihály [Sámuel apja]”, „t. i. ör-dögi beszédnek mondta megszabott imaformuláknak a használa-tát és könyvből olvasását”, és „el is csapt[á]k érte éppen az aba-ujtornai dioecesisből”.⁹⁴ Zoványi alapján tehát vélhetjük úgy is, hogy a Bánkódó Lélek Nyögési szerzője talán a családi kegyességi hagyomány miatt is elvetette a kötött imádságokat. Medgyesi Pál imádságelméleti könyvében azonban olyan részt is találunk, amely egyáltalán nem zárja ki az előre megírt imák használatát,⁹⁵ ahogy Samarjai János⁹⁶ vagy – Amesius nyomán – Komáromi Szvertán István sem teszi ezt.⁹⁷

93 MEDGYESI 1650a, D2r–D2v. (Kiemelés tőlem.)

94 ZOVÁNYI 1911, 256, 98, 166. – Patrick Collinson arról írt, hogy az angol puritán lelkészek is fontosnak tartották, hogy írott imádsággyűjteményeket állítsanak össze, magánhasználatra vagy házi áhítati céllal, mert tartottak attól, hogy ennek hiányában korlátozódnék az emberek Istennel való kapcsolata. Vitat-kozva a korábbi szakirodalom álláspontjával, szerinte a tényleges rögtönzött könyörgés inkább kivételes, mint elterjedt volt az angol puritánok körében.

Azért javasolták az előírt imaformák elmondását mind az egyéni, mind a csa-ládi áhítat alkalmával, mert úgy vélték, az ilyen könyörgések világos szövege mélyebb kegyességhez vezethet. COLLINSON 1967, 360. Collinsont megelőző-en az angol puritánok közötti vitáról lásd még WAKEFIELD 1957, 68–70. – Az újabb szakirodalomban is többen írnak az angol puritánusok szabad és kötött

Azért javasolták az előírt imaformák elmondását mind az egyéni, mind a csa-ládi áhítat alkalmával, mert úgy vélték, az ilyen könyörgések világos szövege mélyebb kegyességhez vezethet. COLLINSON 1967, 360. Collinsont megelőző-en az angol puritánok közötti vitáról lásd még WAKEFIELD 1957, 68–70. – Az újabb szakirodalomban is többen írnak az angol puritánusok szabad és kötött

In document Siralmas imádság ésnemzeti önszemlélet (Pldal 182-194)