Börtönügyi feladatok ellátása. Fokozatos börtönrendszer

I. A letartóztatottra kötelező aktív és passzív maga­

tartások, valamint az őt megillető jogok gyakorlatának tárgyi feltétele, hogy elvonassék tőle mindaz, amit nél­

külöznie kell és birtokában legyen mindannak, amitől el­

tiltva nincsen ; alanyi feltétele pedig, hogy ismerje köte­

lességeit és jogait s kellő készsége legyen kötelességei tel­

jesítésére (fegyelem).

A tárgyi feltételeknek létesítését a megtorló és nevelő tevékenység terén, vagyis az elítélteknek személyes sza­

badságuktól megfosztását, életszükségleteikről a büntetés tartalmát alkotó nélkülözések határáig való gondoskodást és a nevelés eszközeinek alkalmazását, — úgyszintén a szubjektív feltételek részleges megvalósítását, vagyis a letartóztatottak kitanítását kötelességeikre és kedvez­

ményekkel jutalmazását jóviseletre serkentés céljából, — érdemleges börtönügyi eljárásnak nevezhetjük.

A fegyelem megvalósításához azonban nem elég a kedvezményekkel kecsegtetés. A jutalom reménye csak megkönnyíti a szabályokhoz alkalmazkodást s éleszti a munkakedvet; de önként senki sem vonul a büntetőin­

tézetbe s kénytelenség nélkül nem marad a börtön falai között. Ahhoz tehát, hogy az elítélt alávesse magát súlyos nélkülözéseknek s egyszersmind javító hatású magatartást is tanúsítson, az ellenálló erőnek megfélemlítéssel vagy fizikai behatással való leküzdésére, azaz kényszeralkalma­

zásra van szükségünk, ami végig kíséri az elítéltet a

letar-tóztatás percétől kezdve — amikor fegyveres őrt áUítunkS mögé — a szabadlábrahelyezés pillanatáig.

Mind az érdemleges eljárásnak, mind pedig a kény szer­

alkalmazásnak feltétele a letartóztatott szükségleteinek, illetve kötelességellenes magatartásának felismerése s evég­

ből az állandó és rendszeres felügyelet (megfigyelés).

Ezeket a funkciókat kiegészíti a büntetés végrehajtás során a letartóztatottakra vonatkozó fontosabb adatok megrögzítése, azaz a nyilvántartás.

A börtönügyi feladatokhoz tartozik végül a rabbiz­

tosítás is, valamint a szabaduló letartóztatottak támogatása (patronázs) abban, hogy a szabad életbe visszatérjenek és megfelelően elhelyezkedjenek.

II. Az érdemleges börtönügyi eljárásnak a büntetés­

végrehajtás megtorló és nevelő részére egyaránt kiterjedő tényezői: a büntetés idejének (halasztás vagy félbeszakítás szükségének, az elbocsátás időpontjának és módozatainak) megállapítása, a büntetés helyének kijelölése (az elítélt beutalása, elszállítása és befogadása valamely büntető­

intézetbe), a letartóztatás, mint a büntetésvégrehajtás első mozzanata, a többi börtönügyi funkciók megfelelő időbeli beosztásához — a napirend-hez — alkalmazkodás, vala­

mint a börtönügyi alkalmazottaknak folytonos érintkezése a letartóztatottakkal, melynek során azokat kötelességeikre utasítani, jogaikra kitanítani, kérelmeiket és panaszaikat meghallgatni kötelesek.

A represszív tevékenység érdemleges részéhez tartozó egyéb funkciók : az elítélt elhelyezése, ruházása, élelmezése, egészségének fenntartása és erkölcsi támogatása.

Nem kevésbbé jelentősek azonban az említett funk­

cióknál a mai szabadságvesztésbüntetés legtöbb nemével egybekötött rabnevelés feladatai.¹

1 Nevelés: az emberi boldoguláshoz szükséges képességek kifejlesztése (növelése ) .

A z általános nevelés azoknak a tehetségeknek kiművelésére irányul, amelyekre többé-kevésbbé minden embernek szüksége van; tényezői: a testi,

A kriminálpedagógiai tevékenység nem ölelheti fel természetesen minden ágát a nevelésnek. Az erkölcsi ne­

velés terén sem tűzhetjük ki célul a legnemesebb érzések kitermelését a letartóztatottakból; rossz indulatú, dege-nerált egyént nem gyúrhatunk át a börtönben sem jólelkű szamaritánussá. Épily kevéssé irányulhat az értelmi ne­

velés a rabok magasabb elméleti kiképzésére. Itt az el­

ítéltek neveléshiányának csak oly fokú pótlásáról lehet szó, mely szükséges ahhoz, hogy az elítélt „fölvegye a becsületes ember szokásait" (Tocqueville), alkalmazkodjék a társadalmi rend szabályaihoz s evégből képes legyen biztosítani a maga számára az átlagember normális élet­

feltételeit. (Finkey szerint: „társadalmi megjavítás". —

értelmi, erkölcsi és esztétikai nevelés, vagyis az izom- és idegerő, az értelem és emlékezőtehetség, a jellem és az ízlés kiművelése. Ezzel szemben a szak­

nevelés bizonyos munkára, foglalkozásra képesít.

Minden nevelésnek lényege a gyakorlás: valamely cselekvés gyakori ismétlése. Az emberi erők ugyanis egyazon irányban történő gyakori mű­

ködtetésük folytán lényegesen gyarapodnak és alkalmasabbá is válnak egyes emberi célok megvalósítására. ( A karizmok súlyemelésekkel, az értelmi erő aritmetikai feladatok megoldásával stb. növelhető; a fodrász az olló meg­

felelő kezelésével nemcsak erősíti ujjizmait, hanem mesterségbei' ügyes­

ségre is szert tesz.)

A cselekvés vágykilégítésre irányuló öntudatos erőkifejtés; ennek gya­

kori ismétlése a vágynak, hajlamnak erősbödésével is jár, mert az idegsejtek szerkezetét módosítva {hamarck követői szerint) kimélyíti az idegfolyama­

tok ösvényét. Ilyen módon a múlékony vágy tartóssá, az állandóan meg­

újuló vágy bizonyos időhöz kötötté — szokássá — válhat. A gyakorlást ebben a vonatkozásban, azaz ha célja a vágyak, hajlamok erősítése és sza­

bályozása, — szoktatásnak nevezzük. (Aki hozzászokik a rendszeres munká­

hoz, annak munkakészsége, szorgalma annyira fokozódik, hogy rendes fog­

lalkozása rá nézve szinte nélkülözhetetlenné válik.) Ellentéte a szoktatás­

nak a leszoktatás: teljes vagy részleges tartózkodás valamely vágy kielégí­

tésétől, miáltal a vágy ereje csökken. A szokás folytán szenvedéllyé fokozó­

dott hajlamok — iszákosság, falánkság, dohányzási szenvedély stb. — le-szoktatással szoríthatók vissza a normális mértékre.

A reális szoktatással, vagyis a vágyak gyakorlati úton való erősítésé­

vel szemben szuggesztív szoktatásnak nevezhetjük az erkölcsi érzéseknek

A „Grundsátze" 48. §-a szerint a cél: az elítélt erkölcsr megerősítése annyira, hogy elkerülje a visszaesést.)

Tagadhatatlan, hogy magának a büntetésnek, a szen­

vedéssel járó megtorlásnak is lehet bizonyos javító hatása.

A szenvedés jobbá vagy rosszabbá teszi az embereket.

Jobbá azokat, akiknek lelke mélyén szociális érzések lap­

panganak s ennélfogva saját szenvedésük fogékonyabbá teszi őket mások bajai iránt. A börtönben megmozdul a lelkiismeretük s mentül távolabb vannak testileg hozzá­

tartozóiktól, annál jobban közelednek lelkileg hozzájuk.

Erkölcsi nélkülözésükben felismerik az együttérzés

álta-a képzeletre gyálta-akorolt hálta-atás útján (példálta-aálta-adássálta-al, olválta-asmányokkálta-al) felkel­

tését.

A nevelés külső tényezőihez tartozik egyfelől a kedvezményekkel jutal­

mazás a javítóhatású magatartásra irányuló vágyaknak (munkakedvnek stb.) élesztése végett, — másfelől a kényszeralkalmazás (büntetés), vagyis egyéb vágyak elnyomására s a kötelességek teljesítésére irányuló készség hiányá­

nak megfélemlítéssel való pótlása.

Az erkölcsi nevelés: az akarat nevelése. Célja a morális jellem, vagyis az etikai elveknek megfelelő következetes cselekvési készség. Ennek felté­

tele az erkölcsi törvények ismerete s azok helyességének belátása.

A z erkölcsös akarat két elemből: az alaphajlamokból (vágyakból) és az azok szabályozására hivatott kötelességérzetből alakul ki.

A kötelességérzet (etikai ellenállóképesség, önfegyelmező erő) a lélek reagálása az erkölcsi igazságokra; hajlam, mely arra indít, hogy egymással összeütköző vágyaink közül az életcéljaink nézőpontjából jelentősebb vá­

gyaknak alárendeljük a kevésbbé jelentőseket, a közös érdekeknek az egyéni érdeket, ellenálljunk tehát a helytelen motívumoknak s kövessük a helyese­

ket, engedelmeskedjünk a törvényeknek, teljesítsük a mások és önmagunk iránti kötelességeinket. Ennek a reagálási készségnek fejlesztése és erősítése egyik feladata a morális nevelésnek.

Azonban az erejükben túltengő antiszociális hajlamokkal a kötelesség­

érzet sem képes mindig megbirkózni. Ennélfogva az erkölcsi nevelésnek törekednie kell ezeknek a hajlamoknak leszoktatás útján való elnyomására, épúgy, mint a fogyatékos jóhajlamoknak rendszeres szoktatással elérhető kifejlesztésére.

„ A büntetőjog végvonalban egy nevelési rendszernek szankcionális be­

tetőzése. Amit nem képesek elérni a vallás, az erkölcstan, a jogérzet és a magánjogi kényszereszközök, azt többé-kevésbbé kierőszakolja a büntető­

j o g / ' (Fayer: „A magyar büntetőjog kézikönyve".)

lános értékét, fokozottan vágyakoznak szeretet után s önzésük alábbhagy. Főleg ebben látjuk a szenvedés érzés­

tisztító hatását.

A hosszabb idejű fogvatartás, mely kizárja a szen­

vedélyek kielégítését, legalkalmasabb módja az iszá­

kosságról, dohányzási-, játék- és egyéb szenvedélyek-Tői való leszoktatásnak, tehát a mértékletességre neve­

lésnek.

Egyébként a rabnevelés tényezői: a letartóztatási intézet napirendjéhez alkalmazkodás útján a rendes élet­

módhoz, valamint állandó foglalkoztatással munkához, szor­

galomhoz s ezáltal egyszersmind a kötelességek pontos teljesítéséhez szoktatása az elítélteknek. A munkakényszer tehát a modern szabadságvesztésbüntetésben nem a meg­

torlás faktora (mint volt pl. a gályarabságnál), hanem egyik legfontosabb tényezője az elítéltek szociál-etikai kezelésének. A munkáltatással egybekötjük szükség esetén a raboknak valamely mesterségre nevelését is, hogy a bör­

tönből kiszabadulván, részt vehessenek a kenyérszerző gazdasági küzdelemben. Ezekhez a funkciókhoz járul rend­

szeres lelki gondozás, oktatás és olvastatás útján meggyőzése az elítéltnek az erkölcsi és vallási igazságokról s ellátása azokkal az elemi ismeretekkel, melyek nélkül a mai társa­

dalomban senki sem szerezheti meg boldogulásának fel­

tételeit.²

Az esztétikai nevelésnek, különösen az érzésnemesítő ének- és zeneművészet kultiválásával szintén engedhetünk némi teret a börtönökben.

Nevelési funkció végül — ha negatív irányú is — a letartóztatottak megóvása káros külső behatásoktól (er­

kölcsi ragályozástól). A javításnak feltétele ugyanis a kontágium elkerülése s a letartóztatottak megfelelő

2 „ A bűnözés három főoka: a tudatlanság, szenvedélyesség és szegény­

ség; a tudatlanság gyógyszere az oktatás, a szenvedélyeket medrükbe szorítja az erkölcs és vallás, a nyomortól megóv a munka." (Pulszky—Tauffer:

„A börtönügy múltja, elmélete." 149—151. 1.)

osztályozásával egyebek közt ezt a célt is szolgál­

juk.³

III. A fokozatos börtönrendszer (lásd a „Börtönrend­

szerek" c. fejezetet) értelmében a megtorlás mértékének a javulás fokához kell igazodnia akként, hogy a büntetés szigora a javítás érdekében — azaz kedvezményként a jó-viseletért — fokozatosan enyhüljön.

Nálunk a három fokozatú angol rendszert (magán-elzárás, közös munkáltatás, feltételes szabadságra bocsátás) léptette életbe a büntetőtörvény az egy évet meghaladó fogház, államfogház és dologház, továbbá az egy évet meghaladó, de három évnél rövidebb börtön- és fegyház­

büntetés végrehajtására. A három évi és ezt meghaladó börtön- és fegyházbüntetésre nézve a négy fokozatú ír-rendszer van érvényben, amely szerint a feltételes szabad­

ságot megelőzi a közvetítőintézeti kezelés. Ha a büntetés egy évnél nem hosszabb, a fokozatosság elve nem érvé­

nyesül ; a börtönbüntetésnél is csak annyiban, hogy a közös munkáltatást magánelzárásnak kell megelőznie.

3 A megtorló tevékenységnek a nevelés funkcióitól, az érdemleges börtön­

ügyi eljárásnak a többi funkciótól való szoros fogalmi elhatárolását „ A magyar börtönügy vázlata" c. füzetemben kíséreltem meg először. A büntetés­

végrehajtásnak ezeket a tényezőit még a rendszerességre törekvő német szakmunkák is összekeverik.

Megjegyzem, hogy a letartóztatás fogalmában az érdemleges elem (a szabadság elvonása) és a kényszeralkalmazás (fegyveres őr felügyelete alá helyezése az elítéltnek) annyira egybeolvad, hogy fogalmi elkülönítésük nem is volna célszerű. Így vagyunk a letartóztatást követő fogvatartás fogalmá­

val is, ami az elítéltnek meghatározott helyen való tartózkodásra kényszerí­

tését jelenti, tehát elhelyezés (érdemleges rész) és egyszersmind

In document MAGYAR BÖRTÖNÜGY (Pldal 117-123)