A Fertőrákosi Amfibolpala formációt amfibolit, amfibolpala és biotitpala (biotit-plagioklász gne
isz) kőzettestek alkotják. A Fertőrákosi Metamor
fit összlet mintegy 600 m vastagságban feltárt bázis rétegcsoportját képviselik. Az amfibolpala gyakori közbetelepülésként a Fertőrákosi Csillám
pala Gödölyebérci tagozatában és alárendelten az Újhegyi Csillámpala tagozatban is megjelenik.
Az amfibolit és a biotitpala felszíni elterjedése a kristályospala sziget északi részére korlátozódik, ahol határainkon belül mintegy 8 hektár területen nyomozhatok. Morfológiai tekintetben ez a kris
tályospala terület térszínileg legmagasabb része.
Az amfibolit, az amfibolpala és a biotitpala a fel
szín közelében teljesen elmállott, felismerésüket csak kőzetszövetük reliktuma teszi lehetővé.
A Fertőrákosi Amfibolpala formáció amfibolit- ból, amfibolpalából és biotitpalából álló kőzettö
megét a Fr-1003 és a Fr-1022 jelű fúrások nagy vastagságban feltárták, de a formáció harántolása nélkül abban leálltak. Karotázsszelvényeken az amfibolit és amfibolpala kőzettestek általában kis- fokú, a biotitpala viszont nagy természetes radio
aktivitással jelentkezik.
Amfibolit
Gránátos (kloritos) albit-aktinolit pala Elterjedése a Fertőrákosi Metamorfit összlet legalsó részére korlátozódik, ahol az
amfibolit-amfibolpala-biotitpala települési sorrend ciklus- jellegű keletkezést képviselhet. Sötét zöldes
szürke színű, tömött szövetű, üde állapotban ke
mény, egyenetlenül törő kőzet, amely nem, vagy csak alig palásodott.
Az amfibolit progresszív ásványparagenezise:
hornblende, plagioklász, gránát, kvarc, muszko- vit és biotit. A retrográd metamorfózis során kép
ződött ásványtársaság: albit, aktinolit, klorit, kli- nozoizit, szericit és kakit.
A kőzet szövete porfiroblasztos és granoblasz- tos. Fő kőzetalkotó ásványa az 1-3 mm nagyságú - zöldessárga-barnászöld-fűzöld pleokroizmusú - táblás-prizmás megjelenésű, szabálytalanul ren
deződött zöldamfibol (50-90%); (a max. 18° kiol
tási szög alapján jelenleg leginkább aktinolit).
A kloritosodás általánosan elterjedt; a klorit önál
ló ásványként is megjelenik. Kőzetalkotó elegy
rész a klinozoizit; halmazokat és öves elrendezett- ségű csoportokat alkot pl. gránátszemcsék körül.
Másik megjelenési formája: apró tűk felhős hal
maza albitszemcsékben. Ez utóbbiak a plagioklá- szok saussuritesedése révén keletkeztek. Az amfi- bol és a klinozoizit szemcseközi hézagait tölti ki a bázisos plagioklászok retrográd átalakulásából keletkezett albit. Zárványként általában klinozoi- zitet, szericitet és alárendelten kalcitot tartalmaz.
Gyakori alkotóelem a 2-3 mm nagyságú gránát (almandin) porfiroblaszt. A kvarc részaránya 5%- nál kisebb. A szemcseközi hézagokban apró, laza halmazokban található; ritkán cm-es csomókban fejlett kristályos kvarc is megjelenik. Gyengén hullámos kioltású.
Járulékos ásványok a lemezes-táblás megjele
nésű csillámok: színtelen muszkovit és halvány
barna pleokroizmusú biotit. Az utóbbi rendsze
rint részben kloritosodott. Meglehetősen gyako
riak az opak ércszemcsék: magnetit, pirít, pirrho- tin, kalkopirit, ritkán galenit. Az ilmenit részben vagy teljesen ékszerűen elvégződő laposprizmás habitusú titanittá (szfén) alakult. Apró szemcséi gyakori zárványok az amfibolban is. Megemlíthe
tő még a turmalin és az apatit is. Utólagos kelet
kezésű a repedéskitöltésként és halmazokban je
lentkező kakit. Az ásványtani bélyegeket a [14]
fotótábla A-E jelű mikroszkópi felvételei szemlél
tetik.
Az amfibolit üde állapotban ritka; esetenként teljesen klorit-albit palává alakult és ilyenkor csak a kőzet szövete utal az eredeti kőzetminőségre.
A retrográd metamorfózis megnyilvánulása a hornblende aktinolitosodása és az elterjedt karbo- nátosodás is. A gránátos amfibolit diaftorézisekor, a klinozoizittá, klorittá, szericitté és kalcittá szét
esett gránátszemcsék körül jellegzetes kelifitszerű szegély alakult ki, amely a kőzetnek „pisztráng- kő”-re emlékeztető külsőt kölcsönöz.
Az amfibolit - települési viszonyai, kőzettani jellegei és kémiai összetétele alapján - gabbró- bazalt jellegű magmás tevékenység főleg láva ere
detű termékének valószínűsíthető. Az eredeti kő
zetnek a zöldpala fácies legmagasabb részébe tar
tozó regionális metamorfózisára utal az almandin és a reliktum hornblende. Ezt később többlépcsős (hornblende-aktinolit, aktinolit-klorit) retrográd átalakulási folyamat követte. Jellegzetes termékei a klorit, aktinolit és titanit.
Amfibolpala
Gránátos (kloritos) kvarc-aktinolit-albit pala
A Fertőrákosi Amfibolpala formáció jelleget- adó képződménye. Legnagyobb vastagságban a Fertőrákosi Metamorfit összlet bázisán - elsősor
ban annak középső és felső részén - amfibolittal és biotitpalával együtt, azokkal váltakozva jelent
kezik (16, 17). Vékonyabb-vastagabb közbetele
pülésként - a fedő felé csökkenő mértékben - a Fertőrákosi Csillámpalában is megtalálható; a Gödölyebérci Csillámpalában gyakori, az Újhe
gyi Csillámpalában alárendelt szerepű. Könnyen
mállik, ezért felszíni elterjedési területén is csak árkolással tárható fel.
Sötétszürke, ill. zöldesszürke, általában közép- és finomszemcsés, erőteljesen palásodon. Az am- fibol és biotit, valamint az albit és a kvarc slíres különválása révén általában sávos, esetenként
„réteges” megjelenésű ([15]A). A szomszédos kép
ződményekkel ritkábban éles határral, nagyobb
részt néhány cm-től néhány méterig terjedő át
meneti kifejlődéssel érintkezik. Ez a települési mód a bezáró kőzettestekkel szingenetikus, ural- kodóan szubmarin tufás-tufitos eredetre utal.
Mikroszkópos vizsgálat alapján a kőzet szö
vete granoblasztosba hajló nematoblasztos.
A fő kőzet alkotó ásványok azonosak az amfibo- litéval, de arányaikban eltérők: amfibol 5-50%, albit 30-50%, kvarc 3-30% ([15]B-D).
Az amfibol általában hipidioblasztos, jól fejlett táblás és prizmás átmetszem. A szorosabb vagy lazább halmazokat alkotó kristályok a palásság síkjába rendeződtek. A kioltási szög yc= 18° kö
rüli; ennek alapján aktinolitosodott zöldamfibol- nak tekinthetők. Igen gyakran poikiloblasztosan zárványosak. Kezdődő kloritosodásuk általános jelenség.
Az amfibolkristályok szemcseközi hézagaiban leggyakoribb kitöltésként klinozoizit található.
Megnyúlt hipidiomorf szemcséik irányított el
rendezésűek. Ugyancsak az amfibolszemcsék kö
zötti hézagokban találhatók az albitkristályok is.
Kevés kivételtől eltekintve ikermentesek, apró xenomorf szemcséket alkotnak. A kvarcszemcsék magánosán, vagy kisebb halmazokban találhatók;
gyengén hullámos kioltásúak.
A gránáttartalom esetenként néhány % -os rész
arányt is elérhet. Egyes sávokban a csillámok is gyakoriak. Közepesen fejlett, leveles-táblás kifej- lődésűek. Általában a többé-kevésbé kloritoso
dott biotit van túlsúlyban a muszkovittal szem
ben. Viszonylag korai és leginkább zárványként jelenik meg a titanit. A felsoroltakon kívül még ilmenit, apatit, turmalin, cirkon és ortit is található.
Az amfibolpala testek a rétegösszleten belüli helyzetüktől függetlenül erőteljesen diaftorizá- lódtak, aminek eredményeként helyenként teljes mértékben klorit-albit palává alakultak. Aláren
delten néhány cm vastagságot elérő laterálszekré- ciós kvarclencsék is találhatók bennük, esetenként
53
cm-es turmalin kristályokkal. Helyenként meta
morf mobilizációs érchintések követhetők: pirít, markazit, pirrhotin, arzenopirit, kalkopirit, gale- nit, szfalerit. A kőzetet átjáró sűrű repedéshálóza
tot gyakran kakit tölti ki. A kalcit ezenkívül in- tergranulárisan kisebb-nagyobb szemcsékben és halmazokban is megfigyelhető.
Kémiai összetételét a 6. táblázat elemzési adatai szemléltetik.
Az amfibolpala eredeti kőzetanyaga bázisos tu
fa és tufit lehetett. Ez a zöldpala fácies felső hatá
rának megfelelő regionális metamorfózist szenve
dett, majd a zöldpala fácies klorit övének megfele
lően diaftorizálódott.
Pegmatoid lencsék
Az amfibolitban és az amfibolpalában - alárendel
ten - néhány cm-től néhány méterig terjedő, főleg albitból álló „pegmatoid” lencsék találhatók,
54
kvarc és alárendelten csillámok kíséretében. Jel
lemző vonásuk, hogy az ásványszemcsék mérete az anyakőzet ásványainál lényegesen nagyobbak (0,5-1 cm). Vizsgálati adatokat a 6. táblázat tar
talmaz.
Biotitpala
Biotit-albit gneisz
A Fertőrákosi Metamorfit összlet amfibolit- amfibolpala-biotitpala váltakozásából álló mé
lyebb rétegcsoportjára korlátozódik. Ezen belül általában a „köztes” ill. méginkább a „felső cik
luszáró” rétegtagokat képviseli. A felszínen, ill. a felszínközeiben a kristályospala terület északi ré
szén ÉK -D Ny csapású, 50-100 m szélességű sáv
ban nyomozható.
Sötétszürke, közép- és aprószemcséjű, eseten
ként sávos kifejlődésű (a biotit, valamint a kvarc
6. táblázat A Fertőrákosi Amfibolpala formáció kőzetfajtáinak kémiai összetétele súly %-bán
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.
s í o2 49,58 47,20 43,80 46,13 47,70 52,20 77,00 65,45 74,20
t í o2 1,63 1,66 2,40 1,48 1,50 1,70 0,07 0,88 0,42
a i2o3 14,08 14,39 18,30 12,30 13,80 12,50 12,50 15,23 11,83
F e20 3 3,03 3,44 2,30 3,15 4,50 1,20 0,75 1,60 1,01
FeO 8,77 10,07 4,90 10,11 8,50 8,50 1,10 4,14 2,11
CaO 10,12 10,21 16,10 13,02 9,50 6,30 2,00 2,12 2,62
M gO 7,29 6,45 4,00 6,26 5,40 4,80 0,34 2,50 1,50
k2o 0,65 0,46 0,50 0,61 0,70 0,87 0,75 2,34 1,47
N a 20 2,97 2,74 0,35 2,50 2,30 3,10 4,90 3,45 2,45
pA
0,19 0,08 0,13 0,20 0,14 0,21 0,05 0,15 0,06HA
0,69 1,59 1,60 1,02 2,07 1,62 0,08 1,47 1,22co2
0,10 1,33 1,54 2,88 1,20 4,68 0,88 0,10 0,51so3
1,15 0,40 0,43 0,42 0,53Ö sszesen: 100,25 100,02 95,92 100,09 97,31 97,68 100,42 99,85 99,93
1. A m fibolit; F r-1 0 0 4 jelű fúrás 1058 m -ből 2. A m fibolit; F r-1 0 0 4 jelű fúrás 970 m -ből
3. D iaftoritos am fibolit; F r-1 0 0 3 jelű fúrás 428 m -ből 4. A m fibolpala; F r-1 0 0 4 jelű fúrás 147 m -ből 5. A m fibolpala; F r-1 0 0 4 jelű fúrás 144 m -ből
6. Erősen diaftoritos biotittartalm ú am fibolpala; F r- 1 013 jelű fúrás 363,1 m -ből
7. Pegm atoid am fibolitban; F r-6 1 jelű fúrás 21,4 m -ből 8. B iotitpala; F r-1 0 0 4 jelű fúrás 1092 m -ből
9. B iotitpala; F r-1 0 0 4 jelű fúrás 754 m -ből
és a földpát szelektív dúsulása révén), üde állapot
ban kemény, palásán elváló kőzet. A pala megje
lölés a metamorf közetkifejlődésre és a palásodott kőzetszövetre utal.
Fő kőzetalkotó ásványok az albit (40-60%), a kvarc (20-40%) és a biotit (5 ^ 0 % , szélsőséges esetben elérheti az 50%-ot is); alárendelt részará
nyú a gránát (0-3 %). Járulékos ásványok a ti tanít, klinozoizit, ilmenit, apatit, muszkovit, cirkon, or- tit. Saussuritesedés eredményeként az albit szem
cséi zárványokkal telítettek; közülük a klinozoizit van túlsúlyban a szericittel szemben. A kvarc típusos granoblasztos metamorfkvarc. A biotit vörösbarna; gyakori aprószemű szfén, rutil, cir
kon, ortit zárványokkal. Ásványtani kifejlődését és textúráját a mikroszkópi felvételek szemléltetik [16].
Az amfibolithoz és amfibolpalához hasonlóan a biotitpala is diaftorizálódott. Ez a folyamat saus- suritesedésben, másodlagos kvarc és klinozoizit képződésében, valamint a biotit kloritosodásában
és a gránáttartalom átalakulásában nyilvánult meg.
A kőzet repedéshálózatában itt is gyakoriak a különféle szulfidásványok: pirít, markazit, pirr- hotin, arzenopirit, kalkopirit, ezenkívül még kai
éit, klorit és sztilpnomelán.
Kémiai összetételét a Fr-1004 jelű fúrás 754 és 1092 m-ből vett mintáinak vizsgálati adatai szem
léltetik (6. táblázat).
A biotitpala eredeti kőzetanyagát nehéz megál
lapítani. A vulkáni működés semleges irányú el
tolódása is szolgáltathatott megfelelő kiindulási anyagot. Ezenkívül a bázisos vulkáni anyag le
pusztulása és egyéb üledékes eredetű anyaggal való keveredése is létrehozhatta az eredeti kőzet
anyagot, amelyből a zöldpala fácies legfelső hatá
rát elérő regionális metamorfózis, majd diaftoré- zis eredményeként jött létre a tárgyalt képződ
mény. Eredete, ásvány-kőzettani kifejlődése és kémiai összetétele alapján jelentős az eltérés a földpátos csillámpalától.
55