A fentiekben felsorolt egyszerűségre, tömörségre, általánosításra, emberközpontúságra, személyessé tételre való törekvés mellett a szépségre, kifejezésre való igyekezet is jellemzi a Szenci Molnár-fordításokat.
A költő-fordító leleménye a versek zenéjében, a szóhasználat-baıı, a plasztikus jelzőhasználatban, egyes mondatrészek halmo-zásában, néha önálló képalkotásban, a hasonlatok, metaforák visszaadásában. enjambement-ok alkalmazásában mutatkozik meg.
Ezek a stilisztikai eszközök a zsoltárokban is fellelhetők.
Alliteráeió
.. az tudoıná-ny nem tiszteltetik" (173): ,, . lcinoknak követe"
(50): ,, . . .életét ékesitse” (389); ,, . . . 'vét veszedelmedre” (64).
Az egész vers lıanghatását biztosítják az alliteráló szavak a kö-vetkező három idézetben:
Pénzt pénzt kiált, kiért mindent hátra hágy.
(102.)
Az Szerencsére nagy szerencsétlenség, örömre következik keserüség.
(64.) Vak az Szerencse és mindent meg vakit,
Valaki töle 'várja elömenetit.
(45.) A zsoltárokban rengeteg példát találunk az alliterációraz ,, . . . kezednec kemény volta” (39 : 6): „szörııyii szemeket” (22 : 9);
„szegény szükölködö vagyoe” (109 13): „Mert mondom: hogy megáll mind öröcké irgalma” (89 : 1); ,, . . .az te igéd Megáll és meg-tart az magas mennyekben" (119 : 45).
A versfordításokban az alliterációt sok esetben figura etimologica is erősíti (e jelenséget a Disefwsus prózastílusának eleınzésekor is tárgyaltuk: a 47. lapon):
A' mellyböl minden gonosz jötön jö.
(28.)
minden szegénnél szegényeb lett.
(70.)
Ha az szegény bölcsnél bölcseb vólna-is, Nem böcsültetnék csak egy fillyé1Te-is."
(192)
A zsoltárokban:
„varván vártam” (40 : 1); „Pörölly Uram pörlöimınel" (35 1)
„öröckön öröcké" (113 1).
Szóismétléseh a nyomatékosítás céljából:
Pénzt pénzt kiált, kiért mindent hátra hágy.
(1O2.)
Azt kiált-ya: még töb töb kell énnékem.
(l10.) ai szentenciózusság céljából:
az „arany” szó isınétlése (102); a ,,gol_vóbis" szó ismétlése (85
88)
a német vers jelzőisnıétlésének visszaadására:
Ein falschen Schein, der Frewd allein, Die VVollust mit ihr bringt.
Gross Hertzeleidt, aus fcttschez Frewd Man allezeit erwirbt.
(35.) Az jó örömnek csak hamis szine,
Semmi igasság nincsen ö benne.
Az hamis öröm nagy sérelmet hoz, Ne bizzék azért bár senki ahoz.
(28.)
71
Idegen szó használata
Szenci leleményessége mutatkozik meg egy idegen és egy magyar szó összerímeltetésében:
Ez világi dicsöségre vonyitás, Csak héában valóság és vanitas.
(215.) Jelzőhasználat
Jelzőhasználata néha megfelel a németnek:
„die Wahre Tugend” (332) ,,az igaz jóság” (215) Legtöbbször jelzőkkel egészíti ki a német szöveget:
„Quelbrun” (35) ,,csorgó kút fö” (23)
E jelzős kapcsolat a zsoltárokban is megtalálható: ,,Az czurgo kutfejeket. ” (107 17).
,,die Tugent” (453) ,,kegyes jóság” (287) ,,das Spiel” (77) „kedves játéki” (51)
„ein Knecht der Sünden” (611) „rút bünöknek rabja” (389) A következő példában Szenci Molnár a német vers körülírásos kifejezésmódját egyetlen jelzővel fordította:
Viel besser ist von vns gethan,
Dass Wir den Himmel sehawen an, Mit seinen schönen Sternen klar,
Die herzlich glántzen immerdar.
(438.) Sokkal jób nékünk az eget szemlélnünk,
Tündölclö csillagival eggyüt néznünk . . .
(278)
Halmozott mondatrészek Megfelel a németnek:
Denn es ist dir nicht mehr bereit,
Als Angst, Noth, Klag vnd Trawrigkeit.
(76.)
Mert az néked egyebet nem készitet, Hanem bút, bánatot, keserüséget.
(50.)
Többet halmoz, mint a német. A németben található névszó-halmozás helyett igéket halmoz:
Gelt hindert die Gottseligkoit
Stifft Mordt, Raub, Brandt, Vneinigkeit.
(157.)
Bántya, rontya az Isteni félelmet, öl, prédál, éget, szerez veszedelmet.
(102.) Hast Vorrath jetzt auff ma[n]che Jahr.
(148)
Egyél, igyál, örvendgy, aludgy, nyugodgyítli
E Lukács-idézet fordításakor a német előzmény helyett a Bib-liát használta fel: „tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyö-nyörködjél !” (Lukács 12 : 19.)
A következő példában Molnár Albert a német melléknévhalmo-zással szemben szintén igéket halmozott:
Der nichtig vnd geferbter Ruhm, Feldt Weg, verwelcket wie ein Blum.
(333.) De az mit hamissan költneh, tettetnelc,
Mint az virág mind elhulnak, elesnek.
(215.)
A zsoltárokban ilyen jellegű halmozások nincsenek nagy szám-ban, ott inkább azonos szerkezetek egymás mellé állításával talál-kozunk.
Szenci Molnár bizonyos esetekben nem halmozott annyit, mint Betuleius; a halmozás helyett jelzőt használt:
Das ist ihr Cron, Frewd, vnnd Reichthumb.
(267) Az ö nékik koronájok, szép kincsek.
(178.)
73
Was bkümmert ihr euch doch so sehr,
Vmb jrdisch Gut, Gelt, Pracht vnd Ehr . . . (258.) Földi jókon sok pénzen ne csügjetek . ..
(167 .) Geld brielıt Glauben, Trew vnd Ehr.
(157J Hütet meg szég. minden hüséget elveszt . . (102.)
Kõzzõfz.
képei-Szenci Molnár Albert költői képei igen változatosak. Sokszor átveszi a latin, illetve a német versből:
- a latinból:
Aula est, olla scatens ferventibus escis.
Az Vdvar oly fazék, mely méreggel for . . (317.) Nec vieta libidine colla
Foedis submittat habenis.
(Boëthius III. 5.) Magát vétkek igajában ne eytse.
(389.) a németből:
Die zarte Frucht, der edelen Zucht, Darunter gar vertirbt.
(35.) Sok jóságoknak szép czenictéjét,
El rontya, veszti minden gyüıııölcsét.
(23.)
_ önálló képalkotások:
Wenn du dich se-lber, ınerck mich ebn, Zum Knecht der Sünden hast ergebn.
(452)
Ha te szólgáia s' rabja vagy az bünnek, Förtöjeben heversz minden vétkeknek.
(286.)
(A ,,bün” mint „förtö” előfordul a zsoltárokban is: „sáros förtö”
40 1, ,,förtös sár” 69:6.) Wenn vber dier, Mit gross Begier,
Das Glück freundlich thut schweiben.
(180.)
Ha Szerencséd raytad, valamint akartad, oly kedvessen tündöklik . . . (85.) Az ember felett „tündöklő Szerencse” plasztikusabb kép az ember felett lebegő Szerencsénél, benne van a kápráztatás és a hamar-elmúlás mellett az „eltűnés” fenyegető veszélye is.
Szenci Molnár képeiben a ,,vét” igét különböző jelentésben hasz-nálta:
,,wendet sein Gesicht” (76) „hátat vét” (50)
„Es stelt sein Netz” (74) „hálót vét” (49)
„captatum” (Seneca) „tört vét” (64) Az „esés” különböző konkrét és átvitt jelentéseit variálta:
konkrét .`
Mint az virág mind elhulııak, elesnek.
(215.) Az rosa-is nem mindenkor virágzik,
Ha kemény szél éri elhúll, leesik.
(244)
elvont
Mellyet mihelt te megnyertél, örömed mellöl el estél.
(156.) konkrét:
Ha veszedelemben estél, elvont .`
Kétségben ugyan ne essél.
(84.)
75
Az ,,ínségbe ejt” kifejezés a zsoltárok nyelvében is megtalálható:
,,Bringst ihn in Noth” (243): ,,Inségben eytesz” (158); „Semmi énségben nem eyti _ ” (46 3).
Konkrét igéket gyakran átvitt, belső lelkiállapotot kifejező név-szóval együtt használt: ,,Bánattal rongál” (50); ,,Indulatit bölcsen birja, fogdossa” (389); „ne üz igen nagy Névre” (216).
(Az utóbbi megtalálható a zsoltárokban is: ,,Uram, nem üz nagyra szivem” 131 1.)
A hasonlatok tekintetében Molnár Albert követte elődjét, mégis érdemes kiemelni a következő részletet, melyben a német terjedel-mes, részletező hasonlatából rövid, lényeget jelölő, jelzőkkel, hal-mozásokkal tarkított hasonlatot alkotott:
Gleich wie ein Blum im Sommer heiss, Vnd Wie die zarten Lilien Weiss.
VVie die Violen edler Art,
Vnnd auch die Rösslein hübsch vnd zart.
Wachsen daher, Wie man mag sehen, Fein lustig, lieblich, da sie stehen:
Gar baldt kompt dan[n] ein saurer Windt, Vnnd stöst sie an schnell vnnd geschwindt.
Da ists geschehn in einer Stundt, Verderben sie vnd gehen zu Grundt, Hengen den Kopff, vervvelcken gar,
Wenn kompt der Herbst vnd \Vinter dar.
Also die Schön merek mein Bericht, Die Zeit verzert vnd macht zu nicht.
(384.) Mint az szép virág Nyári melegségben,
Es az liliom s' viola az kertben, Az rosa-is nem mindenkor virágzik,
Ha kemény szél éri elhúll, leesik.
Az szépség-is elmulik azonképpen, Mert az idö meg emészti hirtelen.
(244)
Szenci Molnár a metaforákat is többnyire átvette elődeitől, de újjáteremtette azokat
jelzővel:
Die Wollust gwiss ein Quelbrun ist Darauss all böss entspringt.
(35.)
Az gyönyörüség olly esorgó kút fö, A' mellyböl minden gonosz jötön jö.
(23.) alliterációval .`
Was kan denn das Glück anders seyn, Dann ein Vorbodt künffeiger Pein.
( 76.) Mi lehetne hát egyéb az Szerencse,
Hanem jövendö kinoknak követe.
(50.) A versmondattan érdekességet
Találunk példát a versfordításokban a közölésre és az enjam-beınent-ra is.
~- közölés:
Sok jóságoknak szép czemetéjét, El rontya, veszti minden gyüınölcsét.
(23.) A zsoltárokban: __
0 paranczolati Igazac mondási,
(19 4.) Uram haylékodat Szeretem házadat,
(26 8.) enj ambement:
Es azok mellet tökélletességben Megmaradni, bün és gyalázat ellen.
(107) Munka, gond és fáradságnélkül senki
Nagy tisztességnek szerit nem teheti.
(215.) A zsoltárokban:
. . . mert én
Tudom hogy ezt mind te czelekedted (39 6.)
Boldog az ki az Urban Bizic, szeınét elhaytván
(40 2.)
=ı=
Végül szólni kell a Szenci Molnár-versfordítások hangulati sok-rétűségéről is: Molnár akár az „aszszony emberül jaygató” Cicerót,11°
akár Ovidius intelmeit vagy Propertius kifakadásának interpre-tációját fordítja, mindegyiknek visszaadja nemcsak gondolati magvát, hanem hangulatát is. Így zsolt-áros, áhítatos (118, 167, 287); oktató (85, 147): intő (49, 70); gúnyos, esúfondáros (130);
átkozódó (158).
A versgyűjteınéııy legszebb darabjai pedig azok, melyek a ter-mészet egy-egy képét villantják fel őszinte, kifejező formában, ahogyan a te1`n1észet már a zsoltárokban is megjelent.
A
A
A 1nakr0kozn1,r)sz.`
Sokkal jób nékünk az eget szemlélnünk, Tündöklö csillagival eggyüt néznünk .
(278.) Az ınenyiitö kö ütt magas eserfákat,
Nem bánt_\-'a az alaeson bokrotskákat.
(216.) zsoltárokhaıi:
,,Menn_vi`ıtö nyilaiddal szélleszd el” a gonoszokat-(144 3.) Az ember világa:
Az gyön_vöri.`ıség olly esorgó kút fö, Sok jóságoknak szép ezemetéjét,
El ront._\`a, veszti minden gyüınölesét.
(23.)
már idézett virá-ghasonlat, mel_vnek pá-rhuzamát a zsoltárokban is megtalá.lhat.juk:
Eınber életi az fühöz hasonlo, Fölnö, és zöldül, de hamar elınulo,
11° Diseuı`sı.ıs 51.
Mint az gyenge virág az sik mezön, Mellyet mihelt meg fuval á meleg szél Elhull és hervad, ékessége elkél,
Ember nem tudgya hol volt- s' hova lön.
(103 8.)
Itt a hasonlat az élet hirtelen elmúlását magyarázza, a Discerrsns-ban pedig a szépség hamar tovatűnését.