2001. évig bezárólag az „összes adó a szociális hozzájárulásokkal együtt” címszó meghatározásánál a tényleges szociális hozzájárulásokat vették figyelembe, ami magába foglalta a kötelezı és az önkéntes szociális hozzájárulásokat is. Az ESA 95 2003. évi módosítását követıen azonban kizárólag a kötelezı tényleges szociális hozzájárulásokat veszik figyelembe, tehát az önkéntes hozzájárulások kikerülnek az összesítésbıl.
Elızıeken kívül a rendszerben megjelenik a „beszámított szociális hozzájárulások”
alakulásának elemzése is, amely tétel már a 2003. évet megelızıen kizárásra került a fenti fogalom meghatározásából.
közvetlen adó közvetett adó szociális hozzájárulások Forrás: Commission Services
5.2 Adóstruktúrák és változásaik
Az Európai Unió tíz új tagállamában az adóteher GDP-hez viszonyított arány átlagát vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az a 2002. évben 6,6 százalékponttal kisebb volt, mint az EU 15 államok átlagszintje. A részletesebb adatok vizsgálata elıtt az új tagállamok alkotta képben érdemes két statisztikai csoportot kijelölni. Az egyik csoport három országból áll (Szlovénia, Lengyelország és Magyarország), ahol az adóteher GDP-hez viszonyított aránya közel áll az EU 15 államok értékhez, a másik csoport pedig a további hét csatlakozott országból áll, ahol ez a szint jelentısen, akár 12 százalékponttal is alacsonyabb. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy az EU 15 állama közül egyedül Írországban volt alacsonyabb az adóteher GDP-hez viszonyított aránya, mint az alacsonyabb értékkel rendelkezı második csoport átlaga.
Az adóbevételek fı adófajtánkénti szerkezetét tekintve az újonnan csatlakozott tíz tagállamban a teljes adóbevételen belül (beleszámítva a szociális hozzájárulásokat) általában kevesebb a közvetlen adó. 2002-ben a különbség az EU 15 államok és az új tagállamok számtani átlaga között mintegy 10 százalékpont volt. Ennek a különbségnek az egyik oka, hogy 2004. évben az újonnan csatlakozott tíz országban a gazdasági társaságokat érintı átlagos társasági adó 10 százalékponttal, a természetes személyeket érintı személyi jövedelemadó 11 százalékponttal alacsonyabb adókulcsokkal került meghatározásra, mint az EU 15 államok esetében. A tíz újonnan csatlakozott tagállamban a közvetlen adók kisebb részesedését ellensúlyozza a közvetett adók nagyobb aránya, illetve Csehország, Lengyelország és Szlovákia esetében a szociális hozzájárulások magasabb mértéke. Az önkormányzati közigazgatás terén nincsen lényeges különbség az EU 15 államai és az új tagállamok között. Az önkormányzatok átlagosan az összes adó mintegy 10 százalékát szedik be.
Az EU 15 tagállama között is jelentıs eltérés van az adó GDP-hez viszonyított arányában, és az adók fajtáinak megoszlásában. A teljes adóterhet nézve az elsıtıl (Svédország) az utolsóig (Írország) 22 százalékpontnyi különbség van. A legmagasabb adókulcsok Svédországban, Dániában, Belgiumban és Finnországban vannak, míg a legalacsonyabbak Írországban, az Egyesült Királyságban, Spanyolországban, Görögországban és Portugáliában. Érdekes megfigyelni, hogy míg az északi országok némelyikében (Svédország, Dánia és Finnország) az EU átlaghoz képest, a teljes adóbevételben a közvetlen adóknak viszonylag nagy a részesedése, addig egyes déli országokban (különösen Portugáliában és Görögországban) már a közvetett adók hányada magasabb. A teljes adóbevételen belül a szociális hozzájárulások aránya viszonylag magas Németországban és kisebb mértékben Franciaországban, míg ugyanez az arány viszonylag kicsi Dániában, az Egyesült Királyságban és Írországban.
Az 1990-es évek végétıl néhány tagállam, gazdasági erejének figyelembevételével megpróbálta csökkenteni a korábban elıírt adóterhek mértékét. A bevezetett adóreformok kiterjedtségükben és mélységükben országonként eltérıek voltak, de általánosan megállapítható, hogy a legtöbb esetben a meghozott intézkedések elsısorban a munkajövedelmekre esı adóterhek (személyi jövedelem adókulcsok), a társasági adókulcsok, és társadalmi hozzájárulások mérséklését, valamint a tıkepiacok mőködésének javítását célozták meg. Az adóreformok miatt kiesı államháztartási bevételek ellensúlyozására legegyszerőbb eszköznek az adóalap kiszélesítése bizonyult.
A közvetett adóztatás terén már változatosabb reformokat figyelhettünk meg. Több tagállamban bevezették, vagy megemelték a „zöld” adókulcsokat, amivel szemben gyakran a munkajövedelmek adókulcsait csökkentették. Más tagállamokban a helyi önkormányzatok által beszedett adók hányada növekedett.
A fent említett reformok ellenére 1995. és 1999. között az EU 15 államának átlagában az adók GDP-hez viszonyított aránya folyamatosan emelkedett, azonban a tagállamok többségénél az elmúlt években (2000-2002.) már kimutathatóak voltak nagyobb mértékő csökkenések az adók GDP-hez viszonyított arányában. Mi idézhette elı, hogy az adócsökkentések nem jelentek meg azonnal a statisztikákban? Magyarázat lehet, hogy az 1990-es évek második felében tapasztalt általános gazdasági fellendülés következtében arányosan megnövekedtek az összesített mért adóterhek; míg az ezredfordulót követı lassuló gazdasági növekedés megakasztotta a korábbi trendet, és az adócsökkentések tényleges hatásai is megmutatkoznak a 2001-2002. évi statisztikai kimutatásokban. A fent vázolt reformok hatásait is elemezve az EU átlagában az adó-GDP arány nemzetközi mércével mérve is magas maradt. Kiugróan magas értékeket találunk az északi országokban és Belgiumban, míg viszonylag alacsonyabbakat az Egyesült Királyságban, Portugáliában, Spanyolországban és Írországban.
5.3 Rejtett adókulcsok módszertana (IAK)
A hagyományos adókategorizálás alkalmazása nem adott megfelelı képet az adóteher gazdaságon belüli szerepérıl, ezért bevezették a rejtett adókulcsok (IAK) rendszerét. Az IAK kiszámításával adott gazdaságon belül meghatározható az egyes jövedelem- vagy tevékenységfajtákra vonatkozó tényleges átlagos adóteher, azonban ezen adóalapok segítségével nem mérhetık az adók teljes körő hatásai, és nem mutatható be a törvényileg meghatározott valós adóalap. Az IAK kiszámításához a nemzeti számlák adatai közül a megadóztatható gazdasági funkciók - fogyasztás, munka, tıke - összesített adatsorait használják fel.
A fogyasztási adók közé tartoznak a végsı fogyasztó és a termelı közti tranzakciókra, illetve a végsı fogyasztói javakra kivetett adók. A meghatározásból adódik, hogy ezen adókulcsra vonatkozó adóalapot a gazdaság területén lévı háztartások végfogyasztói kiadásai alapján határozhatjuk meg.
A munkára kivetett adók magukba foglalják az összes személyi jövedelemadót, a munkajövedelemhez kapcsolódó munkáltatói és munkavállalói kötelezı szociális hozzájárulást. Ebben az esetben az adóalap jó közelítéssel megegyezik az adott gazdaság munkavállalói által kapott teljes kompenzáció összegével.
Az IAK a tıke- és üzleti jövedelem esetében a háztartások és vállalatok megtakarításaiból és befektetéseibıl származó jövedelemre kivetett összes adóként kerül meghatározásra, elosztva a potenciálisan adóköteles tıke- és üzleti jövedelem nemzeti számlán belüli mértékével. A bemutatott mutatószámok közel lefedik a tagállamok lakóinak az egész világra kiterjedı és a belföldi adózás szempontjából meghatározó tıke- és üzleti jövedelmét. A szélesebb értelemben alkalmazott tıke adókulcs pedig magában foglalja azokat az adókat is, melyek a korábbi idıszakok megtakarításaiból és beruházásaiból származó tıkéhez, illetve az ezen tıkeelemekhez kötıdı tranzakciókhoz kapcsolódnak.
A 2003. évtıl kezdıdıen fentieken túl az energiahordozókra kivetett adókulcsok is kimutatásra kerülnek.
A gazdasági funkciók szerinti adóbesorolás egyik legfıbb módszertani problémája az, hogy óhatatlanul bizonyos leegyszerősítésekre vezet, illetve bizonyos adók több kategóriában is megjelenhetnek, mivel azok több gazdasági jövedelemforráshoz vagy tevékenységhez is kapcsolódnak. A besorolás problémája fokozottan jelentkezik a
személyi jövedelemadó, a helyi iparőzési adó vagy energiaadó esetében. Az adók gazdasági funkciók szerinti osztályozása 2005-ben még csak az EU 15 államára áll rendelkezésre.
5.4 Irányzatok az adóterhelés változásában
A következı diagramm alapján megállapítható, hogy az EU 15 államának többségében egyértelmően a legjelentısebb adóbevételi forrás az alkalmazotti munkajövedelemre kivetett adó, amit általában a kifizetıhelyek azonnal le is vonnak. A tı kejövedelem-adók rendszerint kevésbé fontosak, mint a fogyasztási kejövedelem-adók.
17. ábra: A fogyasztást, a munka-, és tıkejövedelmeket terhelı adók változása