Erkölcsi támogatás

I. Nem foszthatok meg a letartóztatottak sem a vallás vigaszától, sem bizonyos erkölcsi szükségleteik kielégíté­

sétől.

Vallási és erkölcsi útmutatás elsősorban az intézeti lelkészek feladata^ akik nemcsak istentisztelet és szent­

beszédek tartására s egyéb vallásos cselekményekre (ke­

resztények a szentségek kiszolgáltatására stb.) valamint hittanításra vannak hivatva, hanem lelki gondozás végett kötelesek egyénenként is foglalkozni a felekezetükhöz tar­

tozó elítéltekkel. (Házsz. II. r. 110. §.) Meg kell ismerniük azok erkölcsi defektusait, hogy meggyőzhessék őket a morális igazságokról, az etikai szabályok célszerűségéről, ami a jellemképzés első feltétele. Ki kell fejleszteniük a közérdek iránti fogékonyságot és a közösséghez való alkal­

mazkodás készségét. Az erkölcsi támogatásnak tehát ebben a részében elméleti etikai neveléssé kell válnia. Főként a személy elleni bűntettek miatt elítélteknél jut ennek fontos szerep, mert ilyen deliktumok elkövetését elősegíti a tu­

datlan és megfontoláshoz nem szoktatott elme lelki im-pulzivitása ; ennek leküzdéséhez pedig elsősorban az er­

kölcsi képzetek felkeltésére vagy megerősítésére van szük­

ség. Nőelítéltek, akik a börtönben általában jobb vise-letűek, mint a férfiak, könnyebben javíthatók érzésbeli közrehatással, mint intellektuális eszközökkel.

II. Istentiszteletet és egyházi beszédet vasár- és ünnep­

napon d. e. 10 és délután 2 órakor kell tartani¹ s a rabok

1 A Házsz. I I . 113. §-ának az a rendelkezése, hogy minden csütörtö­

kön is kell istentiszteletet tartani, nem ment át a gyakorlatba.

és fegyencek az istentiszteleten mindvégig jelen lenni kötelesek. A templomban vagy imateremben a letartóz­

tatottak osztályonként helyeztetnek el. (Foghr. 156., bör­

tönr. 22. és 46., fegyhr. 23. és 49. §.) A misénél őr vagy jó viseletű letartóztatott segédkezik a lelkésznek. A szo­

kásos egyházi énekekre az intézeti tanító vagy más tiszt­

viselő — esetleg arra alkalmas letartóztatott — tanítja be az éneklésre hajlamos elítélteket. Közreműködik a tanító az istentiszteleten is orgona játszással és a letartóztatottak énekkarának vezetésével. (Házsz. II. 142. §.) De ezzel is megbízható valamelyik hozzáértő letartóztatott (pl. fogva levő zenész, kántor).

A lelkészeknek tanulmányozniuk kell a felekezetükhöz tartozó letartóztatottak beszolgáltatási okmányait (íté­

leteit és egyéb iratait) s ennek megtörténtét az értesítő­

jegyzéken láttamozással bizonyítják. Ezután maguk elé rendelik az elítéltet s megkezdik erkölcsi vezetését. Köte­

lesek hetenként többször meglátogatni a magánzárkában, munkatermekben és kórházban levőket. A látogatás napját bejegyzik a látogatási könyvbe. Jogukban van hivatali helyiségükbe vezettetni az elítéltet lelki állapotának és erköl­

csi érzületének beszélgetés útján megismerése végett. Tar­

tózkodniuk kell azonban más felekezetű rabok térítgeté-sétől.

Áttérésnek egyik vallásról a másikra a fogházbüntetés tartama alatt nincs helye. (Foghr. 42. §.)

Karácsony, húsvét és pünkösd ünnepén a keresztény elítéltek gyónhatnak, áldozhatnak, illetve úrvacsora-osz-tásban részesülhetnek. Erre senki sem kényszeríthető ; azoknak azonban, akik önként járulnak a szentségekhez, a vezetőség időt enged a kellő előkészületre.

A betegeket kívánságukra a nap és éj bármely órájá­

ban részesíteni kell vallási vigasztalásban; a haldoklókat el kell látni a végszentségekkel. Súlyos beteghez kívánsá­

gára az intézeti lelkészen kívül más lelkész is engedhető.

(Börtönr. 56., fegyhr. 59. §.)

Ha egy haldokló vagy súlyosan elítélt valamely bűn­

tényre vonatkozó fontos adatot közöl a lelkésszel, igyekeznie kell az utóbbinak rábírni őt, hogy vallomását két intézeti tisztviselő előtt a bizonyítékok megjelölésével tegye meg és engedje azt jegyzőkönyvbe foglalni. Ha csak halála ese­

tére felhasználható írásbeli vallomásra haljandó az elítélt, azt maga írhatja meg és láthatja el aláírásával; ezt az ira­

tot a lelkész megőrzi s az elítélt halála után a vezetőség út­

ján az igazságügyminisztériumhoz juttatja ; ha azonban az elítélt felgyógyul és nyilatkozatának megsemmisítését kívánja, a lelkész azt az ő jelenlétében teljesíteni tar­

tozik.

Ha a beteg letartóztatott élete komoly veszélyben van és ebben az állapotában végrendelkezni akar, vagy há­

zasságon kívül született gyermekét házasság által törvé­

nyesíteni kívánja, a kir. ügyész, illetve az igazgató köteles erre módot adni neki. A végrendelet készítése és a házas­

sági szertartás ideje alatt a kir. ügyész (igazgató) vagy he­

lyettese jelen lenni és a rend fenntartásáról gondoskodni tartozik. A végrendeletet a letartóztatott szabadulásáig vagy haláláig a reá vonatkozó iratok közt kell megőrizni;

megnevezhet azonban valamely közjegyzőt is az illető, amely esetben a végrendeletet megőrzés végett a közjegy­

zőnek kell megküldeni. (Foghr. 68., 69., börtönr. 63., 64., fegyhr. 64., 65. §•)

Egyébként házasságot a letartóztatott csak indokolt esetben s az igazságügy miniszter külön engedélye alapján köthet az intézetben.

Minden elhalt letartóztatottat a felekezetéhez tartozó lelkész vallásos szertartással temet el.

Különös gonddal kell lennie a lelkésznek a szabadu­

lásuk küszöbén állókra ; ezeket meg kell hallgatnia szándé­

kaikról és el kell látnia tanácsokkal jövőbeli életük útjára.

(Házsz. II. 108—126. §.)

A lelki gondozásban részt vesz az intézet vezetője, va­

lamint a tanító is. E végből felkeresik a letartóztatottakat

zárkáikban és a munkatermekben s gyakran elegyedve szóba velük, igyekeznek alaposan megismerni az egyéni­

ségüket.

III. Az erkölcsi ragályozás megakadályozása végett, valamint biztonsági okokból is, korlátozni kell a letartóz­

tatottaknak egymással való közlekedését.

A beszélgetés istentisztelet, oktatás, séta és az éji nyu­

galom ideje alatt tilos ; munkaközben is csak annyit sza­

bad beszélni, amennyi a közös munka elvégzéséhez okvet­

lenül szükséges. Illetlen, sértő és zajos beszélgetés, az el­

követett bűntettek elbeszélése és jelek útján való bármilyen titkos érintkezés szigorúan tiltva van.

A letartóztatottak általában kötelesek békességben élni egymással. A közös zárkában levők engedelmességgel tartoznak annak a társuknak, akinek — mint zárkafel­

ügyelőnek — a rend fenntartása és a zárkaberendezés gondjára van bízva. (Foghr. 157., börtönr. 72., fegyhr.

73. §.)

IV. A szabadságvesztésbüntetés lényegéhez tartozik ugyan az elítéltek elszigetelése a külső világtól, különösen pedig attól a környezettől, amelyben a bűn útjára léptek, mégsem zárhatjuk ki a letartóztatottat minden szellemi érintkezésből a büntetésvégrehajtás folyamán.

Ha meggátolnék teljesen, hogy az elítélt hozzátarto­

zóival közlekedjék s családi és vagyoni viszonyait rendez­

hesse, megnehezítenők visszahelyezkedését az emberi kö­

zösségbe. De közvetlen börtönügyi érdek is az, hogy ne gyötörje a letartóztatottat állandó nyugtalanság és aggo­

dalom hozzátartozóinak sorsa, jövőbeli anyagi helyzete és egyéb létérdekei miatt, hanem lehetőén nyugodt lélekálla-potban teljesítse kötelességeit, végezze munkáját és alkal­

mazkodjék a fegyelem szabályaihoz. Levelei és a hozzá intézett levelek fontos adatokat szolgáltatnak egyénisé­

gének és annak a morális légkörnek megismeréséhez, amelyben élt és nevelődött. Meg kell tehát engedni neki bi­

zonyos korlátok között a levelezést és látogatók fogadását.

A fogolyhoz intézett vagy általa írt leveleket a fogház-vezetőség csak akkor juttathatja rendeltetési helyükre, ha tartalmuk aggálytalan. (Foghr. 161. §.) Egyébként a fo­

goly levelezése korlátozva nincsen.

Ellenben a rabok rendszerint csak hitvesüknek és leg­

közelebbi rokonaiknak írhatnak s csak aggálytalan tar­

talmú levelet; az igazgatóság különös engedélye alapján azonban kivételesen idegenekkel is levelezhetnek. Minden rabnak havonként egy, rendkívüli esetben több levél írását is meg lehet engedni és pedig — sürgős esetek kivételével — a hónap első vasárnapján. (Börtönr. 66., 67. §.)

Fegyencek szintén csak hitvesüknek és legközelebbi rokonaiknak írhatnak levelet negyedévenként egyszer, rend­

szerint a negyedév első vasárnapján. De rendkívüli esetek­

ben az igazgatóság fegyencnek is megengedheti több levél írását (fegyhr. 67., 68. §) és pedig indokolt esetben, azaz családi és vagyoni viszonyok rendezése céljából — a gya­

korlat szerint — nemcsak hitvesük és rokonaik számára, hanem igazolt jogi képviselőjüknek, a községi jegyzőnek vagy papnak és rokon nem létében valamely jóismerősnek (szomszédnak, pályatársnak stb.) is. Ellenben beadványok szerkesztésére a rabot és fegyencet sem a törvény, sem a rendtartások nem jogosítják fel. (47803/1926.)

A levelek ellenőrzését a letartóztató intézet vezetője vagy annak megbízásából rendszerint a lelkészek teljesítik.

Nem továbbítható és nem kézbesíthető az elítéltnek olyan levél, mely kedvezőtlen hatással lehet akár a címzettre, akár az elítéltre; tehát általában a jóerkölcsbe ütköző és az állami vagy társadalmi érdekeket sértő levelek.²

Az aggályos tartalmú iratokat továbbítás, illetve kéz­

besítés helyett a büntetési idő leteltéig a letartóztatott egyéb iratai közé kell elhelyezni.

2 Á munkakeresménnyel nem rendelkező, de jóviseletű fegyenc részére érkező bérmentetlen levelet az igazgatóság — ha a fegyenc már 3 hó­

napnál hosszabb idő óta van az intézetben — kiválthatja a segélyalap ter­

hére. (31.289/1880.)

3 Ha jogerős büntetését töltő elítélt ellen más bűnügy is van folya­

matban, védője nem hivatkozhatik a Bp. 62. §-ára, amely szerint a védőnek a letartóztatott terhelttel való érintkezése a vádirat benyújtása után nin­

csen hatósági személy ellenőrzésének alávetve. Ez ugyanis csak előzetes letartóztatásban vagy vizsgálati fogságban levő terheltre s nem más ügy­

ben büntetését töltő elítéltre vonatkozik; az utóbbira nézve kizáróan a bör­

tönügyi rendtartás szabályai irányadók.

) A látogatásokat illetően :

Foglyot rokonai, ismerősei és mások is, akikkel be­

szélni kíván, rendszerint hetenként egyszer látogathatnak meg az előre kitűzött nappali órákban és az erre a célra ki­

jelölt helyiségben a kir. ügyész vagy helyettesének enge­

délye alapján. A beszélgetés, ha több is a látogató, legfel­

jebb egy óra hosszat tarthat. Sem a fogoly a látogatónak, sem az utóbbi a fogolynak nem adhat át közvetlenül semmit.

Ügyelni kell arra, hogy a látogatások ne zavarják a fogházi rendet és ne veszélyeztessék a biztonságot. Rosszhírű sze­

mélyek (kéjnő stb.) és becstelenítő bűntett miatt rovott előéletűek — hacsak nem rokonai a fogolynak — látogatási engedélyt nem kaphatnak. Ha súlyosan beteg fogoly csa­

ládját vagy rokonait kívánja látni, ezt a kívánságát, — amennyiben az idő és egyéb körülmények megengedik — teljesíteni kell. (Foghr. 18., 53. és 162. §.)

Babot és fegyencet rendszerint csak rokonai látogathat­

nak meg és pedig rabot havonként, fegyencet negyedéven­

ként egyszer ; a látogatás időtartama — amit az igazgatóság szab meg — rabnál egy órát, fegyencnél fél órát túl nem haladhat. (Börtönr. 68., fegyhr. 69. §.) De indokolt esetben az igazolt jogi képviselő és — rokon nem létében — más is kaphat engedélyt rab vagy fegyenc meglátogatására, ki­

vételesen nemcsak egyszer havonként, illetve negyedéven­

ként, hanem több ízben is. (Állandó gyakorlat.) A beszélge­

tést a rab vagy fegyenc és látogató megfelelő (lehetőén rács­

csal való) elkülönítésére alkalmas helyiségben, az őrparancs­

nok vagy más tisztviselő jelenlétében³ és az ezáltal értett nyelven mindenkor hangosan kell folytatni. E szabályok

megsértése és illetlen viselkedés vagy beszéd a látogató el­

utasítását vonja maga után.⁴

* Németországban a fegyencek ugyancsak 3 hónaponként, más letar­

tóztatottak havonként írhatnak hozzátartozóiknak és fogadhatják azok látogatását; a vezetőség azonban indokolt esetben — különösen jogi és üzleti ügyekben — kivételt is tehet. Ujabban megengedik azt is, hogy a letartóz­

tatottak ellenőrzés mellett bírósághoz, ügyészséghez és más hatóságokhoz, sőt a népképviseletekhez is intézzenek beadványokat. (Bumke: „Deutsches Gefángniswesen" 167. L)

Angliában a fogházakban egy levelet írhat a letartóztatott befogadá­

sakor, azután két hónapon át havonta egy-egy levelet írhat és egy-egy láto­

gatót fogadhat, később három- és végül kéthetenként írhat levelet és fogad­

hat látogatót; a fegyházakban befogadásakor írhatja első levelét, azután hat hét elteltével írhat újra egy levelet és fogadhat látogatót, tíz hét után megismételheti ezt s végül háromhetenként van joga levelet írni és láto­

gatót fogadni.

A Nemzetközi büntetőjogi és börtönügyi bizottság" Bernben 1929-ben kiadott börtönszabályzatának 32. $-a: Külföldi letartóztatottnak meg kell engedni, hogy hazája diplomáciai vagy konzuli képviseletével érintkezésbe léphessen.

In document MAGYAR BÖRTÖNÜGY (Pldal 189-197)