ADALÉKOK A NyELVJÁRÁsOK íROTT MEGJELENÉsÉHEZ 1 a  digitális kommunikáció és a   regionalizmusok

A hazai tanárképzés megújulását célzó legfrissebb munkák nagy hangsúlyt fektetnek az IKT-kompetencia fejlesztésére, a tanulókkal, mint digitális bennszülöttekkel, folytatandó közös munka változatos formáira. Több tanulmány foglalkozik a (magyar)tanárokat illető új kihívásokkal is: a digitális szövegek megértésének és alkotásának kérdéseivel (pl. Gonda 2015), a nyelvi normák, udvariassági szabályok módosulásával, a különböző infokommu-nikációs technológiák használatából fakadó helyesírási hibákkal, illetve a helyesírási kész-ség akár éppen digitális eszközökkel történő fejlesztésével (pl. Laczkó 2015). A fiatalok életét jelentősen meghatározó virtuális környezet és digitális kommunikáció azonban egy további nyelvi-nyelvhasználati jelenségre is ráirányítja a dialektológus figyelmét: a nyelv területi változatosságának a kérdéskörére a tértől független virtuális kommunikációban, különösen a beszélt nyelvet írásban rögzítő közösségi médiában.

„A digitális bennszülöttek, vagy Z generáció […], illetve az újabb terminussal alfa ge-nerációnak nevezett nemzedék akcentus nélkül beszéli az információs társadalom nyel-vét” – írja találóan Laczkó Mária (2015: 276). Ez az „akcentus” nélküli „nyelv” azonban

a virtuális felületeken ugyanúgy változatokban jelenik meg, miként ez vitathatatlan jel-lemzője minden élő, természetes nyelvnek, s e változatosság korántsem csak életkori kü-lönbségektől lehet befolyásolt a digitális nyelvhasználatban sem. A regionalizmusoknak a digitális eszközökön, a közösségi médiában történő írott megjelenése nemcsak (újabb) látható bizonyíték arra, hogy a magyar nyelv horizontális variabilitása napjainkban is és a fiatalabb generációk nyelvhasználatában is számottevő – a XXI. század gazdasági-társa-dalmi folyamatai mellett is –, hanem egy további, fontos felületet jelenthet annak revita-lizációjához is. Vígh-Szabó Melinda a kisebb finnugor nyelvek nyelvi tervezési folyamatát vizsgálva egy ötödik elemmel bővíti Cooper (1989) korpusztervezési lépéseit (1. grafizáció, 2. standardizáció, 3. modernizáció, 4. renováció): az online megjelenítéssel (Vígh-Szabó 2014). Tanulmányában rámutat arra, milyen gazdag adatállomány áll rendelkezésre az interneten, s hogy az a nyelvi ismeretterjesztésben, tanácsadásban is segíthet. Noha a ma-gyar nyelv és a  (maa ma-gyarországi) dialektusok státusza nagyban különbözik az említett rokon nyelvekétől, a tercier (digitális) médiában (vö. Frehner 2008, Veszelszki 2015) való nagyobb arányú megjelenítésük követendő példa lehet számunkra. Az alábbi laikus szöveg és a hozzászólások kiválóan szemléltetik a revitalizáció és a (nem tudományos) ismeretterjesztés közösségi médiában rejlő lehetőségeit (1–2. ábra).

1–2. ábra: Nyelvjárási sajátosságokat összegyűjtő Facebook-bejegyzés hozzászólásokkal

Tekintettel arra, hogy a közösségi média térben távoli kapcsolatok létesítését és fenntar-tását is lehetővé teszi, s hogy mindezt nemcsak csetablakokban megnyitott kétszemélyes dialógusok formájában, hanem minden (akár több száz vagy több ezer) ismerős számára nyilvánosan is, további kutatási témaként szolgálhat az így megjelenő tájszavakra, illetve nyelvjárási háttérből fakadó helyesírási hibákra adott reakciók, vagyis a digitális felületen megjelenő regionalizmusokhoz kötődő nyelvi attitűdök vizsgálata (szemléltetésként l. a 3.

ábrát). Hiszen tudjuk: közvetettsége, profilképpel és adatokkal együtt is „arctalan” mivol-ta, mégis szinkrón és interaktív jellege miatt a közösségi médiában folytatott kommuni-káció gyakran válik a véleményalkotás, sőt az ítélkezés melegágyává, sokak számára pedig különösen jó lehetőség a minél erőteljesebb gúnyolódásra (a mém és a troll fogalmához l.

Veszelszki 2012).

3. ábra: Okostelefonon folytatott csevegésben leírt tájszó és az arra adott reakció (a nyelvi adathoz vö. ÚMTsz. nézegelődik a.)

Mivel a fiatalok kommunikációjuk jelentős hányadát folytatják ezeken az eszközökön, foglalkoznunk kell azzal, milyen válaszokkal, megjegyzésekkel szembesülnek ilyen helyze-tekben, hiszen a jellemzően és eredendően a beszélt nyelvben megjelenő területi változatok írásban különösen feltűnőek lehetnek, például az inesszívuszi helyviszonyrag illatívuszi alakban való használata számos nyelvjárásban (4. ábra), vagy a leginkább a Dunántúlra jellemző intervokális nyújtás (5. ábra).

4. ábra: A -bAn helyviszonyrag illatívuszi alakban

5. ábra: Intervokális (magánhangzóközi) nyújtás írásban

A 6. ábrán látható hozzászólásban pedig a magánhangzó-időtartam számos dialektus-ban gyakori rövidülésére láthatunk példát. Noha a digitális üzenetváltásdialektus-ban gyakori az ékezetek elhagyása, a többi betű helyes alakja jelzi, hogy a szerző törekedett a mellékjeles karakterek kikeresésére.

6. ábra: Példa rövidülésre Facebook-hozzászólásban (rugva)

Érdekes kutatási irány lehet az audiomonitoros elmélet („the more attention paid to speech, the more standard performance”, l. Labov 1966) működésének a mértéke is ezeken a speciális felületeken, amelyek nyilvános nyelvhasználati színteret is jelenthetnek, írásos voltuk miatt lehetőséget adnak a közlendő átgondolására, „publikálás” (posztolás) előtti javítására, szinkronitásukból fakadóan viszont valójában a beszélt nyelvet rögzí-tik. E tulajdonságuk miatt ezek a médiumok kiváló „terep”-et jelentenek a dialektológus számára, még jobbat, mint a formális nyelvhasználati színteret jelentő, stílusukban is hivatalosabb iskolai dolgozatok, fogalmazások. Az objektív és szubjektív nyelvi adatok gyűjtése jelenleg is zajlik.

2.2 a nyelVJárásokmegJelenéseelsődlegesírásBeliségBen

Természetesen nemcsak a digitális (másodlagos), hanem a kontrolláltabb elsődleges írás-beliségben is észlelhetők regionalizmusok a fiatalok nyelvhasználatában. A továbbiakban néhány, saját tanítványaim iskolai magyardolgozataiból, esetenként füzeteiből származó nyelvi adatot közlök szemléltetésként, majd a következő pontban kitérek arra, milyen következményekkel járhatnak a nyelvi variabilitásnak ezen újabb írásos bizonyítékai a ta-nulók iskolai előmenetelére nézve.

Az „adatközlő” tanulók a közép-dunántúli–kisalföldi nyelvjárási régió területén: egy Balaton környéki kisvárosban és a környező falvakban élő 9–12. évfolyamos gimnazisták.

A dialektus ma, fiatalok nyelvhasználatában is gyakran tapasztalható (vö. Parapatics

2015a) jellemzői (Juhász 2001: 271–274 alapján; a példák mind írott nyelvhasználatból származnak): a felső nyelvállású magánhangzók rövidülése (dicsőitik, hiradó, hivhatlak, kihülés, legszivesebben, megszinesítve, összehuzódik, papir, túldíszitettség), az intervokális nyújtás (jelentőssége, kedvezményessen, lehelletükig, leüllepedett, nálla, tellik, terhessen) – oly-kor rövidüléssel (elösször) – és az r rövidülése nyújtó hatással (az āra, ēre mutató névmások esetén szinte kizárólagosan). Hangtanában feltűnő még a kakuminális vagy posztalveo-láris t (vö. Bárczi 1947–1949: 114–115), a nyílt ä és a zártabb hangszínű á, továbbá az l kiesése és nyújtó hatása elsősorban E/2. felszólító módban (etté, egyé, igyá stb.), és néhány további esetben is (föl > fő, volt > vót); e sajátosságok azonban leginkább a szóbeliségben relevánsak. A köznyelvi e ~ ö váltakozást mutató alakok közül általában és gyakran írásban is a labiális jellemző (csöngettek, csöpög, fölösleges, zsömle, vője). A felsorolás nem teljes körű, célja jelen esetben csupán az, hogy érthetővé tegye az alábbi írásos adatok hátterét:

7. ábra: Rövidülés: a műveltető ige példája a nyelvtandolgozatban 21-ből 6 esetben irat [vmit] volt

8. ábra: Rövidülés: erősiti (2 helyesírási hibapont levonásával)

9. ábra: Intervokális nyújtás: szallagavató, többször is

10–12. ábra: A beszédhangok képzéséről írt nyelvtandolgozatok is tartogatnak intervokális nyújtásról (megtellik, hangszallag, zöngéssek) és rövidülésről (fujjuk) tanúskodó adatokat

Kellő háttérismeret nélkül az inesszívuszi és illatívuszi helyviszonyragok felcseréltnek, té-vesnek tűnő használata súlyos nyelvhelyességi hibának tűnik, míg valójában arról van szó, hogy a -ban/-ben inesszívuszi rag több nyelvjárásban is illatívuszi alakot ölt (-ba/-be) (szóban) (l. pl. Boda 2011 is) (nagy a tömeg a moziba, Párizsba született; l. a 13. ábrát is).

Ritkán, de szóban és írásban is előfordul nákolás (olvasnák E/1.), és suksükölés-szukszü-kölés (14. ábra).

13. ábra: A -bAn helyviszonyrag illatívuszi alakban

14. ábra: A válassza E/3. kijelentő módban

Az E/3. birtokos személyjelnél egy-egy alkalommal tapasztalható a  Balaton vidékére egyébként nem jellemző í-zés rövidült é > í > i realizációval (szóban: enyimet, közepit, írásban l. a 15. ábrát).

15. ábra: E/3. birtokos személyjel é > í > i realizációja: rémültségiben

Nyelvjárási háttérről árulkodnak a hiperkorrekció (túlhelyesbítés) alábbi esetei is: József Attila édesanyjának, Pőcze Borbálának a neve esetenként Pölcze-ként szerepel a dolgoza-tokban, a bibliai Teremtés könyvéből származó megszűnék – a kiveszett múlt idejű alak nehéz megértése miatt is – megszülnék lesz (vö. a kieső l nyújtó hatásával), az illatívuszi -bA pedig olykor – tévesen – -n végződést kap (kerül középpontban, Anikában szerelmes).

Végül: a hibázástól való félelem befolyásolta azt a 15 éves diáklányt is, aki Shakespeare drámájából felolvasva következetesen e hangokkal ejtette a fordításban ö-vel írt, váltako-zást mutató szavakat (föl > fel stb., szemben azzal a 16 éves tanulóval, aki az e-vel diktált felesleges szót fölösleges alakban jegyezte le füzetébe).

A példák tanúsága szerint tehát a nyelv területi változatosságának a témaköre a közok-tatásban – és az annak tanítására történő módszertani felkészítés a felsőoka közok-tatásban – nem csupán „hagyományőrző” érdekességként kezelendő, hanem aktualitásként, a minden-napi nyelvhasználat részeként, amely a lélektani indokoltságon kívül a tanulók iskolai előmenetele szempontjából is jelentős. A következő sorok ennek a kérdésébe engednek bepillantást.

3. A MAGyAR NyELV TERüLETI VÁLTOZATOssÁGA És A sZAbÁLyZATOK