priscae Judaeorum Ecclesiae a Deo traditi. Latini recens… ab Immanuele Tremellio et Francisco Junio facti. … Secunda cura Francisci Junii.
(Pars 1–6). (+ Libri apocryphi, sive appendix Testamenti veteris ad canonem priscae Ecclesiae adjecta…). (+ Domini nostri Jesu Christi Testamentum Novum, sive Fedus Novum…
Theodoro Beza interprete. … Franciscus Junius recensuit, auxit, illustravitque. Genevae, M. D. XC. apud Ioan. Tornaesium.
[12], 228, [8], 271, [1], [8], 219, [1], 342, [2], [8], 162, [8], 500 pag. - 4°
Õrzési helye: Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kol-légiumi Nagykönyvtár, Debrecen
Jelzete: E 177 Adams B 1099
Kinyitva a kötet 4. részének végénél, az Apokrifusok kezde-ténél. A valódi nyomdahely Genf itt nem olvasható, hanem a korábbi kiadás nyomán hibásan a Francofurdi olvasható az impresszumban. Ugyanígy van a 3. rész címlapján is.
Nyomdászjelvény ékesíti a címlapot és a részcímlapokat. Az kapcsolt két kéz (ara és férj keze) a megbékélés jelképe. Az össze-tekeredõ kígyók formálta szárnyas bot (cadeus) a mai napig gyó-gyítást és orvosságot jelent. Fölötte az élet forrására utal a szikra és a naphoz hasonlító ábrázolás, mely a görög-római világban az igazság jelképe. Két oldalt a bõséget jelentõ szaru, a búzaka-lász és a füge utal a feltámadásra, a keresztény termékenységre és szabadításra. A szárnyak jelentik a mennyekbe emelkedést, a bibliai fehér ló pedig Krisztus második eljövetelét.
Az elsõ tulajdonos neve a roncsolt címlapról leszakadt. A kötet a XVII. század végétõl tartozott a könyvtár állományába, ezt mutatja a Liber Scholae Debrecinae és Amplissimi Coetus Debre-cinensi bejegyzés korabeli tékajelzetekkel. Fatáblás, bordázott, vaknyomásos, kapcsos bõrkötése egykorú. Ez a kiadás a de Bèze (Béza) Újszövetségével együtt megjelent teljes protestáns latin Biblia. Korábban csak az Ószövetség jelent meg külön.
Immanuel Tremellius (1510–1580) Ferrara gettójában született, klasszikus tanulmányait Padua egyetemén végezte. 1540-ben kikeresztelkedett és Lucca kolostorában tanított hébert, de Petrus Martyr (Peetro Martire Vermigli) hatására a következõ évtõl református, ketten együtt menekültek el az inkvizició elõl.
Ezután Strassburgban lett héber tanár Johann Sturm szónokis-kolájában, 1549-ben Cambridge professzora, Cranmer érsek barátja. Végül 1561-tõl Heidelberg professzorának nevezte ki III. Frigyes. Pfalz (a Palatinatus) és egyeteme (Heidelberg) kivá-lóságát olyan szellemek biztosították Tremellius mellett, mint Thomas Erastus (1524-1583), Zacharias Ursinus (1534-1583),
és Caspar Olevianus (1536-1587). Ursinus visszavonulása után a tomista teológiában kiválóan képzett Girolamo Zanchi (1516-1590) vette át a teológiai tanszéket. Kálvin kátéját Tremellius fordította héberre (Párizs, 1554), arám és szír nyelvtant (Párizs, 1569), szír-latin Újszövetséget adott ki (Genf, 1569). Teljes la-tin Ószövetsége elõször megjelent 1575-ben és 1579-ben (Frank-furt a/M), majd 1580-ban (London), ezt követõen is több alka-lommal. Franciscus Junius (François Du Jon, 1545–1602) az apokrifusokat fordította. Veje volt Tremelliusnak, utoljára Leidenben héber professzor.
183
Protestánsok, elsõsorban reformátusok között, igen sokáig volt kedvelt és mérvadó ez a korábbiak-nál pontosabb, helyenként inkább szó szerinti latin fordítás. Rövid, részletes kommentárokat nagy tanultsággal összegzõ és gyakorlatban különösen jól használható jegyzetei Károli Gáspár elõszava szerint a Vizsolyi Bibliának egyik segédlete volt. Egy évszázaddal késõbb is támaszkodott rá Tótfalusi Kis Miklós javított kiadása (az Aranyos Biblia, Amsterdam, 1685).
Irodalom
Kenneth R. G. AUSTIN, From Judaism to Calvinism: The Life and Writings of Immanuel Tremellius (c. 1510-1580). Ashgate, 2007.
FEKETE CSABA
A kötet 4. részének vége, az Apo-krifusok kezdete. A korábbi kiadás nyomán Genf helyett hibásan a Fran-cofurdi kiadási hely olvasható.
184
Biblia
[Genève] 1555, Oliva Roberti Stephani (excudebat Roberto Stephano Conradus Badius 1504 [!] VIII. Idus Aprilis).
[12] + 303; 74 + [2] fol. – 8o
Õrzési helye: Székesfehérvári Püspöki Könyvtár Jelzete: Ant. 309
Adams B 1051 – Moeckli p. 24.
Kinyitva a címlapnál. A nyomdászjelvény (kisméretû fametszet), fa alatt álló tógás alakot ábrázol. A fa bal oldali ágai közül több lehullik, jobb oldalon a lombok között mondatszalag látszik, rajta NOLI ALTUM SAPERE szöveg olvasható. Az ábrázolás mellett koronás monogram-pecsét fekete tintával.
A kötet XIX. századi, az egykorú kötés díszítését utánzó vaknyomásos, barna bõrkötést visel. Ara-nyozott metszés, festett papír elõzékek jellemzik. A gerincen két festett, Szammer-féle címke. Az elõtábla belsõ felén beragasztott rézmetszetes, címeres XIX. századi exlibris Fürstlich Lichnowskysche Majorats Bibliothek zu Schloss Grätz. Rep. I. Lit. B felirattal. Az elülsõ második elõzéken kézírással Lichnowsky. Ugyanennek az elõzéknek a rectoján Pauer János kézírásával: Compar. 13. Mart. 1880.
Vienna U f. rs. Néhány latin nyelvû lapszéli jegyzet, valamint Pauernek az impresszumra vonatkozó magyar nyelvû bejegyzése a hátsó elõzéken. Az itáliai mintákat követõ XVI. századi francia könyv-nyomtatás két meghatározó nyomdász családja került rokonságba Párizsban, amikor Robert Estienne, latinosan Robertus Stephanus (1503–1559) feleségül vette Conrad Badius († 1560) leánytestvér-ét. Mindketten hugenották voltak, s vallási okokból nyomdáik székhelyét az új Krisztus-közösség eszméjét valló Genfbe tették át, ahol Kálvin János (1509–1564) mûveit is sokszorosították. Itt nyomtatta 1555-ben Conrad Badius veje számára a Püspöki Könyvtár jelen példányát.
A kötet címlapján található embléma ábrázolása rávilágít a XVI. századi hugenotta könyvkiadás szellemi hátterére. A görög mitológiában az olajfa ága az emberiségnek juttatott bölcsesség szimbó-luma lett. A szimbólum a kereszténységben új értelmet nyert. A gyümölcsöt hozó olívafát ábrázoló és NOLI ALTUM SAPERE felirattal ellátott embléma jelentését Georgette de Montenay asszony Zürichben 1584-ben kiadott Emblematum Christianorum Centuria (Cent Emblemes Chrestiens) címû gyûjteménye alapján a szent páli teológiába ágyazottan következõképpen értelmezhetjük. A vad olajfa ágak tévednek, ha nemes növénybe oltva gyümölcsüket maguknak tulajdonítják. A keresztényeknek sem szabad elítélni senkit, akit Krisztus kegyelme még nem töltött el.
Ezt az emblémát használta fel könyvei címlapján Robert Estienne, de újabb képi elemekkel és jelentéstöbblettel gazdagítva. Szent Pál a Rómaiakhoz írt levelében Isten és a hívõ emberek kap-csolatának megvilágítására alkalmazza az olajfa példáját. Figyelmeztet a beoltott olajfaágak a gyö-kértõl kapják az éltetõ nedveket, ezért az ágak nem kérkedhetnek. Isten igazságos; egyszerre szigo-rú és jóságos. Hitetlenség miatt letör ugyan néhány ágat, míg másokat beolt s õk a kegyelem által hívõvé válhatnak. Isten a bûnösöknek is megbocsát, így senki sincs kizárva a nemes olajfába oltás-ból. Erre utal az emblémában használt felirat: Ne légy hát fennhéjázó… (Róm 11,20) Míg az antik mitológiában a bölcsességet keresõ filozófus jelenne meg az olajfa mellett, a keresztény értelmezés szerint már a Hitet megszemélyesítõ férfit láthatjuk, aki a kegyelem gyümölcséért nyúl.
Az embléma jelentése szoros összefüggésben áll a reformátor teológiájával, a kálvini kiválasztó kegyelem tanának ábrázolásaként is értelmezhetõ. A kálvini tézisek szerint létezik az üdvösség-re és a kárhozatra való püdvösség-redesztináció, de mindez az isteni irgalmasságba ágyazva. Nem véletlen, hogy az ezen tanokat valló francia reformátusok, a hugenották, közöttük Estienne is Genfben, Kálvin mellett talált új otthonra. A kötet címlapján és utolsó oldalán található eltérõ évszám már elsõ székesfehérvári tulajdonosának, a tudós és bibliofil Pauer János püspöknek (1878–1889) is feltûnt. Ezt a példány hátsó elõzékén a következõképpen írta le: Badius Konrád nyomtatta ezen Bibliát, mint a tullap végsõ során láthatni. Az évszám itt ilyenkép van jelölve: M. D. IV. VIII. Idus Aprilis.
E szerint nyomtatott volna 1504-ben. A czimlapon elül pedig így áll: M. D. LV. (1555).Jegyzék. Badius Jodocus máskép Jesse született Brüssel mellett Asche-ben 1462. Késõbb Lyonban a Classica Literatura tanítója volt. Nevezi ezen születése helyérõl Assentius vagy Asiensius-nak is. Itt némely munkán: mint Narrenschiff Késõbb Brande által kiadva. Nyitott Lyonban nyomdát, s Franciaországban õ kezdé az Antiqua betûket. Meghalt Parisban 1535-ben. Átvette ezt a nyomdát fia Badius Konrád ki 1510-ben született. Rokonságba lépve Stephanus Roberttel s áttette nyomdáját Genfbe, hol 1560-ban meghalt. Ezt némi világitásul, a különbözõ évre nézve, mely a Biblia kiadásának elsõ és végsõ lapján elõfordul.
SMOHAY ANDRÁS – VELENCZEI KATALIN Irodalom
VELENCZEI Katalin: A Székesfe-hérvári Püspöki Könyvtár
Fred SCHREIBER: The Hanes Collection of Estienne
185
A francia hugenották bibliája, amelyet Robertus Stephanus és Conradus Ba-dius Genfben, 1555-ben nyomtatott ki.
Brian Waltont (1600-1661) ábrázoló rézmetszet és kilencnyelvû bibliakiadása, a Biblia sacra polyglotta elsõ kötetének barokk címlapja.