A földtani megismerés története
A Dunántúli-középhegység megismeréstörté
neti áttekintésében már említettük, hogy Johann
Jókéi.yés Kováts Gyulapublikációjában (1860) olvashatunk először a Velence község melletti Bence-hegyen megfigyelt „devon fillitről”.
Böckh János (1872) elsőként utalt az Alsóörs és Lovas környékén található „zöldes, meglehető
sen csillámdús palára”, amelyet paleozóos „grau- wackénak” ítélt.
Franz Hauer(1870) a Velencei-hegység fillit- jét a karbonba, „a fedőjében települő kvarcitot és kvarckonglomerátumot” a gránittal együtt a dyas (perm) időszakba sorolta.
Inkey Béla(1875) a Velencei-hegység fillitjét a „kvarcbreccsa és konglomerátum” fedőjébe he
lyezte.
A Balaton és a Velencei-hegység környékén felszínre bukkanó ópaleozóos „kvarczos fillit, kvarcitpala, fillites agyagpala, kvarcporfír, porfi- roid és diabáz pala, ill. diabáztufa” elterjedését, települési és kifejlődési viszonyait átfogóan elő
ször Lóczy Lajosismertette (1913). Petrográfiai vizsgálatot ezeken a képződményeken Lóczyfel
kérésére SCHAFARZIK FERENC végzett (1911).
A Velencei Gránit fillit-köpenyét először a hegység első monográfusa Vendl Aladártanul
mányozta behatóan (1914). Korát devon-alsókar- bonnak gondolta.
Teleki GézaBalaton környéki szerkezetföldta
ni munkáiban foglalkozott a „devon-alsókarbon fillittel” (1936, 1941a, b, c).
Schréter Zoltána Balaton északkeleti szegé
lyén végzett hidrogeológiai vizsgálatai kapcsán
ismerteti a fillit felszíni (Somlyó-hegy) és fúrá
sokban feltárt elterjedését (1937).
Jantsky Bélapontos térképet és leírást adott a Velencei Gránit fillit-köpenyéről (1957). Vizs
gálta és részletesen ismertette a gránitbenyomulás fillitre gyakorolt kontaktmetamorf és hidrotermá
lis hatását. A kvarcporfír vulkanizmust iniciális magmás működés termékének tekintette, amely a flis-szerű üledék képződésével egyidejűleg kelet
kezett.
Tömör János szénhidrogénkutatási adatokat feldolgozó térképein körvonalazódott először a balatoni kristályos küszöb területe (1957, 1958).
Juhász Árpád az Alsóörs, Lovas és Balaton
almádi környéki paleo vulkánit ok újravizsgálata alapján azokat - Lóczy LAjossal megegyezően - szubvulkáni képződményeknek tekintette. Kü
lönleges kémiai összetételük alapján nátronkvarc- porfírt, nátronkvarcporfiritet és mikrogránitpor- fírt határozott meg (1960).
Az első nagy áttörést és a velencei hegységi
„fillit”-ből feltárt Hystrichosphaerida és Graptoli- tes maradványok új lehetőséget és biztos
támpon-tót adtak a rétegtani besorolás számára. Ez a „fix pont” kulcsot adott más rétegtani problémák megoldásához is.
Balázs Endre 1966 óta, a rétegtani fejlődéssel lépést tartva, rendszeresen tájékoztat a Kisalföld és a Dunántúli-középhegység környezetében szén
hidrogénkutató fúrásokkal feltárt agyagpala-fillit elterjedéséről és földtani kifejlődéséről (1966, 1971, 1975, 1983).
Szádeczky-Kardoss Elemér et al. (1967, 1969) a Kárpát-Balkán Geológiai Asszociáció Magmás-Metamorf Kőzettani Bizottsága kereté
ben szerkesztett metamorfit térkép magyarországi részéhez, az ismeretek fejlődéséhez igazítva két magyarázót publikáltak. Az 1967-ben megjelent munkában a „Pannon medence köpenyboltozatá
nak északi szegélyéről” vastag, a szilurtól a karbo
nig terjedő „gyenge epimetamorf’ összletet is
mertettek. Megítélésük szerint a Balaton mentén ez az összlet egy fiatalabb délnyugati (Révfülöp), kevésbé metamorf, kb. zeolit fáciesű devon-kar
bon, és egy idősebb északkeleti (Alsóörs, Balaton- főkajár), valamivel erősebben metamorfizált, de még szintén csak „gyengén metamorf’ szilur-de- von rétegcsoportra tagolódik. A délnyugati réteg
csoportot főleg sötétszürke agyagpala alkotja, alá
rendelten homokkőkvarcit és neutrális, riolitos tufa betelepülésekkel. Az északkeleti rétegcso
port kőzetváltozatai agyagpala, fillites kőzetfajták Graptolites tartalmú Edittel, diabáz, diabáztufa és Na-keratofír (kvarcporfír) betelepülésekkel. Az 1969-es publikációban a Kőszegi-hegységtől a Kisalföld északkeleti részén át a Tokaj-Zemplé- ni-hegységig összefüggő, egységes ópaleozóos alj
zatot tételeztek fel. Ennek felszíni feltárásai: Kő
szegi-hegység, Balaton-felvidék, Velencei-hegy
ség, Szendrői- és Upponyi-hegység. A geoszink- linális jellegű összletet variszkuszi kisnyomású anchi-epimetamorf hatások érték (szudétai, asz- turiai fázisok). Az anchi-, epimetamorf zónát dél
ről keskeny, variszkuszi granitoid testeket tartal
mazó övezet határolja.
Bubics István 1977-ben megjelent munkája a középhegységi agyagpala-fillit összlet első mo
nográfiája. Nemcsak az addig publikált ismerete
ket foglalta össze, hanem bőven merített a Mecse
ki Ércbánya Vállalat ezen a területen végzett geo
lógiai kutatásainak vizsgálati anyagából is. Első
ként ismerte fel a Balatonfő és a balatoni kristá
lyos küszöb területén önálló litosztratigráfiai egy
séget alkotó kvarcfillit mélyebb rétegtani helyze
tét (ordovicium?) és magasabb fokú metamorfó
tani vizsgálatával já
rult hozzá a Balato
ni Fillit formációcso
port petrológiai meg
tásához. Kimutatta a savanyú vulkanizmus kép
ződményeinek elterjedtségét, az alsóörsi porfíroid összesült tufa (ignimbrit) eredetét is. A révfülöpi agyagpalából metaandezit tufitot határozott meg.
Társszerzőkkel ordoviciumi (arenigi) Acritarcha együttest publikált a Kő-Szár-hegyen mélyült Szb-9 jelű fúrás rétegsorából (1971, 1978, 1985).
Néhány szilur Acritarcha fajt Góczán Ferencis meghatározott az Alsóörs környéki aleurolitpalá- ból (1971).
Heinz Kozura Lovasi Aleurolitpala fekete ko
vapala betelepüléseiből Alsóörs környékéről Co- nodonta fajt, a Velencei-hegységbeli Kányás- völgy radioláriás kovapala rétegeiből pedig egy új, bizonytalan rendszertani helyzetű egységhez (Muellerisphaerida) tartozó, mikrofosszíliát írt le (1984).
mények (Ortháza OrNy-1 jelű fúrás: agyag-, ale- urolitpala, metahomokkő),
- nagyon kisfokú (anchizónás) kőzetek a grani- toid magmatizmus okozta kontakt metamorf fe
lülbélyegzéssel (a Gelse Gel-1, a Pusztamagyaród Pu-5 és az Eperjehegyhát E-6 jelű fúrások meta
homokkő, valamint fillit sávos metahomokkő ki
fejlődései).
Ezen anchizónás fáciesű kőzetfajtákat a Bala- ton-felvidék hasonló kifejlődésű képződményei
vel párhuzamosította.
- a Sávoly Sáv-7 jelű mélyfúrásban, valamint a Balatonhídvég Hi-1 és -2 jelű fúrásokban feltárt nagy termikus gradiensű, kis- és közepes fokú metamorfitokat a Balatonfőkajári Kvarcfillit for
máció mélyebb kifejlődéseként valószínűsítette.
A területről polimetamorf, andaluzitot tartalmazó biotit-muszkovitpalát is leírt (Garabonc Gar-1 jelű fúrás).
A kőzettani adatok alapján kísérletet tett a terü
letrész metamorf fejlődéstörténetének rekonst
rukciójára.
Árkai Péter - Horváth Zoltán - Tóth Má
ria (1987) a kisalföldi paleozóos medencealj
zat jellemző kőzetfajtáinak metamorf-petrológiai (kőzetszöveti, ásványparagenetikai, illit kristá
lyosság, bQ geobarometriai, szénülésfok) vizsgá
lata keretében megállapították, hogy a Bakony ÉNy-i előterében a Tét-3, -4, Takácsi-1, -2, Vaszar-DNy-1 jelű fúrások által feltárt törmelé
kes eredetű (homokkőpala, agyagpala, karbonátos agyagpala) és bázisos vulkáni eredetű (meta- bazalt) képződményeket csak anchizónás (kb.
200-300 °C hőmérsékletű), kis nyomástartomá
nyú hercini regionális dinamotermális metamor
fózis érte. Ezek a kőzetfajták - jellemző kőzettani kifejlődésüket és metamorf fok jelző paraméterei
ket tekintve - nagyon hasonlóak a Nemeskolta, Ikervár környéki fúrások anyagához és jelentős mértékben különböznek a Mihályi-hátság és an
nak déli folytatásába eső (Ölbő, Pecöl) epizónás (zöldpala fáciesű), szintén kisnyomású metamor- fitoktól.
Árkai Péter és Balogh Kadosa(1989) a T a
kácsi-1 és a Vaszar-DNy-1 jelű fúrások agyag-, aleurolitpala illetve metahomokkő mintáinak
< 2 |im szemcseméretű szeriéit frakcióit K/Ar- izotópgeokronológiai módszerrel vizsgálva a regi
106
onális metamorfózis korát 311-329 millió év kö
zömnek határozták meg. A metamorfózis így ka
pott hercini (szudéta) kora megegyezik a Bala- ton-felvidék ópaleozoikumának metamorf koráról földtani megfontolások alapján kialakított elkép
zelésekkel.
fillit és a Lovasi Aleu
rolitpala - variszkuszi orogenezis hatására ki
alakult szerkezetföld
tani jellegeivel foglal
kozott. Megállapítot
ta, hogy az erőtérbeli fő kompresszió EÉK-DDNy irányú volt és a redőtengelyek NyENy-KDK csapásúak. A legkorábbi fázis az izoklinális redő- ződés és a tengelysík szerinti palásodás, amit újabb, de jóval gyengébb gyűrődéssel kisért DDNy-i vergenciájú takaróképződés követett és zárt le. E takaróképződés vége felé jött létre a kőzetrések nagy része (1987).
Elterjedés, település, tagolás
A Balatoni Fillit formációcsoport ópaleozóos idő és paleogeográfiai keretben, genetikailag ösz- szefüggő litosztratigráfiai rendszerként keletke
zett, majd tektonikusán részekre tagolódott és a részek eltérő mértékű metamorfózist szenvedtek.
Végül a harmadidőszak során, differenciált oldal
irányú eltolódással a heteropikus fáciesű részek mai helyzetükbe kerültek. A részek közötti folya
matos átmenet hiányzik.
A Balatonfő délkeleti részén és a balatoni kris
tályos küszöb területén a Balatonfőkajári Kvarc
fillit az uralkodó képződmény. Balatonhídvég és Sávoly környékén ennek valamivel magasabb me
tamorf fokozatú kifejlődését tárta fel a Bhi-1 és -2, valamint a Sáv-7 jelű mélyfúrás. A Szabad- battyán Szb-9 jelű fúrásból ordoviciumi Acritar- chákat tartalmazó anchimetamorf agyagpala, ale
urolitpala, homokkőpala rétegsor vált ismertté.
107
Anchizónás metamorfitot ismerünk a Zalai
medence középső részén, a Pusztamagyaród, Pör- defölde, Eperjehegyhát és Ortaháza környékén mélyült szénhidrogénkutató fúrásokból is.
A Dunántúli-középhegység szinklinórium szerkezetének délkeleti peremén, fiatalabb kép
ződmények fekvőjében a Balatonfői-vonalig ter
jedően, ÉK-DNy-i csapásirányban, az alcsútdo- bozi Ad-2 és csákvári Csv-1 jelű fúrásoktól a szigligeti bazalttufa zárványokig ismerünk anchi- metamorf ópaleozóos palaképződményeket.
Északkeleten a Velencei-hegységtől Balatonalmá
diig terjedően a Lovasi Aleuroliipala formáció található; metariolit (porfíroid) és metabazalt (di- abáz), valamint ezek vulkanoklasztit betelepülé
seivel és szilur ősmaradvány-tartalmú kovapala rétegekkel. Délnyugaton a metaandezitet és neut
rális vulkanoklasztit betelepüléseket tartalmazó, karbonáttartalmú Révfülöpi Aleurolitpala formá
ció felszíni és fúrásokkal feltárt elterjedését is
merjük.
A középhegységi szinklinórium ÉNy-i szegé
lyén, az ún. téti antiklinális területén fúrások tár
ták fel az ópaleozóos anchimetamorf aljzatot.
A Balatoni Fillit formációcsoport litosztratig
ráfiai egységeinek kifejlődését és kronosztratigrá- fiai besorolását a 34. ábra szemlélteti.