Amint fentebb már említettük, a vatikáni Keresztény Egység Titkársága és a Bib-liatársulatok Világszövetsége 1968. január 10-én Londonban egy megállapodás-ban rögzítette a felekezetközi (vagy ökumenikus) bibliafordítások elvi és gyakorla-ti megvalósításának alapjait. A megállapodást az Egység Titkársága részérõl Johannes Willebrands püspök, késõbb érsek, a Bibliatársulatok Világszövetsége részérõl az akkori elnök, a yorki érsek, Lord Donald Coggan jegyezte. A megálla-podás tényére VI. Pál pápa az áldását adta. Az 1968-as szöveget a felek 1987-ben felülvizsgálták, és újólag jóváhagyták. Természetesen ezek az irányelvek nem kö-telezõk az egyes országokban tervezett vagy megkezdett ökumenikus bibliafordí-tásokra nézve, ugyanakkor a fordítóknak értelmetlen volna õket figyelmen kívül hagyni, hiszen ezeket követve a tervezett fordítás részese lehet egy olyan folya-matnak és gyakorlatnak, amely kipróbált és mûködik, valamint megfelelõ szak-mai és egyház-fõhatósági szinten is ellenõrzött és jóváhagyott. Terjedelmi okoknál fogva nem áll módunkban a teljes megállapodást ismertetni, ezért csak a legfonto-sabb ajánlásokat szeretnénk összefoglalni.17
1. Az Újszövetség fordítása esetén megegyezés szerinti, de lehetõleg a legújabb kritikai kiadású görög szövegbõl dolgozzanak a fordítók. Bizonyos konzervatív katolikus és protestáns elvárások miatt kivételes esetekben megengedhetõ, hogy a textus receptus szövegmegoldása szerepeljen a fordításban: ilyen esetben azon-ban ezt jelölni kell a fordítási jegyzetekben.
2. Az Ószövetség fordítása esetén az irányelvek a Kittel-féle alapszöveg felhasz-nálását javasolják. A maszoréta szövegnek elsõbbséget kell adni, de ahol értel-mezési nehézségek merülnek fel, ott segítségül lehet hívni a qumráni iratokat vagy a korai fordítások (Septuaginta, Vulgata, szír fordítás) valamelyikét.
3. A kánon tekintetében ajánlott egy (az Ó- és Újszövetség közötti) elkülönített részben megjelentetni a deuterokanonikus könyveket is, hiszen a katolikus egy-házi jóváhagyást csak az ilyen bibliakiadások nyerhetik el. Ebben az elkülöní-tett részben kell helyet biztosítani Eszter és Dániel könyvének deuterokanonikus részei számára. (1987) Sírák fia könyve esetében javasolt a rövid szöveg köve-tése és a hosszabb szöveget a jegyzetekben lehet feltüntetni.
4. Egzegetikai kérdésekben a közös fordítóbizottságoknak ki kell jelölnie olyan, mindkét oldalról elfogadott kommentárokat, amelyeknek a megoldásait a vitás kérdésekben elfogadják és követik. Ez feloldhatja a közös munka során az egyéb-ként szükségképpen kialakuló „autoritással” kapcsolatos viták többségét.
5. A jegyzetek tekintetében is elõre meg kell állapodni a követendõ gyakorlatban.
Javasolt jegyzettípusok:
a) alternatív olvasatok (olyan szövegolvasatok, amelyeknek jelentésmódosító hatása lehet),
b) eltérõ fordítási megoldások (akár az alapszöveg bizonytalan jelentésébõl, akár a befogadó nyelv sajátosságaiból adódhatnak),
A bibliafordítás nemzetközi elmélete és gyakorlata napjainkban
17Az Irányelvek teljes szövege (protes-táns bibliatársulati szempontból néha zavaró terminológiai-fordítási megol-dásokkal) megtalálható a Szent Je-romos Katolikus Bibliatársulat hon-lapján: http://www.biblia-tarsulat.hu.
Az Irányelvek ajánlásainak csoporto-sítása itt rövidítõ és gyakorlati szem-pontú, nem az eredeti szöveg tago-lását követi. Az 1987-es felülvizsgálat néhány apróbb változtatást jelentett az 1968-as megállapodáshoz képest, azt zárójelben (1987) jelzem.
c) etimológiai névmagyarázatok (amelyeknek a szöveg megértése tekinteté- 105
ben jelentõsége lehet, például Izsák, Izráel, Jézus),
d) szójátékok (ilyen például János evangéliuma harmadik részében a görög pneuma szó kettõs, „szél” illetve „lélek” jelentése),
e) a történelmi háttér rövid megvilágítása (akár magának a „szent történet-nek” a szekuláris történelmi olvasata, akár az olvasott eseményekkel kro-nológiailag párhuzamba állítható világtörténelmi események ismertetése), f) a bibliai szövegben magától értetõdõnek vett, ma alig ismert kulturális sajá-tosságok (például kik voltak a farizeusok vagy a szadduceusok, mit jelente-nek a bibliai mértékegységek vagy pénznemek, mit jelentejelente-nek a Biblia vilá-gában természetes gesztusok: például valakinek a jobbján ülni),
g) kereszthivatkozások (párhuzamos tartalmat, hasonló történelmi szituációt, idézeteket vagy utalásokat hordozó más szöveghelyekre),
h) szakasz-címek (az olvasókat segítõ, címmel ellátott szövegbeosztások, ame-lyeknek azonban tipográfiailag különbözniük kell a bibliai szövegtõl), i) különleges kiegészítések (térképek, konkordanciák, tartalomjegyzékek,
il-lusztrációk, elõszók).
6. A fordítói bizottság tagjainak elõzetesen meg kell egyezniük a tulajdonnevek és a kölcsönszavak írásmódjában (ajánlott az elsõ esetében az eredeti héber vagy görög kiejtés szerinti megoldást választani, míg a második csoport jelenlétét mi-nimalizálni a szövegben, hiszen a kölcsönszavak az eltérõ felekezetek tagjai szá-mára vagy magától értetõdõk, vagy éppenséggel egyáltalán nem érthetõk).
7. A munka eredményességéhez elengedhetetlen az együttmûködés légköre (mint fentebb utaltunk rá, ez egy ökumenikus bibliafordítás elkészítésének legelsõ és legfontosabb követelménye).
8. Ajánlott egy teljesen új fordítás elkészítése, és nem egy kiválasztott szöveg revíziója (kevesebb az elõre kódolt konfliktus).
9. Ajánlott szervezeti felépítés: három bizottság, amelyek közül az elsõ a tulaj-donképpeni fordítást végzõ munkabizottság, egy revíziós bizottság és egy kon-zultatív csoport. Ehhez járul még egy folyamatosan végzett és a végsõ döntések meghozatalára jogosult szerkesztõi szupervízió. A munka- és revíziós bizott-ságban dolgozó személyek kiválasztása csak a bibliafordításban résztvevõ fele-kezetek és szakmai szervezetek közötti elõzetes felmérések és egyeztetések alap-ján történhet. A konzultatív csoport tagjait ugyanakkor az egyes felekezetek vagy szervezetek önállóan is jelölhetik megállapodott számarányok alapján.
10. Elengedhetetlen a fordítás elveinek elõzetes meghatározása (akárcsak a refe-renciául választott kommentár esetében, a vitás kérdések esetén ez is felold-hatja a „tekintély” problémáját, ugyanakkor garantálja az elkészült fordítás egyházi elfogadottságát és egységes színvonalát, végig a munka folyamatában).
11. A munka- és a revíziós bizottság tagjainak vitás esetekben is mindig meg kell egyezni egyetlen közös szövegben. Ellenkezõ esetben a soron következõ, az egyes felekezetek által kiadott kiadásokban önállósodhatnak a korábban függõben hagyott szövegek, végsõ soron, hosszú idõ elteltével akár külön fordításokat is eredményezve. A jegyzetek és egyéb eszközök tekintetében természetesen
létezhetnek eltérõ (katolikus, illetve protestáns) kiadások. Hagyományosan a fordítás copyrightja a bibliatársulat(ok)é, ugyanakkor a közös kiadás copy-rightja rendszerint megosztott a résztvevõ felek között.
12. Rendszerint a közös fordításnak viselnie kell mind a bibliatársulat (a protes-táns oldal), mind a katolikus fõhatóság névjegyét: például a bibliatársulat meg-nevezése a címoldalon impresszumként, a katolikus fõhatóság imprimatúrája a belsõ címoldalon.
Ezekben az irányelvekben minden lehetõség adott a felekezetközi vagy ökume-nikus hátterû bibliafordítások elkészítéséhez, ahol a megfelelõ szándék, a szakmai felkészültség rendelkezésre áll.
Végezetül álljon itt néhány statisztikai adat18 a bibliafordítások nemzetközi helyzetére vonatkozóan:
Földrész Bibliai Ó− vagy Teljes Bibliák Összesen
vagy terület részek Újszövetségek bibliák deuterokanonikus könyvekkel19
Afrika 218 322 163 29 703
Ázsia, Óceánia 363 495 171 37 1029
Európa és a Közel−Kelet 112 39 61 47 212
Amerika 153 312 42 10 507
Mesterséges nyelvek 2 0 1 0 3
Összesen 848 1.168 438 123 2.454
A bibliafordítás nemzetközi elmélete és gyakorlata napjainkban 106
182007. december 31-ig feldolgozott adatok: Scripture Language Report 2007. United Bible Societies, 2008.
19Ez az oszlop természetesen a „Teljes bibliák” oszlop alcsoportja: Európában például a 61-bõl 47 nyelven létezik fordítása a deuterokanonikus könyveknek.
OTTÓ PECSUK