Európai Mezıgazdasági Orientációs és
Garancia Alap
A közösségi éves költségvetés összeállításának fıbb lépései
Tárgyév július 1-ig minden szervezet megküldi a következı évre vonatkozó, becsült költségvetési igényét az Európai Bizottságnak, amely ezek alapján elızetes költségvetési vázlatot készít.
Tárgyév július 31-ig az Európai Tanács elsı olvasatban dönt az elızetes költségvetési vázlatról. A Tanács döntését követıen, de legkésıbb tárgyév szeptember hónap elsı felében az elızetes költségvetési vázlat már mint elızetes költségvetési javaslat kerül megküldésre a Parlamentnek.
A Parlament tárgyév október 5-én elsı olvasatban tárgyalja a költségvetési javaslatot, amikor alapvetıen három lehetıség közül választhat:
• a költségvetést elfogadhatónak tartja, és nem kér további egyeztetéseket;
• a strukturális alapok, kutatási tevékenységek,… pénzügyi forrásait jelentı nem kötelezı kiadásokkal kapcsolatban tesz módosító javaslatokat;
• alapvetıen a közös mezıgazdasági politika forrásait jelentı kötelezı kiadásokkal kapcsolatban tesz módosító javaslatokat.
Tárgyév november hónap harmadik harmadában a Parlament által tett javaslatokat az Európai Tanács második olvasatában megvizsgálja és:
• minısített többséggel javaslatot tehet a nem kötelezı kiadások módosítására.
Javaslatát visszaküldi a Parlamenthez.
• a kötelezı kiadások területén:
a. amennyiben a Parlament indítványa a kötelezı kiadások összegének növekedését jelentené, úgy azt a Tanács kétharmados többséggel elfogadhatja, ami ezzel gyakorlatilag jogerıre emelkedhet;
b. amennyiben a Parlament indítványa a kötelezı kiadások összegének csökkenését jelentené, úgy azt a Tanács kétharmados többséggel elvetheti, ellenkezı esetben az indítvány jogerıre emelkedik.
A Tanács nem kötelezı kiadásokkal kapcsolatos és Parlamenthez visszaküldött javaslatait a Parlament abszolút többségi szavazás eredményeképpen felülbírálhatja és eredeti javaslatának visszaállításával fogadhatja el a közösség tárgyévet követı évre vonatkozó költségvetését.
A magyarországi erdıgazdálkodás a társadalom valamennyi rétege számára biztosítja a szociális, közjóléti, üdülési funkciók elérhetıségét. Az erdıterületek jellemzıi alapján elsısorban az állami tulajdonú erdık tudják ezeket a funkciók ellátni. Amennyiben az erdıt kezelı állami szervezettıl a továbbiakban is elvárjuk, hogy biztosítsa az erdı mindannyiunk számára fontos kivételes és különleges szolgáltatásait, akkor lehetıvé kell tennünk, hogy a társadalom a nemzeti támogatási rendszeren keresztül megfelelıen ismerje is el tevékenységüket.
Lassan közhellyé fakul a mondat, miszerint mindent meg kell tenni azért, hogy a méltán híres és nagy szakmai múlttal rendelkezı magyar erdıgazdálkodás lehetıleg a legtöbb támogatásban részesülhessen. Az elhatározás sikeressége majd a 2007. évi támogatási rendelet kihirdetésekor válik ismertté, azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy a vonatkozó és valószínőleg megszorító jellegő változásokat is tartalmazó EU szabályozás tervezet továbbra is pontosan körülhatárolja azokat a támogatási lehetıségeket, amelyek nemzeti támogatás formájában nyújthatók lesznek.
4. Gazdasági szabályozás eszközei
A közgazdaságtan talán a legdinamikusabban fejlıdı társadalomtudomány, amely a huszadik század elsı felére kikristályosodott módszertanával egyre újabb társadalmi jelenségeket vizsgál. Magyarországon az ezredfordulót követıen jelentıs számú elemzés, tanulmány került kiadásra, amelyek a fejlesztéssel kapcsolatos tennivalókat, a felzárkózás és a versenyképesség javításának lehetıségeit elsısorban a jogharmonizáció, a tıkeimport, a tudományos-technikai haladás és a maastrichti pénzügyi kritériumok feltételrendszerének klasszikus módszerekkel történı vizsgálata mentén vázolták fel.
Az elmúlt évtizedekben elsıként talán Coase-nak a jogi intézmények gazdasági szerepével kapcsolatos nagy hatású eszméi, majd Galbraith elit-felfogása, vagy Olson lobbi-elemzései nyomán a világon széles körben elfogadottá vált az intézmények fejlettsége, illetve a piac hatékony mőködése közti kapcsolatok fontosságára vonatkozó felfogásmód. Egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy amennyiben a tranzakciós költségek nagysága pozitív, akkor ezen költségek, illetve az alacsonyabb költségek és nagyobb hatékonyság elérésre tett intézkedések és költségei közvetlen hatással vannak a vállalatok, szervezetek kialakulására, a különféle vállalati formák vagy szerzıdési megállapodások elterjedésére31 és ezen keresztül a makrogazdasági versenyképességre.
A szabályozási kérdések összetettségét mutatja, hogy a versenyképesnek tekintett gazdaságokat sem lehet egyfajta, tipizált intézményrendszerrel jellemezni. Ezzel kapcsolatban elég csak a kontinentális és angolszász jogrendszerő országokra, vagy az átmeneti gazdaságok és a fejlett centrum országaira gondolni. Fentiekbıl is következik, hogy az EU fejlıdését meghatározó tényezık között is figyelembe kell venni a tagországok gazdálkodásának kereteit megszabó tényezıket, kiemelten a tulajdonhoz és a szerzıdésekhez főzıdı jogokat, valamint azok érvényesülésének szintjét.32
A közelmúlt nagy nemzetközi vizsgálatai egybehangzóan igazolták, hogy az EU versenyképességbeli lemaradásának okai elsısorban abból adódnak, hogy az USA szabályozása lényegesen kedvezıbb feltételeket nyújt a vállalkozások és kiemelten a technológia-intenzív vállalkozások alapításához és növekedéséhez. A Világbank adatai szerint az Egyesült Államok gyakorlata az 5 ügyintézés 5 nap alatt lényegesen rugalmasabb, mint például a Magyarországra jellemzı 6 eljárás közel 50 nap alatt.
Magyarországon a mezıgazdaság versenyképességének javítását, a szükséges erıforrások megszerzését tovább nehezíti, hogy
• a magyar munkaerı korábban hagyományosan jó képzettsége terén is számos tennivaló körvonalazódik;
• a hazai bérjárulékok nemzetközi összehasonlításban is magasak;
• a hitelfelvételhez szükséges fedezet megszerzésének költsége az egy fıre esı GNI arányában az európai országok zömében kisebb 5%-nál, Magyarországon pedig 14% körüli;
• a jelzálog-hitelezés szabályozása terén jelentıs a lemaradás;
31 Szakadát László – Ronald Coase és a közgazdaságtan módszertana – Közgazdasági Szemle, XLII. évf., 11. szám 1044. oldal
32 Borsi Balázs – A vállalkozási környezet és hazai versenyképesség – Európai Tükör, 2005. november
• a fejletlen infrastruktúra, így a nemzetközi összehasonlításban kiemelten drága info-kommunikációs kapcsolattartás;33
• az átlátható részvénytársasági mőködés indexe az európai átlag alatti.
Az elızı nem teljeskörő felsorolás csak rámutat arra, hogy a versenyképesség követelményei nem állandóak. A korábban kiemelten fontosnak tartott elemek, mint a méret-gazdaságosság, a futószalag típusú technológia, a hagyományos komparatív elınyök jelentıssége az 1980-as évektıl fokozatosan csökkent és ezzel együtt fontosabbá vált többek között a gyors alkalmazkodóképesség. Ennek köszönhetıen érezhetıen javultak a piacra vitt termékek elıállításában részt vevı kisvállalatok esélyei, bıvültek a vállalat csoportok és a térségi kapcsolatok, így a klaszterek szerepe is. A térségi kapcsolatok kiépülésével és megerısödésével együtt változott a gazdaság térszerkezete is. Kialakultak a régió szintő innovációs központok, ahol a centrumban a professzionális szolgáltatók, a vonzáskörzetben pedig a szolgáltatásokat felhasználók találhatóak, mint pl. az USA-ban a Szilícium-völgy, Európában a Cambridge-környéki iparvidék, vagy Baden-Württenberg.
A versenyképességet elısegítı térségi fejlesztések magyarországi megvalósítását finanszírozási problémák is hátráltatják, tekintettel a saját forrás biztosításának követelményére. Magyarországon még a 2005. évben is csak kezdeti lépések történtek a központi fejlesztési források decentralizálására, továbbá a kis- és közepes vállalatok, a helyi szervek is csak erısen korlátozott mértékben rendelkeznek a támogatások felhasználásához szükséges megfelelı szabad forrásokkal. Az elérhetı támogatások hatékony felhasználását az országos regionális fejlesztési stratégiák hiánya még tovább nehezítette.
Fentiek is alátámasztják, hogy a rendszerváltást követıen Magyarországon nemcsak a központi hatalom, tervezés és utasítások rendszerét kellett felváltani a versenyképes piacokra jellemzı szabad választás, szerzıdések, individualizmus és gazdasági hatékonyság rendszerével, hanem figyelemmel kellett lenni az átalakuló európai együttmőködési rendszer adottságaira és az abban rejlı lehetıségekre is. A legkülönfélébb módszerek alkalmazásával, fokozatosan kellett megteremteni a hatékony piac feltételeit, azaz a résztvevık nagy számát, a könnyő be- és kilépéssel a piacok megtámadhatóságát, a minél tökéletesebb informáltság biztosítását, a magántulajdonon keresztül a profit maximalizálás lehetıségét. Mindeközben az állam, hatalmát felhasználva korlátozta a vállalkozások és az egyének viselkedését azért, hogy segítse a társadalmi jólét növelését, tompítsa a piaci kudarcok következményeit, illetve más megközelítésben közremőködjön az erıs és befolyásos érdekcsoportok kiszolgálásában.
Az idırıl idıre bekövetkezı piaci kudarcok enyhítésére az állam saját hatáskörben intézkedhetett az indokolatlan monopol jogok megszőntetésérıl, korlátozásáról, újradefiniálhatta a tulajdonjogokat, új piacokat vagy piaci szegmenseket teremthetett és élhetett a gazdasági szabályozás eszközeivel.
A európai egységes belsı piacon résztvevı országok közös monetáris politikája és az 1997. június hónapban elfogadott Stabilitási és Növekedési Paktum igen erısen korlátozta a nemzeti hatáskörben maradó és a nemzeti szuverenitás lényeges elemének
33 EC: Benchmarking enterprise policy. Results from the 2004 scoreboard. Brussels. 2004.
tekintett fiskális politikák mozgásterét.34 A szőkített mozgástér keretein belül mind nemzeti, mind ágazati szinten meg lehet és meg kell találni azokat a lehetıségeket, amelyek hozzájárulnak a hatékonyabb és eredményesebb mőködéshez. Az értekezésben a fenti gondolatok keretében kerülnek bemutatásra az adózás, számvitel, szabályozás és támogatás európai és magyarországi modelljei azzal, hogy az erdıgazdálkodásra vonatkozó általános és speciális elemek, rendszerek kiemelten kerülnek bemutatásra.
5. Adózás az Európai Unióban
A Római Szerzıdés 2. cikkelye elsı helyen említi az európai közös piac, valamint a gazdasági és monetáris unió létrehozását. Az európai közös piac létrehozása feltételezi, hogy érvényesül az áruk, a szolgáltatások, a munkaerı és a tıke, azaz a négy alapszabadságjog szabad mozgása, a versenyfeltételek minden piaci szereplı számára való azonossága, valamint a közös piac mőködését akadályozó nemzeti jogszabályok harmonizációja. Az európai közös piac hatékony mőködését akadályozó nemzeti jogszabályok között még 2005. évben is jelentıs szerepet kapnak az adójogszabályok, amelyek elsısorban az áruk, a szolgáltatások, a munkaerı és a tıke nemzeti határokon történı szabad mozgását akadályozzák.
Fentiek alapján, az Európai Közösségen belül kiemelt módon kell kezelni az adóharmonizáció-, de legalább a tagállamok összehangolt adószabályozásának kérdését, mert a fiskális akadályok fenntartása, vagy esetleges újraépítése a közös piac, országhatárok mentén történı feldarabolódásához vezethet.
Az európai adóharmonizáció évtizedei alatt bebizonyosodott, hogy különösen a közvetlen adók központi szabályozása politikailag rendkívül érzékeny terület. Az adóztatási jog ugyanis a pénzügyi önállóságnak alapvetı eleme, melyet egyik állam sem szívesen enged át más szervezet részére. Ezért az ezredfordulón a közösségi adóharmonizációnak nem is lehet célja egy szövetségi adórendszer kialakítása, sokkal inkább a termékek és szolgáltatások mozgásának adóügyi megítélése során, a nemzeti elbánás követelmények maradéktalan megvalósítására való törekvés.
A közösségi adóharmonizáció összességében egy jogközelítési folyamat, ahol elsıdlegesen a közös piac hatékony mőködéséhez szükséges adószabályozás megteremtése került célkitőzésre. Az elsıdleges cél elérése érdekében került sor a közös áfa-rendszer bevezetésére, valamint a jövedéki szabályozás egységesítésére. A közvetlen adók területén a harmonizációs folyamat lényegesen lassabban halad, és ezidáig a külföldrıl származó jövedelem adóztatásakor megnyilvánuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának érvényesítésére korlátozódik.35
Az európai adózás rendszerébıl azok a témák, problémák kerültek felvázolásra, amelyek a rendelkezésemre álló források alapján kiemelt szerephez juthatnak a közeljövıben a magyar agrárgazdaságot érintı adóharmonizáció kapcsán is.
34 Losoncz Miklós – Gazdaság- és pénzügypolitika az Európai Unióban, Perfekt Rt. - 2004.
35 Az Európai Unió Adójoga, szerkesztette İry Tamás, Budapest 2003., 19. oldal
5.1 Adóindikátorok meghatározása
Az egységes Európai Integrált Gazdasági Számlarendszer (ESA 95) kialakítása és bevezetése lehetıvé tette, hogy az Európai Unión belül a tagállamok a számvitel-, a könyvvezetés-, valamint a részletes nemzeti számlák területén használt azonos vagy nagyon hasonló elnevezéső fogalmakat egységes tartalommal kezeljék. A közel azonos értelmezés eredményeképpen az idısorokat képezı nemzeti számlák összessége egy összefüggı, egységes keretrendszert alkot, ami megfelelı alapot biztosít a tagállamok adóbevételeinek, jövedelemáramlási adatainak, és gazdasági összesítéseink egymáshoz kapcsolásához. A rendszer további elınye, hogy tetszıleges idıszakra vonatkozóan biztosít összehasonlítható adatokat, így többek között a tényleges adóteher változásait is nyomon követhetjük a tagállamokban. (lásd a 16. számú ábrát)
16. ábra: Az adók és kötelezı tényleges társadalmi hozzájárulások változása