A szabadságvesztésbüntetés nemei Végrehajtó hatóságok

I. A bűntettek és bűntettes egyéniségek sokfélesége folytán különböző büntetési eszközökre van szükségünk.

A szabadságkorlátozás fokai szerint a szabadságvesztés­

büntetésnek súlyosabb és enyhébb nemei különböztethe­

tők meg.

A nálunk érvényben levő ötféle szabadságvesztésbün­

tetés közül (Btk. 20. §, Kbtk. 15. §) legsúlyosabb a fegyház, mellyel a törvény a felségsértést, hűtlenséget, szándékos emberölést, rablást, gyujtogatást, a lopás legsúlyosabb eseteit, az erőszakos nemi közösülést stb. sújtja ; börtönt az ezeknél kevésbbé súlyos bűntettekre : testi sértésre, szemérem elleni erőszakra, lopásra, sikkasztásra, csalásra stb., államfogházat politikai bűntettekre és vétségekre s bizonyos társadalmi kényszer hatása alatt elkövetett vét­

ségekre (lázadás, izgatás, királysértés, párviadal stb.), fogházat jövedéki kihágáson kívül (18.400—1928. P. M.

4. §) csak vétségekre és pedig a szándékos jogsértések enyhébb eseteire, valamint a gondatlanságból eredő jog­

sértő cselekményekre, végül elzárást a legkisebb súlyú, a

jogrendet rendszerint csak veszélyeztető cselekményekre, azaz kihágásokra állapít meg a törvény.¹

A szabadságvesztés azonban nemcsak különböző nem­

ben, hanem különböző tartamban is szabható ki. A tör­

vény a tartamnak csak minimumát és maximumát álla­

pítja meg s egyébként a bíróságra bízza a büntetés ide­

jének a súlyosító és enyhítő körülmények figyelembe vételével való meghatározását.² A fegyház életfogytig vagy 2 évtől 15 évig, a börtön 6 hónaptól 10 évig, az állam­

fogház 1 naptól 15 évig, a fogház 1 naptól 5 évig, az el­

zárás 3 órától 2 hónapig tarthat. (Btk. 22—25. §, Kbtk.

16—17. §.) A fegyház tartama azonban a büntetésvégre­

hajtás alatt elkövetett bűntettért kiszabott büntetésnek az előbbi büntetéssel egyesítése esetén 20 évig (1880. évi X X X V I I . tc. 36. §), a börtön oly esetben, ha az elítélt aggkora vagy testi gyöngesége miatt túlsúlyosnak jelent­

kező fegyház helyett szabja ki a bíróság, — 15 évig (Btk.

93. §), az elzárás összbüntetés esetén 2 hónapig és 15 napig, összbüntetés és pénzbüntetést helyettesítő

elzárás-1 Az 1871. évi spanyol büntetőtörvény 24 nemét és fokozatát ismerte a szabadságvesztés büntetésnek; az angol, lengyel, hollandi és norvég csak kettőt.

2 H a a javulásnak biztos kritériumai volnának, minden büntetés csak az észlelt javulásig tarthatna. A nevelésre szoruló és javítható bűntette­

sekkel szemben is célszerűbb volna határozatlan tartamban, azaz javulá­

sukig tartó időre szabni ki a büntetést, mint az nálunk a dologházba utalásnál történik s a bíróságnak, mely az ítélethozatalkor nem döntheti el, mennyi idejű kényszernevelésre lesz szüksége az elítéltnek, legfeljebb a minimális és maximális időtartamot kellene meghatároznia.

Az 1925. évi londoni nemzetközi börtönügyi kongresszus határozata szerint: „a határozatlan tartamú büntetés szükségszerű következménye a büntetés egyénítésének és egyik leghatásosabb eszköz arra, hogy biztosítsa a bűntettesekkel szemben a társadalom védelmét".

Ugyanezen a kongresszuson nyomatékosan hangoztatták a rövid tar­

tamú szabadságvesztés veszélyét s a súlyos felelősséget azért, ha kénysze­

rítő szükség nélkül fogházba küldünk büntetlen előéletű egyéneket, akiknek erkölcsét teljesen lezülleszthetik azok az egyének, akikkel, és azok az esz­

közök, amelyekkel ott megismerkedni alkalmuk kerül.

büntetés együttes alkalmazása esetén pedig 90 napig (Kbtk. 30. §) terjedhet.

A fegyház-, börtön-, fogház-, illetve államfogház­

büntetés végrehajtása alatt álló elítélt neve : fegyenc, rab, fogoly, illetve államfogoly. (A „ r a b " egyszersmind gyűjtő­

név bármely letartóztatott megjelölésére ; ilyen értelemben beszélünk rabmunkáról, rabsegélyről stb.).

Az említett büntetésnemek között a törvényben meg­

állapított lényegesebb különbségek a következők:

A fegyenc büntetéséből ¹f^A részt, de legfeljebb egy évet magánelzárásban tölt, kényszermunkát végez (azaz dol­

goznia kell s nem válogathat a munkanemek közt), na­

ponta egy órai sétaideje van és fegyencruhát köteles viselni. A rab magánelzárásnak ugyanúgy van alávetve, mint a fegyenc ; munkakényszer alatt áll (azaz viszonyai­

nak megfelelő munkát teljesít, de az illető börtönre nézve megállapított munkanemek közül szabadon választhat) ; naponta 2 órát tölt szabad levegőn és rabruhát visel.

A fogoly magánelzárásba csak 1 évet meghaladó büntetés esetén kerül; a munkakényszer alól felmentheti a bíróság s megengedheti neki az önélelmezést is. (Btk. 41. §.) Az államfogoly sem magánelzárásnak, sem munkakényszernek nincsen alávetve, saját ruháját viselheti és önmagát élel­

mezheti ; naponta 2 órai sétaideje van.

(A végrehajtás részleteinek megállapítását a Btk. az igazságügyminiszterre bízta s csak általánosságban jelenti ki, hogy a börtönszabályoknak a fegyháziaknál, a fogházi és államfogházi szabályoknak a fegyházra és börtönre megállapítottaknál enyhébbeknek kell lenni.)

Az elzárást — amennyiben a körülmények megengedik

— magánzárkában kell végrehajtani. Az elzárásra ítélt ön­

magát élelmezheti s munkára nem kényszeríthető (Kbtk.

18. §). Ettől eltérésnek fegyelmi büntetés kiszabása esetén sincs helye. Egyébként az elzárásbüntetés végrehajtására a fogházrendtartás szabályai irányadók s az elzárásra ítéltek fegyelmi büntetései is azonosak a foglyokéval. (2205/1894.)

Nem büntetés, hanem a bűnvádi eljárás folyamán annak sikere érdekében elrendelt s a szabadságvesztés­

büntetés módjára végrehajtott szabadságkorlátozás : az előzetes letartóztatás és a vizsgálati fogság. Az előbbinek a nyomozás, az utóbbinak vizsgálat esetén s mindkettőnek csak akkor van helye, ha a nyomatékos gyanú alatt álló terhelt részéről a bűnvádi eljárás sikerét veszélyeztető magatartástól (szökéstől, bizonyítékok megsemmisítésétől) vagy bűnismétléstől alaposan lehet tartani. (Bp. 141.,

148. §.)

Nem szabadságvesztésbüntetés végül — de ahhoz hasonlatos s ennélfogva a börtönügy keretébe tartozó biztonsági intézkedés — a dologházi őrizet (1913 : X X I . tc. 5—7. §), közveszélyes munkakerülőknek állandó munkáltatás mellett őrizete, ártalmatlanná tételük és munkához szoktatásuk végett.

Dologházba utalhatja a bíróság a közveszélyes munka­

kerülőt, ha munkára és rendes életmódhoz ^rszoktatása vé­

gett szükségesnek tartja, — továbbá bármely bűntettest, akit élet, testi épség, szemérem vagy vagyon elleni bűn­

cselekmény miatt legalább 3 havi fogházra ítélt, ha meg­

állapította, hogy ez a bűncselekmény a tettes munkakerülő életmódjával van összefüggésben. A beutalás határozatlan időre szól, de tartama egy évnél rövidebb és öt évnél hosszabb nem lehet.

Szigorított dologházba utalja a bíróság — feltéve, hogy a törvény értelmében halálbüntetésnek nincs helye — h a ­ tározott tartamú szabadságvesztésbüntetés kiszabása nél­

kül a megrögzött, vagyis olyan bűntettest, aki üzletszerűen követett el bűncselekményeket vagy azok elkövetésére állandó hajlamot mutat, ha 18. életévének betöltése után az élet, a szemérem vagy a vagyon ellen különböző időben és egymástól függetlenül legalább három bűntettet köve­

tett el, az utolsó és utolsóelőtti bűntette között öt év még nem telt el s az ítélethozatalkor 21. évét már betöltötte.

(1928. évi X. tc. 3 6 ^ 1 . §.)

A szigorított dologházi őrizet legrövidebb tartamát, mely három évnél kevesebb nem lehet, a bíróság az íté­

letben határozza meg ; a legrövidebb tartam eltelte után az igazságügyminiszter az elítéltet 3 évig tartó feltételes szabadságra bocsáthatja. (Lásd a „Feltételes szabadságra bocsátás" c. fejezetet.)

II. A törvényszék hatáskörébe tartozó bűnügyben ki­

szabott elzárás- és jogházbüntetést, valamint az előzetes le­

tartóztatást és vizsgálati fogságot törvényszéki, a járás­

bíróság elbírálása alá tartozó bűnügyben megállapított elzárás- és fogházbüntetést, úgyszintén az előzetes letar­

tóztatást is járásbírósági fogházban kell végrehajtani (Btk. 39. §) és pedig lehetőén az első fokban ítélő bíróság székhelyén levő fogházban (Bp. 512. §). Ha azonban a járásbíróság által kiszabott elzárás- vagy fogházbüntetés egy hónapot meghalad és az elítélt az önélelmezés kedvez­

ményét (Kbtk. 18. § és Foghr. 36. §. 2. p.) nem kívánja igénybe venni, továbbá, ha az elítélt méltánylást érdemlő indok alapján' nem kéri, hogy büntetését a járásbírósági fogházban tölthesse ki, akkor ezt a büntetést is az ille­

tékes törvényszék fogházában kell végrehajtani, mert ott a rabélelmezés általában olcsóbb. (8984/1933. A jász­

berényi járásbíróságra ez az intézkedés nem terjed ki.) Bírósági fogházban kell végrehajtani a fiatalkorúak fog­

házbüntetését is, ha azok a beutalás idején 21. életévüket betöltötték (Bn. 27. § 3. bek., 27.300/1909. I. M. 41. §), valamint — a pénzügyi hatóság megkeresésére — a jövedéki kihágás miatt kiszabott fogházbüntetést is.

(31.000/1928. sz. r. 34. §.) Az utóbbit, ha egy hónapot meg nem halad és az elítélt nem a törvényszék székhelyén levő járásbíróság területén lakik, — az elítélt lakóhelyéhez legközelebb eső járásbírósági fogházban, egyébként pedig törvényszéki fogházban kell a kir. ügyészségnek végre­

hajtatnia. (43.348/1933.)

Ha valamely börtönben vagy fegyházban büntetését töltő rab vagy fegyenc ellen állapítanak meg elzárás- vagy

fogházbüntetést és összbüntetés kiszabásának (pl. \&

65.000/1909. B. M. sz. r. 226. §-ának 4. bek.-e alapján elzárás- és börtönbüntetés összbüntetésbe foglalásának) valamely okból — pl. azért, mert pénzbüntetést helyette­

sítő elzárásról van szó — nincs helye, a végrehajtás iránt az igazságügyminiszter utasítását kell kérni, aki rend­

szerint úgy intézkedik, hogy az illető rabot vagy fegyencet a szóban levő büntetés foganatosítása végett súlyosabb büntetésének kitöltése után a börtönhöz (fegyintézethez) legközelebb eső járásbírósági fogházba kísérteti át.

(4238/1889.) Intézkedhetik azonban másképpen is. Vannak ugyanis kivételes esetek, amelyekben a Bp. 513. §-a alap­

ján a börtön- vagy fegyházbüntetés félbeszakítása mutat­

kozik célszerűnek. Ilyen eset az, ha az elítélt fegyház­

büntetésének % részét kitöltvén, felt. szabadságra volna bocsátható s ennek akadálya, hogy egy másik — kisebb súlyú — szabadságvesztésbüntetést kell még rajta végre­

hajtani. Ilyenkor a börtön- vagy fegyházbüntetést félbe lehet szakítani avégből, hogy a másik büntetés végrehaj­

tassák az elítélten s ezáltal megszűnjék a felt. szabadságra bocsátás akadálya.

Államfogházbüntetést a törvény szerint „országos fog­

házban" kell végrehajtani. (Btk. 35. §.) Egy igazságügy­

miniszteri rendelet értelmében azonban az államfogházra ítéltek ezt a büntetésüket vagy külön államfogházban, vagy befogadásuk előtt előterjesztett kérelmükre oly törvényszéki fogházban töltik ki, melyben másnemű elítéltektől elkülöníthetők. (1140/1895.) (A Btk. javaslatá­

nak miniszteri indokolása szerint a törvénynek a „külön országos fogház"-ra vonatkozó intézkedése „nem zárja ki, hogy a Börtön vagy fogházépület egy elkülönített szárnya ne alakíttassék államfogházzá... ez különösen a vétség miatt elítéltekre nézve már költségkímélés szempontjából is szükségessé fog válni".)

A börtönbüntetést börtönben vagy az igazságügymi­

niszter által e célra kijelölt törvényszéki fogházakban

hajt-ják végre. (Btk. 36. §.) Ezidőszerint minden törvényszéki fogház ki van jelölve erre a célra és börtönbe (a szegedi kerületi börtönbe, a gyűjtőfogház börtönosztályába, a hartai intézetbe.s nőket illetően Márianosztrára) beutalás iránt csak abban az esetben kell az igazságügyminiszté­

riumhoz felterjesztést tenni, ha az elítélt börtönbünteté­

séből még legalább egy év van hátra. (57.463/1884.) Ha fogházban hajtják végre a börtönbüntetést, a végrehajtás módozataira nézve nem a börtönrendtartás, hanem a fogházréndtartás szabályai irányadók, azzal az eltéréssel, hogy a rabokat — tekintet nélkül a büntetés tartamára — a lehetőséghez képest alá kell vetni a tör­

vényszerű magánelzárásnak, rabruhába kell öltöztetni őket, önélelmezés nem engedhető meg nekik, havonként csak egy levelet írhatnak rokonaiknak s ugyanily időkö­

zökben fogadhatják rokonaik látogatását; könyvet vagy folyóiratot — a fogházi könyvtárból nyert olvasmányokon felül — csak munkakeresményükből szerezhetnek be s a visszaeső rabok a magánelzárás alatt csak a harmadik hét lefolyása után kaphatnak olvasmányt. (Foghr. 169—178.

§.) Végül ellenük is a börtönrendtartásban meghatározott, fegyelmi büntetéseket kell alkalmazni. (34.560/1881.)

Fegyházbüntetést országos fegyintézetben kell végre­

hajtani. (Btk. 28. §.) A fegyházra ítéltekkel szemben addig is, míg azok — a beutalásig — törvényszéki fogházban vannak letartóztatva, a fegyházrendtartás szabályai a lehe­

tőséghez képest pontosan foganatosítandók. (34.584/1900.) Dologházul az igazságügyminiszter addig, amíg meg­

felelő külön intézetek nem állíttatnak fel, valamely orsz.

büntetőintézetet, bírósági fogházat, valamely törvény­

hatóság vagy község által erre a célra felajánlott alkalmas épületet, — szigorított dologházul pedig valamely orsz.

büntetőintézetet vagy annak elkülönített részét jelöli ki.

(1913 : X X I . tc. 11. § és 1928 : X. tc. 42. §.)

Akit a bíróság fogházbüntetésre ítél s egyszersmind közönséges dologházba utal, arra nézve elrendelheti, hogy

fogházbüntetését is dologházban állja ki. (1913 : X X I . tfc.

7. § 2. bek.) Ha szigorított dologházba utalt elítélt ellen állapítanak meg utóbb bármely határozott tartamú sza­

badságvesztésbüntetést, az iratokat az új ítéletben vagy büntető parancsban foglalt szabadságvesztésbüntetés ha­

tály onkívülhelyezése iránti eljárás végett meg kell küldeni ama bíróság mellett működő kir. ügyészségnek, amely az elítéltet szig. dologházba utalta (1930 : X X X I V . tc. 126. § és 32.251/1933. sz. r.).

A büntetés elhalasztására jogosított hatóság (lásd

„ A büntetés kezdete. Halasztás és félbeszakítás" című fejezetet) helyszűke, járvány és hasonló körülmények ese­

tében kijelölhet az elzárás-, fogház- és börtönbüntetés végrehajtására az első fokban ítélő bíróság székhelyén kívül eső fogházat is. (Lásd a Bp. miniszteri indokolásának 725. lapját és a foghr. 2. §-át.) Megengedheti továbbá az egy évnél rövidebb tartamú szabadságvesztésbüntetésre ítélt egyén kérelmére is, hogy ez a büntetés ne az első fok­

ban ítélt bíróság székhelyén levő, hanem más fogházban töltessék ki. (Bp. 512. §.) E kedvezmény a büntetés arány­

talan súlyosításának elkerülése végett s főleg akkor enge­

délyezhető, ha az elítélt nem lakik az ítélőbíróság szék­

helyén s ennélfogva az utazás, a hozzátartozóval való találkozás és a vagyonkezelés iránti rendelkezéseinek ne­

hézségei érzékeny sérelmet okoznának neki. A kérelem teljesítéséről a befogadó intézet vezetőjét a vonatkozó ítéletek átküldése mellett azzal a megkereséssel kell érte­

síteni, hogy a végrehajtás foganatba vételéről vagy ennek akadályairól meghatározott időpontig értesítse a meg­

kereső hatóságot.

A büntetésnek orsz. büntetőintézetben való kitöltését csak az igazságügyminiszter engedheti meg. (5800/1899.

sz. r. 10. §-a.)

III. Azokat a szabadságvesztésbüntetéseket, ame­

lyeket polgári büntetőbíróság tényleges honvéd-szo\gála,t-ban álló egyének és csendőr-legények ellen oly

bűncselek-menyek miatt állapított meg, amiket azok a honvédség vagy csendőrség kötelékébe való belépésük előtt vagy tényleges szolgálaton kívül (szabadságon) követtek el, ha ezek a büntetések egy évnél rövidebbek és elhalasztásukra törvényes ok (Bp. 509. § 2. bek. és 1921 : X L I X . tc. 17. §) nincsen, — az illetékes főügyésznek a honvédkerületi, illetve a csendőrparancsnoksághoz intézett megkeresésére (Bp. 515. § 3. bek.) — a honvédségi jogházakban, ha pedig egy évig vagy annál tovább terjednek, polgári letartóztatási intézetben kell végrehajtani.³ Az utóbbi esetben a főügyész megkeresésére a honvédkerületi, illetve a csendőrparancs­

nokság azonnal átkísérteti az elítéltet a megkeresésben megjelölt letartóztatási hely felügyelőségéhez. (34.572/1902.

és 17.681/1909.)⁴

A honvédségi fogházakban polgári büntetőbíróság ítéletének végrehajtása körül felmerülő költségeket az igazságügy minisztérium elszámolás útján téríti meg a ka­

tonai hatóságnak. (14.270/1907. I. M. 115. §.)

IV. Törvényszék hatáskörébe tartozó bűnvádi ügyben a büntetés, valamint az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság végrehajtását a kir. ügyészség eszközölteti, mely­

nek felügyelete alá tartozik a törvényszéki fogház.

(1871 : X X X I I I . tc. 17. és 25. § ; Bp. 494. § 5. bek.) A

3 A 34.572/1902. I. M. számú rendeletet módosító 17.681/1909. I. M.

számú rendelet (lg. Közi. X V I I I . évf. 8. szám, 316 L) — tévesen — csak az egy évnél rövidebb és az egy évnél tovább terjedő büntetésekről szol, tehát az egy évig tartó büntetésről nem rendelkezik. A gyakorlat szerint

— a 23.368/1883. I. M. sz. alaprendeletnek megfelelően — az egy évi sza­

badságvesztésbüntetést is polgári büntetőintézetben kell végrehajtani.

4 Államfogházbüntetésre a 34.572/1902. és 17.681/1909. sz. rendeletek nem vonatkoznak. Kitűnik ez a 23.368/1883. sz. alaprendelet 3. bekezdésé­

ből és a Bp. 511. 5-ából.

Tényleges katonai szolgálatban levő egy évi önkéntesnek azonban meg­

engedhető, hogy államfogházbüntetését katonai fogházban töltse ki, ha ez ellen az illetékes katonai hatóság észrevételt nem tesz s ha az elítélt írásbeli nyilatkozatban kijelenti, hogy az államfogházbüntetés végrehajtása tárgyá­

ban kiadott rendelet intézkedéseire csak annyiban tart igényt, amennyiben azt a katonai fogházi viszonyok megengedik. (13.966/1890.)

törvényszéki fogház vezetője a fogházfelügyelő (fogház-gondnok), akinek az őrszemélyzet tagjai (fogházőrmester, fogházőrök, nőfelügyelők) közvetlenül vannak alárendelve.

Egyéb fogházi alkalmazottak : a lelkész, tanító és orvos.

Járásbírósági ügyben a büntetés végrehajtást a kir.

ügyészség ellenőrzése mellett maga a járásbíróság fogana­

tosítja (Bp. 559. §) s annak vezetője teljesíti a járás-bírósági fogház felügyeletét (foghr. 180. §). Ha azonban a járásbíróság hatáskörébe utalt bűncselekmény (1930:

X X X I V . tc. 110. §) miatt börtön-büntetést szabtak ki, a jogerős és végrehajthatósági záradékkal ellátott ítéletet a büntetés végrehajtása végett át kell tenni a járásbíróság hatósági területén illetékes kir. ügyészséghez (9864/1932).

Ilyen ügyben ugyanis az 1930 : X X X I V . tc. 110. §-a sze­

rint a jbsági eljárás szabályait csak az elsőfokú ítélet meg­

hozataláig kell alkalmazni; az idézett törvényszakasz tehát nem érinti a Btk. 36. §-át, amely szerint börtön­

büntetést ker. börtönben vagy törvényszéki — s nem jbírósági — fogházban kell végrehajtani.

Országos büntetőintézetbe beutalt elítélten az intézet igazgatósága hajtja végre a szabadságvesztésbüntetést. Az igazgató az intézet kormányzója, akinek alárendeltjei: a titkár, fogalmazó, tiszt és főtiszt, orvos, lelkész, tanító, őrparancsnok, a műszaki személyzet (művezető, gépész) és az őrszemélyzet (börtönőrmester és börtönőrök, illetve főf egy őrök és fegyőrök).

A bírósági fogházak felett főfelügyeletet a főügyész, legfőbb felügyeletet az igazságügyminiszter gyakorol. Az orsz. büntetőintézetek közvetlenül az igazságügy miniszter­

nek vannak alárendelve. Egyes börtönügyi funkciók (bün­

tetésfélbeszakítás, közvetítőintézetbe utalás, feltételes sza­

badságra bocsátás stb.) tekintetében az igazságügyminisz­

ternek van fenntartva az első fokon való döntés joga is.^&

5 Lásd a „Felügyelet" c. fejezetet.

In document MAGYAR BÖRTÖNÜGY (Pldal 99-109)