Cselekmények, amelyekben szellemek jelennek meg. Kettő7 van belőlük az antológiában, rövidkék, makulátlanok: Irelandé és Loring Frosté. A Carlyle-tól vett részlet (Sartor Resartus) is ugyanazzal a cselekménnyel dolgozik, csak fordítva.
Utazás az időben. Klasszikus példája Az időgép. Ebben a felejthetetlen történetben Wells nem az utazások múltra és jövőre gyakorolt módosításaival foglalkozik, hanem egy olyan gépet alkalmaz, amit saját maga sem ért. Az „Enoch Soames”-ban Max Beerbohm az ördöghöz folyamodik, ami önmagában már nem szorul magyarázatra, majd az utazás a jövendőre gyakorolt hatásait vitatja és használja ki.
Cselekménye, általános koncepciója és ‒ jól átgondolt, gondolkodásra és képzeletre nagy hatást gyakorló ‒ részletei, szereplői, dialógusai, valamint a századvégi Anglia irodalmi légkörének leírása miatt úgy gondolom, hogy az „Enoch Soames” az antoló-gia egyik legcsodálatosabb elbeszélése.
Részleteiben különösképp leleményes még Kiplingtől „A világ legjobb története”. Mé -gis, úgy tűnik, hogy a szerző nem figyelt oda eléggé egy sarkalatos pontra. Hiába állítja, hogy Charlie Mears éppen elmondani készült neki a legszebb történetet, nem hisszük el.
Ha nem „toldozgatná” a „maga szegényes kifejezéseivel”,8 akkor lenne néhány szavahi-hető adat, vagy akár egy, a valóság minden tökéletlenségét magába foglaló történet, vagy olyasvalami, ami hasonlít egy köteg öreg újsághoz, vagy ‒ H. G. Wells szerint ‒ Marcel Proust műveihez. Ha nem várjuk el, hogy a Tigris-folyó csónakosának vallomása legyen
7 Egyik variációja a másiknak.
8 Ruyard Kipling: Aki király akart lenni. Válogatott elbeszélések, ford. Somogyi Eszter, Budapest, Kelet Kiadó, 2010, 70. o.
a világ legjobb története, akkor egy görög gályarab vallomásától ‒ aki még kevésbé civi-lizált, még szegényebb világban élt ‒ sem kellene ugyanezt elvárnunk.
Ebben a történetben tulajdonképpen nincs időutazás, csak a régmúlt emlékei vannak. Arturo Cancela és Pilar de Lusarreta írásában, az „El destino es chambón”
[A kétbalkezes végzet] című elbeszélésben az utazás csupán hallucináció.
Az időutazással foglalkozó elbeszélés leginkább leleményes és legelegánsabban ren -dezett példája Don Juan Manuel „El brujo postergado” [A mellőzött varázsló] című novellája.
A három kívánság. Ezen elbeszélés írása több mint tíz évszázaddal ezelőtt kezdődött, eltérő korszakok és helyek előkelő szerzőinek közreműködésében, hogy egy kortársuk boldogan befejezhesse.
Első, pornográf verzióit megtaláljuk a Sendebarban, az Az Ezeregyéjszaka meséiben (596. éjszaka: A férfi, aki látni akarta a Hatalom Éjszakáját), vagy a perzsa Firuzábádi Kámuszának egyik mondatában: „átkozottabb, mint Banúsz”.
Később Nyugaton megjelenik ízléstelen változata is. „Maradjon köztünk ‒ mondja Burton ‒, de [a három kívánság meséjét] teljes mértékben lealacsonyították.”
Aztán 1902-ben W. W. Jacobs, a humoros sketches alkotója, létrehoz egy harmadik, tragikus, csodálatra méltó verziót.
Az első verziókban a kívánságok egy istenhez vagy evilági talizmánhoz szólnak. Jacobs a szkeptikus olvasónak ír. A mese végeztével a talizmán ereje eltűnik – három kívánság lehetőségét kínálta fel három személynek, maga a mese pedig az utolsó három kí ván-ságról szól. Még ha meg is találjuk a majom mancsát ‒ Jacobs nem semmisíti meg ‒, használni akkor sem fogjuk tudni.
Cselekmények, melyek a pokolban játszódnak. Az antológiában kettő van ezekből, mind-kettő felejthetetlen: egy részlet Emanuel Swedenborg Arcana Cœlestia, valamint May Sinclair „Where their Fire is Not Quenched” [Ahol tüzök el nem aluszik] című elbe-szélése. Utóbbi fő témája az Isteni színjáték ötödik énekéből való:
akkor ő, itt, ki tőlem el nem válik, a számra reszketőn csókot adott.9
Álmodott szereplő. Megtalálható kötetünkben egy-egy részlet Cao Hszüe-csin A vörös szoba álma és Lewis Carroll Alice Tükörországban című műveiből, valamint Papini
„A »Beteg uriember« utolsó látogatása” című elbeszélése.
9 Dante, Alighieri: Isteni Színjáték, ford. Nádasdy Ádám, Budapest, Magvető, 2016, 84. o. – A ford.
42
Adolfo Bioy Casares
Metamorfózis. Megemlíthetjük Kafka Az átváltozás, Silvina Ocampo „Sábanas de tierra”
[Földtakarók], Dabove „Ser polvo” [Pornak lenni], illetve Garnett A rókafeleség című műveit.
Analógiákkal működő párhuzamos cselekmények. Itt említhetjük Ramón Gómez de la Serna „La sangre en el jardín” [Vér a kertben], valamint a „La secta del loto blanco” [A fehér lótusz szektája] című elbeszéléseit.
A halhatatlanság témája. Ide sorolható A bolygó zsidó története, Wellstől a „Néhai Mr.
Elvesham csodálatos története”, María Luisa Bombaltól a „Las islas nuevas” [Az új szigetek], Rider Haggardtól az Ő, valamint Pierre Benoit-tól az Atlantis.
Metafizikai fantáziák. Ebben az esetben a fantasztikum sokkal inkább található az ér velésben, mintsem magában a cselekményben. Antológiánkban szerepel: Macedo-nio Fernándeztől a „Tantalia”, részlet Olaf Stapledon Star Makeréből [Csillagkészítő], Csuang-ce és a pillangó története, avagy a csodák tagadásának meséje, és Jorge Luis Borgestől a „Tlön, Uqbar, Orbis Tertius”.
Jorge Luis Borges új, az esszéből és a fikcióból is merítő irodalmi műfajt hozott létre, amikor megírta az „Al-Mu’taszim nyomában”, a „Pierre Ménard, a Don Quijote szerzője” és a „Tlön, Uqbar, Orbis Tertius” című elbeszéléseit. Határtalan intelligencia és örömteli képzelet jellemzi őket, nincs helye a bágyadtságnak, a patetikus és érzelmes emberi összetevőknek, emellett intellektuális olvasókhoz szólnak, akár úgy is mond-hatnánk, hogy irodalomra fókuszáló filozófiatudósoknak.
Kafka elbeszélései és regényei. Ezeket a műveket a végtelenhez, a végtelen halogatáshoz és a hierarchikus alárendeltséghez fűződő rögeszmés viszonyulások jellemzik. Kafka hétköznapi, középszerű, bürokrata légkörben teremti meg a depressziót és a horrort.
Következetes képzelete és színtelen stílusa soha nem gyengítik a cselekményt.
Vámpírok és várak. Az irodalomban nem jártak szerencsével: gondoljunk csak Bram Stoker (aki a Dublini Egyetem atlétikai bajnoka és Filozófiai Társaságának elnöke) Drakulájára, vagy Benson „Mrs. Amworth” című elbeszélésére. Egyik sem szerepel az antológiában.
A fantasztikus elbeszéléseket a saját maguk által nyújtott magyarázat alapján is csoportosíthatjuk:
a) Amelyek egy természetfeletti lény vagy tett közbenjárásával magyarázzák a tör -ténteket.
b) Amelyeknek a magyarázata fantasztikus, de nem természetfeletti. (Az elrendezés miatt a „tudományos” jelzőt nem tartom szerencsésnek az ilyen szigorú, valósze-rű közbeavatkozások leírására.)
c) Amelyek egy természetfeletti lény vagy tett közbenjárásával magyarázzák a tör -ténteket, de közben egy természetes magyarázat lehetőségére is utalnak (példá-ul Sakitól a „Sredni Vashtar”), és amelyek felvetik, hogy hallucináció is lehet a ma gyarázat. A természetes magyarázat lehet telitalálat, akár egy bonyolult tör -ténetfolyam; de általában inkább gyengeség, a szerző menekülőútja, aki nem tudott kellőképp valószerű fantasztikumot létrehozni.
3. Jelen antológiánk
Összeállításakor hedonista módon jártunk el. Eredetileg nem is akartunk antológiát kiadni. 1937 egyik éjszakáján a fantasztikus irodalomról beszélgettünk, az általunk legjobbnak ítélt elbeszélésekről. Valaki megjegyezte, hogy ha összegyűjtenénk ezeket és melléjük tennénk hasonló jellegű feljegyzéseinket, jó kis könyvet kapnánk. Ezért állítottuk össze ezt a kötetet.
Ha könyvünket történelmi és földrajzi szempontok alapján vizsgálnánk, rendha-gyónak tűnne. Nem kerestük és nem is utasítottuk el az ünnepelt neveket. Ez a kötet egyszerűen csak azon elbeszélések gyűjteménye, amelyek szerintünk a legjobbak.
Kihagyások. Helyszűke miatt sokszor bele kellett törődnünk abba, hogy ki kell hagynunk néhány elbeszélést. Legalább így maradt még alapanyagunk egy következő fantasztikus irodalmi antológia összeállításához.
Szándékosan hagytuk ki E. T. A. Hoffmannt, Sheridan Le Fanut, Ambrose Bierce-t, M. R. Jamest és Walter de la Mare-t.
Magyarázat. Az „El destino es chambón” című történet Arturo Cancela és Pilar de Lusarreta ’90-es évek forradalmáról szóló regényéből való, melynek kiadása csak az eltervezésig jutott.
Köszönetnyilvánítás. Juana González de Lugones asszonynak és Leopoldo Lugo-nes úrnak (a fiának), amiért engedélyükkel a kötetbe foglalhattuk Leopoldo LugoLugo-nes egyik elbeszélését.
Barátoknak, íróknak és olvasóknak, amiért velünk együttműködnek.
Buenos Aires, 1940
Zsapka Krisztina fordítása