Darowegen wenn sich das Glück von einem Wendet, weleheın es ein zeitlang liebkoset, vnnd begint denselben sawr anzu-sehen, deın es ein zeitlang ınanchen freundlichen liebli-chen Anblick geben, vnd den-selben gar hinunter st-öst, wel-chen es zuvor erhoben: so wird
Annakokáért ınidön va-lakitöl elfordul az Szerencse, az ki-nek egy ideig kedvesen hizel-kedet; és azt komoron kezdi tekintélni, az kinek annakelöt-te mosolygó orczát mutoga-tott, és azt letaszigállya az kit elfelemelt vólt; ollyankor az bánat és keserüség sokkal
die Trawrigkeit vnnd das Hertz-leidt grösser, denn die Frewde zuvor niemal gewesen, vnnd mücht ihm der Mensch wün-schen dass ihn nim[m]ermehr
nagyob, hogy nem az elöt-t való öröm vólt vólna vala-ha. Es kivánhatná akkor az ember, hogy bár ötet az sze-rencse soha ugy meg ne ör-ds Glück also angelacht vnnd vendeztette vólna..
erfrewet het (50.)
(75.)
A prózaforditás értékelése
Szenci Molnár Albert prózafordításának e néhány példájában a fordító önállóságának bizonyítékait láthattuk. A sokszor csak né-hány szavas idézetekben is tetten érhettük és elismerhettük Szenci Molnár sokrétű, élvezetes fordulatait, melyekkel a tartalomnak megfelelően interpretálta a német szöveget. Prózája változatos stíluseleınekből tevődik össze, képes bármilyen hangulatot, lelki-állapotot, eseményt vagy okfejtést plasztikusan kifejezni. Egyszerű-ség, keresetlenEgyszerű-ség, mesterkélet-lenség jellemzi nyelvhasználatát.
A zsoltárokban oly sokszor tapasztalt költőiség prózáját is átliat-ja, kifejezőbbé, szebbé teszi. Nyelv- és stílusművészet, esztétikum, pszichikai realizmus (l. 38. lap) egyaránt megfigyelhető prózájá-ban, mely egyben sajátos helyet foglal el a magyar irodalomban.
Felmerül a kérdés, hogy a ınegállapítható önállóságok alapján mely stílus körébe sorolhatjuk a magyar fordítást.
Molnár Albert mint láttuk _ a német változatot manierista stíluseszközökkel interpretálta, illetve kibővítette, művét mégsem utalhatjuk teljes egészében a ınanierizmus körébe. Kétségtelen, hogy vannak részletei, melyek a legmanieristább prózaírók stílu-sához állnak közel. Bán Imre99 a Discursus „ékes öltözetekről”
szóló felháborodott hangú, halmozásokkal, concettóval, jelzőkkel teli részletét (217 218) a manierizmus példájaként idézte. Ez a hangvétel és kifejezésmód azonban nem érvényesül az egész mű-ben. Két okát látjuk ennek: az egyik Szenci Molnár Albert klasszikus auktorokon iskolázott műveltsége, amit bevezetői, ajánlásai bi-zonyítanak a legszebben; a másik ok pedig az előtte álló lefordí-tandó mű stílusa volt, melyet a manierizmus kevéssé befolyásolt.
Kissé bőbeszédű, tudós, logikusan érvelő Ziegler és Betuleius prózája.
99
Filológiai Közlöny 1956. 498-508.
61 Bán Imre: A velencei barokk-kongresszus eredményei és tanulságai.
Természetes, hogy Molnár Albertet e két mozzanat korlátozta abban, hogy annyira manierista művet hozzon létre, mint Rimay János. De az is kétségtelen, hogy a korban elterjedő manierista stílus befolyásolta fordítása elkészítésében.
Rimay és Szenci prózast-ílusának különböző voltát egy-egy tar-talmilag hasonló részlet párhuzamba állításával illusztráljuk.
Rimay Prágai András új könyvéről számol be Rákóczi György-nek, s azon kescreg, hogy mennyire korlátozott egy ilyen könyv hatása az udvarokban. Szenci Molnár a Discursus második részé-ben szintén az udvari élet feslettségéről ír:
Csakhogy akadályt nagyot látok ennek a drága Orának sok szép hasznai gátolására s foj-togatására, a sok trágár, bor-bolond, csapza, nyalka, rus-nyabeszédü ocsmán dolgok cse-lekedő faytalanoknak, bordé-lyoskodóknak eláradássából, sza-porodássából, Országunkban torlódnia, kikkel mind Feje-delmi s mind Uri Paloták, Udvarok igen megrakodtak. . .1°°
Az ki mostan keményen iha-tik, az dólgot valóban meg-álhattya, és egyebeket italá-val ki gyözhet, nagy jeles vitézi erös embernek tartatik.
Ez illyenek közzül néha nag tisztességre, ınéltóságra emel-tetnek némellyek; Királyok, Feiedelmek, és Vrak környül kell naponként lenniek, fö tisz-tekben állattatnak, igazgattyák az udvarokat, tart-ományokat és az népeket
(13.) Egy-egy hosszabb összefüggő részlet mutatja meg igazán Szenci Molnár prózastílusának a nagyszerűségét. Az örökségre hagyat-kozó, elnevelt, kényes, semmihez sem értő nemesúrfikról pl. a következő elítélő, szatirikus leírást olvashatjuk:
,, . te magad azt gondolnád: hogy annyira töttél immár szert, hogy gyermekidnek-is elég lészen: nem lészen szükségek hogy más ember lába alá szorullyanak, studiummal vagy egyéb tanulással töriék feieket, kár vólna hogyha az ifiuság gyenge virágának vala-mit kellene szenyvcdni. Sokkal jób bársony süvegecskét feltenni és egy szép tol cimmert belé, hogy arról esmériék az bolondot.
Selycmből kötött- harisnyát, duplás sarut kell lábokba adni, és jó ideién nemeskedésre, gögösködésre kell öket szoktatni. Mert ugyan
199 Rimay János összes művei. Összeállított-a: Eckhardt Sándor. Akadé-miai, Budapest 1955. 438. Az idézett levél 1629. május 25-én kelt.
végre-is nemes urfiakká kell lenniek, elegek vagyon egész életek-ben.
Hogy pedig ez illyen gyengén neveléssel az gyermekek ınegveszte-getödnek, midön az atyák anyák, ottan hamar utzán sétálókká akariák öket tenni, annak osztán buvát láttyák nagy szübéli fáy-dalommal; és meg kell eszmélleniek, hog ez igy Nemessültecske, az ö patrimoniumat meg emésztötte, elköltötte, minek elötte, alig ment vólna el róla az bölcsö illattya.” (141)
Ügyes, szemléletes retorikával ítéli el az emberi nagyratörést:
„O gyalázatos megvakitatott világ! hová gondolsz? mire törsz, s-vágyódol illyen igen? mit sietsz ily szert-elenül az te rom-lásodra, veszedelmedre ! Sok hászont-alan munkát, fáradságot szer-zesz magadnak, testednek lelkednek nyughatatlanságot, veszedel-ınet. O nyomorúságos emberek, ihon mely nagy munkával, gondal, fáradsággal és veszedelemben forgással, horgollyátok vondozzátok öszve az idö szerint való jókat: Mely nagy inséggel szorgalmatos-kodással biriátok, tartyátok s-örizitek azokat: mely igen nag sira-loınmal keserüséggel vesztitek ismég el? Holott azok, nem erre, sem az örök életre; nem csak nem használnak; hanem sokkal in-ká.b és minden módon, magatoknak, és az tiéiteknek felötte igen árt-almassak és veszedelmessek, az mint ekkédig eléggé megmutat-tatott.” (160)
Példáink alapján láthatjuk, hogy Szenci Molnár a manierista stílusnak egy klasszikus, letisztult, önálló változatát valósította meg, mely átmenet a XVII. századi prédikátorok és a manierista írók prózastílusa között.
A ,,D1scURsUs" vERsEs IDÉZETEINEK MAGYAR FoRDÍTAsA
Szenci Molnár Albert a műben szereplő sententiák lefordításakor a latin eredetit és annak német már versben megformált -- meg-felelőjét látta maga előtt. Kimutatható, hogy csak néha nyúlt vissza a latinhoz, leginkább a német verset vette alapul. Talán közelebb érezte magához a kortársa által készített verseket-, mint a latin szövegeket, ha viszont ez a német szöveg túlzott eltéréseket mut-a-tott a latinhoz képest, visszakanyarodott az eredetihez. Ennek két legfrappánsabb példája:
Quem res plus nimio delectavere secundae, Mutatae quatiunt.
(Horatius: Epistolae I. 10. 30---31.) 63
Bey guten Tagen offt des Glück verblendt, Wendet sich aber vnnd nimpt kein gut Endt.
(75.1 Az kit gyönyörködtet az jó Szerencse,
Bánattal rongállya, mert el kél kéncse.
(50.)
Itt Szenci Molnár egész sorban kifejtve, a latinnak szinte az „izét”
adva vissza tolmácsolta az idézet utolsó két szavát: Mutatae = mert el kél kéncse; quatiunt : bánattal rongállya.
Fortuna cum blanditur captatum advenit.
(Publilius Syrus F. 2.) Wie Glass hell scheint, doch bald zerbricht,
Also das Glück, druınb traw ihm nicht.
(97.) Ha az Szerencse mosolyog kedvedre,
Akkor álnok t-ört vét veszedelmedre.
(63_64.)
A magyar vers a latinhoz tért vissza, kifejtve és személyessé téve azt: captatum advenit = álnok tört vét veszedelmedre.
Szenci Molnár ugyan általában a német verset követte, ınégseın találunk egyetlen olyan verset sem, mely a német pontos meg-felelője lenne. A németből átvett interpretáeiókban számos vál-toztatást hajtott végre: egyrészt az egyszerűsítés és rövidítés révén a latinos tömörség és a hosszasabb német versekben tapasztalt köl-tőiség egységét teremtette meg; másrészt pedig általánosítva és személyhez szólóbban kívánta megfogalmazni mondanivalóját.
Egyszerűségre törekvés:
So gedenck, dass es iın kein Ernst sey.
(74.) Nem valónak, csak tettetésnek hidgyed.
(49.)
Rövidítés: a németben terjengősen elmondottakat a lehető leg-rövidebben, legtömörebben igyekezett kifejezni. A sorrövidítés így általános tendencia nála:
12 német sor 6 magyar sor (85 _-86) 22 német sor 10 magyar sor (244) 16 német sor 8 magyar sor (277 _278)