AZ legbölcseb és értelmesb emberek, az Istentöl egyebek felött nagy elmének ajándékival meg éke-sitettek, minden idöben vágyódtanak az Summum bonum-ra, az az, a Legföb jóra. Mert minekutánna a Mindenháto Isten e világot sok és külömbkülömb fele jókkál, az embernek javára bé töltötte:
Azoknak pedig az jóknak eggyik1 sokkal szebb, neınesseb, méltóságosb, hásznosb és jób, hogy nemmint az másik: Eleitöl fogván azért az Tudós emberek között sok Disputálások és kérdések inditáttanak, hogy mellyik vólna mindenek kö-zött, az Legföb és ncmesseb jó, az mellyre minden embereknek kellene vágyódniok, minden ö el-méjeket, gondolattyokat, minden fáradságokát és munkájokat kellyen forditaniok és igazitániok, hogy annak szerit tehessék és azt meg nyerhessék.
Es ök azt Summum bonumnak, az áz, Legföb jónak hívták.
Az Summum bonum pedig, avagy az Legföb jó olly* [2:]'1 Kincs és Ióság, az melly nem csak méltósággal, tekintettel, beesülettel, jószággal, haszonnal, szépséggel halad fellyül minden egyéb jókat: Hanem az mellyel minden egyéb jók-is vélc és benne vadnak, és annál sohol semmi fo-gyatkozás nem eresztethetik.2
Az ki azért ez Summum bonumnak szerit tette, az az, az Legföb jót meg nyerte, az bóldog ember-nek mondatik, és az-is; és annak mindene meg vagyon, válamijének lenni kell, és valamit
magá-a Őrszó: Kincs
b A 2-3. lapon élőfej: ELSÖ RESZ Ez világnak sok-féle jávairól.
7 szeııei Molnár A111.-zrt
Bölcs emberek min-denkor vágyódtak a Legföb jóra.
Mi legyen az Legföb jó
Ki légyen az bódog ember.
97
Ez világi jóknak
nak kivánhatna mind testében, lelkében: és semmire töbre nincsen annak szüksége. Annak az ö Lelke, az mint ãı 25.P8al[mu8]° 13. ı`[ ers] mond-gya, az jóban lakozik, és semmi n_vomoruság nem közelít az Ö haylékához, ãı mint šı 91. Psalmus 10.
versében vagyon. Semıni kereszt és háboru nem saııyargathattya az Ö szívét, ez világnak semıni gyönjörüsége el nem tévelyiti ötet, és semmi eset el nem rontya. Egy summában:" Bódog ember az mind testében lelkében.
Hogy azért az Tudos emberek Ez S'u,m'm~um bonumot, és Legföb jót meg találhatnák, ez egész világııak minden jovait el nézték,3 és azokat három C-lassisba, avagy három rendre osztották.
Az elsö renden valókat és az többi közöt kis-seb érteküeket nevezték Bona corporis, Testnek javainak, az minémü az Szépség. Erösség, Egésség, Hoszszu élet-, az testnek seréııysége, gyorsasága, Testnek gyönyörüsége, és egyéb efféle az mi az embernek testét illeti.
Az második rend azokat az jókat foglallya bé, mellyeket az Pogányok tetzése szerint az Szeren-cse l1oz,° és neveztetnek Fortunae bona, SzerenSzeren-cse jovainak, ııgymint,Í [31] Gazdagság, Pénz, Iószág, Tisztesség dicsöség, értek, hatalom, Tartomány, Nép, Királyi ország, Fejedelemség, Nag épületek, drága öltözetek, Vrak gratiája,3 jó kedve, hívséges baráti kinekkinek, és egyebek effélék.
Az harmadik rendre tartoznak az legneınesb és becsüsb jók, az mellyeket A12 imi bona, az Lélek-nek vagy elméLélek-nek javainak nevezteLélek-nek, minémü az Bölcseség, értelem, Mesterség, tudomány, az jószágos cselekedet minden Ö dólgaival, Igasság, tökélletesség, tisztaság, szeretet, barátság, ember-ség, szelidember-ség, alázatosság, és többek illyenek.
Mivel pedig az embereknek t-ermészetek és elméjek nem mindenben eg_venlök, egynek egyhöz, másnak máshoz vagyon kedve, és kívánsága:
c zsoltár
d mindent egybefogva e Discursus: Szerencséhöz f Őrszó: Gaz,
g kedve, kegyelme
annakokáért kiki minden azt tartotta az ö Legföb javának, Summum bonumának, az mit ö Termé-.gzetiböl kedvellet és szeretett.
Es ez aránt az embereknek fiai meg oszlottanak.
Az ki természeti szerint az testi gyönyörüségre, és világi örömre vólt haylandó,4 Bona. corporis, az testnek javait tartotta az ö Summum bofn/u/mának, Legföb javának. Az ki természetiböl, az Gazdag-ságot-, pénzt, marhát,5 jószágot, tisztességet, és dicsőséget kívánt és szeretett, az Bona fortunae, az szerencse javait tartotta és alitottafi Summum bonumnak. Az ki pedig az Tudományra, mességre és bölcsesmességre s-jószágos cselekedetre, ter-mészetiböl való kivánságát, vágyódását érzette, tehát azokra-is igyekezett, és ha arra szert tehetet, magát egyebek felött bódognak tartotta, és az Bona aznfimfi, az elmének javait alit-ot.ta az ö Leg-föb javának.
Es láttyuk ez mái napon-is hogy nincsenek min-den" [4:]Í emberek azon egy elmével, és annak oká-ért neın-is üznek mindnyájan egyféle munkát, dólgot: Kitkit az ö természeti mire indít, azt alittya és tartya ö legjóbnak, minden Ö igyekezetét, szorgalmatosságát arra forditt-ya. hogy azt meg nyerhesse, annak szerit tehesse: és ha annak szerit tötte, bódognak tartya osztán magát, és minden egyéb dólgot csak semminek tart.
Ez világ fiai az Bona. corporis, Testnek javait tartyák Legföb jónak, azért- vágynak, szaggatnak7 minden erejekkel az testi gyönyörüségre, örvende-zésre, vigságra, szeretik az szép termetű formát, öröınest halgattyák az kedves musikát, sziveknek minden indulattya csak az világi dolgokra vagyon, tánczolnak, ugrálnak, kardoskodnakfi játzodoznak, észnek, isznak, zabálódnak. Hogy ha ezek nálok eléggé meg vannak, bódogoknak tartyák magokat, és Egyéb dologra semmi számot nem tartnak.
Ellenben találsz olly némü embereket, az kik kevéssé kapnak efféle testi gyönyörüségen, ha-ne[m] minde[n] ö dal-umok, igyekezetek, ă Pénzre,
hŐrszó:
embe-Í Á lapon élőfej: ELSŐ RESZ Ez világnak sokféle
_]avaıı'ól, _
Micsodák mostan-is az embereknek vágyó-dási, dolgai.
1.
9.
99
3
Haromféle tulaydon-sági az Legföb jónak.
gazdagságra tör. Avag nag indulattal vágyódnak az tisztességre, dicsöségre, értekre, hatalomra;
országoknak, népeknek birására, és felséges nagy dólgokra. Szcretik az szép épületeket, drága öl-tözeteket, keresik az Fejedelmeknél Vraknál a nagyra becsületet: és ez illyeneket olly igen ked-vellik szeretik, hogy életeket, testeket, véreket jószágokat azokra való vágyakodásból szerencsé-re” vetik. Annakokáért az Fortfu/nae bona, a Sze-rencsének jovai az Ö Summum bomõmjok, Legföb javok: és egyéb jókkal nem gondolnak. Es ha ezekre kívánságok szerint eléggé szert tehetnek, mindeneknél Legbódogbaknak itilik magokat-.J [5:]
Viszontag az. harmad rend, melly nem gondol ez világi mulatsággal, játékkal, gyönyörüséggel; ke-vessé tekint-is az pénzre, gazdagságra, és efféle szerencse javaira: Ennek szüve, elméje sokkal fellycb való dólgokra vagyódik, ugy mint Mester-ségre, tudományokra, bölcseMester-ségre, értelemre: szor-galmatossan tanulnak ifiuságoktól fogva, hogy az Tudományokban, nyelveknek tudásában egye-beket fellyül haladhassanak: Szorgalmatossan igye-keznek tisztaságra, tisztességes életre és minden jószágos cselekedetekre. Es igy minden serénység-gel, munkával fáratsággal törnek, vágyódnak, ad afrı/imfi bona, az elınének jovaira, azokban tartyák magokat bódogságosoknak, és egyéb dólgokat mind semminek itilnek.
Lássuk meg annakokáert mind az három classi-sit rendit, rakáclassi-sit, ez világ javainak; és visgállyuk s-keressük fel szorgalmatossan, mellyik rendben és rakásban légyen és találtassék az Legföb jó.
Es hogy annyival közelb jussunk az mi Proposi-tumunkra, és czélunkra, elsöben az Summum bonumnak, Legföb jónak némelly tulaydonságit kell meg mutatnunk, mellyeknek imez hármát jegyezzük itt fel.
Mert ha ugyan Summum bonumnak és Legföb jónak kellyen lenni és mondatni, tehát szükség elöszer, hogy ö magában tökélletes igasságu légyen, és minden hamis festet szinnélkül1° meg
j Őzszõz
vi-álhasson. Másodszor tellyességesnek és minden fogyatkozásnélkül valónak-is kel lenni. Annak-felette harmadszor, álhatatosnak és nem ingado-zónak kel lenni.
Mert ha az Legföb jónak ez tulaydonsági nem vólná-k[6:]'nak, nem lehetne, nem-is mondathat-nék Legföb jónak. Oka, mert ha valóban igaz nem vólna, hanem hamis, és csak festet szinye vólna, mint némelly jóknak vagyon kivöl valami szinyek, de valóban nem azok, az miknek láttatnak, nem viselhetné az Iónak nevét, nem hogy Legföb Iónak mondathatnék. Miként az Citrinll szintén ollyannak látzik mint ha Gemánt vólna, de való igasság szerint nem Gemánt. Es az Glasiasticusism drága könek látzik ugyan, de magában igaz való-sággal csak üveg és nem drága kö.
Hahol pedig nem Tellyességes vólna, hanem fogyatkozás talált-atnék benne. avagy az Ö tellyes-séges vóltát másunnan venné, avagy az Ö jóságá-ban megbánt-ódnék, isméglenla nem mondathatnék Legföb jónak, az melynek minden fogyatkozás-nélkül valónak kel lenni.
Hogyha pedig harmadszor, álhatzatlan, és el-ınulandó vólna, és el hadná azt, az ki Ötet birja, ugy sem lehetne az Legföb Ió, az melynek az embernél álhatatossan meg kel maradni, mind az életben és halálban.
Az Legföb Ió annakokaért, Igaz, tellyességes, és álhatatos; és igaz, tellyes, és álhatatos örömet-is szerez azoknak az embereknek szivökben, az kik ez jót meg nyerték és bírják. Az melly Öröm igaz gyümölcse és munkálkodása, az Legföb jónak, az mellyben áll az embernek igaz bóldogsága. Mert az miképpen hogy az Legföb jó, igaz, tellyességes, és álhatatos, ugy az Öröm-is az melly abból szár-mazik, igaz tellyességes és álhatatos, és nem vétet-hctik el az embertöl, az mint mi azt tulaydon helyen, az Isteni szent Irásból eléggé meg akarjuk mutatni és bizonyítani.” [7 :]
k Őrszó: nak,
1 A 8 -7. lapon õıõfejz ELsõ RÉSZ Ez világnak S01-zféıe
Javairól.
Az igaz öröm gjümõl-cse az Legföb jonak.
101
Immár azért az mi szándékunk és elintezésinkfl szerint ez világnak javait, az mint azok három rendben állattak, vegyük elönkbe, és azokat e Regulákn szerint, és ez Ö három tulaydonsági szerint lássuk meg examinállyuk° és fontollyuk jól meg, és az Istennek Igéjét, mind ez világ his-toriáit, és az régi bölcseknek mondásit fogjuk és hadgyuk itélö Biráinknak ez dologban.
Es ezeknekutánna, az miképpen az serény és szorgalmatos méhecskék, mellyek sok és külömb-külömb féle virágokból szopogattyák az édes mézet; azonképpen mi-is az Isten igéjének szép kies, gyönyörű zöld mezején, és az mennyei Profétai és Apostali Irásoknak Paradicsomkerté-be[n];P és osztán az Pogány historiákon-is által járván, szorgalmatossan keressük és tudakozzuk fel, hogy ha ez Legföb jó, mind ezekben, és külön valamellyikben, az Testnek, Szerencsének és el-mének javaiban valaha fel találtattassék és ınegle-lettesséké?
n szabályok O megvizsgáljuk
p Discursus: Paradicsomkertébé
MASODIK RESZ.