Az ülés lefolyása

1949. február 25-én, pénteken délután - csaknem egy félévvel a törvény kihirdetése után - tartották meg ünnepélyes keretek között a Parlamentben a Magyar Tudományos Tanács alakuló ülését. Az ülésen megjelent Dobi István miniszterelnök, Ortutay Gyula kultuszminiszter, a köztársasági elnök képviseletében Kállai Gyula államtitkár.

Gerő Ernő megnyitó beszéde7 nem egyszerűen formális megnyitó volt. Az ország egyik vezető politikusa adott programot. Felvázolta - ha hallgatott is bizonyos tervekről

- az MDP tudománypolitikájának fő vonásait, a Tudományos Tanács fő feladatát, azt a politikai vonalat, amelynek mentén a Tanácsnak tevékenykednie kell. Politikai beszéd volt, hallgatóságát meg akarta nyerni: tájékoztatott, ígért, lelkesített, tanácsokat adott és figyelmeztetett.

Beszédjének első részében bírálta a régi Magyarország tudománypolitikáját, a magyar tudományos élet német függőségét, felemlítette a magyar tudomány haladó hagyomá-nyait, majd az imperialistáknak a tudományhoz, a tudósokhoz való viszonyát így jelle-mezte: „...számukra a tudomány és a tudomány emberei csak annyiban jelentenek érté-ket, amennyiben segítségükkel profitjukat növelhetik, és amennyiben támadó háborús terveiket szolgálják."

A magyar tudományos élet komoly hibájaként említette meg „a szolgai meghajlás"-t a nyugati országok tudománya előtt. „Senki sem tagadja természetesen, hogy az imperialista országokban is vannak komoly tudósok, hogy ott is van komoly tudományos munka, de ez senkit sem jogosít fel arra, hogy hason csússzon a nyugati tudomány előtt. Ellenkezőleg, megvan rá minden okunk, hogy azt ami onnan, nyugatról jön kritikailag felülvizsgáljuk és ne tekintsük minden további nélkül a tudomány csimborasszójának." „A német tudomány és a nyugat előtt való szolgai meghajlás magában foglalja múltbeli tudományos életünk egy másik igen komoly hibáját is, az elzárkózást kelet felé, az elzárkózást a szocialista Szovjet-unió felé... Lenin és Sztálin neve figyelmeztet bennünket arra, hogy az utolsó évtizedek alatt nagyot fordult a világ, a Szovjetunió területén az utolsó három esztendő alatt giganti-kus fejlődés ment végbe. Ideje ezt a tényt mindenkinek tudomásul vennie, és nem utolsó sorban tudományos munkásaink ama részének, amely ezt még nem tette meg, és ideje ebből a felismerésből a szükséges tanulságokat is levonni."

A szocialista Szovjetunió tudománya a példakép. „A termelési viszonyok a szocializ-musban biztosítják az összes termelőerők végtelen fejlődési lehetőségét és ezzel együtt a tudomány feltartózhatatlan diadalmas előretörését... Ha tehát, mi azt állítjuk, hogy tu-dományos munkánkkal elsősorban kelet felé kell néznünk, úgy ez lényegében azt jelenti, hogy a felé az ország felé kell nézni, amelyben alapjában változtak meg a termelőviszo-nyok és amelynek tudománya a világ leghaladottabb tudománya" - érvelt Gerő.

Ezután rátért a Tudományos Tanács feladatainak ismertetésére: az ötéves tudományos terv elkészítése - kiemelve a súlyponti feladatokat - , új intézetek felállítása - ezek több-ségét konkrétan is megnevezte. Bejelentette, hogy ezeknek a terveknek meglesznek az anyagi feltételei is. О sem szólt a kádercserékről, a tudományos életnek marxista-leninista alapokra való helyezéséről, a pártirányításról. De beszédének volt egy új eleme, amely a Politikai Bizottság számára készített előterjesztésben sem szerepelt. Gerő Ernő bejelentette: „Ha azt akarjuk, hogy nálunk a tervszerű tudományos munka teljes erővel meginduljon és eredményes legyen, gyökeresen meg kell változtatnunk a tudományos munkával foglalkozók anyagi helyzetét." Javasolni fogja az MDP a Kormánynak, hogy emeljék az egyetemi és főiskolai oktatók fizetését, és emellett „...szükség van arra, hogy mintegy 50-60 egészen élvonalbeli tudósunk és mintegy 150-200 olyan tudományos munkaerőnknek, akik fontos, tudományos munkát végeznek, ne az egyetem folyósítsa a fizetését, hanem az átlagnál magasabb fizetést folyósítson közvetlenül a Magyar Tudo-mányos Tanács." Gerő megígérte, hogy ezt egy hónapon belül megoldják. „Emellett a Magyar Tudományos Tanácsnak gondoskodnia kell tudósaink másirányú szükségletei-nek kielégítéséről és biztosításáról is, pl.: üdülés, közlekedés, lakás", - jelentette be.

Már ekkor - 1949 elején - nem fejeződhetett be úgy jelentősebb politikai beszéd, hogy Rákosi Mátyás nevét ne említették volna. Gerő Rákosi népszerűsítésében mindig is

élenjárt. Most is talált alkalmat arra, hogy ezt megtegye, - mégha szerényebb formában is, mint később. Most „csak" annyi hangzott el: „Népi demokráciánk vezetői és elsősor-ban Rákosi Mátyás, tudatáelsősor-ban vannak annak, hogy a szocializmus építése és a tudomány fejlesztése teljesen elválaszthatatlan."

Az elnököt a főtitkár követte a szónoki emelvényen. Alexits György, az MTT főtitká-ra ismertette a Titkárság eddig végzett munkáját,8 majd rövidebb tudománypolitikai bevezető után, amelyben a tudományos életben a múltban megmutatkozott anarchiáról, mint „a monopolkapitalizmus igájába fogott társadalom" anarchiájának a tudományos kutatás területén megmutatkozó tükröződéséről szólt, kiemelte a tudomány és a gyakor-lat fontosságát, egymásra gyakorolt kölcsönhatásukat. Beszélt a tudományos kutatásban a tervszerűség megvalósításának szükségességéről, majd rátért a munkaterv irányelvei-nek ismertetésére, kiemelve néhány súlyponti kérdést. (Pl. karsztvíz kutatás, vasnyerés, szerveskémiai nagyipar felépítése, a mezőgazdaság modernizálása, stb.) A létrehozandó új intézetek közül részletesen foglalkozott a KFKI, az Alkalmazott Matematikai Intézet, a marxista-leninista alapon működő Közgazdaságtudományi Intézet megszervezésének a jelentőségével. Ismertette a soron következő szervezési feladatokat. (Aspirantúra meg-szervezése, a begyűjtött kérdőívek feldolgozása, aktívák meg-szervezése, szovjet kapcsolatok kiépítése - megemlítve egy magyar-szovjet intézet felállításának a tervét, a tudomány népszerűsítése, a tudományos könyvkiadás irányítása, stb., végül felsorolta azokat az intézeteket, amelyeket az MTT saját intézetének tekint.

A két előadáshoz a Tanács következő tagjai szóltak hozzá.9 Straub F. Brúnó kiemelte, hogy az MTT-t a Magyar Dolgozók Pártja hívta életre és a Tanácsnak lényegesen kü-lönböznie kell „eddigi tudományos intézeteinktől, akadémiáinktól." Erdei Ferenc hang-súlyozta, hogy „a marxizmus-leninizmus az egyetlen tudományos bázis, amelyre társa-dalomtudományaink építhetnek". Felvetette egy Közigazgatási Tudományos Intézet megalapításának gondolatát. Elsősorban a társadalomtudományok szervezetlenségén kell segíteni, azok eredményei is felhasználhatók a gyakorlatban. Mihailich Győző tol-mácsolta, hogy a tudósokat örömmel és lelkesedéssel tölti el a perspektíva. „Olyan fej-lődés előtt állunk, amilyenről a múltban álmodni sem lehetett." Felhívta a figyelmet arra, hogy bizonyos esetekben mutatkozó bürokratikus időveszteséget szakértői bizottságok felállításával el lehetne kerülni. Hevesi Gyula rámutatott arra, hogy az újítók és feltalá-lók munkája, amelyet a népi demokrácia teljes erővel támogat, nagymértékben hozzájá-rulhat a tudományos élet megtermékenyítéséhez. Kiemelte a tudomány és az üzemek kapcsolatának fontosságát. Szalai Sándor javasolta, hogy a nagy elvi, alapvető kérdések megvitatásánál a legkülönbözőbb tudományágak működjenek együtt. A Tudományos Tanács vegye át az MTA munkaterületét, elsősorban az egyes tudományágak állapotát ismertető előadások terén. Felállítandó a magyar népi demokrácia politikai problémáit kutató intézet (pl. szövetkezeti kérdés). Buzágh Aladár a meglévő intézetek fejlesztésé-nek szükségességéről szólt. Majd feltette azt a kérdést, amiről a dokumentumok és az előadók is hallgattak, ami pedig sokakat érdekelt: „Milyen legyen az MTT és az MTA viszonya?" A felszólalásokra és a feltett kérdésekre Gerő válaszolt. Egyetértett a felszó-lalókkal, a sajtó ismertetése szerint Buzágh Aladárnak az Akadémiára vonatkozó kérdé-sére válaszolt hosszabban: „A Tudományos Akadémiát senki sem szándékozik megszün-tetni. A Tudományos Akadémia megvan és a gyakorlat fogja megmutatni, milyen lesz a viszonya a Tudományos Tanácshoz. A Tudományos Tanács új alapokra akarja helyezni a magyar tudományos élet fejlesztését. Az volt az érzésünk, hogy a régi alapokon elin-dulni nem lehet. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a régi eredményeket nem

ismer-jük el, hogy azokat elvetismer-jük, hogy azokra nem építhetünk. De új szervre volt szükség, amelyet új szellem hat át, amely azt tűzi ki célul, hogy egyesítse az új tudományos erő-ket, tehát azokat, akik az országot akarják szolgálni."

Valószínűsíthető, hogy Buzágh Aladár felszólalásában közrejátszott az a levél is, amelyet Voinovich Géza, az MTA főtitkára írt február 25-én. „A Tudományos Tanács ma tartja alakuló ülését. Az elnök úr a köztársasági elnök úrnál tartott fogadáson felszó-lalt az Akadémia mellőzöttsége dolgában (pl. ez év folyamán még semmit sem kaptunk - tisztviselők és altisztek fizetésére sem). Azóta a Szabad Nép tegnapi számában komoly cikk volt a tudósok szegénységéről, a mai számban pedig a tudomány pártolásáról, ami-nek a kormány számos esetben jelét adja. Az elnök úrnak az volna a gondolata, célszerű volna, ha egy-két tagunk, aki a Tudományos Tanácsban benne van, szóvá tenné az Aka-démia helyzetét. Nagy hatású lenne, ha Te volnál szíves ezt a felszólalást megtenni.

Most nem kilátástalan a dolog, mert a köztársasági elnök úrnál, Gerő miniszter úrnál, mint a Tudományos Tanács elnökénél is jó visszhangja volt, azóta némi megmozdulást tapasztaltam a jövőt illető azon tanácskozáson, melyen az illetékes minisztériumok és a Tudományos Tanács képviselője Kodály elnök úrral és velem együtt részt vettek.

Nagy tisztelettel főtitkár"10

Gerő válaszát követően a Tanács jóváhagyta a Titkárság jelentését és a további munka alapjául elfogadta az 1949. évre szóló munkaterv irányelveit.