Esettanulmány, kontextuselemzés

A mozgókép- és médiaismeret tanítása során a problémamegoldó stratégia alkalmazása főként az esettanulmányok és a kontextuselemzés formáját öltheti.

Az esettanulmány során a tanulók elmélyednek egy számukra érdekes, aktuális té-mában, és az adott témában rejlő összes problémát fölvetik, majd kiválasztják azt, amely-lyel foglalkozni kívánnak. A tanár szerepe a problémafelvetésben, a problémák megfe-lelő súlyának érzékeltetésében, a megoldandó probléma kiválasztásának facilitálásában és a megoldás lehetséges kivitelezésének koordinálásában rejlik. Esettanulmány tárgyát képezheti az, ahogyan egy konkrét médiaszöveg létrejön, forgalomba kerül és ahogyan a közönség fogadja az adott médiaszöveget, vagy az is fontos problémafelvetés tárgya

lehet, hogy hogyan jelenik meg ugyanaz a kérdés különböző médiumokban (pl. az Oscar-díj-átadóról megjelenő különböző médiatartalmak). További jó esettanulmány-témák egy esemény médiavisszhangjának tanulmányozása (pl. a rádiós hír közönség általi fogadta-tása), vagy a médiaközönség tanulmányozása, esetleg egy konkrét médiavállalat munká-jának tanulmányozása.

Érdemes például a gimnazistákkal egy, a legnagyobb videómegosztón is hozzáférhető reklámot esettanulmány tárgyává tenni (Nivea Airport Prank – StressTest Commercial).

A stressz-teszt rávilágít a média sajátos hatalmának a problémájára, amelynek okairól, eti-kai és jogi kereteiről, az emberekre és a társadalomra gyakorolt hatásáról szakmai dis-kurzust, problémafelvetést és problémamegoldást lehet folytatni a tanulókkal. Alapvető problémakérdések az esettanulmányokhoz:

– Mit tesz a média: az ártatlanságot védelmezi vagy a bűnösöket leleplezi?

– Mi a kapcsolat a valóság és a médiában bemutatott valóság között?

A kontextuselemzés segíti a médianyelv, a gyártás és a közönség kapcsolatának felfedezését.

A tanulók azt figyelik meg, hogy milyen képek, képsorok utalnak a célközönségre, a részt-vevőkre, a gyártásra, vagy a főcím alapján hogyan lehetséges beazonosítani és megcélozni a szándékolt közönséget (pl. két különböző célközönségnek szánt, de azonos műfajú tévé-műsor összehasonlítása). Szintén kontextuselemzés tárgya lehet a médiaipar tevékenysége mögött meghúzódó gazdasági motivációk felismerése, vagy az, ahogyan egy adott média-szöveget különböző célközönségek befogadnak (Buckingham 2005).

2.3 a modellezésstratégiáJa

A XX. század második felétől a kognitív tudományok a megismerés modellezésként törté-nő leírására törekednek, az egyes ember megismerését mint modellalkotó munkát képzelik el.A konstruktivista tanuláselmélet nézete szerint a tanulás folyamata aktív, melynek lé-nyeges mozzanata az értelmezés: a tanuló ember a meglévő kognitív rendszerekbe rende-zett ismeretei segítségével értelmezi az új információt. Ebben a folyamatban alapvető sze-repe van a tanuló ember korábbi ismereteinek, amelyek ún. „naiv elméletek”, világképek, kidolgozott elméleti rendszerek, modellek formájában léteznek a tanuló ember tudatában, hiszen ezek kerülnek kapcsolatba az új információval. A gondolkodás és a tanulás nem légüres térben zajlik, mert a kognitív folyamatokat jelentősen befolyásolják, sőt irányítják a gyermek már birtokolt tudásának elemei. A konstruktív tanulásszemlélet szerint a tanu-ló a tudást nem egyszerűen befogadja, hanem létrehozza, megkonstruálja, a tanulás tehát a belső világ folyamatos építése (Nahalka 1997).

A konstruktív tanulásszemlélet értelmében az emberi elme működése a modellezés segítségével ragadható meg. Ennek értelmében a  világról, környezetünkről saját sza-bályok szerint működő kognitív struktúrákat, modelleket építünk fel, melyeknek az a szerepe, hogy a világ történéseit, saját cselekvéseink eredményeit előre jelezzük, ezáltal

a cselekvéseinket irányítani, szabályozni tudjuk (Carey–Spelke 1994; Nahalka 2002).

A konstruktivizmus legfontosabb tételei a következők:

• Az emberi elme a  valóság modelljeit építi fel magában, s ezek alapján értékel, cselekszik.

• Az emberi agy tudásterület-specifikusan szerveződő információfeldolgozó apparátu-sok segítségével működik.

• Az ember a környezet értékelésére és a cselekvés irányítására alkalmas „elméletekkel”

rendelkezik.

• A fejlődés nem más, mint a tudatban működő konstrukciók, világmodellek folyama-tos változása, átalakulása, bővülése, gazdagodása, vagyis „konceptuális váltások” so-rozata: az új információk feldolgozásának hatására belső konstrukcióink változnak;

vö. 5. ábra (Falus 2003: 120).

5. ábra: A tudás alakulásának folyamata (Falus 2003: 120 alapján)

Modellnek tekintjük tehát az ember által alkotott olyan elméleti rendszereket, amelyek az elvonatkoztatás, általánosítás, formalizálás és sematizálás eredményeként a valóság adott jelenségének, tárgyának meghatározó jegyeit tükrözik, adott helyen és meghatározott időben, a személyes megismerés folyamatának következtében. Feltehetően a pszichikus modell és a tanulmányozott valóság analógiás viszonyban vannak.

Tanításelméleti szempontból a megismerés konstruktivista paradigmája a modellező stratégia kidolgozását eredményezte. A modellezés folyamatának első fázisa a pszichikus vagy ideatív modellek kidolgozása, azaz értelmi szinten megpróbáljuk leképezni a meg-ismerés tárgyát a maga struktúrájában, dinamikájában a már meglévő szellemi konstruk-cióink segítségével. Ezek az ideatív modellek belső beszéd segítségével valósulnak meg, ismeretelméleti értékkel rendelkeznek. Az ideatív modellek képlékenyek és dinamikusak, ugyanakkor komplexek, egyszerre tartalmaznak képzeti képeket, fogalmakat, következ-tetéseket, kapcsolatokat a  megismerés tárgyával kapcsolatban. Nem fotokópiák, nem tételezhető megfeleltethetőség a valóság és az ideatív modell között (Ferenczi–Fodor 1996). A mozgókép- és médiaismeret órán a megmutatni kívánt lényegmozzanat, „sajátos világmodell”, első lépésben a tanulók fejében, ideatív modell formájában van jelen. Például a mozgókép- és médiaismeret órán a „boldogság” megmutatásának feladata első lépése-ként az ideatív modellek, az ötletek párbeszéde zajlik, azaz, milyen képekkel, szereplőkkel, narratívákkal mutatható be a „boldogság”.

A következő fázisban az ideatív modelleket materializáljuk, ami formailag képelemek, szimbólumok és jelek (kódok) segítségével valósul meg, a materializált modell a model-lezett objektum lényegi elemeit egy időben próbálja megjeleníteni. Ez az átfogó, egyidejű, egyszerűsített és sematizált modell teszi lehetővé a megismerő számára, hogy alaposabban

felfedje a tanulmányozott elemek közötti összefüggéseket, bizonyos esetekben lehetővé teszi konkrét cselekvések modellen történő elvégzését, kipróbálását. Absztrakció eredmé-nyeképpen lehetséges ezek megalkotása, nem annyira komplexek és dinamikusak, mint az ideatív modellek. Maradva a „boldogság” bemutatásánál mint példánál, a materiális modellezés, konkrét story-board elemek kimunkálását, materializált formáinak a meg-jelenítését jelenti: ki, mit csinál, milyen eszközzel, hol, mikor, milyen díszlet, zene stb.

segítségével. Előnye a materializált modelleknek, hogy hozzáférhetővé válik az értelmi rendszer, a pszichikus modell szerkezete és működése, ezáltal a pedagógus és a társak ké-pesek lesznek tájékozódni egymás értelmi konstruáló tevékenységéről, gondolkodásának a menetéről. A materiális modellek lehetővé teszik, hogy cselekvéseket végezzünk rajtuk, hogy tisztázzuk a világmodelleket, vagy több modellvariációt hozzunk létre a pontosabb értelmezés érdekében.

A modellezés folyamatának harmadik fázisa a verbalizált modellek kidolgozása, melyeknek elvonatkoztatási szintje a legmagasabb. A verbális modellek esetében amint haladunk az alacsonyabb absztrakciós szintektől a magasabb szintek felé, úgy nő meg a jelenségek lényegi értéke, a szavak a gondolkodás eszközeivé válnak. A nyelv struktúrá-ja, generatív szabályai visszahatnak a gondolkodásra, tehát a modellalkotás folyamatára (Ferenczi–Fodor 1996). A mozgókép- és médiaismeret tanítása során egy-egy médiaszö-veg létrehozása vagy filmes alkotás, etűd elkészítésekor lehetővé válik a tanulók számára a materializált modellekkel egy időben a verbalizált modellek kimunkálása is (vezércikk megírása, szövegkönyv, narráció megírása). A mozgókép- és médiaismeret tanításában a modellezés mindhárom formája egyszerre jelen van, ettől válik igazán a kreatív-alkotói magatartás és a produktív-innovatív (alkotó-feltaláló) gondolkodás és attitűd fejlesz-tésének meghatározó stratégiájává.