1949. szeptember 14-én tárgyalta az MDP Titkársága a „Javaslat a Titkárság számára a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Tudományos Tanács átszervezése tárgyaában" című előterjesztést, amelyet az MTT Pártkollégiuma nevében Alexits György terjesztett elő.19
Az Akadémiával kapcsolatban folytatott párttaktika megfogalmazása tovább színese-dett. A természettudományi folyóiratok támogatása mellett a passzivitást tüntette fel az MTT magatartása fő jellemzőjének így határozva meg annak lényegét: „Vonuljunk tőle vissza és csupán arra vigyázzunk, hogy onnan nyílt demokrácia ellenes támadások ne indulhassnak meg". Ezt követően kifejtette - a már ismert érveléssel - ennek a taktiká-nak a helyességét, majd rámutatva antaktiká-nak „ellentmondásaira" indokolta a változtatás szükségességét. Ezek közül elsőként azt emelte ki, hogy a „polgári tudósokat" nem vonták be a tudománypolitikai munkába, azok nem vettek részt tevékenyen a népi de-mokrácia fejlődésének alakításában, „így alkalmassá válnak arra, hogy a reakció minő-ségileg jelentős tartalékává szervezze őket". Az érvek között új elemként jelent meg az MTT működésének jellemzése: „A Magyar Tudományos Tanács összeállítása sem meg-felelő, ezért maga a Tanács a tudományos élet irányítására képtelen és így abba a para-dox helyzetbe kerültünk, hogy az operatív szervnek szánt Magyar Tudományos Tanács titkársága részben adminisztrál, részben irányítja a tudománypolitikát, maga a Tanács a titkárság mögött ballag, az Akadémia és a köré csoportosuló tudományos káderek pedig ölbetett kézzel várják a Tanács titkárságától a mannát, vagy a botot."
Természetesen szerepelt az érvek között a szovjet akadémiához való „igazodás" szük-ségessége is, mint a változtatás egyik indoka. De igyekeztek úgy beállítani a helyzetet,
mintha az eddigi helyes politika, az általános politikai fejlődés érlelte volna meg a válto-zás feltételeit, és ha nem változtatnak, akadályozzák a fejlődést, sőt akkor „előbb-utóbb robbanás fog bekövetkezni", de nem tudni, „mekkorák lesznek utána a romok". Az ilyen érvelés után következett a javaslat: „Megfelelő előkészítés után egyesíteni az Akadémiát és a Magyar Tudományos Tanácsot oly módon, hogy a formális egyesülés lehetővé tegye az Akadémia tényleges bevonását a tudomány szocializmust építő szervezésébe és a tudományos munka tervszerű koordinálásába."
A taktika-váltás sokféle indoklását az a körülmény is magyarázza, hogy Gerőék keres-ték a megfelelő érveket és formát ahhoz, hogy a pártvezetés számára is elfogadhatóvá tegyék a változtatást. Az MTT-nek az Akadémiába történő „beolvasztása" mégis csak azt jelentette, hogy a tudományos élet területén jelentős propagandával létrehozott kor-mányzati szervet kellett - szovjet kívánságra - megszüntetni alig párhónapos működés után. A pártvezetést arról kellett meggyőzni, hogy ez a párt számára nem jár presztízs-veszteséggel - a változtatás fő indoka rejtve marad - sőt mint politikai győzelmet köny-velhetik el, és az átszervezés eredményeképpen az Akadémia alkalmas lesz a párt politi-kájának a következetes érvényesítésére.
Ezért az előterjesztés további részében bemutatták azt az akciótervet, ami az
„egybeolvasztást" biztosítja. (Az Akadémia nem kommunista tagjainak kezdeményezé-se, kampány az Akadémia megújítása érdekében, új alapszabály, tagválasztás jelentős létszámcsökkentéssel, új tisztikar választása és törvény az Akadémiáról, az MTT meg-szüntetéséről.) Az előterjesztés a Titkárság számára így foglalta össze a változás lénye-gét: „Az új alapszabályok lényege abban áll, hogy az Akadémia tényleges munkáját a szakosztályok vezetősége, ezek csúcs szerveként pedig az elnökség látja el. Pártvonalon természetesen a Magyar Tudományos Tanács Pártkollégiumához hasonló Pártkollégium vezetné ezeket a szerveket. Ilyen módon lehetővé válnék az, hogy a kommunista iránytás képessé tegye a polgári tudósok fokozatos bekapcsolódását a tudományszervező és ideológiai jellegű munkába is. Ehhez természetesen hozzá kell járulnia az újjászervezett Akadémián belül egy olyan ideológiai harcnak is, amely az egyes konkrét intézkedések helyességét elvi szempontból megvilágítja az akadémikusok körén belül. Másrészt az új alapszabályok lehetővé teszik azt is, hogy kezdetben, amikor még az átszervezés tartal-ma nem világos minden akadémikus előtt, az Akadémia reakciós elemei - egy-két elszi-getelt kivételtől eltekintve - teljesen eltűnjenek anélkül, hogy az Akadémiát formálisan szétvertük volna."
Az előterjesztés melléklete volt: az Akadémia alapszabályaiban javasolt változtatások 10 pontban összefoglalva (ebben már 6 osztály szerepelt szétbontva a Társadalomtudo-mányi Osztályt Társadalmi-Történeti Tudományok és Irodalom és Nyelvtudományok Osztályára); az elnökség összetételére vonatkozó javaslat feltüntetve az osztályelnökö-ket, osztálytitkárokat is; javaslat a tagság összetételére, osztályonként létszámokat és névsort is bemutatva.
Az MDP Titkársága a javaslatot elfogadta. Bizottságot küldött ki. (Gerő, Révai, Alexits, Fogarasi, Lukács, Rusznyák.) E bizottság feladata volt a lebonyolítás részleteit kidolgozni és irányítani, a végleges személyi javaslatokat kialakítani. A határidőt no-vember 1-jében állapították meg."
Szeptemberben, ahogyan az előterjesztésben szerepelt, megindult a kampány, amely-nek politikai tartalmát így határozták meg: „...a kozmopolita tudománymüvelés és az Akadémia 126 (!) év előtti haladó nemzeti célkitűzései összehasonlításából kiindulva, megállapítja, hogy az Akadémia jelenlegi szervezete és munkája teljesen elavult, a
Ma-gyar Tudományos Tanács tudománypolitikai módszerei helyesek, perspektívában a szovjet akadémiát állítja mintaképül és azt kívánja, hogy ezen túl a Magyar Akadémia igyekezzék tudományszervező és ideológiai irányító szerepet betölteni."2
Október elején először összehívták a kommunista akadémikusokat, majd egy széle-sebb körű értekezletet. Október 2-án a Szabad Népben megjelent Gombás Pál cikke „A Magyar Tudományos Akadémia szerepe Népköztársaságunk életében" címmel. Vonal-vezetése: éles kritika a régi Akadémiáról és a jelenlegi állapotokról, elismerés, dicséret a Tudományos Tanácsnak, a szovjet akadémia méltatása. A haladó tudósok azt kívánják -olvasható a cikkben - , hogy az MTA a hazai tudományt „a Tudományos Tanács által megindított szellemben emelje a lehető legmagasabb fokra". A cikk ezzel zárult: „A Magyar Tudományos Akadémiának tehát választania kell, tudományos múltunk pókhá-lós múzeuma akar-e maradni, vagy a haladó tudomány aktív művelésének, a magyar dolgozó nép virágzó termőtalajává akar-e válni." Október 14-én megalakult az Akadé-mia alapszabálya szerint az alapszabályok módosítását előkészítő bizottság. A Magyar Nemzet október 16-án közölte Ligeti Lajosnak Alexits által korrigált cikkét „A megúju-ló Tudományos Akadémia nagy feladatai" címmel. Októberben megkezdődött az új alapszabályok kidolgozása. Két vonalon indultak el a munkálatok: az MDP által kikül-dött bizottság is és az Akadémia által választott bizottság is megkezdte a m u n k á t .- Az MDP bizottsága október első felében hozzálátott a személyi javaslatok véglegesítéséhez mind a tisztségviselők, mind az akadémiai tagok tekintetében. A Tanács egyes tagjaitól a szakosztály titkárságok véleményt kértek az akadémikusokról. Ennek alapján az aktívák is véleményt nyilvánítottak. így alakult ki a tagságra vonatkozó személyi javaslat.1.
Az MDP Titkársága október 19-én tárgyalta ismét az Akadémia átszervezését a kikül-dött bizottság előterjesztésében. Előadó Alexits György volt.24 A rövid előterjesztés beszámolt az eddigi fejleményekről, és mellékelte az alapszabályra vonatkozó terveze-tet, és a tisztségviselőkre, valamint a tagság összetételére vonatkozó javaslatot. A Tit-kárság az alapszabályra vonatkozó javslatot „elvben" elfogadta, és elfogadta kisebb módosításokkal a tisztségviselőkre és a tagságra vonatkozó javaslatokat is.1
A pártdöntés után következett a döntés „legalizálása". Október 27-én az Akadémia főtitkára szükkörű megbeszélést hívott össze. Ezen részt vettek: Kodály Zoltán elnök, Voinovich Géza főtitkár, Straub F. Brúnó, Pais Dezső, Zsirai Miklós, Novobátzky Kár-oly, Rusznyák István, Mihailich Győző, Alexits György, Fogarasi Béla. Ezen beszélték meg a tagokra vonatkozó javaslatokat. Október 28-án délután 4 órakor ülésezett a 15-ös bizottság, amelyet még az őszi értekezlet küldött ki a reformok előkészítésére, majd ugyanaznap fél hatkor az Igazgató Tanács. Kodály betegségére hivatkozva már nem vett részt ezeken az értekezleteken. Kisebb módosításokkal az Igazgató Tanács elfogadta az alapszabály-tervezetet és a beterjesztett személyi javaslatokat is elfogadásra ajánlotta az összes ülésnek. 1949. október 31-én ült össze az Akadémia zárt összes ülése. Apróbb korrekciókkal elfogadták az alapszabályokat, majd az előterjesztett listán a tiszteleti, a rendes és a levelező tagokat. Akiket az Akadémia régi tagjai közül nem választottak meg - a Széptudományi Alosztály egyes tagjai, a külföldön tartózkodók és a politikai okok-ból kizárásra javasoltak kivételével - tanácskozó tagokká váltak. Az átszervezés előtt, 1949 októberében 258 tagja volt az Akadémiának. Ezek közül 103-at újraválasztottak, 122-t tanácskozó taggá minősítettek, 17-nek átmenetileg felfüggesztették tagságát ille-gális külföldi tartózkodásuk miatt. (Tagságukat később megszűntnek tekintették.) A Széptudományi Alosztály megszüntetése miatt 13-an vesztették el tagságukat. Egy főnek politikai okok miatt, kettőnek a tagsága bírósági ítélet folytán szűnt meg.26
Az új alapszabály lényegét a korábbiakban már tervezetek, javaslatok formájában is-mertettem. Ez alkalommal az alapszabály első paragrafusát idézem csak: „A Magyar Tudományos Akadémia a Magyar Népköztársaság legfőbb tudományos intézménye, amely a legkiválóbb tudósokat foglalja magában. Célja, hogy az elméleti és alkalmazott tudományok fejlesztésével, művelésük megszervezésével és általában a tudomány min-den eszközével hozzájáruljon a szocialista társadalmat építő népek fejlődésének, külö-nösen a Magyar Népköztársaság művelődési és népgazdasági feladatainak a megvalósí-tásához."27 A deklarált célt az erősen centralizált szervezettel és a tisztségekre ki/megválasztott személyek útján kívánta az MDP biztosítani.
Az Akadémia új tisztikarát az első, november 29-ére összehívott közgyűlés választot-ta meg. Elnök: Rusznyák István, főtitkár: Alexits György, alelnökök: Gombás Pál és Ligeti Lajos. A hat osztályelnök: (I. Osztály Németh Gyula, II. Osztály Fogarasi Béla, III. Osztály Riesz Frigyes, IV. Osztály Marek József, V. Osztály Illyés Géza, VI. Osz-tály Mihailich Győző) mellett az elnökség tagjai lettek: Erdey-Grúz Tibor, Lukács György, Molnár Erik, Novobátzky Károly, Straub F. Brúnó. A 15 tagból 8 MDP tag volt. 7-en tagjai voltak a Tudományos Tanácsnak. A főtitkár az MTT volt főtitkára lett.
Az Akadémia hivatali apparátusát az MTT volt titkársága alkotta. Több oldalról biztosí-tották, hogy az Akadémia azon úton haladjon, amelyiket az MTT alakított ki.
Hátra volt még a meghatározott menetből az egész folyamat törvény által történő legalizálása. Ez is megtörtént „erőltetett menetben". Alexits, most már mint az Akadé-mia főtitkára december 3-án megküldte a törvénytervezetet véleményezésre azzal, hogy 7-én tárgyalja az MDP Titkársága, 9-én kerül a Minisztertanács elé és december 12-én az illetékes parlamenti bizottság elé. Az Országgyűlés december 13-án fogadta el az Akadémiáról szóló törvényt, amely az 1949. évi törvények sorában a XXVII. számot kapta. Ezzel megtörtént az Akadémia átszervezése. A törvény 5. §-a 1. bekezdésében szüntették meg az MTT-t: „A Magyar Tudományos Tanács e jelen törvény hatálybalé-pésével megszűnik: egyidejűleg hatályát veszti az 1948. XXXVIII. törvénycikk. Ahol valamely egyéb jogszabály a Magyar Tudományos Tanácsról rendelkezik, ott a helyett a Magyar Tudományos Akadémiát kell érteni."
Az Akadémia funkciójában bekövetkezett változás - amelynek eredményeképpen a tudományos önkormányzattal rendelkező intézményből állami irányító központ szerep-körébe került - ezekben az években az európai népi demokráciák akadémiáinál is vég-bement: Romániában 1948-ban, Bulgáriában 1949-ben, Lengyelországban és az NDK-ban 1951-ben, CsehszlovákiáNDK-ban 1952-ben.