VÁLSÁG ÉS KULTÚRA

N E M Z E T KÖ Z I M A G YA R S Á G T U D O M Á N Y I TÁ R S A S Á G

V ÁLS Á G ÉS KUL TÚR A

ISBN 978-615-5309-014

9 7 8 6 1 5 5 3 0 9 0 1 4

Milyen jellegzetes értelmezései, retorikai alakzatai léteznek a válság jelen- ségének? Hogyan lehet a bölcsészet mással nem helyettesíthető haszna mellett érvelni? Mi a szerepe a válságnak a kultúrában? Van-e a válságnak értékteremtő hatása, vagy pusztán romboló erő? Milyen válaszok születtek a történelmi, szellemi, intézményi válságok európai kihívásaira a magyar kultúrában? A válságok hogyan fejtik ki hatásukat? Miféle kölcsönhatás van a mentális, a szellemi, a morális, a gazdasági, a politikai és a kulturális válsá- gok között? Milyen komplex következményei vannak a jelenben zajló és a tör- ténelmi válságoknak a magyar nyelvre, nyelvváltozatokra, illetve a Kárpát- medencében jellemző történeti többnyelvűségre? Milyen következmények- kel jár mindez a magyar kultúrkörben használatos világnyelvekre, és milyen változást von maga után a magyar nyelv tanulására, tanítására, használatára nézve Magyarországon és külföldön?

A kötet szerzői, fi atal tudósok, hazai és kölföldi doktoriskolák hallgatói, ezek- re a kérdésekre keresik a választ a magyarságtudomány sajátos, interdiszcip- lináris szemszögéből, ki-ki a maga tudományterületén, a nyelvészettől a tör- ténettudományig, az irodalomtudománytól a néprajzig és a zenetudományig.

A több szempontú vizsgálódás közös felismerése: e hatások nem értékelhe- tők egyszerűen negatívan. A válság mindig valamely fontos újítást hozó, sőt paradigmaváltást megelőző, forrongó, de utólag végső soron termékeny időszaknak minősül. Ebben a reményben s a tudományos eszmecsere fenn- tartásának szándékával adjuk közre a Válság és kultúra című doktorjelölti kon- ferencia előadásainak szerkesztett változatát. | A szerkesztők

V ÁLSÁ G ÉS KUL TÚRA

A doktoriskolák IV. nemzetközi magyarságtudományi konferenciájának előadásai

A D O KT O R IS K O L Á K IV . NE MZETK Ö Z I M A GY AR SÁ GTUD O M ÁNYI K O NFER EN CIÁJÁNAK EL Ő A D Á SAI

VÁLSÁG ÉS KULTÚRA

A doktoriskolák

IV. nemzetközi magyarságtudományi konferenciájának előadásai

(Budapest, 2013. augusztus 22–23.)



A doktoriskolák IV. nemzetközi magyarságtudományi

konferenciájának előadásai



VÁLSÁG ÉS KULTÚRA

A doktoriskolák

IV. nemzetközi magyarságtudományi konferenciájának előadásai

(Budapest, 2013. augusztus 22–23.)

N

m

t

Budapest, 2015

                                 







A doktoriskolák IV. nemzetközi magyarságtudományi konferenciájának előadásai



A kötet a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jelent meg.

Szerkesztette

B

s

d

i

Technikai szerkesztő

N

J

© A kötet szerzői, 2015

A borítón látható kép forrása: iStockphoto LP (-nelis-)

ISBN 978-615-5309-01-4 Felelős szerkesztő: Nyerges Judit

Borítóterv: Környei Anikó Tördelte: Türr Tamás

Nyomta az Argumentum Kiadó nyomdaüzeme

TARTALOM

Előszó (d^oBos i^stváN) ... 9

PLENÁRIS ELŐADÁS

e^isemaNN g^yörgy (ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet).

Kritikai észrevételek a kultúra, a nyelv és az irodalom tanulmányozásához ... 15

I. TÖRTÉNETTUDOMÁNY ÉS ESZMETÖRTÉNET

C^ziCzka k^ataliN: „Ez elmúlt gonosz üdőket beszéllöm”

– Enyingi Török János és környezete egy viharos évszázad eseményeiben ... 27 N^emes i^stváN: Egy válság és a rá adott válaszok

– A rendi társadalom reformkori krízise és annak nyelvi tükröződése

az erdélyi vallásügyi viták politikai retorikájában ... 35 B^ors a^Nikó: A „diadalmas világnézet” hatása

a modern katolikus lírára a századfordulón ... 48 t^ardy a^NNa: Háború és napló – Naplóirodalom az első világháborúban ... 62 N^othNagel z^oltáN: Mi a tétje a marxizmusnak

József Attila gondolkodástörténetében? ... 69 d^évéNyi a^NNa: Egy program a lelki válság leküzdésére

– Gömbös Gyula reformtervei ... 81 k^ommer e^rika: A temesvári Neue Banater Zeitung

Nikolaus Berwanger főszerkesztő idejében ... 94

II. IRODALOMTUDOMÁNY

1. m

–

s^iNka J^udit e^rzséBet: Petelei István, a válságba jutott kisember írója?

A századutó megváltozott létérzékelése Petelei István novellisztikájában ... 111

i^Nzsöl k^ata: Az urbanizáció mint válságtapasztalat

– Budapest-regények városparadigmája a századelőn ... 118 t^eslár á^kos: A Komp-ország és a hazaszeretet alakzatai ... 129 v^izNiCzki a^Nita: Egy válságkezelő szöveg működése

– Babits Mihály egyik zsoltárversének retorikájáról ... 141 P^feiffer t^amás i^stváN: A halál és az angyal

– Kosztolányi korai novelláinak motivikus megközelítése ... 146 B^alogh l^illa: A homo aestheticus harca a homo moralis-szal

– Szép Ernő válasza a morális, a politikai és a kulturális válságokra ... 153 l^o B^ello m^aya: „Minden Egész eltörött”

– Válságtudat és az induló Nyugat kritikai gyakorlata ... 166 m^aria P^uCa: The Hungarian avant-garde and the reception of

Italian Futurism in Hungary ... 182 k^odoláNyi J^udit: A Magyar Csillag és az Együttes Vallomás ... 194 f^arkas z^suzsaNNa: Mozaikok Mészöly „pannon-freskójából” ... 206 P^atóCs l^ászló: Érzékelés- és észlelet-orientált szubjektumok

Bodor Ádám Verhovina madarai című regényében ... 217

2. h

h^aJtmaN k^orNél: A közös múlt feltérképezése

– A régi irodalom mint a szlovák–magyar megbékélés egyik eszköze ... 225 s^zarvas m^eliNda: Nélkülözött profik, nélkülözhetetlen dilettánsok ... 232 s^ági v^arga k^iNga: A válság mentális és kulturális terei Juhász Erzsébet prózájában ... 243 B^erényi e^mőke: Minoritás és traumatizáltság

– Trauma által újrakonstruálódó identitások Lovas Ildikó regénytrilógiájában ... 251 P^éterfy s^arolt: „Bojánjánosi idők következnek”

– Jékely Zoltán kolozsvári évei 1940–1946 közti levelezésének tükrében ... 258 g^edeoN s^arolta: Dosztojevszkij-művek magyarországi recepciótörténetének

rövid áttekintése a 20. század válságkorszakaiban ... 267 m^olNár e^szter: „Itt élned, halnod kell”? A történeti hűség problémája

és a „kitántorgás” irodalmi toposzának átrajzolása

Oravecz Imre „kivándorlásregényeiben” ... 279 N^émeth á^kos: Eltűnt kultúrák nyomában – Krizeológia és kulturális relativizmus

Márai Sándor Istenek nyomában című útirajzában ... 295

3. a

X^aNtus B^oróka: Az irodalmat elsekélyesítő zsurnalizmus?

Ambrus Zoltán hibrid műfajú írásai A Hétben ... 309 v^igh B^eNCe: A szabálysértő szubjektum Rejtő Jenő regényeinek heterotópiáiban ... 320 m^ihók N^óra z^sófia: Válság és színházkultúra ... 327

4. i

(

)

m^ihály e^szter: A nácizmus és identitás

Gyömrői Edit önéletrajzi regényének tükrében ... 333 J^éga-s^zaBó k^risztiNa: Krízis és alkotás

– A művész-női identifikáció kérdései Erdős Renée műveiben ... 342 B^alogh á^kos: Én-konstrukciók válsága Faludy György írásaiban ... 353 u^rBáN C^silla: A megértés „hamis reménye” ... 363

III. ZENETUDOMÁNY

N^akahara y^usuke: Microcosmos: Companion for Later Generations from

the Years of Crisis ... 375 é^va P^olgár: On the Role of Tradition in the Renewal of Our Time and Culture

– Cantata Profana, Béla Bartók’s Choral-Symphonic Work,

as Social Commentary ... 393

IV. NÉPRAJZTUDOMÁNY

a^mBrus l^ászló: A filoxéravész gazdasági és társadalmi hatásainak néhány aspektusa egy bükkaljai település szemszögéből ... 403 t^asNády e^rika: Az ének(lés) válsága Széken ... 411 t^ekei e^rika: Etnológiai kutatások a privát és a nyilvános szféra határán

– Narratív stratégiák, konfliktusok, válságjelek ... 424

V. NYELVTUDOMÁNY

B^reNNer J^áNos: A szabadkai magyar lakosság (anya)nyelvi tudatának vizsgálata

a magyar nyelvű média összefüggésében ... 439 m^agyar s^zilvia: A kétnyelvűség és multikulturalitás kérdésköre Jyväskyläben

születésüktől fogva több kultúrához tartozó alanyok esetében

– Különös tekintettel a finn–magyar kétnyelvű családok gyermekeire ... 447

A kötet szerzői ... 457

Névmutató ... 460

ELŐSZÓ

Kötetünk a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság és az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem közös rendezvényeként 2013-ban lezajlott doktorjelölti konferencia előadásainak a szerkesztett változatát közli, nem pusztán a megőrzés, hanem a párbeszéd folytatásának szándékával.

A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság 2005 óta hirdeti meg doktorjelölteknek szóló konferenciáit, amelyeknek célja, hogy rendszeres nemzetközi megjelenési lehetőséget biztosítsanak a magyarságtudomány iránt érdeklődő fiatal kutatók számára, az ötévente sorra kerülő világkongresszusok között. A rendezvények anyaga nagyobb részt hálózati kiadvány- ként jelent meg,¹ a legutóbbi kolozsvári hungarológiai kongresszus doktoriskolai szekciójá- nak előadásai pedig már nyomtatott formában kerültek publikálásra.² Az eddigi konferenciák és kiadványok olyan újdonságokkal szolgáltak, amelyek hathatósan segítették elő a ma- gyarságtudományi kutatások elméleti és módszertani korszerűsítését, az interdiszciplináris szemlélet és a kultúrák közötti párbeszéd kibontakozását. A Doktoriskolák IV. nemzetközi magyarságtudományi konferenciájának résztvevői a Válság és kultúra témaköréről folytattak párbeszédet, a magyarságtudomány által összefogott tudományszakok (a régészet, az antro- pológia, a néprajz, a nyelv-, a történet- és az irodalomtudomány, a zenetudomány, a film- és színháztudomány, a művészettörténet, valamint egy szélesebb látószögű kultúratudomány) területein.

A témajavaslatot 2010-ben fogadta el a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság vá- lasztmánya. Az utóbbi öt év fejleményei minden tekintetben igazolták az akkor megfogalma- zott feltevést, mely szerint a kérdés időszerűsége túlmutat a globális méreteket öltött pénz- ügyi válságon, amelynek a hatásaival ugyanakkor tartósan kell számolni. Bizonyos hazai pénzpiaci vállalkozások láncszerű összeomlása napjainkban kézenfekvő példáját nyújtja az öt évvel ezelőtt rögzített alaptétel érvényességének. 2008 után szerte a világon tudományos intézmények szakosodtak a pénzpiaci válság elemzésére. Amikor az ember válságra gondol, mindig valamilyen hirtelen kialakuló, befolyásolhatatlan esemény ötlik az eszébe. A vezető

1 A magyarságtudomány műhelyei, szerk. d^oBos István, Budapest, 2005 (http://hungarologia.net/hu/confer- ences-and-congresses/magyar-doktoriskolak-konferenciai/magyar-%E2%80%9Ea-magyarsagtudomany-muhelyei -a-doktoriskolak-i-konferenciajanak-kiadvanyai/); A magyarságtudományok önértelmezései, szerk. d^oBos István, B^eNe Sándor, Budapest, 2008 (http://mek.oszk.hu/07600/07689/); Határátlépések, szerk. d^oBos István, B^eNe Sán- dor, Kolozsvár, 2010: http://mek.oszk.hu/09700/09720/.

2 Átmenet és különbözőség: Magyarságtudományok kelet-közép-európai kontextusban / Transition and Differ- ence: Hungarian Studies in East-Central-European Context, szerk. / ed. f^eNyvesi Kristóf, lektorálták / reviewers B^eNe Sándor, d^oBos István, Tuomo l^ahdelma, Bp., Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság, 2012.

kutatóintézetek felmérései szerint ez nem teljesen felel meg a valóságnak, legalábbis a pénz- ügyi szektorban. A Válság és kultúra konferencia felhívása így fogalmazott 2010-ben:

A válságok kétharmada a döntéshozók szeme láttára fejlődik ki és ölt végül már való- ban csaknem kezelhetetlen méreteket. A válságot észlelők felelősségérzete meghatá- rozó a válságkezelésben, tehát az emberi tényező, az erkölcsi értékrend, az értéktudat, a válságkezelés kultúrája, s ehhez már a humán tudományoknak is közük lehet. Tágabb horizonton tekintve, a humántudománytól elzárkózó, szűken vett gazdasági racionalitás krízise végső soron beletorkollik abba az általánosabb válságba, amelynek első hulláma a felvilágosodás nagy humanista projektjét roppantotta meg a 20. század történelmi ka- taklizmái során.

Erre a válságra különbözőképpen reagáltak a vezető társadalomfilozófiai irányzatok. Az ér- telmezések és a lehetséges válaszkísérletek már jó fél évszázada a javító-korrigáló szándéktól (Horkheimer–Adorno: Dialektik der Aufklärung) a radikális újragondolásig és paradigma- váltás sürgetéséig (Koselleck: Kritik und Krise) tartó skálán helyezkednek el. A jelenlegi pénzügyi válság tehát csupán ezeknek a megfontolásoknak az egyre sürgetőbb időszerűségé- re hívta fel a figyelmet. A Doktoriskolák IV. nemzetközi magyarságtudományi konferenciája a válság fogalmának ilyen tágabb, kritikai horizontú felfogására buzdított. A magyarságtu- domány maga is a szó pozitív értelmében vett, szemléleti és értelmezési fordulatra utaló

„válságtermék” volt, húszas-harmincas évekbeli születése és intézményesülése közvetlen kapcsolatba hozható a nemzeti lét politikai alapjait megrendítő első világháború utáni új bé- kerendszerrel – mint ahogy ma is krízisek sora tolja át a „nemzeti tudomány” pozíciójából a „nem zetek közötti” tudomány státusába.

A témaválasztás azért is volt időszerű, mert a befele tekintés mellett kívánatosnak tűnt a hungarológiát is magában foglaló bölcsészet külső környezetének a feltérképezése. A fo- kozatos forráskivonás a kevésbé „hasznos” bölcsészeti tudományokat nagyobb mértékben sújtja, mint a tőlük megalapozatlanul elkülönített, kézzelfogható anyagi értéket termelő tudo- mányszakokat. E hiedelemmel szemben a humán műveltség alkotó erőket szabadít fel a kör- nyezetében, de az kétségtelen, hogy művelőinek új kihívásokkal kell szembenézniük, amikor érveket keresnek a társadalmi környezetre gyakorolt jótékony hatás bizonyításához. A napi érdek, s a távlatos gondolkodás általában nincs teljes összhangban egymással. Bármennyire is figyelemmel van a bölcsészet a felhasználói körre, mindig felmutat olyan közvetlen to- vábbhasznosításra kevéssé alkalmas eredményeket, amelyek ugyanakkor igazolják a szel- lemtudományok Kant által megfogalmazott örök feladatát, a gondolkodás létjogosultságát.

Az alkotó szellem megújulásának forrása az anyanyelv. Az irodalom és a nemzeti tudomá- nyok a beszéd, az írás, s a megértés kultúráját gondozzák és fejlesztik, mely által jelentős mértékben hozzájárulnak a gazdaság értékteremtő hatékonyságának a növeléséhez, az élet minőségének a javításához, a kapcsolattartás készségének az elmélyítéséhez. A nemzeti tu- dományok nyelvhez kötöttségéből következik, hogy senki sem fogja elvégezni helyettünk a magyar irodalom klasszikus szövegeinek a kritikai kiadását, a magyar kultúra értékeinek az összegyűjtését, megőrzését és továbbadását, amely a nemzeti hagyomány folytonosságának a záloga. A humán terület érték- és teljesítmény elvű legitimációs stratégiája ugyanakkor nem működik kellő hatásfokkal, ha nem párosul az életvilágtól elszigetelt pozíció felülvizsgála- tának igényével.

Az ilyen irányból feltehető kérdések köre ugyancsak változatos megközelítési lehetősé- geket hívott életre a konferencián. Milyen jellegzetes értelmezései, retorikai alakzatai létez- nek a válság jelenségének? Mit lehet napjainkban kezdeni Dilthey örökségével, aki elkülö- nítette a bölcsészetet a tudománytól, a megértést a magyarázattól? Hogyan lehet a bölcsészet mással nem helyettesíthető haszna mellett érvelni? Mi a szerepe a válságnak a kultúrában?

Van-e a válságnak értékteremtő hatása vagy pusztán romboló erő? Milyen válaszok születtek a történelmi, szellemi, intézményi válságok európai kihívásaira a magyar kultúrában? A vál- ságok hogyan fejtik ki hatásukat? Miféle kölcsönhatás van a mentális, a szellemi, a morális, a gazdasági, a politikai és a kulturális válságok között? A válságoknak vannak jellegzetesen nyelvi vetületei is. Ebből a szempontból kérdezhetjük, hogy milyen komplex következmé- nyei vannak a jelenben zajló és a történelmi válságoknak a magyar nyelvre, nyelvváltoza- tokra, illetve a Kárpát-medencében jellemző történeti többnyelvűségre? Milyen következmé- nyekkel jár mindez a magyar kultúrkörben használatos világnyelvekre, és milyen változást von maga után a magyar nyelv tanulására, tanítására, használatára nézve Magyarországon és külföldön?

A konferencia előadói e kiindulópontokból kísérelték meg – ki-ki a maga tudomány- területén – a válság-fogalom értelmezését és az előrevivő kérdések megfogalmazását. Az előadások a külső környezet átalakulásának elemzése mellett kitértek a humán tudomá- nyokban belülről jelentkező válság elemzésére is. A történeti és eszmetörténeti szekció dolgo- zatai az országról alkotott kép paradigmaváltásaitól (16. századi török hódítás, I. világhábo- rú) a válság kezelő ideológiák (nácizmus, kommunizmus) kudarcainak felméréséig vizsgálják a vál ság-fo ga lom alakváltozatait. A néprajzi és nyelvtudományi szekció a közösségi identitás kríziseire és az azokra adott válaszokra összpontosít, elemző figyelemben részesítve – töb- bek között – a hagyományos identitásőrző stratégiákat, a modernitás kihívásait, a kisebbségi nyelvhasználat és nyelvoktatás feltételrendszerének történeti változásait. A zenetudományi tanulmányok a romantika korától napjainkig az újat hozó paradigmaváltásokat elemzik. Az irodalomtudományi anyag különösen rétegzett. A modernitás és a posztmodern „válságok”

immár klasszikus témái mellett az itt olvasható tanulmányok kitérnek a magyar és a nem magyar irodalmak kapcsolataira, hangsúlyosan a határon túli irodalom helyzetére, a kanoni- kus és a nem kanonikus műfajok találkozásának feszültségeire, valamint a nemi, társadalmi, származási azonosságtudatok irodalmi megjelenítésének az újságok vélemény rovataiban is tárgyalt, gyakran politikai színezetet nyerő válságjelenségeire.

A felsorolt témák csak látszólag állnak távol a napi élet, a folyamatban lévő gazdasági- pénzügyi válság világától. Már önmagukban is a válságkezeléshez tartoznak, hiszen legna- gyobb erényük, hogy a jelen krízist történeti horizontba állítják, s „a válság” helyett eleve válságokról szólnak, azok korabeli kontextusát és hatását elemezve. A több szempontú vizs- gálódás közös felismerése: e hatások nem értékelhetők egyszerűen negatívan. A válság min- dig valamely fontos újítást hozó, sőt paradigmaváltást megelőző, forrongó, de végső soron termékeny időszaknak minősül utólag. Reményeink szerint most is ez fog történni – ameny- nyiben a kötet megjelenése lehetővé teszi az ígéretes és jelentős új tudományos eredménye- ket is hozó eszmecsere folytatását.

Budapest, 2015. április 27-én

d^oBos i^stváN

PLENÁRIS ELŐADÁS

e

g

KRITIKAI ÉSZREVÉTELEK

A KULTÚRA, A NYELV ÉS AZ IRODALOM TANULMÁNYOZÁSÁHOZ

A konferenciánk címében jelölt kapcsolat – a kultúra és a válság fogalmainak összetarto- zása – lényegében egy idős magának a művelődés önreflexiójának, a kultúratudománynak a megszületésével. E tudomány ezért nem egyszerűen kritikai, hanem magát válságtünetként megragadó önkritikai szemlélettel született meg. Már az úgynevezett kulturológiai fordula- tok első látványos újkori eseménye, a megértés nyelvi közvetítettségének 18. századi tuda- tosítása eleve ilyen önbírálati távlaton jelent meg például Rousseau-nál, mint ahogy szépiro- dalmi tematizálása megfigyelhető a voltaire-i utazási regény parabolisztikus attitüdjében és utópiájában vagy a német romantika technikaellenességében.¹

Ebben az összefüggésben tehát nem a kultúra mint olyan került válságba, hanem maga tűnt egy történelmi válság termékének, így felismert kifejeződésének. A reflektált kulturális létmód eleve veszteségesnek, hiányosnak tételeződött egy társadalmi-kommunikációs fo- gyatkozás tapasztalatában. A fogalom és hivatkozási alap pedig, mellyel szemben „romlott- ságának” tézise, kritikai megközelítése kialakult, közismert módon a természet. A természet- jogtól a természetfilozófiáig húzódik az a jórészt szentimentális–romantikus, nem egyszer forradalmiba csapó eszmeiség, amely kritikai társadalomképét e szembesítés tapasztalatából indította el. Hogy e forradalmi radikalizmus milyen komolyan vette magát, elég csak fel- idézni felvilágosodás kori politikai-ideológiai vetületét, mely nem ismert kíméletet azokkal szemben, akiknek – Batsányi szavaival – „vérét a természet kéri”. A guillotint, e minden szimbolikája mellett is nagyon gyakorlatias gyilkológépet lényegében a természet képvise- letében használták, reprezentálandó annak hatalmát az önmagától (emberségétől) elidegene- dett osztálytársadalomban fellelhető ellenségekkel szemben. Jakobinus működéséhez nem kellett betartani a szokásos, törvényes előírásokat sem: a bizonyításra nem szoruló népítélet, a természet szava mint egyetlen hatóság ítélete sújtott le arra, akinek a puszta létezése is bűnnek bizonyult. Ahogy a kiválasztódás törli el a fennmaradáshoz gyöngéket, úgy végeztek a „fenséges nép” képviselői a számukra fölöslegesnek érzett kizsákmányolókkal.

1 „A modern társadalom egyik sajátossága, hogy kultúraként írja le magát. Ez sosem jutott volna eszébe sem a görögöknek, sem a rómaiaknak, sem az apacsoknak, sem a kínaiaknak. […] Samuel von Pufendorf volt az a 17. század közepén és Jean-Jacques Rousseau a 18. század közepén, aki először beszélt arról, hogy társadalmi állapotokat kulturális állapotokként lehetne felfogni, jó és rossz értelemben. Pufendorf számára a kulturális állapot a társadalom szerencsés állapota, szemben a civilizálatlan barbárok szerencsétlenségével. […] Száz évvel később Rousseau megfordította ezt az értékelést, és arról beszélt, hogy az emberek a természetes állapotban boldogok, a kulturált állapotban pedig boldogtalanok.” Dirk B^aeCker, A társadalom mint kultúra, ford. k^arádi Éva, Magyar Lettre International 38, 2000/ősz, 7.

A kultúrakritikai fordulathoz egy közismert példát kiragadva megállapítható, Jean-Jacques Rousseau-nak az utóbbi félszázad irodalomtudományában is sokat tárgyalt műve (a máso- dik Értekezés az emberek közötti egyenlőtlenség eredetéről és alapjairól) az emberiség első stádiumát egy társadalom és nyelv nélküli állapotban vélelmezte.² S ebből a természeti lét- formából kilépést mint e kettő együttes keletkezését, egymást teremtődését képzelte el és mint elidegenedést fogta fel. De már az első értekezésében is öntudatosan inkább barbárnak minősítette magát, hogysem e folyamat következményeit elfogadja, s hogy kívülállását hang- súlyozza. Témánk szempontjából pedig tán még fontosabb Herder álláspontja, mely még messzebb ment, amikor nem a kialakult (kulturális) közösséget, hanem a nyelvet tartotta az emberi társadalomra jellemző szervesülés feltételének, létrehozójának.³ Vagyis elhárította a kartéziánus illúziót, mely a nyelvet a kultúra hordozottjának, valamint a magasztalt indivi- duális eszmék és „felszabadító” törekvések eszközének tekintette.

De maguknak a polgári forradalmaknak a romantikája sem nélkülözte a kultúrakritikai attitüdöt, amennyiben a szabadság, testvériség és egyenlőség jegyében a természetellenes- nek tartott társadalmi állapotok ellen lépett fel. Egy frappáns anekdota szerint a révolution szó – a francia király udvarmesterének ötletére – csillagászati szakkifejezésből vált szociális jelentést tartalmazó szóvá, mely magába foglalja a radikális újdonság mozzanatát éppúgy, mint a valamikori kozmikus együttállás újjáteremtését.⁴

Ha tehát a válság és a kultúra viszonyáról beszélünk, akkor nem tekinthetünk el attól, mit jelent e viszony a maga történetisége – eredete – szerint. Látható, a kultúratudomány úgy született meg, hogy tárgyát kritizálva éppenhogy nem kívánta elfogadni a korabeli művelő- dés diktátumait: a természetre hivatkozott, melynek – akár a civilizációval szemben – meg- kerülhetetlen antropológiai érdeket tulajdonított. Ez olyan nyelvterületeken is megfigyelhető, melyeken nem okvetlenül tartották a társadalmi haladás egyetlen mércéjének a polgári átala- kulás legnyugatibb mintáit, így nem okvetlenül bélyegezték „német nyomorúságnak” vagy

„magyar ugarnak” azokat a társadalmi törekvéseket és berendezkedéseket, amelyek más utat kerestek és választottak ahhoz képest, mint ami többek között Engelsnek A munkásosztály helyzete Angliában című könyvéből kirajzolódik.⁵

Mindenesetre a természet kulcsfogalmának ilyen érvényesítése Kantnál éppúgy megfi- gyelhető, mint Hobbes-nál, Helvétiusnál vagy nálunk Bessenyei Györgynél. A társadalom- tudományok 19. századi korszakai a romantikus organicizmustól a pozitivizmusig, azaz Herdertől Comte-ig, Taine-ig és Spencerig, a társadalmat a természeti kód mintájára írták le. Ahogy a forradalmat a csillagászati révolution jelenségének tételezték, úgy a pozitivista történelemszemlélet – Comte kifejezésével – a „jövő csillagászatának” határozta meg magát mint teleologikus gondolkodást.⁶

2 Jean-Jaqcues r^ousseau, Értekezés az egyenlőtlenség eredetéről = Értekezések és filozófiai levelek, ford. k^is János, szerk. l^udassy Mária, Budapest, Európa, 1978, 59–200.

3 Ilyen tekintetben állapítható meg Herdernek a nyelv eredetéről szóló értekezéséről, hogy „a humán civilizáció és kulturalitás első vívmányai a herderi értelemben éppenséggel a nyelv feltalálásának a következményei, nem pedig – mint Condillac vagy Rousseau állították – a nyelv keletkezésének feltételei.” k^ulCsár s^zaBó Ernő, Nyelv, közösség, identitás, Kortárs, 2012/3, 74–78.

4 Lásd Reinhardt k^oselleCk, Revolution = Geschichtliche Grundbegriffe, hrsg. Otto B^ruNNer, Werner k^oNze, Reinhardt k^oselleCk, V, Stuttgart, Klett–Cotta, 1984, 725.

5 Vö. k^omlós Aladár, Kemény és Engels, Irodalomtörténet, 1949/1, 122–129.

6 Ennek eszmetörténeti összefüggéseihez lásd R. v^árkoNyi Ágnes, A pozitivista történetszemlélet a magyar történetírásban I–II., Budapest, Akadémiai, 1973.

Mindezt azért érdemes kiemelni, mert jelenleg – az ezredfordulón – éppen e viszonylat tudatosítása látszik tünedezőnek, nem véletlenül az említett önbírálati attitüd elvesztésével párhuzamosan. Mintha a „vissza a természethez” jelszó kriticizmusát felváltaná az „előre a kultúrához” jelszó önelégültsége. A kultúra tudománya mára – nem kis részben – olyan tevékenységet jelöl, mely magát a természet kifejezést is anakronisztikusnak, vagy legfeljebb – kedvenc kifejezésével élve – ideologikusan megkonstruáltnak, lényegében illuzórikusnak tartja, rámutatván a kultúra–természet dichotómia mesterségesnek látott létrehozására, a ket- tő történetileg kialakult és a modernitásban fokozatosan megszüntetendőnek vélt szembeállí- tására. Emiatt a kultúra nevében föllépő tudomány hajlamos lett kizárólagos ítélőerőnek kép- zelni magát, elfeledkezvén eredetének és létmódjának önkritikai képleteiről és képességeiről.

E törekvésnek nem az a legnagyobb fogyatékossága, hogy bántóan leegyszerűsíti az általa is hirdetett nyelvi-kulturális konstruktivitás – hermeneutikailag is elgondolható – működés- módját és alakulásrendjét. Inkább éppen az, hogy elvéti szakmai célját, s nem jut el magának a sokat emlegetett művelődési teremtettség mibenlétének a megértéséig. Szeret úgy tenni, mintha a pozitivista objektivizmus, azaz egy ismeretelméleti naivitás bástyáit kellene ledön- tenie, például a társadalmi nemek nem-ontológiai jellemzését vagy a nemzeti formák törté- netiségét hangsúlyozva. Holott a kulturális megalkotottság egypólusú felfogását érvényesíti, s annak abszolút, szinte demiurgoszi erőt tulajdonít. Éppen olyat, amit a természet-elvtől elvitat, de amit mintegy új és abszolút természetként – ezúttal mint „kultúrát” – a maga olda- lán elismer. Így hozza létre az emberi társadalom ideológiai meghódításának, birtoklásának és befolyásolhatóságának újabb utópiáját, a megismerés mindenható eszmei eredetének és hatásának, önelvűen mágikus emanációjának újabb változatát. Ezzel a kulturális teremtettség elvét egy meglehetősen naiv monoteizmus mintájára képzeli el. Pedig ha valamiben egyet értenek a huszadik század hermeneutikai, dekonstruktivista, vagy a fenomenológiától az analitikus filozófiáig terjedő áramlatai, valamint azoknak az antropológiaitól a szemiotikai- szemantikai területig tekinthető vetületei az angolszász világban és az európai kontinensen, az nem más, mint a gondolkodás és a megismerés olyan nem-metafizikai felfogása, melyben minden értelem önnön másikával szembesülve képződik, s a határaiba ütközés nyomán léte- sül. E határt és határolást nevezik limesnek, végességnek, oppozíciónak, tükrözésnek és így tovább, de mindig az én és a másik, a saját és az idegen viszonylatában tartják tapasztalha- tónak. Belátván, a jelentés nem lehet egyközpontú és zárt entitás, nem rendelkezik abszolút, autochton forrásokkal.

Csak felvillantva a kultúra egyik legalapvetőbb nyelvi-antropológiai távlatú megnyil- vánulásának, a metafora alakzatának szerteágazó kérdéskörét, ezúttal Kosztolányi Dezső egyszerű megállapítása idézhető: a gyászkoszorúkat előbb a varjakhoz hasonlítjuk, majd a varjakat a gyászkoszorúkhoz, ennél messzebb emberi erővel nem mehetünk.⁷ Arisztote- lész óta kevesen fogalmazták meg ilyen lakonikus lényeglátással a szemantikai különbség és azonosítás összjátékát. S az emberi kultúra másik kardinális alakzata, a narrativitás esetében pedig a mondott kettősségek feszültségéhez és társadalomtudományi relevanciájához elég a dialogicitás szerteágazó fejleményeire utalni: a szociológus és antropológus Lévi-Strauss- tól a vallásfilozófus Baaderig, az irodalmár Bahtyintól a pszichológus Lacanig sorolhatók a jól ismert példák. Aligha vitatható, mindettől lazán eltekint a művelődésnek az ősnemzés- szerű eredetet valló álláspontja.

7 Ld. k^osztoláNyi Dezső, Írók, festők, tudósok, kiad. r^éz Pál, II, Budapest, Szépirodalmi, 1958, 208–209.

Az unalomig ismert frázisok tehát úgy kezdődnek, hogy a vizsgált jelenség pusztán kul- turális konstrukció, azaz nem önelvű természeti adottság, s ezzel teljesítve hiszik a szak- mai innováció követelményét. Holott a létformák értelmező teremtettsége nyilvánvaló, már csak azért is, mert – hermeneutikailag köztudottan – minden értelmezettség magához a do- loghoz tartozik és nem annak külsőleg ráaggatott tulajdonsága. De éppen a teremtettség és a nyelvitörténeti előzőttség tapasztalása foszlik szét akkor, ha e látásmód pusztán egy önma- gából eredeztetett, önerőből érvényesülni akaró, münchauseni látásmódra szorítkozik, kultu- rális szempont ürügyén. Hiszen a sajátlét abszolútumának, akár egy természeti-antropológiai közegnek a tételezése, egy idegenség kizárása mellett másra nincs ekkor mód. A monoideista teremtődés önfeledt híveinek e téren attól a Cassirertől is sok tanulni valójuk lehet, aki a kul- turális–szimbolikus formák koncepciójában sem oldotta fel kialakulásuk viszonylagosságát, követve a kanti kriticizmus szellemét.⁸ Vagy egészen más területre fordulva, a későbbi jól ismert mediológiai tétel, miszerint minden közeg csak egy másikból érzékelhető egyáltalán, már kézikönyvekből ismerhetően nyújt további tájékozódást arról, hogyan folytatható e téren egy valóban kritikai kiindulás. Ezt nélkülözve a nyelvi konstrukcióra hivatkozás voltaképpen ezen az oldalon ismétli és erősíti meg, amit elvileg bírált: a gondolkodásnak az egyedi tudat abszolútumára támaszkodó kartéziánus előfeltevéseit, ami korszerűtlen szubjektum-felfogá- sában is tetten érhető.

Pusztán csak emlékeztetőül utalható, hogy a romantikát követően szintén a kultúra másikának tételezése tette hatékonnyá és dinamikussá az olyan egészen különböző modern teóriákat, melyek például Nietzsche, Freud, Bergson nevéhez köthetők. Az élet dionüszoszi túlcsordulásának, a tudattalanba fojtott ösztönvilágnak, vagy az életlendületnek a fogalmai egyaránt olyan világokra utaltak, melyek szintén nem hozzáférhetők a kultúra önelvűségének fikciója szerint.

Mindezek következtében a kultúratudomány egyes teljesítményei már-már a zsurnaliz- mus műfajaihoz közelítenek, visszaélve a szakterületre hivatkozás védjegyével. Politikai önigazolásaik alátámaszthatják a habermasi megfigyelést, miszerint a polgári nyilvánosság egyre inkább elveszíti kritikai attitüdjét, s minden „felforgató” látszat ellenére a fennálló ideológiák támogatásának, a mindenkori hatalmi diszkurzus propagálásának kezd teret en- gedni.⁹ A saját és az idegen, a többség és a kisebbség, a férfi és a nő stb. dialogikus-bipoláris értelmezőerejének kiikatásával vagy manipulált átírásával feloldásra kerül a különbségek tapasztalata: a sokféleség hangoztatása jól megfér a sokféleség ellenére végrehajtott azono- sításokkal. Leginkább akkor érezhető ez az ellentmondás, amikor láthatóan csak az egyik fél nézőpontja és vélelmezett állapota domborítható ki. Hiába tesz úgy a korrekt udvariasság, mintha ez a fél mindig éppen a megszólított lenne (mondjuk a gyengébb, a kisebb, az el- nyomott), voltaképpen épp így jelöli ki a másik létezésének általa megszabni óhajtott moz- gásterét – ahogy arról például a kolonializmus teoretikusai már bőven értekeztek. Amikor e törekvés eltekint attól, hogy minden értelem viszonylat, vonatkozások halmaza, éppen azt a másságot minősíti le – fosztja meg elsajátítható idegenségétől és dialogikus megismerhető- ségétől –, melyet a felszínen elfogadni akar.

8 Ld. Ernst C^assirer, Philosophie der symbolischen Formen I–III., (1923–1929), Darmstadt, Primus, 1994.

9 Jürgen h^aBermas, A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása, ford. e^Ndreffy Zoltán, Budapest, Osiris, 1999. A mű előszava tájékoztat az először 1962-ben kiadott könyv koncepciójának módosulásairól.

A kultúra másikát, a természetet tételező európai hagyományokhoz fordulva – a külön- bözőségek kölcsönös megértése szempontjából – ezúttal sem fölösleges fölidézni Immanuel Kant koncepcióját, Az örök béke című írása alapján.

A békeállapot az emberek között, akik egymás mellett élnek, nem természeti állapot:

status naturalis. A természeti állapot inkább a háború állapota. Azaz ha nem is mindig kitörő ellenségeskedés, legalábbis folytonos fenyegetés azzal. A békeállapotot tehát elő- ször intézményileg létesíteni kell. Az ellenségeskedések elhagyása erre még nem elég kezesség.¹⁰

Amennyiben – a történelem tanúsága szerint – a háború a status naturalis, a békéhez nem vezethet út akkor, ha a konfliktusokról úgy kívánjuk leszoktatni a társadalmat, mint a do- hányzásról, abban a hitben, hogy az ellenségeskedés meggyőzéssel vagy illemszabályok oktatásával korlátozható lenne. Ha előbb nem, a múlt század óta mindenki megtanulhatta, nemcsak naivitás, de jó adag öncsalás szükséges ahhoz, hogy elhiggyük, megfelelő reklámo- zással vagy humanista ráolvasással elfogadottá lesz a tolerancia és a békevágy, s hogy a már számtalanszor csődöt mondott, hatástalan frázisokra kell alapozni például a nacionalizmus-ku- tatásoknak az „örök béke” Kantot megtagadó szellemében születő egyes dolgozatait.

Annál inkább, mert Kant a természetben nem csak a viszály, hanem éppen a megbékélés garanciáját látja. Okfejtése szerint tehát a biztosíték lehet erre

nem kisebb valaki, mint maga a nagy mester, a Természet: natura daedala rerum. Me- chanikus folyásából láthatólag elővillog a célszerűség, hogy az egyetértést az emberek meghasonlásain keresztül akaratuk ellenére is majdan felvirítsa. Ezt azért először úgy látjuk mint kényszert, melyet egy, hatástörvényei szerint előttünk ismeretlen ok idézett elő. Ekkor a neve: Sors. De ha megfontoljuk célszerűségét a világ folyásában, úgy tűnik föl előttünk, mint mélyen fekvő bölcsessége egy magasabb Oknak, mely az emberi nem objektív végcéljára irányul, s ezt a világfolyást predeterminálja. Ekkor azt mondjuk rá:

Gondviselés.

Nem kétséges, a természeti kényszer, a sors és a gondviselés szubjektumfölötti kifejezései még metaforákként is elrettentően hatnak a saját mindenhatóságukba ájuló társadalmi te- remtőelvek felvilágosult hívei számára. Pedig ebben az individuumkritikában nincs szó sem a később Goethére hivatkozó kultúrmorfológiáról, sem a még gyanúsabbnak tűnő frobeniusi sorstudományról. A meglepetés a továbbiakban csak fokozódhat, mivel Kant szerint a termé- szet ráadásul

[k]ét eszközt használ föl, hogy a népeket a keveredéstől visszatartsa, s őket elkülönít- se: a nyelveknek és a vallásoknak különbözőségét. Ez ugyan magával hozza a hajlamot a kölcsönös gyűlöletre s ürügyet a háborúra. Mégis, amint a kultúra növekszik, és az em- berek lassankint közelednek az elvekben való nagyobb egyetértés felé: másra fog vezetni.

Arra, hogy megegyezzenek egy olyan békében, amelyet nem mint ama despotizmust, a szabadság temetőjén, minden erőnek meggyengítése: hanem azoknak leghevesebb ver-

10 Immanuel k^aNt, Az örök béke [1795], ford. B^aBits Mihály, Budapest, Európa, 1985, 25. A mű további idé- zetei ebből a kiadából, annak első „toldásából” származnak.

senye között, egyensúlyuk idéz elő és biztosít. […] Ekként a természet bölcsen elvá- lasztja a népeket, amelyeket minden állam akarata, éspedig magának a népjognak okai szerint szívesen egyesítene egymás közt csellel vagy erővel. De másrészről egyesít is olyan népeket, amelyeket a világpolgárjog fogalma nem biztosított volna erőszakosság és hábo rú ellen.

Minden jel arra mutat, Immanuel Kant e szavaiból a mi jelenkori Európánknak – népeinek és tudományának – még sokat kell tanulnia.

S ami e tekintetben a konferencia színhelyét, az ELTE Bölcsészkarát illeti, annyi tán di- csekvés nélkül elmondható, hogy a kar vonatkozó kutatásai igen sokat merítenek erre a köl- csönös tiszteletre építő hagyományból például akkor, amikor hangsúlyozzák a találkozás, az átfordítás, a közvetítés messzemenő szükségességét. A kultúrák közötti párbeszéd folytató- lagos gyakorlatában dolgozva a művelődés anyagi-technikai feltételeire is összpontosítanak úgy, hogy nem a fölényes, kívülálló megfigyelés pozíciójából hirdetik ki eredményeiket, ha- nem annak tudatában, hogy maguk is részesei a kapcsolatoknak, melyet vizsgálnak.

Jellegzetes tartalmazottja az irodalmi beszédnek is a kultúra és a természet nyelvi köz- vetítettsége. Ennek vizsgálata abban az irodalomtudományban sem szorult háttérbe, mely komolyan vette a művelődés fenti nyelvi-szemantikai meghatározóit és törvényszerűségeit.

Hölderlin szavával szólva ez a párbeszéd persze viszály a kettő – kultúra és természet – kö- zött, de az értelemképzés feltétele egyúttal: általa szólal meg a tenger, általa találnak medret a folyók. A Mnemosyné-óda a végesség, a halál horizontján képzett jelentésadó eseményt visszhangzásként jelöli meg. A visszhangban a beszéd anyaga válik ismételten hallhatóvá:

ez a hang naturális közegében immár a beszélőtől függetlenedve, egy másik, külső forrás- ból fordul vissza. Így az ekhó úgy teszi hallhatóvá a szavakat, hogy azoknak immár nem közvetlen forrása a nyelv szubjektuma. Csokonai ekhó-versének, A tihanyi ekhóhoz énjének mondásai például a panasz naturálisan fölerősített kikiáltására számítanak. Így a költemény csak akkor érthető egyáltalán, ha elfogadjuk az írottságától elkülönböződő, bár az olvasó számára mégis az írás nyomán felcsendülő, a természettől továbbított hangzást. „Zordon erdők, durva bércek, szirtek! / Harsogjátok jajjaim!” – olvasunk a papírlapon arról a hangról, mely a strófák végén immár leválik beszélőjéről, hogy környezete hordozza és közvetítse.

Azon visszhang, mely az első strófa végén a magyar lírában először olvastatja magát e meg- különböztetéssel, a következő: „Egy magános árva szív. / Egy magános árva szív.” Az ismét- lés, a visszhangzás tehát akár szimbolikusan is jelölheti a romantikus dikciót, melyben az érzékeny bensőség mondja ki önmagát úgy, hogy mondása rögvest egy önmagától távolodó közeg bennefoglaltjává figurálódjon – vallomás és válasz identitásképző feszültségében. Az ekhó ilyen dialogikus visszafordulása – miként arról Hölderlin költeményében is szó esik, és ahogy Heidegger visszhang-teóriája nyomatékosítja – a halálba hanyatlás jövőjéről is tudo- mást vesz, onnan nyeri értelmét.¹¹

A beszélő én alakzatát a továbbiakban is alapvetően határozza meg a natúra és a kultúra dialógusában bontakozni tételezett nyelv. Vörösmartynak a Gondolatok a könyvtárban című költeménye a nyomtatott betűt következőképp hasonlítja az éji környzethez:

11 Lásd Martin h^eidegger, Beiträge zur Philosophie (Vom Ereignis), Frankfurt am Main, Klostermann, 1994, 107–168.

Komor betűkkel, mint a téli éj, Leírva áll a rettentő tanulság […]

Az írt betűket a sápadt levél Halotti képe kárhoztatja el.

Ebben a feszültségben teszi fel a rousseau-i kérdést: „Ment-e / A könyvek által a világ elébb?”

S a válasz ezúttal már az információ, az üzenet, a híradás uralta nyilvánosság kiszolgálta- tottságára is utal: „S a rongyos ember bőszült kebele / Dögvészt sohajtson a hír nemzetére.”

Hosszú történeti alakulás vezet a szöveget a Petőfi-féle ars poetica szerint a „természet vadvirágainak” tartó romantikus poétikától a modernség érzékelésmódjáig. A költői nyelv azonban sohasem volt kizárólag kulturális határok közé szorítható: nem véletlenül sorolta Hölderlin a legveszélyesebb javak közé. Ha Byrontól Victor Hugon át Petőfi Sándorig a ter- mészetre hivatkozva tudott akár forradalmi lázadást kezdeményezni, akkor arra is képesnek bizonyult, hogy megvédje annak a civilizációtól háttérbe szorított, már-már elfelejtett ta- pasztalatát. A modernség-kutatások egyik legérdekesebb és legfontosabb eredménye annak megfigyelése, hogyan talál újabb helyet magának a nyelvben a természet, azaz hogyan szaba- dul ki a költészet egy merőben civilizatórikus – ekként domesztikált – szférából azzal, hogy maga válik a naturát befogadó közeggé. Persze a második modernitás nyelvi fordulata és hagyományszemléleti változása kellett ahhoz, hogy például József Attila vagy Szabó Lőrinc lírájában – a Téli éjszakától a Tücsökzenéig – Vörösmarty kozmikus metaforikus alakításai eszerint alakuljanak át, s hogy a képzelőerő a természet menedéke lehessen. Ezzel a szub- jektumfölöttinek megismert nyelv távolról sem azt „mondja”, hogy az emberben – szintén egyoldalú módon – újraalkotható lenne valami eredendően „temészetes” – ez Rousseau-nál sem ilyen egyszerűen hangzott. De hogy a saját – addig magasztalt – teremtőerejében, az istenimitáció gőgjében csalatkozó ember szertefoszlani látja az alkotásaiba vetett feltétlen hitét, az annak következtében vált tapasztalhatóvá, hogy kultúrája legmélyét is elérte az át- ható idegenség, mely elől immár nem nyújt menedéket az innen elűzött természet. Amilyen mértékben – és óriási hatásfokkal – Rilke megkísérelte a saját halálával szembenéző, karté- ziánus centrumától megfosztott individualitást átértelmezni a világtér otthonává, olyan mérték ben fordul mindez az ellenkezőjébe többek között Gottfried Benn költészetében. De mindkét esetben az emberi egzisztencia a világtér kozmoszával szembesülve tartja távol ma- gától a naivitást, mely a naivan filantróp szubjektivitás eszközévé akarja tenni nyelvét és tár- sadalmát. Kifejezvén, az egzisztencia méltósága nem izolált személyisége magasztalásában és világa eszközszerű használatában merül ki. Az erre alapozó modern emberi öntudat – mint kizárólag civilizatórikus jelenség – éppen maga bizonyul éppoly művi terméknek, mint mes- terséges-technikai érzékelésmódja: a fejhallgatója, melyet az utcán járva hallgat, vagy a vilá- gát lezáró képernyő, melyre tekintetét veti. Nietzsche nem véletlenül hangsúlyozta, hogy ami a leginkább nyájszerű az emberben, az a benne kinevelt öntudat.¹²

Éppen az egyéniségkultusz kibontakozásának tekintett romantika – e kultusz kiélésének lehetetlenségét retorizálva – beszélte el, hogy az emberi lény több annál, mintsem saját ma- gáért létezzen egy általa berendezett világban. S téved, ha önmagát és szabadságát ott keresi,

12 A számos szöveghely közül ld. például Friedrich N^ietzsChe, A nem morálisan fölfogott igazságról és hazug- ságról, ford. t^atár Sándor = Jegyzetek és szövegek Martin Heidegger Bevezetés a metafizikába című művéhez, szerk.

v^aJda Mihály, Budapest, 1995, Ikon, 32. (Melléklet M. h^eiddeger, Bevezetés a metafizikába [Matúra: Böl cselet]

kiadásához).

ahol mindenhatóként teremteni próbálja kultúráját. Ezzel szemben újra csak a szabadságfo- galom kanti felvetése utalható, mely túllép a pusztán valamire irányuló „szabadság” dacos öntudatán, egyszóval az individuum önkényes, hagyomány- és tekintélytagadó igazolásán.

A szabadság nem csak használható valamire egy stabilizált egó tetszése szerint, hanem magát az egót is szabaddá teheti saját korlátaitól, rögzültségétől, szűkös és gátló érdekeitől. A szub- jektum így lehet képes egy dinamikus-dialogikus identitásra, akár az önmagától eltávolo- dásra is. E kétirányú folyamat teszi lehetővé, hogy a sokat emlegetett türelem valóban a kü- lönbözőségek megértését segítse elő, amire az egyoldalú megközelítés – tetszelegjen akár az önfeladásban – sohasem képes. Aki az idegennel egyszerűen csak azonosulni akar, sem a másikat, sem önmagát nem fogja tudni értelmezni, s mindkettőt megfosztja szabadságától.

A megkülönböztetés ugyanakkor nem jelent elszakítást. József Attila A Dunánál című költeménye a múlt, jelen és jövendő olyan időiségében lát esélyt közös dolgaink rendezésére, ami az emlékezést a viszályból vezeti le, sőt a harcra emlékezést a béke feltételének tartja:

„a harcot, melyet őseink vívtak, / békévé oldja az emlékezés”. A kollektív identitás szintén akkor kezelhet bármilyen társadalmi és etnikai konfliktust, ha megőrizni képes azt a távolsá- gokon és különbségeken alapuló történeti viszonyrendszert, melyre alapozva egyedül lehet- séges az ősök harcát az élők békéjévé formálni.

E kölcsönösség hiányát, mellőzését könyörtelenül bünteti a történelem. Dióhéjban el- mondható, bármiféle válságára akkor nem képes reflektálni a kultúratudomány, azaz saját feladatát akkor hagyja elvégzetlenül, ha figyelmen kívül hagyja az emberi indentitás említett személyközi és nyelvi eredetét. A belátást például, hogy nem a nyelv van a kultúrában, hanem a kultúra van a nyelvben. Kultúratudomány és irodalomtudomány viszonylatában gyakran teszik fel a kérdést: válhat-e és hogyan kultúratudomány az irodalomtudományból? De mivel a kulturalitás és a szocietás – miként Herder óta megalapozottan állítható – következemény, mégpedig annak következménye, ami az irodalom közege, ezért az irodalomtudomány és egyáltalán a bölcsészettudomány rosszul teszi, ha újabb önmeghatározásaiban pusztán kultu- rális kötődéseivel és csatlakozási javasalataival kívánja legitimálni magát. A bölcsészet, vala- mint a nyelv és művészete kardinálisabb tényező az emberi létezésben, mint teremtménye és történelmi hordozója, a kultúra és mint maga a társadalom. Hogy a történelem szellemét nem a történelem immanenciája teremti, miként a kultúrát sem a kultúráé, abban még Hegel is egyetértett Kanttal. Ezért a társadalmi problémákra választ kereső tudomány kérdése éppen az iménti reláció fordítottja lehet, vagyis az, hogyan határozódhat meg a kultúratudomány az annak feltételeivel foglalkozó tudományok által, például az irodalomtudomány által? És ha nem ezt teszi, csak a publicisztikai „közbeszéd” szintjén – vagyis a felületen – tudja megszó- lítani a nyelvétől függő egyént és a társadalmat. A kulturalitás nem lehet univerzalitás, nem lehet általános összefoglalása és ellenőre az emberi és a művészi gyakorlatnak. Az egziszten- cia válságos pillanataiban, legvégső határait érintve mondja ki József Attila verse:

A kultúra

ugy hull le rólam, mint ruha másról a boldog szerelemben.

Ezek nyomán lehet röviden kitérni válság és kultúra kapcsolatának folyvást előkerülő elemé- re: a tömeg és a kultúra kapcsolatára. A huszadik század első felétől a válságot nyomatékkal hangoztató elméletek a kettő éles szembesítésével éltek. De ha a művelődést nem a nyelvek és művészetek fölötti összefoglaló és mindent felügyelő szférának tekintjük, mint például

a Nagyon fáj iménti sorai teszik, akkor sokkal inkább köthetőnek látszik a tömegek világá- hoz. Sőt megkockáztatható, a kultúra sajátja egy állandó eltömegesedési folyamat, ami a mű- vészetekről nem okvetlenül mondható el. Nem véletlen, hogy a modernségben egyre erősö- dik a felismerés, hogy a művészet nem lehet merőben kulturálisan meghatározott keretek közé szorítható és annak szabályai szerint érvényesülő fenomén. Ha ugyanis a művészetnek, a művelődéshez hasonlóan, rendelkeznie kellene például bármilyen átfogó és közvetlenül ható közösségi funkcióval, akkor Kemény Zsigmond regényei, Gulácsy Lajos festményei vagy Bartók Béla vonósnégyesei nem lennének fontos kulturális javaknak tekinthetők. E mű- vek jelentősége nem mérhető fel közvetlen társadalmi hatásuk szerint, mivel annyi érdeklő- dést sem keltenek – sajnos – mint egy sikeres fogyókúrarecept. Kodály Zoltán sokat idézett óhaja, „legyen a zene mindenkié”, rokonszenves illúzió. A művészet sohasem lehet min- denkié, s jelentősége ilyen szempontból fogalmazható újra a tömegkultúra korában. A Jean Baudrillard-féle pozicionálási kísérlet azért tanulságos – noha nem elfogadható –, mert bár leírja le e tüneteket, különös módon a tömeg nézőpontját fogadja el. Ezért tartja a művészetet napjainkban olyan megélhetési tevékenységnek, mely csalásra, a haszonélvezők „összeeskü- vésére” épül. Valódi jelentősége immár nincsen, csak elhiteti magáról saját fontosságát, s lé- tezését egyedül a „bennfentes információval visszaélés” tartja fenn.¹³ Belátható, haszonelvű szempontból a dolog valóban így nézhet ki. Szerb Antal regényhősének öniróniáját – A Pendra- gon-legendából – mintha manapság is többen osztanák: a bölcsészet eszerint a haszontalan dolgok tudománya. (S nem csak valamilyen cinikus hozzáállás figyelmeztethet arra, ha en- nek ellenére képes fennmaradni és elfogadtatni a saját fontosságát, akkor mégiscsak tudhat valami praktikusat is. Föltehetően éppen azt, ami az imént a kultúrához fűződő kapcsolatáról megállapítható volt, s ami persze hosszabb távon társadalmilag sem mellőzhető.)

E vitatott tudás konkrétumaihoz ezúttal röviden felidézhető a második világháború kö- zepének, tehát az elmúlt század legnagyobb válsághelyzetének egyik érdekes magyarországi vitája, ami Kodolányi János és Márai Sándor között zajlott.¹⁴ Márai 1942-ben publikálta röp- iratát a nemzetnevelés ügyében. Nyilván (többek között) Ortega hatására különböztette meg a tömegembert az úgynevezett „alkotó embertől”. A válság egyik okát a tömegember erősödő befolyásában és uralmában látta, aki nem a szellemi képességek vagy az erkölcsi kiválóság alapján kíván joghoz és hatalomhoz jutni, hanem egyedül azért, mert többségben van. De Spenglerrel – és Kodolányival – ellentétben Márai hitt a kultúra és a civilizácó összhangjá- ban, azzal a megjegyzéssel, hogy ezt a szintézist csakis a tömegektől független, a tásadalmi haszonelvűségnek nem alávetett, szabad egyéniségek hozhatják csak létre. Akár felismeri a demokratikus tömeg, akár nem, a civilizációt a tudás – mondjuk a bölcsészet – és a művé- szet képviselői nemcsak megteremtették, hanem fenn is tartják, azaz éppen ők működtetik.

Ezek szerint a kultúra válsága nem annyit tesz, hogy az úgynevezett magasabb értékek eltűnnek a tömeg elől és észrevétlenekké válnak. Amennyiben a kultúra a mondottak szerint válságosként éli meg önmagát – azaz ráébred mindenkori gyengeségére és függőségére –, akkor a helyén van. Akkor téveszt utat, ismétlendő, ha nyelvét birtokló önhittségének Bábel- tornyát építve, szem elől téveszti önmaga másikát, s elhallgat a határain túlival, a természet- nek tételezett ellenképével folytatott dialógusában. Ezért, az induló tézishez visszatérve meg-

13 Jean B^audrillard, A művészet összeesküvése, ford. P^álfi Judit, Budapest, Műcsarnok Nonprofit Kft., 2009.

14 m^árai Sándor, Röpirat a nemzetnevelés ügyében [1942], Pozsony, Kalligram, 2004; k^odoláNyi János, Márai és a kultúra [1942], Kortárs, 1994/1, 1–11; a vitához ld. h^oráNyi Károly, Kétféle nemzetstratégia, kétféle emigráció:

Kodolányi vitája Máraival, Kortárs, 1999/9, 29–45.

erősíthető, a válságtudat a kultúra önreflexiójának nélkülözhetetlen eleme. Ez tartja életben és teszi képessé önmagát folyton meghaladó – tehát önmagán kívülről ösztökélt – megújulásra.

Mannheim Károly e nézetet – nem véletlenül a romantika kritikai téziseire emlékeztetően – fogalmazta meg akkor, amikor egyik könyve egész koncepcióját alapozta a feltevésre, mi- szerint ha a kultúra fogalma egyáltalán létrejön, akkor tartalmainak teljes megélése, szerves működésének tapasztalata, alkotásainak természetként befogadása és létmódja már a múlté.¹⁵ S hogy e mondatok mennyire kapcsolhatók össze azzal a heideggeri belátással, mely szerint a kultúra és tudománya akkor lehet valódi kritikai tevékenység, ha sem kezdő, sem végpont- nak nem tételezi magát, és ha mint kéznél levő társadalmi gyakorlat válik hozzáférhetővé, az további megfontolásokat igényel. Azzal összefüggésben, hogy ha a tudományt kulturális ér- telemben vesszük, kulturális termékként kezeljük, soha nem leszünk képesek igazi horderejét felmérni.¹⁶ Ennélfogva magára a kultúra tudományára sem tekinthetünk pusztán kulturális nézetből, ha lényegét valamelyest érteni akarjuk.

g

e

CRITICAL REMARKS FOR THE STUDY OF CULTURE, LANGUAGE AND LITERATURE

Cultural studies came into being not simply with a critical approach but with an approach of self-criticism identifying with the symptoms of crisis themselves. Accordingly, it was not culture as such that was faced with crisis, but it appeared as the product of a crisis of history and its recognized manifestation (Rousseau). This criticism did not intend to accept the directives of culture: it pleaded nature, attributing to it indisputable anthropological im- portance even in the face of civilization. The differing phases of 19^th century social sciences from organicism to positivism described society along the patterns of the codes of nature. In contrast, cultural studies these days is inclined to consider the term ’nature’ as anachronistic and essentially illusionary, highlighting the presumably artificial creation of the dichotomy of nature and culture. It pictures itself having exclusive powers of judgement, forgetting the self-critical nature and abilities of its origins. It validates the concept of unipolarity of cultural preformation and attributes virtually demiurgical powers to it. These are exactly the kind of powers that it controverts concerning the nature principle, but acknowledges as new and absolute ’nature’ as ’culture’ with regard to itself. The danger of this approach is that it does not recognize the potential for social reconciliation, which, as Kant pointed out, can only be reached by accepting its attributes determined by nature. One of the most significant results of modernity research in literature is the realization of how a nature-experience finds its place in language. The linguistic turn and the poetry of late modernity destroy the so far exalted unconditional belief in the creations of man pinning his faith on god imitation and his own creative powers. This confirms the view that crisis consciousness is an essential element of self-reflection in sciences as well as in arts and literature.

15 Karl m^aNNheim, Strukturen des Denkens, Frankfurt am Main, Suhrkamp, 1980.

16 Martin h^eidegger, Tudomány és eszmélődés, ford. t^illmaNN J. A., Vigilia, 1990/6, 446–451.

I.

TÖRTÉNETTUDOMÁNY

ÉS ESZMETÖRTÉNET

C

k

„EZ ELMÚLT GONOSZ ÜDŐKET BESZÉLLÖM”

Enyingi Török János és környezete egy viharos évszázad eseményeiben

A 16. század emberének életét térségünkben meghatározta a reformáció terjedése és az osz- mán terjeszkedés. Mindkettő megingatta az ember életét, a „lelki” és „fizikai” veszedelem jelen volt a mindennapokban. A Bessenyei József által készített Enyingi Török Bálint ok- mánytára¹ anyagában a család felemelkedéséről, a levelezésről, jogi döntések sorozatáról kaphatunk képet. Ezek hozzásegítenek, hogy a források alapján a család anyagi helyzetéről, birtokai állapotáról jussunk információkhoz. Az Enyingi Török família kikerülhetetlen be- folyással rendelkezett a korabeli Magyarország területén, amely befolyás a főúri kapcsolat- rendszer és a familiáris környezet miatt tovább nőtt.

Tanulmányomban a család eredetének felidézése után Török Bálint pályájának néhány mozzanatát igyekszem vázolni, s rámutatni, hogy a fiak, János és Ferenc idején sem tört meg a tekintélyük. Válságos időszakról beszélhetünk, de a Törökök kiemelkedő szerepe meg- kérdőjelezhetetlen, amennyiben a kor kulturális, irodalommal összefüggő emlékeit kutat- juk. Csupán a politikai helyzet további bonyolódása hozott olyan megoldási javaslatokat, amelyek részben házasságkötéssel, részben közügyekkel vagy hitélettel kapcsolatos egyez- ségek megkötését tették szükségessé. Politikai hatalom és családi vagyonszerzés szoros ösz- szefüggésben állottak egymással, s a századot végigkísérő török harcok eredményeképpen a birtokrendszerek tulajdoni szerkezete gyorsan változott. A válság nem csupán földrajzilag behatárolható és időben szűkíthető visszaesést jelentett, hanem egy olyan állapotot, amely várakozással töltötte el az embereket. Nyitottá váltak, hogy új dolgok szülessenek. A hitbé- li irányzatok befogadásával, s annak következményeként a további kulturális, nyomdaipari termékek megjelenésével az Enyingi Török család is hozzájárult ahhoz, hogy a hanyatlást megújulás, a válságot kulturális fellendülés kövesse. Ahhoz, hogy ennek folyamatát tisz- tázhassuk, vizsgálatunkat azzal kell kezdenünk, miként emelkedtek az ország legrangosabb családjai közé.

Törvényes módon, király által adományozott földekről beszélhetünk, illetve házasság útján hozományként kapott javakról. Nem legális szerzés volt a saját pénzen fenntartott ka- tonasággal elfoglalt városok, birtokok kisajátítása. Mindkét eshetőségre találunk bőséggel példát, miközben az egyházi földek törvénytelen megszállása, vagy hosszadalmas pereske- dés a visszaszerzésükért sem ment ritkaságszámba. Itt kell megjegyeznünk, hogy politikai karrierek mentek tönkre igen rövid idő alatt, amikor a szétszakadt magyar területek Habsburg

1 Enyingi Török Bálint okmánytára, a bevezetést és a forrásokat közzéteszi B^esseNyei József, Budapest, Magyar Történelmi Társulat, 1994. http://mek.oszk.hu/02200/02211/html/ (hozzáférés: 2015. 04. 10.). A tanulmánynak a csa - ládra vonatkozó forrásanyagát a fenti okmánytár képezi.