Egyénítés és osztályozás

I. A börtönügyi funkcióknak különböző módozatai vannak. Amint a megtorlás során a szükséghez képest kisebb vagy nagyobb nélkülözéseknek vethetjük alá az elítélteket, a nevelés terén is helye lehet különböző peda­

gógiai eszközök alkalmazásának.

Irányelv a modern büntetés végrehajtásban az egyé­

nítés (individualizáció), amely szerint a hajlamaik, képes­

ségeik és életviszonyaik tekintetében lényegesen különbözó elítéltekkel szemben egyéniségüknek megfelelő eljárást kell követni.

Ha a büntetés célja : a rossz hajlamok elnyomása részint represszió, részint a jó hajlamok kifejlesztése útján,

— minden bűntettesnél első sorban a bűntett indító okainak felderítésére kell törekednünk. A motívumok elleni küzde­

lemnek feltétele tehát a bűntettes egyéniségének alapos tanulmányozása. A felismerés és a leküzdés eszközei ma még tudományos tüzetességgel megállapítva nincsenek ; de azért az indító ok számos esetben világosan látható s módunkban van individuális elbánással többé-kevésbbé eredményes harcot folytatni ellene.

A törvény is egyénít, amikor a különböző fajtájú bűn­

cselekményekre a büntetésnek más-más nemét és mértékét állapítja meg ; a bíró is individualizál, amikor az enyhítő és súlyosító körülmények (motívumok, lelki állapotok, élet­

viszonyok) figyelembe vételével szabja ki a büntetési tételt.

A büntetés végrehajtójának feladata a bíróság által a tör­

vény alapján meghatározott nemben és tartamban kirótt, de különböző módon foganatosítható szabadságvesztés­

\ büntetést akként idomítani az elítélt bűntettes egyénisé­

géhez, amint azt a büntetés céljai megkívánják.

De nemcsak a célszerűség, hanem a büntetés igazsá­

gosságának elve is megköveteli az individualizálást, mert egyenlő elbánással aligha volna elérhető, hogy az elítéltek egyike se vettessék alá nagyobb szenvedésnek, mint ameny-nyi szükséges a bűnözéstől való visszatartásához. („Egyen­

lőtlenekkel egyenlően bánni a legnagyobb igazságtalan­

ság." Aristoteles.) Jóérzésű egyénnek fájdalmasabb, ha hozzátartozóitól teljesen elszakítjuk, mint rideglelkű, önző embereknek ; szellemi munkás nehezebben fogható kemény fizikai munkára testileg edzettebb embereknél; földműves­

nek terhesebb az elzárás, mint ülő foglalkozáshoz szokott kézművesnek. Kétségtelen, hogy ezekkel szemben azonos bűnösségük és büntetésük esetében is igazságtalan volna a teljesen egyenlő elbánás.

Az egyénítésnek elengedhetetlen feltétele a letartóz­

tatottak osztályozása, vagyis a hasonló egyéniségűeknek egymástól elkülönített csoportokban való elhelyezése.

Kifejtettük már, hogy az elítéltek bizonyos kategó­

riáival szemben különböző börtönrendszerek alkalmazása is kívánatos. (Lásd a „Börtönrendszerek" c. fejezetet.) De egyazon rendszer keretén belül is érvényesülhet az egyénítés és osztályozás elve.

Hogy mindenekelőtt a nőket teljesen el kell külö­

nítenünk a férfi-letartóztatottaktól, annak bővebb meg-okolására nincs szükség.

A teljes beszámíthatóságú (normális) alkalmi bűn­

tettesek közül azok, akik gondatlanságból vagy menthető indító okból (pl. érthető indulatfellobbanásból, politikai meggyőződésből vagy társadalmi kényszer hatása alatt) elkövetett bűncselekményekért vannak elítélve — tehát rossz hajlamúaknak nem tekinthetők —, rendszerint sem erkölcsi, sem szaknevelésre nem szorulnak. Viszont a súlyos bűntettekben többszörösen visszaeső, üzletszerű bűntettesek, akiknek a büntetés után dologházba (esetleg

határozott tartamú büntetés nélkül szigorított dologházba) utalása ajánlatos, valamint a korlátolt beszámíthatóságúak (abnormális bűntettesek: alkoholisták, gyöngeelméjűek, epileptikusok stb.), akiket az elmélet szerint gyógyít ó-letartóztatási intézetekben kellene elhelyezni, — tehát általában a közveszélyes bűntettesek, — javulása a bör­

tönben alig remélhető. Mindezekkel szemben az ártalmat­

lanná tétel szüksége lép előtérbe s a nevelés szempontjai háttérbe szorulnak.

Fölötte kívánatos, hogy az említett három kategória

— az enyhébb alkalmi, az üzletszerű és a korlátolt beszá-míthatóságú bűntettesek osztálya — az egyöntetű eljárás és a kontágium megakadályozása érdekében külön büntető­

intézetekben helyeztessék el.¹

Egyéb — alkalmi és szokásszerű — bűntetteseket illetően, akik nevelésre szorulnak és javíthatóknak mutat­

koznak, a racionális osztályozás alapja a vagyon és sze­

mély elleni deliktumok miatt elítéltek különválasztásával az volna, hogy ezek körén belül külön osztályba soroz-tassanak a büntetlen előéletűek és külön osztályba a visz-szaesők ; ezekben az osztályokban ismét két csoportba kel­

lene különíteni azokat, akik túlnyomóan egyéniségükben rejlő motívumból s azokat, akik főleg társadalmi okok hatása alatt követték el a bűntettet. (Lásd „ A bűntettes"

c. fejezetet.)

Különösen súlyt kell vetnünk a visszaesők teljes el­

különítésére. A szokásos bűntettesek rendszerint jól visel­

kednek ugyan a börtönben, hogy kedvezményekhez jus­

sanak, de társaságuk veszélyes a kevésbbé romlottakra, akiket romantikus elbeszéléseikkel bűnismétlésre és szö­

vetkezésre csábítanak.

1 Olaszországban a korlátolt beszámíthatóságú fegyenceket „casa di custodia"-ban, a romlottabbakat a „casa di rigore"-ban, az életfogytig tartó fegyházra ítélteket az „ergastoló"-ban helyezik el.

Görögországban külön egészségügyi börtönt (prison sanatoria) ren­

deztek be tüdőbeteg, epileptikus stb. letartóztatottak számára.

Kívánatos az ipari és a földműves munkára alkalmas elítélteknek is (a városi és a falusi kriminalitás képviselői­

nek) külön osztályokba csoportosítása. Ha az utóbbiak számára speciális — mezőgazdasági — büntetőintézetet létesítünk, abban sem nélkülözhetők a magánelzárás végre­

hajtásához szükséges helyiségek, valamint a mezőgazda­

sággal kapcsolatos iparágak űzéséhez szükséges munka­

termek sem, mert a szabadban való dolgoztatás előtt az arra alkalmas elítélteket is zárt helyiségekben, szigorú fel­

ügyelet alatt kell dolgoztatni bizonyos ideig a kellő meg-fegyelmezésük végett.

Egy-egy intézeten belül céltudatos osztályozást ke­

resztülvinni csak úgy lehet, ha minden osztály számára elegendő munkaterem áll rendelkezésre. Egyazon udvarban felváltva több osztály is sétáltatható és ugyanabban a tan­

teremben különböző időpontokban több osztály is oktat­

ható, mert ezek a funkciók naponta csak 1—2 óráig tar­

tanak ; a templomban istentisztelet alatt az osztályok egy­

mástól— esetleg fafalakkal — teljesen szeparálhatók; az állandó munkáltatáshoz azonban minden osztálynak kü­

lön munkatermekre van szüksége. Ahol kellő számú ma­

gánzárka hiányában ma is közös hálótermekben helyezik el éjjelre a letartóztatottakat, ott az osztályozást a háló­

szobákra is ki kell terjeszteni.

A különböző osztályokon belül tág tere van az egyéni elbánásnak, főként a közvetlen érintkezés, a lelki gondozás, a munkáltatás, az oktatás, a kedvezmények nyújtása és a fegyelmi jog gyakorlása tekintetében. Ennek feltétele az elítéltek egyéniségének alapos megismerése, ami éppenség­

gel nem könnyű feladat. Az elkövetett bűncselekmény sú­

lyából alig lehet az elítélt jellemére következtetni; gyil­

kosok rendszerint könnyebben javíthatók, mint tolva­

jok, csalók és uzsorások. Ismernünk kell a bűntett motí­

vumát, az elítélt fejlődéstörténetét, fiziológiai állapotát esetleg szervezeti rendellenességeit, műveltségi fokát, családi és társadalmi életviszonyait, hogy megismerhessük

az érzületét, hajlamait és képességeit. Ehhez nem elég a bírósági ítélet és az orvosi vélemények tanulmányozása, hanem személyes érintkezés, a letartóztatottnak és hozzá­

tartozóinak kikérdezése útján is igyekezni kell meggyőző­

dést szerezni az elitélt lelki diszpozícióiról. Ez a feladat elsősorban a letartóztatási intézet vezetőjére hárul, aki az osztályozást eszközli, a letartóztatottakat munkára osztja be, az oktatást ellenőrzi s bánásmódját lehetőén az elítéltek egyéniségéhez alkalmazni köteles. (Házszab. II. rész. I. fe­

jezet 7. §.) De az intézeti orvosnak, lelkésznek és tanítónak is vannak ezen a téren kötelességei, melyeket a rendtartá­

sok tüzetesen körülírnak. (Lásd az „Egészségügy", „Er­

kölcsi támogatás", „Oktatás" c. fejezeteket.)

A rabnevelés azonban nemcsak egyénítés, hanem álta­

lánosítás is, azaz „korrektúrája az egyéni egyoldalúságnak és ösztönszerűségnek azáltal, hogy kényszerítjük az egyént individuális tulajdonságainak leküzdésével az egyetemes rendhez alkalmazkodásra".² A büntetésvégrehajtás álta­

lános szabályai (a napirendre, tisztaságra, munkakényszerre stb. vonatkozó szabályok) tehát minden egészséges letar­

tóztatottra — bármilyen is az egyénisége — egyaránt kötelezők.

II. Az egyénítést célzó és a kontágium megakadályozá­

sára irányuló osztályozáson kívül a progresszív rendszer megköveteli a fokozatosság elvén alapuló osztályozást is, vagyis olyan osztályok alakítását, melyekben a kedvezmé­

nyek fokozatosan nagyobbodnak s az elítéltnek szorgal­

mával és viseletével kell kiérdemelnie a felsőbb osztályba való előlépését.

(Angliában a fegyencek a „convict prison"-ekben szorgalmuk és magaviseletük szerint naponta bizonyos számú érdemjegyet kapnak. Négy fokozat van. Az elsőben nincsen jutalom s a férfi-fegyenc ebben a fokozatban leg­

alább másfél évig marad ; ha itt a meghatározott számú

2 Förster: „Schuld und Sühne".

érdemjegyet — normális munkamennyiség után napi hatot, munkatöbblet esetében legfeljebb nyolcat — megkapta, akkor a második fokozatba jut, ahol előadásokon vehet részt és korlátolt mérvben esti szórakozásban is részesül;

ebben a fokozatban legalább 6 hónapig — visszaeső egy évig — marad, azután jóviselet esetében a harmadik fokozatba kerül, amelyben a többi fegyenctől meg­

különböztető ruhát kap, zárkája kényelmesebb és estén­

ként társasjátékban — sakk, dominó stb. — vehet részt. A büntetés négy évének kitöltése és kellő számú ér­

demjegy megszerzése után a negyedik fokozatba jut a fegyenc s abban már közös étkezésben vesz részt, társaival együtt mozoghat a szabad levegőn s munkajutalmából ú j ­ ságot, dohányt s egyéb élvezeti cikket vehet. Rossz vise­

letnek jegyvesztés a következménye. Az érdemjegyek száma kihatással van a feltételes szabadságra bocsátás idő­

pontjára is. Ha ugyanis a fegyenc büntetésének kitöltése előtt annyi érdemjegyre tesz szert, hogy azok száma eléri büntetése napjainak hatszorosát, vagyis ha napi hatnál több jegyet szerez, a büntetés hátralévő részét feltételes szabadságon töltheti; legjobb esetben — ha mindennap 8 érdemjegyet szerez — büntetése % részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra.)

Az egyes osztályokba tartozókat könnyebb felismer-hetésük végett a rabruhára alkalmazott jelzésekkel szok­

ták ellátni.

(A nálunk kötelező osztályozásokat a „Letartózta­

tottak elhelyezése" és a „Jutalmazás" című fejezetek ismertetik.)

B) Érdemleges eljárás

In document MAGYAR BÖRTÖNÜGY (Pldal 123-129)