Az állami erd ı vagyon kezelés szerkezete és szervezeti adottságai

Hazánkban 1968. óta az állami vállalatok kezelıként, kvázi bérlıként kezelték és használták az állami erdıvagyont. 1989-ben a társadalmi-gazdasági változások során az erdıvagyont és az erdıgazdálkodást nem emelték ki az általános rendszerbıl. A privatizációs törvény hatályba lépéséig az állami erdık az ÁV Rt. induló vagyoni köréhez tartoztak, és az alaptıkén felüli vagyoni részt képezték. Ebben a szabályozási modellben az erdıvagyon tulajdonosi képviselete és kezelése szorosan összetartozott,

16 www.erti.hu

ahol az állam egy szervezete gyakorolta a tulajdonosi jogokat az erdıgazdasági társaságok és az általuk hasznosított erdıvagyon felett. Az állami erdıterületek 93%-át 22 állami (19 ÁPV Zrt. és 3 HM tulajdon) erdészeti részvénytársaság kezelte, kezeli.

Az 1990-es évek elején az állami erdıgazdasági részvénytársaságok mőködésének alapjait az új vagyonstruktúrában felesleges és nem mőködı vagyonelemek értékesítésébıl származó bevételek visszaforgatása, az eredménytartalék növelése és reorganizációs intézkedések teremtették meg.

1995-ben a hatályos szabályozási modellnek megfelelıen megtörtént az állami vagyon szétválasztása. Ennek keretében a 100%-ban állami tulajdonban lévı 19 erdıgazdasági részvénytársaságot az ÁPV Rt. portfoliójába helyezték, míg az erdıgazdaságok által hasznosított és természetvédelmi területeken található erdıvagyonnal kapcsolatos tulajdonosi jogokat a pénzügyminiszter, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, illetve a többi erdıterület esetében 2002. augusztus hónaptól a földmővelésügyi és vidékfejlesztési miniszter a Nemzeti Földalapkezelı Szervezet (továbbiakban NFA) útján gyakorolja.

Az állami erdıvagyon-kezelés alapját optimális esetben viszonylag homogén, az adott táji erdıgazdálkodásnak megfelelı erdıállománnyal rendelkezı és ennek megfelelıen a naturális és érték mutatók tekintetében is egységként kezelhetı erdészeti üzem az erdészet (erdészeti igazgatóság) adja. Európa legtöbb országában az erdészeti üzem, mivel termelı-szolgáltató tevékenysége önálló, tartós és egyedi mutatókkal jellemezhetı, alapját képezi a tevékenység tervezésének, az elvárások megfogalmazásának és az értékelésnek. Az erdészeti üzem feletti szervezetek általában irányítási, szervezési, felügyeleti és ellenırzési feladatokat látnak el.

Az egyes erdıgazdasági részvénytársaságok eltérı szervezeti és tevékenységi összetétele mellett általános jellemzı, hogy termelı és szolgáltató tevékenységek folytatásához szükséges saját munkaerıvel, felszereltséggel már csak igen korlátozott mértékben rendelkeznek, ezért feladataik túlnyomó részét a kapcsolódó vállalkozókkal végeztetik. A részvénytársaságok így eltérı adottságokkal rendelkezı és eredményeket elérı erdészetek laza halmazai, sajátos belsı átcsoportosítási, szabályzó és ösztönzı rendszerekkel. Hasonlóan sokszínőség jellemzi az erdıgazdaságoknál mőködtetett információs rendszereket is. Az információs rendszerek eltéréseibıl következıen akár formailag, de még inkább tartalmilag rendkívül nehéz azonos vagy hasonló adatokhoz jutni. Különösen igaz ez a megszokott rutinjelentésekben nem szerepeltetett adatokra, múltbeli információkra. Részvénytársasági szinten összesített adatokat, mutatókat az egyedi belsı felhasználások, egységek és ágazatok közötti átadások, felvásárlások eladása, vállalkozások beiktatása olyan mértékben befolyásolják, hogy a forrásadatok pontos ismerete és ebbıl következı harmonizáló számítások elvégzése nélkül a valóságos folyamatokat jellemezni, összehasonlítani gyakorlatilag nem lehet. Jelenleg ezek a rendszerek elsısorban a vállalkozások céljait szolgálják és rendkívül korlátozottan alkalmasak arra, hogy az erdészetek és a részvénytársaságok összehasonlítása objektív alapokon, számvitelben rögzített adatokkal történhessen meg.

Az adottságok mérésének, az elvárások ezekhez igazításának, és a tervhez viszonyított teljesítményértékelésnek a kiinduló pontja az egységes információbázis lenne. A társaságok adottságaihoz igazodó tulajdonosi elvárási és értékelési rendszer kiépítésnek alapvetı feltétele a gazdasági elszámolások egységes tartalmúvá tétele, amely nem nélkülözheti a vállalkozások egyedi számviteli politikájának, számlarendjének, számlatükrének, kontírozási- és elszámolási megoldásainak, üzemági

eredmény-elszámolásának koordinálását. A vállalati informatikában alkalmazott többféle szoftver ezért nem is látszik ésszerő megoldásnak.

Az állami erdıgazdaságok összehangolt mőködéséhez és irányításához jelentıs segítséget nyújthat a részleteiben is egységes számlarend alapján történı könyvviteli rend, rendszer bevezetése. Ez azt is jelentheti, hogy az egyes telephelyeken elsısorban az egyes gazdasági események folyamatos rögzítése, azaz az analitikus nyilvántartás vezetése történik, a vállalati és portfolió szintő könyvelési adatok és beszámolók elıállítása pedig a rögzített tételek és az egységes számviteli politika elıírásai alapján már egy központi egységben történhet. A rendszer elınye, hogy biztosítja a hasonló tartalmú tételek azonos módon történı elszámolását, megfelelı minıségő és mennyiségő ágazati, vállalati, üzemegység szintő adatot szolgáltat a vezetıi információs rendszer használóinak, továbbá idısoros adatok lekérdezésével az eredmények és teljesítményének összehasonlítása is kezelhetıvé válik. Problémát jelenthet, hogy a rendszer bevezetése és a szükséges számlarend kialakítása több gazdasági évet is igénybe vehet, ez alatt az idıszak alatt párhuzamosan két rendszert is mőködtetni kell, továbbá a késıbbiekben is problémát jelenthet az egyszer vagy nagyon ritkán jelentkezı egyedi tételek oly módon történı besorolása, hogy sem a könyvviteli rendszer átláthatósága sem rugalmassága túlzott mértékben ne sérüljön.

A nagyobb területő erdıgazdaságoknál (pl. Szombathelyi Erdészeti Zrt., Nyírségi Erdészeti Zrt., Ipoly Erdı Zrt.,…) már látható a törekvés a valós folyamatok összesített eredményeinek megismerésére, aminek keretében a különbözı szakmai folyamatok nyomon követését, elszámolását biztosító, az erdészetektıl elkülönülı, belsı szervezeti egységeket alakítanak ki, mőködtetnek. Ezt a folyamatot erısíti, hogy már a hazai viszonyok között is találunk közel tízezer hektáron gazdálkodó erdészetet. Az erdészetek területének bıvülése az EU-ban is megfigyelhetı tendencia, ami elsısorban az idıszakos szerkezet átalakítások, összevonások következménye. Az erdıgazdaságok, az erdıgazdaságok korábbi alkalmazottaiból szervezıdött gazdasági társaságok, és egyéb szervezetek szakmai-térségi együttmőködés keretében mőkıdnek együtt az erdıgazdálkodás, a vadgazdálkodás, a fafeldolgozás, a kereskedelem, a piacosított társadalmi szolgáltatások, a közjóléti igények kielégítésének terén. Az együttmőködések szélesebb körben történı megvalósítását gátolja, hogy az erdıgazdaságok önállóan gazdálkodó és egymással is versengı szervezetek, ezáltal a közös feladatok ellátásához rendelhetı állami forrásokat kizárólag a jogilag önálló egységeket alkotó erdıgazdaságokhoz lehet hozzárendelni.

Egy új típusú, egységes erdıvagyon kezelı modell létrehozásakor, a mintegy 1.150 ezer ha állami erdıt osztatlan egységnek kell tekinteni. A szorosabb összefogást elutasítók gyakori érvelése, hogy vannak az ágazatban olyan önállóan is kezelhetı egységek, amelyek a túlélés szempontjából erısségei a portfoliónak. Ennek az érvrendszernek alapvetı hibája, hogy a mindenben az egyedi megoldások keresése, a nagyon szők körő egyeztetés, a sok esetben megnyilvánuló koordinálatlanság, a versenytársi pozíció és attitőd összességében a portfolió súlyát csökkenti, és esélytelenné teszi az összefogott partnerekkel szemben. Az egységes modell létrehozásakor törekedni kell arra, hogy egyértelmően és kellı részletességgel megfogalmazódjon az állam tulajdonában lévı erdıkkel kapcsolatos közösségi szándék, és az Erdıtörvény vonatkozó rendelkezésének megfelelıen az állam felvállalja azoknak a szolgáltatásoknak az elvégzését, amelyek állami közfeladatot jelentenek. Célszerő kialakítani a hazai és a nemzetközi környezethez igazodó vállalkozói típusú állami erdıgazdálkodást, amelyben az

erdıvagyon érdekeltség fokozottan megjelenik. Az új modellben az eddigi alapvetıen termelési típusú erdıgazdálkodásnak termelési és szolgáltató erdıgazdálkodássá kell átalakulnia, ezáltal az erdıkezelési feladatok alapvetıen közérdekő erdıfenntartási és erdıgazdálkodási tevékenységre bonthatók. Az egyértelmően kitőzött célokhoz hozzárendelhetıvé válik az azok elérését hosszú távon biztosító eszközrendszer, valamint a megvalósításhoz szükséges források helye és nagysága. Az állami erdı éves tiszta hozamát az állami erdıvagyon és az erdıgazdálkodás fejlesztésére célszerő visszaforgatni. A közfeladatok és a társadalmi elvárások ellátását költségvetési forrásból kell finanszírozni, aminek eléréséhez az erdı vagyonkezelését a társadalom számára is átláthatóvá és nyilvánvalóvá kell tenni azzal, hogy egyúttal biztosítani kell az érintett szaktárcák ráhatási és ellenırzési lehetıségét is. Az állami erdıvagyon tulajdonosi, kezelési és használati viszonyainak fenti szempontoknak megfelelı rendezéséhez a vagyonkezelés intézménye továbbra is megfelelı, mert ez a jogintézmény lehetıvé teszi, hogy a tulajdonosi jogok egy részének megállapodással történı átengedése mellett az állami erdıvagyonnal való vállalkozói tevékenység mind a közérdek, mind az operatív mőködés követelményének megfeleljen.

Az elmúlt tizenöt évben bevezetett változások ellenére az erdıgazdálkodás stratégiája gyakorlatilag a rendszerváltást követıen megfogalmazott eredeti elképzelést követte azzal, hogy az állami erdık vagyonkezelése érdemi és hatékony maradt. Ennek keretében az ÁPV Zrt., valamint elıd szervezete az erdıvagyon felelıs ırzıjeként, hajdani központi irányítású nagyüzemekbıl kialakított 19 (+3 HM tulajdonú) viszonylag stabil portfolióval rendelkezı erdıgazdasági társaság közremőködésével próbált eleget tenni kötelezettségeinek.

Az ÁPV Zrt. munkabizottságának tanulmánya szerint az állami vagyon számbavétele, közhitelesítése és tömeges értékesítése a 2005. évre gyakorlatilag befejezıdött, amely változás ismét indokolttá teszi az állami vagyonkezelés szervezeti kereteinek felülvizsgálatát. A hivatkozott tanulmány alapvetıen három kategóriába sorolná be az állami vagyont.¹⁷

I.) A kincstári vagyoni körbe sorolt állami javak, a mőködési és közcélú vagyon kezelését a Kincstári Vagyoni Igazgatóság jogutódja a Magyar Kincstári Vagyoni Fıigazgatóság látná el. Ez a testületi irányítású központi költségvetési szerv mőködtetné többek között az egységes állami vagyonkatasztert, és hozzá tartoznának a kincstári vagyonnal gazdálkodó erdıgazdasági társaságok és a Nemzeti Földalap is. Az erdıgazdaságokon túl a portfolió meghatározó eleme az Adósságkezelı Központ, amelynek feladata szorosan kapcsolódik a központi költségvetés finanszírozásához. A kincstári vagyonnal kapcsolatos beruházásokat legnagyobb részben az államnak kell finanszíroznia, mivel a szükséges források kitermelésére ezek a vagyonelemek túlnyomó részben nem képesek. Az ÁPV Zrt. 2005. évi üzleti tervében a kincstári körbe sorolt cégek esetében mintegy 3,5 milliárd forint összegő befektetéssel, illetve reorganizációs kifizetéssel kalkulált, amely kifizetéseken túl a vagyoni körbe sorolt társaságok jellemzıen válsághelyzetkezelés és környezetvédelmi feladatok finanszírozása címén juthatnak további forrásokhoz.

17 Világgazdaság – 2005. május 18., szerda – Szervezeti átalakulás elıtt az állami vagyonkezelés – Oláh Gábor

II.) Az állam befolyásolási célú vagyonának kezelését, a pénzügyi szolgáltató- és stratégiai minısítéső társaságokban lévı állami részesedések felügyeletét az ÁPV Zrt.

technikai értelemben vett jogutódja a Nemzeti Stratégiai és Vagyonkezelı Részvénytársaság láthatná el. A stratégiai vagyon beruházásaihoz, fejlesztéseihez szükséges jelentıs mértékő forrásokat az állam biztosíthatja, azonban a stratégiai vagyonba tartozó cégek esetében követelmény a hosszú távú vagyongyarapodás és a jövedelmezı gazdálkodás. A tervezet egyik kitétele, hogy ezen vagyoni körbe tartozó társaságok esetében a minisztériumok tulajdonosi jogokat a továbbiakban nem gyakorolhatnak, illetve vagyonkezelıi tevékenységet sem végezhetnek. A már korábban és alapvetıen az egyes minisztérium tevékenységét kiszolgáló „háttértársaságok”

esetében a vagyonkezelı, külön szerzıdés alapján, az alapító minisztérium is maradhat.

III.) A monopóliumok hasznosítását, a koncessziók kiadását, a köz- és magánszektor gazdasági és vagyoni együttmőködés programjainak (PPP) koordinálását a szintén költségvetési szervként mőködı Állami Befektetési, Együttmőködési és Koncessziós Hivatal végezné. Ezen Hivatalhoz tartoznának azon cégek, amelyekben a törvény által meghatározott tartós állami részesedést mindössze egy darab szavazatelsıbbségi részvény jelenti, illetve a P12 agrártársaság egy-egy részvénye, amelyek a 2006. évben együttesen mintegy 80 ezer hektár állami tulajdonú mezıgazdasági mővelés alatt álló területet haszonbérelnek.

Magyarországon az állami erdıgazdálkodás szervezetének felülvizsgálatát egyéb sajátosságok is tovább árnyalhatják:

• Amíg a világpiacon Európa országaiból szinte kizárólagosan csak egy állami erdıgazdálkodó jelenik meg, addig Magyarországon 22 önállóan gazdálkodó és egymással is versengı részvénytársaság mőködik.

• Nyugat-Európában az állami erdıgazdálkodás kezelésében jellemzıen a kevésbé jövedelmezı, védelmi, kutatási célokat szolgáló erdıterületek vannak, ezzel szemben Magyarországon az állam kezelésében túlnyomó részben az egy tömbben lévı, folyamatos üzemmenettel és gazdaságosan mőködtethetı erdıvagyon maradt.

• Európa állami tulajdonú erdıgazdálkodóinál az éves beszámolókban nem találni utalást jelentısebb, pótlólagos állami forrás felhasználására. Amennyiben ilyen összeg létezik, feltehetıen az egyéb bevételek között szerepelhet.

Magyarországon a 22 részvénytársaság 1997. és 1999. között állami forrásból összesen 13,1 milliárd forintot használhatott fel, amit az ÁPV Zrt. tıkejuttatás és kamatátvállalás címén 5,1 milliárd forinttal, az FVM agrártámogatási rendszere 8,0 milliárd forinttal biztosított.¹⁸

• Az állami erdıgazdálkodók részbeni vagy teljes privatizációja ellen szól az a feloldhatatlan konfliktus, hogy a magántulajdon nyereségérdekeltsége miatt a társadalom bizonyos rétegei eleshetnek az erdı közjóléti, rekreációs és szociális szolgáltatásaitól. (lásd a 10. táblázatban - Svédország)

• Magyarországon még a 2006. évben sem tisztázott a vagyonkezelıi díj szerepe és mértéke. Az államnak, mint erdıtulajdonosnak elemi érdeke a vagyonkezelıi díj piaci értékének megállapítása, amelyben szerepel a vagyonkezelı és a tulajdonos közötti viszony minden lényeges eleme, annak esetleges költsége,

18 Jelentés az erdıgazdálkodás ellenırzésérıl, 2000 - Állami Számvevıszék - www.asz.gov.hu

valamint a haszonbér is. A vagyonkezelési díj megállapítása mellett a tulajdonos és a kezelı elszámolásába tartozik mindazon hozamcsökkentı és költségnövelı hatás számbavétele, amelyet a nem tulajdonos állam szervezetei kényszerítenek a vagyonkezelıre.

• A versenyeztetés nélküli vagyonkezelésbe adás problémás pontja, ha a tulajdonosi joggyakorló szakmailag megalapozatlan nagyságú ellenérték fejében engedi át a vagyonkezelıi jogot az erdıgazdálkodó részére. A szakmailag megalapozott vagyonkezelési díjakat csak az állami erdıgazdaságok egységes vagyonkezelésének információ-bázisán lehet megállapítani.

3.2.2 Az EU erdıgazdálkodáshoz kapcsolódó szervezeti formák