Köztudott, hogy a kereszténység korai évszázadaitól kezdve a Zsoltárok könyve (mint a Biblia par excellence imakönyve) alap-vető imádsággyűjteményként szolgált az európai kegyességtörté-netben, mind a nyilvános liturgiában, mind az egyéni kegyes-ségben. A középkori könyörgések jelentős hányada nagyrészt (bár ko rántsem kizárólag) a Zsoltárok könyvéből származó imarészle-tekből épült fel. Miként a zsoltárok és gyülekezeti énekek is
157 CSABAI 1911; MALÁRTSIK 1911; V. WINDISCH 1959, 27–29; FAZAKAS G. T.
2004a (vö. jelen könyv III. fejezetével); PÉNZES 2011. Lásd még BENCZE 1995;
KISS Ant. 1998. stb.
158 Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Nagykönyvtár: http://
digit.drk.hu/?m=lib&book=5 (Utolsó letöltés: 2012. április 3.) – Lásd még a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapján elérhető imádságoskönyveket:
KÖLESÉRI 1666b; TÉCSI 1679a stb.
159 KOMÁROMI SZVERTÁN 1651; SZATHMÁRI PAP 1707; BOROSNYAI NAGY 1736.
160 SZATHMÁRNÉMETHI 1673; ÁCS 1696; MEDGYESI 1636; PÁPAI PÁRIZ I.
1647.
töttek be imádságfunkciót, mind a magánhasználatban, mind li-turgikus és paralili-turgikus kontextusban (az I. 1. fejezetben szóltam erről), úgy a zsoltárgyűjtemények és énekeskönyvek is nehezen választhatók el az imádságoskönyvektől.161
Luther imádságokat és más műfajú szövegeket tartalmazó, időnként az „első katekizmusának” nevezett, bár még nem kérdés-felelet formában írt könyve inkább útmutató az imádkozáshoz, mintsem imádságoskönyv.162 A Betbüchleinnal viszont azt jelezte Luther, hogy – miként a német reformáció egész első generációja – ő is szembefordult az imádságoskönyvek középkori használatá-val.163 Nem imádságformulákat adott, hanem azt hangsúlyozta, hogy a személyes imádságoknak imakönyvek helyett a szívből kell táplálkozniuk. „Luther alapelve szerint a keresztény ember imád-ságoskönyve maga a Szentírás. Kiemelt szerepe van a Miatyánk-nak, hiszen az minden imádságnak imádsága (das Gebet aller Gebete)”.164 A másik alapvető mintaszöveg számára is természete-sen a Zsoltárok könyve. „Paul Althaus a reformáció évszázadának evangélikus imádságirodalmát vizsgálva jól dokumentálhatóan bizo nyítja, hogy egyik fő típusa az imádságoskönyveknek a zsoltá-rokra építő: »Aber auch der sonstige Schriftinhalt, vor allem der Psalter…«”165
A 16. század közepi német imádságoskönyvek (sőt az egyházi rendtartások) legtöbbje – részben Luther nyomán – a tematikus imádságok, imaminták között mindig helyet adott a török elleni imádság típusának (Türkengebet), melynek magában kell foglalnia a bűnbánat tartását (a török büntetésből támadott meg), illetve a bűnbocsánat és a szabadulás kérését.166 A 16. századi Türkenlitera-tur vagy opera antiTürkenlitera-turcica hatalmas mennyiségű korpuszában167 igen fontos szerepet játszó szövegforma leggyakrabban a 79. zsol-tárt parafrazeálta. Luther szerint ez a szenvedések fölötti siralmat magában foglaló, az exegetikai hagyomány szerint is az egész nép
161 WHITE 1951, 31–33; NIEKUS MOORE 2001, 116–117.
162 NIEKUS MOORE 2001, 117.
163 A Betbüchleinhez lásd még WALLMANN 2001, 18–21.
164 IMRE 1995, 127.
165 Uo., 133. Az idézet ALTHAUS 1914, 10.
166 IMRE 1995, 125–127, 133.
167 Lásd ehhez magyarul, további irodalommal: uo., 98–107.
számára írott és mondható panaszzsoltár a török elleni küzdelem-ben énekelhető is, imaként is mondható (közösségküzdelem-ben vagy ma-gánosan). Egy ilyen vizsgálathoz számos 16. századi regiszterbe és műfajba tartozó szöveget kell figyelembe venni. Ezek magyaror-szági forrásai közül Imre Mihály a zsoltárok parafrázisainak és exegéziseinek 16. századi történetét tekintette át, különös figyel-met fordítva a bibliai szöveg aktualizálásaira. Ez a narratíva a közösség (mint nemzet, illetve egyház) bűnösségét, illetve az iste-ni büntetésként kapott szenvedéseket a zsidó nép történetének ószövetségi mintájára beszéli el.168
A korai német protestáns imádságoskönyvek tehát a könyör-géseket – közvetlenül vagy átdolgozva – a Szentírásból vették.
Luther e szövegeket a Betbüchleinben parafrazeálta, de az egyik legismertebb példája ennek a típusnak Otto Brunfels ó- és újszö-vetségi imákon alapuló Precationes Biblicae Sanctorum Patrum, Illustrium Virorum et Mulierum utriusque Testamenti, először 1528-ban, Strassburgban megjelent könyve volt. Ez a következő évben – aztán sok újabb, átdolgozott kiadásban is – németül látott napvilágot.169
Bár az imádságirodalom különösen a 16., de még a 17. században is jelentékeny részben latin nyelvű volt, és csak a nőknek szánt imakönyveket írták németül, a legtöbb latin munkát szintén hamar lefordították anyanyelvre.170 Az evangélikus zsoltárparafrázisok-nak szintén jelentős hagyománya alakult ki, nemcsak Luther 1545-ös kiadásától, hanem már Georg Schmaltzing Der Psalter Davids […] Gebetsweys auβ heyliger Göttlicher schrifft gegründt című, 1527-es, zwickaui kiadású könyvétől kezdve.171
A Szentírás szövegein alapuló imádságokon kívül más könyör-géseket tiltó reformátori, főképp lutheri állásponttal szemben azonban a protestánssá váló társadalom mindennapi életében egyre nagyobb igény volt az előírt imádságszövegek használatára.
Ez az elvárás a 16. század közepétől kezdve jelentősen növelte az imádságoskönyvek számát a lutheránus államokban és
168 Uo., 125–143. Vö. ŐZE1991; DÁVIDHÁZI 1996/1998; SZILASI 2008, 254–264.
169 PABEL 1997, 158; WALLMANN 2001, 33.
170 WALLMANN 2001, 22–25.
171 Uo., 33.
ban.172 A német evangélikusság 16–17. századi latin és német nyelvű imádságoskönyveinek történetére vonatkozó áttekintésé-ben Johannes Wallmann erről, a Herzensgebet és a Gebetbuch fe-szültségének történetéről írt. A Bibliából származó imádságok nyomtatásban történő megjelenése után ugyanis mind a katoli-kusok, mind a protestánsok kidolgozták a maguk gyűjteményeit.
A házi áhítatokon való alkalmazás céljából készült imádságos-könyvek azonban nem csupán ezeken az otthoni kegyességi alkal-makon használható imákat tartalmaztak, hanem bizonyos időben és körülmények közötti elmondásra szánt alkalmi könyörgéseket is, melyek különböző életkorban, élethelyzetben, családi és társa-dalmi körülmények között élő embereknek szóltak. Magukban foglaltak reggeli és esti imákat, betegségben és más bajok: járvány, rossz időjárás, éhínség vagy háború idején mondandó könyörgé-seket.173
Paul Althaus szerint az ilyen könyvek az imádságok erősödő individualizációjáról tanúskodnak, ami önmagában is a protestáns imádságoskönyvek történetében bekövetkezett jelentős forduló-pontot mutat a 16. század közepén.174 Ennek a változásnak az eredete a katolikus imádságoskönyvekben keresendő, különösen például Erasmus először 1535-ben, Baselben megjelent Precationes aliquot novae című kötetében, mely munka egyértelműen az al-kalmi imádságok gyűjteményei közé tartozik.175 (Althaus nyomán Hilmar M. Pabel foglalkozott alaposabban Erasmus imádságos-könyvével.176)
172 A Zsoltárok könyvére és más bibliai szövegekre támaszkodó, szöveghű vagy a textussal szabadabban bánó szentíráshasználat 16. századi angol protestáns módozatairól Helen C. White értekezett: WHITE 1951, 134–148. A kérdés 17.
századi történetéhez lásd WAKEFIELD 1957, 68–70.
173 WALLMANN 2001, 31.
174 A 16. század második felében terjedő német evangélikus kegyességi könyvek összegyűjtésével, az ezekben található imák származásának (forrásainak és szerzőinek) megállapításával régóta foglalkozik a szakirodalom. (ALTHAUS 1927.) Ilyen forrásfeltárást találunk például Frieder Schulznak a Luther-imák hagyományozódást vizsgáló munkájában. (Frieder SCHULZ, Die Gebete Lu-thers, Gütersloh, Gütersloher Verlagshaus Mohn, 1976. Hivatkozza: JUNG 1998, 23.)
175 ALTHAUS 1927, 59, 65.
176 PABEL 1997, 158–163. Továbbá lásd SNYDER 1976; TOBRINER 1991.
Wallmann úgy vélte, hogy míg a korai reformáció időszakának a bibliafordítás, a katekizmus és az énekeskönyv volt a meghatá-rozó irodalmi műfaja, addig a reformáció utáni lutheránus orto-doxiáé jó száz évig az új típusú imádságoskönyv. Rengetegszer adták ki ugyanis például Andreas Musculus (1559), Anton Ottho (1565), Ludwig Rabe (1565/1568) imádságos köteteit, valamint a hosszú ideig a lutheránus imádságoskönyv szinonimájaként em-líthető, jelentős magyarországi recepciója miatt is jól ismert, a különböző alkalmakhoz és helyzetekhez, napi és heti tevékenysé-gekhez kapcsolódó imádságokat tartalmazó, Johann Habermann (Avenarius) féle imakönyvet (1567).177 A Habermann utáni imád-ságoskönyvek (például Philipp Kegel: Neu Christlich Betbuch, 1592 és Martin Moller: Quellensammlung Meditationes sanctorum patrum, 1584) erősen kapcsolódtak a középkori Jézus- és jegyes-misztika hagyományához. A harmincéves háború még inkább elősegítette az imádságoskönyvek terjedését. (Ez az időszak azon-ban nem kedvezett az épületes irodalomnak, ugyanis a századfor-dulón megjelent munkákat – Philipp Nicolai: Freudenspiegel des ewigen Lebens, 1599 és Johann Arndt: Wahres Christentum, 1605–1610 – követően legközelebb csak a háború után jelentek meg folyamatosan és nagy számban hasonló kiadványok.) Spener, Francke és a pietizmus korai, virágzó időszaka a 17–18. század fordulóján azonban – Lutherékhez hasonlóan – távolságot tartott az előír t imádságokkal és imádságoskönyvekkel szemben.
Wallmann viszont jelzi, hogy később már a pietisták is komoly lendületet adtak újabb imádságoskönyvek megjelentetéséhez.178
Akár a Zsoltárok könyve és más bibliai szövegek szó szerinti beépítését a könyörgésekbe, akár a Szentírás szövegeihez való lazább kötődés imádságtörténeti hagyományát követjük nyomon, a bibliai imák nyelvének átsajátítása: például a Zsoltárok könyvé-nek retorikai szempontok szerinti személyes feldolgozása, e nyelv
177 Ez volt az egyik legnépszerűbb, alkalmi imádságokat tartalmazó imádságos-könyv. Vö. NIEKUS MOORE 2001, 126. A magyar recepcióhoz lásd a III. feje-zet 46. jegyfeje-zetét.
178 WALLMANN 2001, 33–46. Lásd még ebben a vonatkozásban HOPE 1995, 1–39.
A különböző alkalmakhoz kötött 17. századi angol imádságokhoz lásd WHITE 1931, 158–159.
alapos megtanulása és az e nyelvhez való ragaszkodás elengedhe-tetlen feltétel a kora újkor európai és magyar protestáns teológia és euchetika számára. A magyar szakirodalomban e kérdés jelen-tőségét Oláh Szabolcs elemzése mutatta meg Medgyesi Pál Doce nos orare című 1650-es munkájában.179