A két világháború közötti Európa történetét szemlélve, túlzás nélkül jelenthetjük ki, hogy egy válságtudattal bíró korszakot vizsgálunk. E kor számos gondolkodója, tudósa és művé-sze, politikusa válságperiódusként tekintett saját korára és éles kritikát fogalmazott meg vele szemben.1 Ha csak a legismertebb és talán legnagyobb hatású műveket szeretnénk felidéz-ni, megemlíthetjük Oswald Spengler A Nyugat alkonya (Untergang des Abendlandes) című, először 1918-ban megjelent történetfilozófiai munkáját, Paul Valéry A szellem válsága (La crise de l’espirit, 1918), José Ortega y Gasset A tömegek lázadása (La rebelion de las masas, 1929), vagy Johan Huizinga A holnap árnyékában (In de schaduwen van morgen, 1935) című művét.
1937-ben Hamvas Béla a Fővárosi Könyvtár Évkönyvében a világválsággal foglalkozó irodalom bibliográfiáját tette közzé.2 Ennek előszavában a „krízisirodalom” három korsza-kát, illetve típusát különböztette meg. Az elsőbe a világháború végéig született műveket so-rolta, melyeket hangvételüket és témájukat tekintve „filozofikusnak” nevez. Ezek jellemzően a modern társadalom egészét vizsgálják, az egyre kézzelfoghatóbban érzékelhető válság-tudat és válságjelenségek magyarázatát az „egészben” és nem részletkérdésekben keresik.
Legjelentősebbnek, és egyben a krízisirodalom gyökerének Friedrich Nietzsche A hatalom akarása (Der Wille zur Macht) című, az 1900-as évek elején megjelent munkáját tartotta.
A második korszaknak a háború végétől az 1929-es new yorki tőzsdekrachig terjedő idő-szakot tekintette, az ekkor megjelent, a válság kérdésével foglalkozó munkák legfontosabb közös jellemzőjeként kiemelte, hogy azok elsősorban kulturális és történeti szempontból kö-zelítenek a témához (ide tartoznak például Spengler és Ortega már említett művei). A harma-dik korszakban – a világgazdasági válság kitörése után – megjelent munkák Hamvas tapasz-talatai szerint a részletekre fókuszálnak és a válság okait is valamely, elsősorban politikai, gazdasági vagy társadalmi részkérdésben keresik.3
* A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával, a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program” című kiemelt projekt keretei között valósult meg.
1 Vö. laCkó Miklós, Válságkorszak – válságelméletek: Három alapmű az 1920-as évek magyar szellemi éle-téből, Múltunk, 3(2007), 4–39; hamvas Béla, A modern apokalipszis: A világkrízis irodalma = H. B., A világvál ság, Budapest, Magvető, 1983, 9–33.
2 hamvas Béla, A világválság = A Fővárosi Könyvtár Évkönyve VII., Budapest, 1937, 39–48.
3 Uo., a bevezető tanulmány újabb kiadása: hamvas Béla, A világválság = H. B., A világválság, Budapest, Magvető, 1983, 63–80.
E logika szerint tehát egyes nagy elmék profetikus módon már a 19. század folyamán előre látták a válságot, s az első világháború után az valóban be is következett (vagy in-kább elmélyült). Ám sokan – elsősorban a praktikusan gondolkodók, a gyakorlatias emberek, a „világ ügyeit intézők” – nem ismerték fel a gazdasági válság kitöréséig (ami valójában csak egy tünet, egy következménye az „egész” válságának), s akkor sem látták meg való-di természetét.4 Mert mi a válság valódi természete? „A vallástalanság az, amit Nietzsche nihilizmusnak hív: a transzcendens kapcsolat hiánya, ateizmus, irreligiozitás, belső elsze-gényedés, az élet ellaposodása, ez a »malum methaphysicum«, amelynek tünetei: államok felbomlása, társadalmi zavarok, gazdasági válság, morális törvények semmivé válása, ez fűti a modern technokráciát, a terrorisztikus államalakulatokat, korrupciót, közönyt, türelmet-lenséget és züllést. A modern apokaliptika középpontja: a vallásos válság” – állapítja meg Hamvas.5 Lackó Miklós bő fél évszázaddal később született, szintén a 20-as, 30-as évek válságelméleteit vizsgáló tanulmányában hasonló megállapításra jut: „… jó részük tudniillik a „válságművek” szerzői – D. A.] megegyezett abban is, hogy valamiféle új hitre, új vallásos-ságra volna szükség, amely az idegenségbe és a teljes relativizmusba esett modern emberen és társadalmán segíthetne”.6 A válságból kiutat kereső gondolkodók az új, vagy megújítandó vallásosság mellett a konstruktív viselkedést, az értékek védelmét, a relativizmus elutasítását, az összefogás szükségességét hangsúlyozzák.7
Fontos azt is kiemelni, hogy a válság, illetve a válságtudat jelensége nem a 19. vagy a 20. szá-zad specialitása, s főleg nem köthető kialakulása az 1929-es gazdasági világválsághoz. Emlí-tett munkáiban maga Hamvas is megállapítja, hogy ezt a mai értelemben vett, modern válságot legkésőbb a 18. század derekán már érezték egyes gondolkodók (pl. Montesquieu).8
Érdekes megvizsgálni a válság mint fogalom történetét, s jelentésváltozásain át megfi-gyelni, mikortól válik, úgymond, általános társadalmi jelenséggé. Reinhard Koselleck, akit méltán nevezhetünk a fogalomtörténet-írás atyjának, több munkájában, köztük híres foga-lomtörténeti szótárában is tárgyalja e jelenséget.9 Az antik görög szó eredeti jelentése: döntés, kiválasztás, elkülönítés, ítélet, illetve vita, per, harc. Elsősorban jogi (bírósági ítélet) és po-litikai (döntés, háború menetének eldőlése stb.) valamint orvosi (súlyos állapot, amikor még nem dőlt el, hogy a beteg meggyógyul, vagy pedig meghal) területen használták. A keresz-tény fogalomhasználat az utolsó ítéletet, az apokalipszist magát értette krízisen.10 A nemzeti nyelvekbe is átkerülő fogalom értelmezési keretei a 16–18. század folyamán kiszélesedtek előbb a bel- és külpolitika, majd a gazdaság irányába.11 A 18. században a történetfilozófia szótárába is bekerült (de inkább a teológiai, mint az orvosi vagy politikai értelmezési gyö-kerekből táplálkozva).12 A francia forradalom és a napóleoni háborúk hatására pedig már általános válságot emlegettek, a szóhasználat csakhamar kiterjedt az élet valamennyi terü-
04 Uo., 78–79.
05 hamvas, A modern apokalipszis… i. m., 21.
06 laCkó, i. m., 5.
07 Uo., 5–6.
08 hamvas, A modern apokalipszis… i. m., 30.
09 Reinhardt koselleCk, Krise (szócikk) = Geschichtliche Grundbegriffe: Historisches Lexikon zur politisch-sozialen Sprache in Deutschland Bd. III., Hrsg. Otto BruNNer, Werner CoNze, Reinhardt koselleCk, Stuttgart, 1982, 617–650.
10 Uo., 617–619.
11 Uo., 621.
12 Uo., 626.
letére,13 s végül a modernitás egyik kulcsfogalmává vált – tegyük hozzá: a haladás fogalmá-val együtt.14 Haladás, fejlődés és válság itt egymással szorosan összefüggő, egymásra ható, egymást feltételező fogalmak. A válság jelentésrétegei közül ugyanis a döntés, vagyis a ré-giből az újba való továbblépés pillanata, a fordulópont-jelleg a modern, felgyorsult világban egyre gyakrabban jelent meg konkrét szituációkban. A 19–20. század folyamán kialakult az a felfogás, hogy az emberiség állandó (permanens) válságban él, a kérdés „csupán” az, ho-gyan tudja ezeket a helyzeteket kezelni.15 („A krízis az újkor strukturális jellemzője lett!”16) Mindeközben erősen jelen van az a nézet, hogy e válságokból álló (vagy legalábbis újra és újra válságokat termelő) folyamat valamiféle haladást jelent.17 Balogh László Levente sze-rint a válság érzése kétféle szituációból fakadhat: „Vagy akkor, amikor egy rendszertől már semmilyen tekintetben nem várhatjuk el, hogy kedvező irányba változzon, vagyis amikor teljesen megmerevedik. Vagy éppen ellenkezőleg, amikor minden túlságosan hektikusan vál-tozik, és képtelen megnyugvásra.”18
De miért is foglalkozunk ennyit a válság irodalmával, elméleteivel és fogalomtörténe-tével? Mert mindezek foglalták keretbe, helyezték tágabb kontextusba (és feltehetően inspi-rálták is) azt a kísérletet, helyesebben tervet, amelyet a következőkben vizsgálni fogunk:
Gömbös Gyula elképzeléseit a válság felszámolásáról. Mindez szükséges ahhoz, hogy lássuk Gömbösnek a válságról, illetve annak gyökereiről, okairól, valamint természetéről alkotott nézeteinek és megoldási terveinek gyökereit, realitását vagy épp irrealitását.
Az Európa-szerte uralkodó krízishangulat Magyarországon is jellemző a két világháború közötti időszakban. Spengler műve például igen ismert volt, többek között a fajvédő körök is rá hivatkoztak, például amikor azt szorgalmazták, hogy az individualista-liberális eszméktől el kell fordulni.19 De felismerhető hatása – a közelmúlt hanyatlásként való megítélésében éppúgy, mint annak szellemtörténeti nézőpontú interpretálásában – Szekfű Gyula Három nemzedékében is, mely nemcsak (nem elsősorban) a történetírásra, de a politikai (és a köz-) gondolkodásra, a keresztény-nemzeti ideológia kialakulására is nagy hatással volt.
Az európai krízistudat hatásainál azonban hazánkban jóval erősebb volt a konkrét politi-kai, gazdasági, társadalmi események tapasztalataiból táplálkozó válságérzet. Az elveszített világháború, a Monarchia felbomlása, az új államiság felépítéséből fakadó kihívások és ne-hézségek, a forradalmak, a Tanácsköztársaság, a trianoni békekötés és mindezek gazdasági, társadalmi hatásai törvényszerűen vezettek az általános krízishangulat kialakulásához, amit a gazdasági világválság csak tetézett.
13 Bár sokáig az orvosi szóhasználat maradt az elsődleges jelentése. A német nyelvterületen mérvadó Brockhaus enciklopédia 1820-as kiadása még csak ezt az értelmezést adja, s a későbbi kiadásokban is ez jelenik meg elsődleges jelentésként. Először az 1845-ös kiadásban jegyzik meg, hogy a köznyelvben is használatos a fogalom. koselleCk, i. m., 621–623.
14 Balogh László Levente, A válság archeológiája, Debreceni Disputa 2(2009), 5.
15 Uo., 5–6.
16 koselleCk, i. m., 627.
17 Balogh i. m., 6.
18 Balogh László Levente, A válság patológiája, 2000 9(2009) http://ketezer.hu/2009/09/a-valsag-patologiaja/
(Letöltés: 2013. 09. 22.)
19 laCkó, i. m., 6; Lásd pl. leNdvai István, Irodalom és világnézet = L. I., A Harmadik Magyarország: Jóslatok és tanulságok, Budapest, Pallas, 1921, 177–198.