Párizs (?), 1250 körül.
Pergamen, 300 fol., 337x264 mm. Fatáblás, barokk barna aranyozott kecskebõr kötésben (Ausztria, XVIII. század). Kopott szuperexlibriszek: elõtámlán
birodalmi címer, háttámlán nemesi magáncímer.
Õrzési helye: Kalocsa, Fõszékesegyházi Könyvtár Jelzete: Ms 371
BOROS István: A Kalocsai Fõszékesegyházi Könyvtár kéziratkatalógusa. 1850 elõtti kéziratok.
Bp. 1989, 362. sz.
Kinyitva a Titushoz írt levelet bevezetõ P iniciálénál.
A kalocsai Fõszékesegyházi Könyvtár egyik legbecsesebb kézirata. 14 jelenetes-figurális, 13 or-namentális festett-aranyozott és számos vörös-kék tollrajzos iniciálé díszíti. A szöveg használa-tát egyéb díszítõelemek segítik: élõfej, paragrafus-jelek, egyes szöveghelyek vörös vonallal tör-tént kiemelése. Fatáblás bõrkötése és annak szuperexlibriszei alapján a kötet a 17. század közepén még osztrák tulajdonban volt. 1811-ben Kovachich Márton György említi a jelenlegi õrzõhely kéziratai között.
Pál apostol levelei a középkori egyházi tanítás legfontosabb forrásainak egyikét nyújtották. Ezért az Újszövetségnek azon ritka könyvei közé tartoztak, amelyeket önálló kötetbe másolva is hasz-náltak. A 13, gyülekezetekhez vagy magánszemélyekhez írt levélhez többen fûztek magyaráza-tokat a középkor folyamán. Ezek közül tartalmilag igen fontos és népszerû volt Petrus Lombardus (1095k-1160) kommentárja. Õ a párizsi székesegyházi iskola növendéke, majd tanára. Szenten-ciái, Szentírás-magyarázatai az egyetemi oktatás nélkülözhetetlen tankönyvei voltak. A XIII.
század közepére itt alakult ki a kéziratnak az a típusa, amelybe a kalocsai is tartozik. Ezt a típust az jellemzi, hogy az apostoli levél valamely szövegrésze és a hozzá tartozó glossza egymás mellett helyezkednek el. A kéthasábos szövegtükör sajátossága, hogy egy-egy kolumnán belül is az apos-tol leveleinek nagyobb és a glossza kisebb betûs szövege váltogatják egymást. E kézirattípusban az apostol minden levelét jelenetes vagy alakos, a hozzá tartozó magyarázatot ornamentális ini-ciálé vezeti be. A kalocsai kézirat is követi ezt a díszítõrendszert. Típuson belüli sajátossága abban áll, hogy az apostoli levelek szövegkezdõ P iniciáléjába rendszerint nem az auktor vagy a levél valamely szöveghelyének illusztrációja, hanem az esetek többségében Pál élettörténetének, megtérésének és a halála körüli események valamelyikének egyik mozzanata került. A kézirat párizsi eredetét a kézirattípuson, az írásmódon kívül a mûvészettörténeti stílus is alátámasztja.
Irodalom
CSONTOSI János: A Kalocsai Fõegyházi Könyvtár kéziratai. In: MKSz. VIII (1883) 47. sz. RADOCSAY
Dénes - SOLTÉSZ Zoltánné: Francia és németalföldi miniatúrák Magyarországon. Buda-pest, 1969. 11., 7. sz.
WEHLI Tünde - BOROS István: Bibliák Kalocsán. Kalocsa, 1996. 3. sz.
Szt. Pál levelei Petrus Lombardus glosszáival MS. 371 (DVD kiadás). Kalocsa kincsei, 2007.
FISCHERNÉ GRÓCZ ZITA
P iniciálé Pál apostolnak a Titushoz írt levele elején.
139
140
Biblia
141[Latina] [Mainz: 1454-55 körül, Johann Gutenberg.
Pergamen. Két kötet 324 fol. és 319 fol.
Õrzési helye: Országos Széchényi Könyvtár Jelzete: Inc. 198
Hain 3031, GW 4201, BMC I 17
Johann Gutenbergnek, a könyvnyomtatás feltalálójának fõmûve a 42 soros Biblia. Nevét arról kapta, hogy néhány levél kivételével, minden lapon két hasábban 42 sor szöveg található. Ebbõl õriz egynegyed levélnyi töredéket az Országos Széchényi Könyvtár az egykori második kötet 229. foliojából. A pergamentöredék egy kisebb alakú könyv kötéséül szolgált. A szövegrészlet az Újszövetségbõl, Lukács evangéliumának 16. és 17. fejezetébõl való.
Aki csak egyszer is alaposabban szemügyre vehette a világtörténelemnek ezt a mestermûvét, meggyõzõdhetett arról, hogy Gutenberg után csak kevés könyvnek sikerült ezt a szépséget elér-nie. Gutenberg a nyomtatással a kódexek szépségét igyekezett utánozni, ezért a betûk megterve-zésekor az ismert kézírásos mintákat vette alapul. Az egyenletes betû- és szóközöket, a harmoni-kus arányokat, a szép szedéstükröt ligatúrák és abbreviatúrák (betûösszevonások vagy ikerbetûk és rövidítések) alkalmazásával és az egyes betûk többszöri finomításával érte el. Körülbelül 290 betût és jelet használt, hogy visszaadja a kéziratos könyv sajátosságait. A 42 soros Bibliához tökéletesen metszett és öntött gót missale-betûtípust használt. Eleinte azzal is megpróbálkozott, hogy a kiemelkedõ részeket vörös festékkel nyomtassa, de késõbb felhagyott vele, majd az ilyen helyeket, mint például az iniciálék, szabadon hagyta, hogy utólag kézzel színezzék ki õket.
A 42 soros Biblia két kötetben jelent meg, kéthasábos szedéssel. Példányszámát tekintve 180-200 jelenhetett meg belõle, melyeknek körülbelül 20-25 %-át pergamenre, a többit papírra nyomtatták.
Kolofonnal nincs ellátva, ezért sem a mester neve, sem a kiadás helye, sem az éve nincs feltüntetve.
Gutenberg Bibliájából mára 49 példány maradt fenn. Magyarországon nincs teljes példány a 42 soros Bibliából, csupán egy pergamen foliotöredék az Országos Széchényi Könyvtárban, egy tel-jes papírlevél a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában és két pergamenfolio a Soproni Levéltárban. E páratlan szépségû Biblia minden egyes könyvtár legféltettebb kincse, ahol csak található belõle példány.
Irodalom
KAPR, Albert: Johannes Gutenberg. Persönlichkeit und Leistung. Leipzig – Jena – Berlin, 1986.
BERKES KATALIN
Gutenberg 42 soros bibliájának egyleveles töredéke. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Inc. 198.
142
Biblia.
Maguntii : Ad Eusebiam dei industrie per Johannes Fust civem et Petrus.
Schoiffer de Gernscheym clericum ..., 1462. Aug. 14.
[4] + [473] fol.; 37 cm.
Õrzési helye: Magyar Ferences Könyvtár Gyöngyösi Mûemlékkönyvtára A példány XIX. századi arany és vaknyomásos bõrkötésben.
Jelzete: BMC – GW 4204
Kinyitva Szent János harmadik levelénél.
A kiállított tárgyak leírása
143
A Schöffer-Fust családi vállalkozás Európa
második szétszedhetõ betûkészlettel dolgozó könyvnyomdája.
Petrus Schöffer, Gutenberg legtehetségesebb tanítványa 1462-re készült el a 48 soros Bibliával.
Magyarországon csak a gyöngyösi ferences könyvtár õriz egy példányt a mûbõl. A példányt Johannes de Oswanczum, Szûz Mária krakkói templomának altaristája vásárolta meg a krakkói vár falának közelében lévõ ferences kolostor számára 24 magyar forintért. Bizonytalan, mikor került Magya-rországra. A kolofon mellett olvasható kéziratos bejegyzés szerint lehetséges, hogy már 1638-ban.
Ekkor protestáns tulajdonosa lehetett, aki Lukács evangéliumának a nyilvános bûnösrõl és a fari-zeusról szóló tanításánál (Lukács 18, 13) ennyit írt a lapszélre: Ez sem volt pápista. Valamikor a XVIII. század folyamán a ferencesek kaplonyi rendházáé lett, amelyet az 1834-es földrengés el-pusztított. 1875-ben már bizonyosan Gyöngyösön õrizték. 1950-ben a rend feloszlatásakor a szer-zetesek a rendház egy titkos üregébe rejtették. Itt találták meg ismét 1998-ban.
FÁY ZOLTÁN
Szent János harmadik levele.