M ikroklin-albit-m uszkovit gneisz
Az Újhegyi Csillámpala alsó harmadában, az ún. átmeneti rétegcsoportban található két jelen
tős közbetelepülésként. Vastagsága 50 és 100 m között változik. Mélyfúrásokban a természetes gamma sugárzás és az elektromos ellenállás na
gyobb értékei alapján jól elkülöníthető. Eseten
ként csillámpala közbetelepülések padokra tagol
ják.
Világosszürke-szürke, közepesen palásodott, amit a kvarc és földpátszemcsékben gazdag részek közé települt csillámos sávok hangsúlyozhatnak.
Mikroszkópi szövete lepidoblasztosba hajló gra
noblasztos; alárendelten porfiroblasztos is lehet.
A kőzetalkotó ásványok részaránya: kvarc 40-50%, mikroklin 10-25%, albit 10-15%, muszkovit 3-10%, biotit 0-néhány %, almandin 0-néhány % ([21]A-C).
A kvarcszemcsék xenoblasztosak, gyakorlatilag víztiszták, ritkán hullámos kioltásúak. Túlnyo
mórészt apró, ritkán közepes méretű szemcsék.
A földpátokkal ritkán mozaikszerű, a palásság sík
jába illeszkedő halmazokat alkotnak.
A mikroklin általában közepes méretű, de por
firoblasztos szemcséi is megfigyelhetők. Gyakori a jól fejlett hálózatos ikresedés. Xenoblasztos vagy hipidioblasztos szemcséi zárványként kvar
cot és csillámot tartalmaznak.
A xenoblasztos albitszemcsék apró és közepes méretűek. Túlnyomórészt ikermentesek, de talál
hatók összetett karlsbadi-albit ikerlemezes tagok is. Gyakoriak bennük az apró zárványok, főként szericit.
A csillámok általában irányított elrendezésűek.
Túlnyomó többségben a színtelen, ill. halvány
zöld pleokroizmusú muszkovit van jelen. A biotit alárendelt szerepű.
Járulékos elegyrész a nagy fénytörésű, sárgás
rózsaszínű almandin, amelynek porfiroblasztjai
gyakran vázkristályszerű halmazokból állnak. Já
rulékosan jelentkezik továbbá az apatit, a turma- lin, a titanit, a cirkon és a rutil. Elszórtan apró opak ércszemcsék is megfigyelhetők. A gneiszre általában a járulékos ásványok csekély mennyisé
ge a jellemző.
Homogén ásványtani felépítése és egyenletes szemcsézettsége, reliktum szöveti elemek hiánya, környezetétől viszonylag élesebb elhatárolódása ortogneisz eredetre utal. Konkordáns települési helyzete alapján és vasban szegény, alumínium
ban, szilíciumban és alkáliákban gazdag üledék (grauwacke) feltételezésével azonban az üledékes eredet sem kizárható. A diaftorézisre utaló jelek alárendeltek.
Leukofillit
Ez, a Soproni-hegységben elterjedt képződ
mény a Fertőrákosi Metamorfit összletben alá
rendelt szerepű. A felszínen a transzformátorállo
más közelében, az alsó gneiszpad fekvőjében, a gneisz és a csillámpala határán tanulmányozható (22). Az Fr-1006 jelű fúrásban a gneisz fölött fúrtak át leukofillites gneisz-csillámpala érintke
zést. Egyes kőzetmintákban járulékos elegyrész
ként volt megfigyelhető a leuchtenbergit.
Fehér, ezüstfehér, kitűnően palásodott kőzet.
Fő kőzetalkotó ásványai a kvarc, a muszkovit és a leuchtenbergit. A kvarcszemcsék apró vagy kö
zepes méretűek, többnyire izometrikusak, víz
tiszták és mozaikszerű halmazokból állnak, ezeket muszkovit-leuchtenbergit sávok választják el egymástól. A muszkovit apró-közepes méretű, a szericitnél nagyobb pikkelyes kötegekből áll. Vele együtt, hozzá szorosan kapcsolódva jelenik meg a
kis kettőstörésű és optikailag pozitív viselkedésű leuchtenbergit. Részarányuk váltakozó, általában a muszkovit a gyakoribb elegyrész, de a leukofillit belsejében a leuchtenbergit válik uralkodóvá. Já
rulékos elegyrészként kevés titanit, rutil, klinozo- izit és pirít, ill. pirít utáni goethit pszeudomorfóza kíséri.
A leukofillit keletkezését - a Soproni Kristá
lyospala összlet leukofillitj ével megegyezően - a nagy tektonikus mozgási pályákon végbemenő fo
lyamatok termékének gondoljuk. Legfontosabb ezek közül a vas- és alkália csökkenéssel, valamint magnéziumdúsulással járó átkristályosodás.
Fejlődéstörténet
A Fertőrákosi Metamorfit összlet eredeti kőzet
anyaga - feltehetően az ópaleozoikum során - geoszinklinális jellegű üledékgyűjtőben, a geo- szinklinális ciklus korai szakaszában felhalmozó
dott, összefüggő effuzív-üledékes sorozat. A bá- zisos, majd intermedier jellegű vulkáni tevékeny
ség láva-tufa-tufit képződményeit fokozatosan a vulkáni anyag lepusztulásából, valamint egyéb törmelékes és márgás kifej lődésű üledékekből álló rétegsor váltotta fel. Ez utóbbi alsó részében fosz- foritgumó szinteket és szervesanyag-tartalmú kő
zetlencséket, középen dolomit- és mészkőrétege
ket, esetleg karbonátmentes grauwacke padokat, felső harmadában ismét szervesanyag-tartalmú kőzetlencséket tartalmazott közbetelepülésként.
Sztratigráfiai megfontolások és a pegmatoidok- ból vett muszkovit preparátumok radiometrikus kora (szélső értékek 359 ± 10 millió év illetve 285 ± 20 millió év) alapján az effuzív-üledékes ré- tegösszlet regionális metamorfózisát a hercini
61
T e k t o n i k u s b r e c c s a F ö l d p á t o s c s i l l á m p a l a
(ZZ— — — j L e u k o f i l l i t G n e i s z
22 Csillám pala, gneisz és le u k o fillit a transzfo rm áto rállo m ás m e lle tti feltárásban
hegységszerkezeti mozgások idejére tehetjük.
A progresszív metamorfózis foka az átalakulásra érzékenyebb bázisos effuzív képződményeket ille
tően az amfibolit és a zöldpala fácies határát, míg a kevésbé érzékeny üledékes kőzetek esetében a zöldpala fácies felső zónáját képviselheti. A zöld- pala-amfibolit fácies határára utaló ásvány az ere
detileg feltehetően „hornblende” jellegű amfibol.
Az almandin megjelenhetett már a zöldpala fácies magasabb részén is. A biotit általános jelenlétéből következik, hogy a progresszív metamorfózis je
lentősen túlhaladta a zöldpala fácies alsó kloritos zónáját. Progresszív metamorfózis révén keletke
zett az apadt, az epidot és a grafit.
A Fertőrákosi Metamorfit összletbe a regioná
lis metamorfózist követően - a Fertőrákosi Gne
isz magmás eredetének realitása esetén - „kon- kordáns” gránitmagma benyomulás történt. Ez
után az összlet az alpi hegységképződési szaka
szokhoz kapcsolódó takaró jellegű mozgások ré
vén retrográd metamorfózison ment át. Kovách
Adámfeltevése szerint a diaftorézis utolsó fázisa, biotit-preparátumok izotóp-kor vizsgálata alap
ján az ausztriai fázis idején mehetett végbe (124 ± 12 millió év és 92 ± 10 millió év). A diafto
rézis révén alakult át a közönséges amfibol aktino-62
littá, majd további regresszív hatásra kloritoso- dott. Klorit keletkezett a biotit és a gránát átala
kulása révén is. A kloritosodásnak a mélység (fek
vő) felé egyre erőteljesebbé válása a bázisos effu
zív képződmények kloritosodásra „hajlamosabb”
jellegéből következhet. Az eredetileg bázisosabb plagioklászok albitosodása (saussuritesedés; sze
neit, klinozoizit és esetleg kakit képződésével) szintén a retrográd átalakulás terméke. Kezdet
ben zárványhalmazok a reliktum földpátszemek belsejében, majd a folyamat előrehaladásával, az albitkristályok kitisztulásával szemcseközi hely
zetbe kerültek. Az albittartalom egy része meta- szomatikus hatásra teljesen új képződésű is lehet.
Ez az albitosodás Na hozzájárulás eredménye olyan zónákból, ahol az intenzív átmozgások hatá
sára fillonitosodás ment végbe a földpátok musz- kovitosodásával.
Az alpi orogén fázisok során ÉÉK-i irányú ta
karó jellegű mozgással került a Fertőrákosi Meta
morfit összlet mai helyére az alsó-kelet-alpi taka
rórendszerhez tartozó Wechsel sorozat legkele
tibb nyúlványaként. Fiatal harmadidőszaki fejlő
déstörténete töréses-pikkelyes szerkezetalakulás
sal járó, túlnyomórészt függőleges mozgásokra korlátozódott.
Fr—1001
T á b la m a g y a rá z a to k [1 4 ] - [2 1 ]
f
'ji i.**
[18]
[21]
Irodalomjegyzék
Fertőrákosi Metamorfit összlet
Czjzek, J. 1852: G eologische V erháltnisse dér U m ge- bungen von H am b u rg , des Leithagebirges und dér R uster Berge. - Jb. k. k. geol. R eichsanst.
3/4, pp. 35-55 (35 és 53).
Fu c h s, W . 1965: G eologie des R u ster Berglandes (B ur
g e n la n d i - Jb. G eol. B undesanst. (W ien) 108, pp. 155-194 (155-160 és 191-194).
Hauer, F. 1868: G eologische U ebersichtskarte dér ös- terreichischen M onarchie. B latt V I. O estliche A lpenlánder. - Jb. k. k. geol. Reichsanst. 18/1, pp. 1-44 (2 és 7).
KisháziPéter - Ivancsics Jenő 1987: Ú jabb adatok a S opron-környéki leuchtenbergittartalm ú m eta- m orfitok keletkezésének problem atikájához. - F öldt. Közi. 117/1, pp. 31-45.
Kosa László 1976: A Fertőrákosi M etam orfit K o m p lexum földtani felépítése. - Egyetem i doktori értekezés.
Kümel, F. 1937: A ufnahm sbericht von dr. Friedrich
Kümel üb er B latt Ö denburg (4957). K ristalliner Anteil. - V erh. geol. B undesanst. (W ien) 1-2, p.
76.
Kü p p e r, H . 1957: G eologische K arte dér R epublik O sterreich. M attersb erg (107). - D eutschkreutz (108). 1 : 50 000. - Geol. B undesanst., W ien.
Kü p p e r, H . 1957: E rláuterungen zűr geologischen K arte M attersb u rg -D eu tsch k reu tz. 1 : 50 000. - Geol. B undesanst., W ien, pp. 1-67 (pp. 4 -15 és 49).
Lelkesné Felvári Gy ö n g y i - Sa ssi, F. P. 1983: A m a gyarországi pre-alpi m etam orfitok kialakulásá
nak vázlata. - F öldt. In t. Évi Jel. 1981-ről, pp.
449-466.
Roth Lajos 1879: A rák o s-ru szti hegy vonulat és a L ajta-hegység déli részének geológiai vázlata. - F öldt. Közi. 9 /3 -4 , pp. 99-110 (99-101).
Telegdi Roth Lajos 1883: M agyarázatok a m agyar korona országainak részletes földtani térképéhez.
K ism arton vidéke. C.6. lap. 1 : 144 000. - F öldt.
In t. K iadv.
Telegdi Roth Lajos 1904: M agyarázatok a magyar korona országainak részletes földtani térképéhez.
K ism arton vidéke. 14. zóna XV. rovat jelzésű lap (1 : 75 000). - F öldt. Int.
Ven d el Mik ló s 1960: U eber die B eziehungen des K ristallinunterbaues T ran sd an u b ien s u n d dér O stalpen. - M itt geol. Ges. W ien 1958, 51, pp.
281-294 (282-283).
Ven d el Mik ló s 1973: Skizze des geologischen A uf- baues dér S tad t Sopron u n d ih rer U m gebung (W -U ngarn). M ell. 1 : 75 000 ma. földtani té r
kép (Ven d el M . - Kovács L. - Kish á zi P. - Boldizsár I. - KosaL . - Várszegi K .) - U ng.
Geol. A nstalt.
Ven d l Mik ló s1929: D ie G eologie dér U m g eb u n g von Sopron. I. D ie kristallinen Schiefer. - Bánya- m érn. és E rdőm érn. Főisk. Bány. K oh. Oszt.
K öziem . 1, pp. 225-291.
Wo l f, H . 1870: D ie Stadt O edenburg u n d ihre U m ge
bung. - Jb. k. k. geol. R eichsanst. 20/1, pp.
15-64 (15-21 és 24-26).
73