Alexits 1948 decemberi feljegyzése 1949. február 15-ig jelölte meg azt a határidőt, amelyre a tudományos intézmények feltérképezését, a tudományos káderek adatainak összegyűjtését, mint a további munka alapját el kell végezni. A munkaterv több pontja is szorgalmazta a status quo megállapítását. Voltak olyan elképzelések, amelyek sze-rint a Tanács egész működését egy felállítandó kartoték- és táblázatrendszerre kell alapozni.16 Az irrealitás, „a mindent lehet" szemléleten alapuló voluntarizmus - ez időszakban nem egyetlen - de jellemző példáját mutatja ez a dokumentum. Bevezető részében a következő olvasható: „A Titkárság j ó működésének előfeltétele, hogy a Titkárság ismerje a magyar tudomány, ipar és mezőgazdaság, a szakminisztériumok,
stb. minden fontosabb idevonatkozó adatát és nyomon kövesse a külföldi fejlődést.
Mindezen adatokat tökéletesen hozzáférhető, könnyen kezelhető formában a legmo-dernebb regisztráló berendezések, kartotékok és táblázatok segítségével kell rendsze-reznie. Ez célszerűen automatizált kartotékrendszer lesz a Tanács Titkárságának, ezen keresztül az egész Tanácsnak és az egész magyar természettudományi és műszaki kutatómunkának 'központi kapcsolótáblája' ".
A tervezet szerint az adatgyűjteményben szerepeljenek: „Az összes magyar tudomá-nyos intézet adatai: szervezet, személyzet, feladatkör, állandó munka, alkalmi munka, kutatási irányok és főbb eredmények, felszerelés, műszerek, könyvtár. Az összes gyárak és üzemek, számbajöhető nagyobb mezőgazdasági üzemek és termelőszövetkezetek idevonatkozó fontosabb adatai: termelési ágak, gyártmányok, szervezet, tudományos személyzet." Továbbá „az illetékes kormányszervek, szakminisztériumok, legkülönbö-zőbb tanácsok, ösztöndíj tanács, közegészségügyi tanács, stb. Szakszervezetek, ipar-igazgatóságok. Tervhivatal, tudományos egyesületek, stb. rövid személyzeti és hatásköri adatai. A főbb külföldi tudományos intézetek, a tanácshoz hasonló szervezetek és tudo-mányos tájékoztató irodákra vonatkozó adatok. Az összes számbajöhető külföldi folyó-iratra, referáló és tájékoztató közleményre, évkönyvre és egyéb összefoglaló kiadványra, a napi sajtó megfelelő részére vonatkozó adatok."
Az elképzelés szerint a begyűjtött adatokat a statisztikusok a Titkárság közreműködé-sével kartotékokon rögzítik. „E kartotékrendszernek a lehető legtöbb kérdésre kell vála-szolni tudnia. Az adatok összegezése a magyar tudomány szervezetének áttekintése, a Tanács, a tudományos intézetek, ipar és mezőgazdaság és a kormányzati szervek közti összefüggés, a Tanács szervezete és ügyrendje és végül a tudományos tervek ('Országos Tudományos Terv') hatalmas áttekinthető és célszerű automatizált táblázatokban állí-tandók össze. A kartoték- és táblázatrendszer a változásoknak megfelelően állandóan kiegészítendő és a szükségletnek megfelelően továbbfejlesztendő, illetőleg specializá-landó."
Ha megtörtént a kartoték- és táblázatrendszer kiépítése „a Titkárság sorozatos bemu-tatáson ismerteti irodájának működését. Gyakorlatilag bemutatja táblázat- és kartoték-rendszerének használatát. A Tanács és a szakosztályok minden egyes tagjának tisztában kell lennie azzal, hogy tájékozódhat villámgyorsan pl. az egész magyar termelés össze-függéseinek kérdéseiben a táblázatok segítségével és hogy kaphat felvilágosítást a ma-gyar kutatómunka mennyiségi és minőségi kérdéseiről a kartotékrendszertől, hogy old-hat meg gyakorlatilag egy recionalizálási kérdést, stb."
Az adatgyűjtés 1948 decemberében megkezdődött. A kérdőívek kialakítása, egyezte-tése október, november folyamán megtörtént, a minisztériumok december közepéig közölték a Tanács Titkárságával azoknak az intézményeknek, vállalatoknak a címét, ahol tudományos kutatómunka folyt, ahová a kérdőíveket javasolták kiküldeni. Szóbei László 1949. január 7-én kérte fel a minisztereket, hogy a kérdőíveket küldjék ki az intézményeknek azzal az utasítással, hogy január végéig a kitöltött kérdőíveket juttassák el a Tudományos Tanács Titkárságához. A kitöltött kérdőívek nagy része január végére, február közepére megérkezett a Tanács Titkárságára. A Titkárság külső munkaerőket vett igénybe az adatok feldolgozására. (Január végétől 8 főt alkalmaztak, február, márci-us folyamán és áprilisban 7 főt, májmárci-usban 4 főt.) Alexits február 25-én, a Tanács alakuló ülésén arról tett említést, hogy mintegy 1000 intézet és 7000 személy adatait gyűjtötték össze. A kiküldött kérdőív17 igen sok kérdést tartalmazott. A személyi adatokon belül az akkor szokásos kérdések is szerepeltek: Volt-e katona, mikor, milyen rangban, milyen
csapattestnél, apja, anyja foglalkozása, kitüntetése a felszabadulás előtt és után. Részle-tesen érdeklődtek a nyelvismeret után. Milyen nyelveken ír, beszél, olvas, tud előadást tartani, milyen idegen nyelvekre tud magyarról fordítani. A szakterületének körülírása után fel kellett sorolni előző állásait, foglalkozásait, azt is részletezve, milyen bel- kül-földi tudományos intézetben dolgozott, hol, mettől meddig, milyen minőségben, kinek a vezetésével, kivel együttműködve, milyen szűkebb munkaterületen. Személy szerint kikkel tartott, illetve tart fenn tudományos kapcsolatot (név és szakterület). Érdeklődtek külföldi útjai iránt is: „Említésre méltó külföldi útja: a) kongresszus, b) előadás, c) ta-nulmányút, d) ösztöndíj, e) egyéb (hol, mikor, miért, ki küldte, ki hívta)". Nyilatkozni kellett jövedelmi viszonyairól is: ,jelenlegi állásai, foglalkozásai, jövedelmei (alkalmi jövedelem is)". Arra a kérdésre is részletesen kellett válaszolni - ha valaki egyetemen vagy főiskolán tanít, hogy hol, mettől meddig, milyen minőségben, kiket. Külön kellett részletezni az illetőnek, milyen tevékenységet fejt ki: „belföldi tudományos egyesületek-ben; tudományos társadalmi és állami bizottságokban; belföldi nem tudományos társa-dalmi egyesületekben; külföldi tudományos egyesületekben, bizottságokban; külföldi társadalmi egyesületekben; szakszervezetekben; egyebütt." A kérdezők arra is kíváncsi-ak voltkíváncsi-ak, hogy mennyi időt fordít hetenként a kérdezett egyes tevékenységekre, úgy-mint: tudományos munkásságára, jelenlegi állásaira, egyetemi előadásaira, társadalmi munkásságára. Megkérdezték kutatásainak főbb eredményeit, hol érte el, kik voltak a munkatársai, az eredmény hol kerül vagy kerülhet alkalmazásra. Fel kellett sorolni a tudományos munkássága dokumentumait: könyvek, tudományos dolgozatok, rövid tájé-koztatás tanulmányairól és cikkeiről stb. Találmányai, szabadalmai. Egy kérdéscsoport a kutató terveire vonatkozott. Rövid összefoglalást kértek „tudományos és társadalmi terveiről és arról, hogy a tervek megvalósításához, munkája eredményes folytatásához mire volna szüksége, felsorolva az új munkahelyi beosztástól kezdve, az új műszereken, tanulmányutakon át a lakás változtatásig, a szanatóriumi kezelésig". Ezzel összefüggés-ben megkérdezték, hogyan dolgozna legszívesebösszefüggés-ben: más vezetésével, önállóan, munka-társakkal, csoportmunkában, kizárólag kutató munkában stb.
Nem tartalmazott kevesebb kérdést az intézményeknek kiküldött kérdőív18 sem. Kér-tek kimutatást az összes alkalmazottról a név, a születési év, a képzettség és a beosztás feltüntetésével. Csatolni kellett az intézmény alapszabályát. A második kérdéscsoport az intézmény munkaterületére, a folyó munkáira vonatkozó adatokat kért. Ennek keretében arra is vártak választ, hogy ha a kutatómunkát megbízásból végzik, kinek a megbízása, miben áll a megbízás, van-e anyagi hozzájárulás. „Ha a kutatás saját kezdeményezésre folyik, mi a kutatás előrelátható tudományos, nemzetgazdasági fontossága, stb." Hogy van a kapacitás kihasználva: „személyileg", „műszerileg". A kérdőívben választ vártak az intézmény történetével összefüggésben arra is, melyek voltak eddig a legjelentősebb feladatok, a jelentősebb eredmények, kik voltak „az eddigi jelentősebb kutatók" az inté-zetben. 1930-tól kezdve fel kellett sorolni az intézmény kiadásában megjelent műveket, költség-megjelöléssel. A kérdőívre válaszolva be kellett mutatni az intézmény nemzet-közi kapcsolatait, műszerállományát, könyv- és folyóirat ellátottságát, az utóbbiak ese-tében felsorolva a folyóiratok nevét, az előfizetetteket, illetve a cserepéldányokat. Külön táblázat kitöltését kérték az intézmény számára szükséges beszerzendő műszerek megje-lölésére. Arra is rákérdeztek, hogy egy felállítandó központi laboratórium részére milyen berendezések beszerzését javasolják, figyelemmel arra, hogy ezeket szükség esetén igénybe tudják venni. Két kérdéscsoport foglalkozott az intézmény elhelyezési körülmé-nyeivel, illetve pénzügyi helyzetével. (Honnan, kitől, mennyi támogatást kaptak az
1947/48-as költségvetési évben.) Kérték még az intézmény oktatási, illetve kutatási tervének a bemutatását, majd az intézmény munkáját gátló tényezők felsorolását. Vége-zetül azon személyek megnevezését kérték, akik az intézményben két évnél hosszabb ideig tudományos munkát végeztek, de „bármily oknál fogva (az ok megnevezendő) nem tudományos pályán működnek".
Az utolsó kérdés mutatja, hogy a kataszterbe nemcsak a tudományos intézményekben dolgozókat akarták felvenni, hanem az országban valamennyi, valamikor tudományos munkát végző szakembert. A széles körű adatgyűjtési szándék mellett „a kor szigorát" is érzékelteti az a kormányrendelet, amely 1949. március 4-én jelent meg, amely kötelezte a „hazai vagy külföldi egyetemen (főiskolán) mérnöki oklevelet", vagy természettani vagy földtani szakon tanári vagy doktori képesítést szerzett szakembereket, hogy a Tu-dományos Tanács által rendelkezésre bocsátott kérdőíven bejelentést tegyenek március 31-ig. Aki ennek nem tesz eleget - közli a rendelet - „kihágást követ el és két hónapi elzárással büntetendő".19
Valószínűsíteni lehet, hogy a beérkezett adatokat a terv készítés során hasznosították.
A megálmodott „a kutatómunka kapcsolótáblája" nem készült el. A kitöltött kérdőívek nagy része nem maradt fenn.
A kérdőíves adatgyűjtéssel párhuzamosan megkezdődött más módszerrel is a helyzet-kép kialakítása. Az MDP Tudományos Bizottsága alkalmi szakbizottságokat hozott létre egy-egy szakterület felmérésére és az 1949-es tudományos terv kiemelt feladatainak meghatározására. A szakbizottságok feladata az volt, hogy tárják fel „a tudományos intézetek, intézmények, laboratóriumok, stb. állagában bekövetkező, javasolt vagy ter-vezett változásokat, nevezetesen: fejlesztésüknek, átalakításuknak, összefogásuknak, vagy megszüntetésüknek és létesítésüknek kérdéseit gazdasági szempontokra is kiterjedő indokolással, és keretköltségvetéssel", továbbá „a tudományos kutatások tárgyát illető-en" a döntő fontosságú témákat, kulcsproblémákat.20
Nem szerepelt sem a Tudományos Bizottság, sem az MTT munkatervében olyan fel-adat, amely a tudományos intézményekben dolgozók anyagi helyzetének felmérését és javítására javaslat kidolgozását jelentette volna. Ennek ellenére 1949 elején megkezdő-dött egy ilyen értelmű javaslat előkészítése.
Ezek az előkészítő munkálatok alapozták meg Gerő Ernőnek, a Tanács elnökének, Alexits Györgynek, a Tanács főtitkárának beszédeit, amelyek az MTT ünnepélyes ülé-sén hangzottak el és azt a „bizalmas" jelzéssel ellátott dokumentumot, amely „A Magyar Tudományos Tanács 1949. évi munkatervének irányelvei" címet viselte, és amelyet a Tanács ülése elfogadott.