A letartóztatottak elhelyezése

I. A szabadságvesztésbüntetés magja: a fogvatartás, vagyis az elítéltnek meghatározott helyen tartózkodásra kényszerítése és ezáltal mozgási szabadságának korlá­

tozása.

A letartóztatottak elhelyezése tehát egyike a legjelen­

tősebb börtönügyi funkcióknak, mert jórészt az elhelye­

zés módján múlik a büntetés enyhébb vagy szigorúbb mivolta.

Á progresszív börtönrendszer értelmében a büntetés elején kell nagyobbfokú nélkülöztetéssel felkelteni annak tudatát az elítéltben, hogy a jogsértés reá nézve súlyos következménnyel jár s hogy ennélfogva akaratát feltétle­

nül alá kell rendelnie egy felsőbb akaratnak. Erre szolgál az éj jel-nappali i^gánelzárás^íla, ezen túlesett, akkor jut­

hat kedvezőbb helyzetbe és annak belátására, hogy egyedül a rendhez alkalmazkodással érhet el nagyobb szabadságot.,

Az egy évnél hosszabb fogházra, valamint a börtönre j és a fegyházra ítéltek büntetésidejüknek egyharmadrészét,\

de legfeljebb egy évet magánelzárásban, iskola, I az istentisztelet és a szabadlevegőn időzés kivételével — mindenkitől elkülönítve éjjel és nappal, egyetlen sze­

mélyre berendezett zárkában töltik. (Btk. 30., 38., 40. §.)¹

1 Foglyokat és börtönbüntetésüket fogházban töltő rabokat — ha egy évnél hosszabb időre is vannak elítélve — a foghr. 132. és 170. $-a szerint csak annyiban kell éjjel-nappali magánelzárásba helyezni, amennyiben azt a fogházi viszonyok — a helyiségek száma és szerkezete — megengedik.

Olyan orsz. büntetőintézetben, ahol kellő számú magánzárka nincsen, a börtönr. 18. és a fegyhr. 19. §-a szerint minden rabra és fegyencre lehetőén a szabályszerű időt megközelítően kell alkalmazni a magánelzárást.

A büntetésnek egy évet, illetve egyharmadát megha^

ladó része az elítélt akaratából sem tölthető magánelzárás­

ban (börtönr. és fegyhr. 12. §), kivéve természetesen a munka alól felmentés esetét. (Aki nem dolgozik, az nappal is zárkájában, illetve — ahol a második fokozatban levők­

nek éjjeli elkülönítésére magánzárka nem jut — a háló­

teremben tartózkodik.)

A magánelzárást rendszerint a büntetés megkezdése­

kor kell foganatba venni. Nem alkalmazható azonban a

Intézeteinkben a törvényszerű magánelzárást „kísérleti magánelzárás"-nak nevezik, hogy megkülönböztessék a fegyelmi büntetésül kiszabott ma­

gánelzárástól.

Az egyénítés követelményeinek és a progresszív rendszernek jobban felelne meg, ha a törvény a magánelzárás tartamának csak minimumát és maximumát állapítaná meg s az elítélt egyéniségétói és magaviseletétől tenné függővé, hogy e keretek közt mennyi ideig maradjon magánzárká­

ban, így válnék kedvezménnyé a progresszív rendszer második fokozata is, mint most a harmadik és negyedik fokozat.

A z 1921. évi olasz büntetőtörvény-javaslat teljesen mellőzi az éjjel­

nappali magánelzárást, mint „a X I X . század egyik tévedését". Angliában pedig újabban csak néhány napig alkalmazzák.

Ha az éjjeli elkülönítést és a kellő osztályozást keresztül tudjuk vinni, az éjjel-nappali magánelzárást — nézetem szerint — csak a visszaesőkkel, hosszabb (de legfeljebb 6 hónapi) tartamban pedig csak a hivatásos bűn­

tettesekkel szemben kellene alkalmazni a megtorlás szigorítására. Ehhez azonban olyan intézetekre volna szükségünk, amelyekben hálótermek helyett kizáróan egyes cellák és pedig 50—60 (fogházakban 10—20) magánzárkán felül csak éjjeli elhelyezésre szolgáló hálófülkék és minden osztály szá­

mára külön munkahelyiségek is kellő számban állanának rendelkezésre.

A rövid tartamú — két vagy három hónapot meg nőm haladó — fog­

házra ítélt kevésbbé romlott elemekre nézve főként az erkölcsi kontagium megakadályozása végett volna szükség magánelzárásra. Ezt azonban a Btk. kizárta és mai fogházainkban különben sem volna végrehajtható, mert kevés a magánzárka s az egy évnél hosszabb időre elítéltek nagy része is közös zárkában tölti az éjszakát. Pedig kétségtelen, hogy éppen a rövid tartamú szabadságvesztésbüntetés megfelelő végrehajtására kellene a leg­

nagyobb súlyt vetni. Hiszen ha ilyen büntetés eléri a célját, akkor nem kö­

veti hosszabb tartamú büntetés.

A z orsz. büntetőintézeteink közül a progresszív rendszer második foko­

zatában kötelező éjjeli elkülönítés — elegendő hálózárka hiányában — csak Sopronban és az orsz. gyűjtőfogházban vihető keresztül.

magánelzárás, ha az a letartóztatott testi vagy szellemi épségét közvetlenül veszélyezteti s félbe kell azt szakítani,

mihelyt ilyen veszély jelenségeit az orvos észleli és bejelenti.

(Btk. 32. és 38 §.)E végből az orvos tartozik a magánzár­

kában levőket gyakran meglátogatni s az egészségügyi nyilvántartási jegyzékbe minden egyén testi és lelki egészségi állapotáról szerzett észleleteit feltüntetni; fon-tosabb esetekben pedig ezt a jegyzéket intézkedés végett be kell mutatnia az intézet vezetőjének. (Börtönr. és fegyhr.

14. §•)

Ha a magánelzárás a büntetés kezdetén nem fogana­

tosítható, avagy ha azt félbe kellett szakítani, az akadály megszűnte után kell azt pótlóan alkalmazni. Azonban a büntetési idő első felénjtúl — fegyelmi büntetés és több büntetés egyesítésének (1880 : X X X V I I . tc. 36. §) esetét kivéve — magánelzárásnak nincs helye. (Btk. 33. és

38. § . ) 2 - " ; ~ — ; ; —

Az életfogytig tartó fegyházra elítéltekkel szemben a magánelzárás csak a büntetés megkezdésétől számított tíz év alatt, azontúl pedig csak fegyelmi büntetésként alkal­

mazható. (Btk. 34. §.)

A magánelzárásban levők az első hetekben — rabok 2 hétig (visszaeső rabok 3 hétig), fegyencek 3 hétig (vissza­

eső fegyencek 4 hétig) — az étekilletményeknek_csak ²/³ Tészét kapják,_jfogJUIkozásJ3an nem részesülnek

s_olvas-2 Kérdéses, hogy abban az esetben sincs-e helye magánelzárásnak, ha a Btk, 94. §-a alapján a büntetésből az előzetes letartóztatással vagy vizs­

gálati fogsággal olyan hosszú időt vettek kitöltöttnek, hogy a szabadság­

vesztés foganatbavételekor már csak fele része maradt hátra a kiszabott büntetésnek. Nyilvánvaló ugyan, hogy a Btk. alkotói nem gondoltak erre az eshetőségre, de lege lata mégis csak nemlegesen dönthető el ez a kér­

dés. De lege ferenda helyeslem dr. Bálás P. Elemér („Magánelzárás és vizsgálati fogságbeszámítás", Magyar Jogi Szemle, 1931 jan.) javaslatát, amely szerint — az 1890. évi olasz büntetőtörvény hasonlatosságára — ki kellene mondani, hogy csak az előzetes letartóztatás (vizsg. fogság) levo­

nása után fennmaradó büntetési időnek első felén túl van kizárva a ma-g'ánelzárás.

mányul csak imakönyvet kapnak ; fegyencek imakönyvét is csak 10 nap eltelte után. (Ezek a szigorítások foglyokra nem vonatkoznak.)³

A magánelzárás további folyamán a rabokat és fe­

gyenceket (foglyokat nyomban a magánelzárás megkez­

désekor) munkával látják el, amit zárkájukban tartoznak végezni. (Btk. 30. § 2. bek. és 40. §.) Egyben — a lelkész és a tanító meghallgatása után — besorozza őket az intézet vezetője a megfelelő iskolai osztályba is.

Magaviseletük és munkájuk ellenőrzése, ismereteik megvizsgálása és lelkületükre hatás végett a magánelzárás­

ban levőket az igazgató (kir. ügyész, fogház vezető) köteles gyakran meglátogatni. Minden magánzárkás elítéltre na­

ponta legalább két látogatásnak kell esnie.⁴

II. Az éjjel-nappali magánelzárás idejének eltelte után

3 Tauffer szerint („A szabadságvesztésbüntetés különféle nemeinek végrehajtása" 11. lap) ezek a megszorítások a magánelzárás elején „szük­

ségtelenek és kegyetlenek", már csak azért is, mert a büntetést rendszerint vizsgálati fogság előzi meg. Kifogásolja különösen, hogy a visszaesés von maga után szigorítást a végrehajtás során, holott azt már a bíróság figye­

lembe vette a büntetés kiszabásánál. (Ugyanezt az álláspontot foglalta el az 1872. évi londoni és az 1878. évi stockholmi börtönügyi kongresszus is.) A bíróság azonban a súlyosító körülményt a törvény alapján csak a.

büntetés nemének és mértékének megállapításánál veheti figyelembe. A törvény maga elrendelhetné, hogy amikor relapsust állapít meg a bíróság, a büntetés végrehajtása is szigorúbb legyen.

Finkey ( „ A börtönügy jelen állapota" 224. lap) visszaesővel szemben a rövid magánelzárást kemény fekhellyel, kenyérre és vízre szorított élel­

mezéssel kívánja összekötni; a további végrehajtás folyamán magasabb munkaidőt és kevesebb kedvezményt szabna meg a visszaesőknek, mint más elítélteknek s a fegyelmi eszközök szigorítását is követeli velük szemben (sötét zárka hosszabb időre kisebb kihágások miatt is) a visszaesés leküz­

dése végett.

* A börtönr. és fegyházr. 13. §-a szerint az igazgató, lelkész stb. részé­

ről naponként összesen legalább két látogatásban részesítendő minden ma­

gánelzárásban levő rab és fegyenc. Ez azt jelenti, hogy egy-egy letartóz­

tatottat naponta legalább kétszer (pl. délelőtt egyszer s délután egyszer) kell meglátogatni a zárkájában és pedig felváltva egyik napon az igazgató­

nak és lelkésznek, másik napon a tanítónak és munkavezetőnek stb.).

— a fokozatos börtönrendszer második fokozatában — az egy évnél hosszabb /o^Mz-büntetésre ítélteket ⁵ csak éjjelre kell magánzárkába helyezni, happaT pedig ~ csak a munka, séta, oktatás-és Istentisztelet idején kívüli időben.

Egyébként nappal az alább feltüntetett osztályokba külö­

nítve őriztetnek :

A férfiakat és a nőket egymástól teljesen elkülönítik a fogházépületben. E két osztály körében munka és sétái­

tatás alatt a lehetőséghez képest külön osztályokba kell csoportosítani a 20 éven alul levőket, a súlyos vétség miatt elítélteket és a v^szaesőket; ezek között is lehetőén el­

különítik a műveltebbeket a műveletlenektől. (Foghr.

12. és 132. §.)

Rabokat és fegyenceket a magánelzárás eltelte után szintén csak éjjel, valamint a munka, séta, iskola és isten­

tisztelet idején kívül kell egyes zárkában (hálófülkében) tartani; nappal munkaközben, séta és istentisztelet alatt a következő osztályok szerint különítik el őket: az első osztályba a 24 évnél fiatalabbak, a másodikba a 24 évesek

5 Az egy évnél nem hosszabb időre ítélt foglyok éjjeli elkülönítését nem rendeli el a fogházrendtartás; ezeket tehát éjjelre közös zárkában (hálótermekben) lehet elhelyezni. A foghr. 20. §-a kiemeli: a fogházhelyi­

ségek berendezésénél ügyelni kell arra, hogy „a közös hálótermeken kívül néhány magánzárka is álljon rendelkezésre". Elegendőnek tart tehát „né­

hány magánzárkát" a hosszabb időre elítéltek számára.

Az éjjeli elkülönítés azonban fontosabb a nappali magánelzárásnál is, mert nappal a letartóztatottak többnyire intenzív felügyelet alatt állanak.

Ezt tehát minden fogolyra kötelezővé kellene tenni, épúgy, mint a rabokra és fegyencekre történt, mert az erkölcsi és fizikai ragályozás veszélye nem­

csak az egy évnél hosszabb időre elítélteknél fenyeget. Ha a Kbtk. 18. §-a szerint az elzárást is magánzárkában kell végrehajtani („amennyiben a kö­

rülmények engedik"), nem kevésbbé fontos, hogy a fogházra ítéltek legalább éjjel különíttessenek el egymástól.

Mai fogházi viszonyaink mellett — sajnos — ez sem volna keresztül­

vihető.

Megyery („Magyar börtönügy" 373. lap) említi, hogy a magánzárkák szaporodásával a visszaesők száma, valamint a halálozási arányszám is alászállott.

és azoknál idősebbek, a harmadildba a visszaesők soroztát^

nak be.⁶ Ezeken kívül az igazgató a helyi viszonyokhoz ké­

pest külön osztályt alakíthat a műveltebb rabok, illetve fegyencek számára s egyéb osztályokat is létesíthet az el­

követett bűntettek neme és a javulás foka szerint. Akik javulásuknak kétségtelen jelét adták, ruháikra alkalma­

zott jelvényekkel tüntethetők ki. (Börtönr. 16—17. §, fegyhr. 1 7 - 1 8 . (§.)

Az egyes osztályok magánzárkáit, hálózárkáit és munkatermeit is lehetőén úgy kell elkülöníteni, hogy a különböző osztályokba tartozók egymással ne érintkez­

hessenek. (Pl. a zárkaépületben a 24 éven aluli büntetlen előéletűek zárkáiul a földszinten, a 24 éves és idősebb bün­

tetlen előéletűek zárkáiul az első emeleten, a visszaesők számára a második, a magánelzárásban levőknek — az ú. n.

magánzárkaosztálynak —- és fegyelmi zárkáknak a harma­

dik emeleten levő zárkákat jelöli ki az igazgatóság.) Ahol elegendő magánzárka hiányában éjjelre is közös zárkákban (hálótermekben) kell elhelyezni a letartóztatot­

takat, ott az említett osztályozást természetesen a háló­

termekre is ki kell terjeszteni akként, hogy egy-egy osz­

tályba tartozók számára külön hálótermek jelöltetnek ki.

(Foghr. 12. §.) Figyelemmel kell lenni ilyen helyen az el­

helyezést illetően a támadás és szökés veszélyére is. Ha egy közös zárkába csupa rablót vagy kóbor cigányt zárunk össze, tehát olyan individuumokat, akik egyéniségüknél fogva szökésre és támadásra prediszponálva vannak, ezzel nemcsak a szökés megakadályozásának elemi börtönügyi

6 Vámbéry szerint („Büntetőjog" II. füzet 52. lap) az életkor és elő­

élet szerint való osztályozás „teljes félreismerése a progresszív rendszer alapgondolatának, hogy az elítélt igyekezetével és viseletével küzdj e ki az egyes osztályokban fokozatosan nagyobbodó kedvezményeket".

Ámde ez az osztályozás nem hozható vonatkozásba a fokozatosság elvével, mert kizáróan az egyénítésnek és a kontágium elkerülésének célját szolgálja s így nemcsak a progresszív, hanem bármely börtönrendszerben is helyet foglalhat. A fokozatosság princípiuma a munkaosztályok alakítá­

sánál érvényesül. (L. a „Jutalmazás" c. fejezetet.)

érdekét, hanem az őrszemélyzet biztonságát is nagy mérték­

ben veszélyeztetjük.

A fogházvezető, illetően az igazgató utasításaihoz ké­

pest az őrmester, illetve az őrparancsnok rendelkezik arról, hogy a beszállított letartóztatottak melyik magánzárkába, utóbb pedig melyik osztályba, háló- és munkaterembe osz­

tassanak be. (Házsz. III. 73. §.)

III. A letartóztatási intézetekben a biztonság és egész­

ség követelményeinek teljesen megfelelő helyiségekre van szükség.

Evégből az egyes helyiségeknek oly térfogatúaknak kell lenniük, hogy minden letartóztatottra legalább 20 köb­

méter levegő jusson. Az éjjel-nappali elzárásra szolgáló magánzárkákban azonban legalább 26 köbméter légürtar-talom kívánatos ; a csupán éjjeli elhelyezésre szolgáló háló­

zárkákban elég 20 köbméter légürtartalom is. (így van ez nálunk a gyűjtőfogházban és részben a soproni fegyházban is, de az utóbbiban a hálózárkák egy részének térfogata csak 18.8 köbméter.) A magánzárkák hossza : 3.5 m, szé­

lessége 2 m, magassága 3.7 m^ A zárkaajtó felső és alsó zárral van enátv^rn^lyekhez ugyanaz a kulcs használható.

Az ablakokat magasba helyezik és 20 mm átmérőjű kerek vaslécekből álló ráccsaljátják el, hogy kellő világos­

ságot bocsássanak be, de ki- vagy J)elátni_ésközlekedni rajtuk ne lehessen. A zárkaajtók 35 mm vastagok, belül vaslemezzel vannak fedve, szegélyükön szegletvassal el­

látva ; kívülről kettős záruk van : kilincs nélküli csapózár és kulcsra járó zár. Minden zárkaajtón van egy étek­

beadásra szolgáló kisebb ajtó, mejy^csak.kívülről nyitható és csukható, — továbbá 15—20 cm-nyi figyelőnyílás (kémlő-lyuk), .mélyen az Őr bármikor betekinthet. A figyelőnyílás kívül fedőlappal, belül szJLtáyal^va^yjü

hogy á letartóztatott meg ne sérthesse a betekintő őr szemété -— ~ " " ~ ' ~ '

A z őrszobák, hálószobák, folyosók és lépcsők világítását a helyi viszonyokhoz képest oly mérvben és olymódon kell

eszközölni, hogy a biztonság követelményének megfeleljen.

(Foghr. 22. §.) A téli hónapokban általában esti %5—6 órakor kezdődik és reggeli %7—5 órakor végződik a vilá­

gítás, ellenben nyáron esti 7—9 órakor kezdődik és reggeli

%5—3 óráig tart.⁷

A fűtést illetően a helyiségek hőmérsékletére nézve az intézeti orvos útmutatása irányadó. (Foghr. 24. §.)

A zárkák berendezése: összehajtható vaságy, benne összehajtható szalmazsák, szalmavánkos és vánkoshéj, le­

pedő és pokróc (télen két pokróc) ; az ágy mellett a falon deszkapolc két faszeggel ruhaakasztásra ; egy elmozdít-hatatlan asztal, a padlóhoz erősített szék, víztartó-cseber, f a-mosdótjál, rahakefe, csizmákefe\~s^ap£án és seprő ; fésű, törülköző, két étektál (cinbőrvagy cseréptől), egy evőkanál (cinből vagy fából), egy pohár, biblia, imakönyv. Ahol klozet nincsen, a zárkákban bádoghói készült szagtalan, fedeles üiiilékcaebreket_kell alkalmazni. (Foghr. 25. §.)⁸

Az országos büntetőintézetek zárkáiban kisszekrény is van a falhoz erősítve s abban könyveit és tisztasági cikkeit tartja a letartóztatott.⁹

1 A közös zárkákban (hálótermekben) minden elítélt

\ külön ágyat kap. Az ágyak egymástól legalább egy méter

7 A magánzárkákat éjjel nem kell világítani. A hálótermek közül a kisebb közös zárkák éjjeli világítására (Házsz. III. 40. és fegyhr. 22. $) ma már nincs szükség. A villamos lámpáknak a zárkán kívül — a folyo­

són — levő kapcsolói módot nyújtanak arra, hogy a felügyelő őr a kémlő-lyukon betekintés előtt bármely pillanatban világosságot teremthessen a zárkában.

8 Minthogy egy régi — a hatályon kívül helyezett 11.216/1872. sz.

— rendelet a börtön-szerelvények között „egy fanyelű, becsukható, kerek-y fejű kést" is említ, a büntetőintézetekben megengedik az elítélteknek az

étkezéshez lekerekített hegyű bugyii-bicska használatát. Ez ellen az ig.

miniszter nem tett észrevételt, de elrendelte (39.259/1933), hogy abban az esetben, ha valamely letartóztatott a bicskát meg nem engedett célra használja, azt — a megfelelő fegyelmi büntetésen felül — rövidebb-hosz-szabb időre, esetleg a büntetés egész hátralevő tartamára, el kell vétetni tőle.

9 A helyiségek légürtartalmáról és berendezéséről csak a foghr. — s az is hiányosan — intézkedik. (22. és 33. §.)

távolságra állanak. Két egyénnek egy ágyban feküdni tilos. (Börtönr. 21. §, fegyhr. 22. §.)

Az ágy- és vánkosszalmát félévenként újjal cserélik fel. (Minden egyes szalmazsákra és vánkosra együttvéve évenként 46 kg szalma használható fel. 35.324/1885.) Az ágyi ruhákat (lepedőt és vánkoshéjt) kéthetenként, a törül­

közőt hetenként tisztákkal kell felváltani. (Foghr. 30., fegyhr. 54. §.) A közös zárkákban legalább két egyénre hetenként egy tiszta törülköző jut.

A zárkákat ajtaikon folyószámokkal kell megjelölni.

(Foghr. 22. §.)

In document MAGYAR BÖRTÖNÜGY (Pldal 159-169)