A büntetés kezdete. Halasztás és félbeszakítás

I. A jogerősen megállapított szabadságvesztésbüntetést rendszerint azonnal foganatba kell venni.

Az ítélet vagy végzés kihirdetésekor a törvényszék a jogerősen elítéltről, valamint arról is, akit nem jogerősen ítéltek el ugyan, de büntetését megkezdeni kívánja (Bp.

506. § 2. bek.), írásbeli értesítést ad a kir. ügyészségnek, mely az ítélet rendelkező, illetőleg végrehajtandó részét tartalmazza. (Bp. 506. § 3. és 4. bek.) Ugyanakkor átadja a jelenlevő elítéltet az ügyészségnek. Ha pedig az ítéletet kézbesítés útján közlik, vagy ha az elítélt az ítélethirde­

tésre nem volt előállítható, a további eljárás — idézés, elfogatóparancs stb. — a kir. ügyészséget illeti (Bp. 504.

§), melynek hatáskörébe tartozik a végrehajtás foganato­

sítása.

A bíróság az ítélet írásba foglalása után megküldi annak jogerősségi záradékkal ellátott kiadmányait a kir.

ügyészségnek.

A végrehajthatóságot az ítélet kiadmányain az első­

fokú bíróság elnöke, illetőleg vezetője bizonyítja. („Jog­

erős és végrehajtható." Bp. 494. § 5. bek.)

Hasonlóan jár el a járásbíróság is, mely saját ügyeiben a büntetések végrehajtását az ügyészség ellenőrzése mellett maga foganatosítja. (Bp. 559. §.)

Ha valakit különböző jogerős ítéletekkel több szabad^

ságvesztésbüntetésre ítéltek, a kiszabott büntetések közül

— az összbüntetésbe foglalás vagy egyesítés (Bp. 518. §) előtt — a legsúlyosabb neműt kell előbb foganatba venni (Bp. 517. §). Ha azután kiszabják az összbüntetést, annak kezdőpontjául az egyik jogerős ítélet alapján már meg­

kezdett büntetés első napját tekintik.

Ha a bíróság előzetes letartóztatást vagy vizsgálati fogságot rendelt el oly egyén ellen, akivel szemben akár a bíróság, akár a közigazgatási hatóság által más bűnügyben kiszabott szabadságvesztésbüntetést kell végrehajtani, előbb — hacsak annak különleges akadálya nincsen — a szabadságvesztésbüntetést kell foganatba venni s a végrehajtás tartamára az előzetes letartóztatást, illetve a vizsgálati fogságot fel kell függeszteni (47.119/1926).

II. Nem közömbös az elítéltre, hogy büntetését mely időpontban s milyen körülmények között tölti ki.

A büntetés célszerűsége szempontjából fontos követel­

ménye az igazságszolgáltatásnak, hogy a bűncselekményt lehetőén nyomon kövesse a büntetés s hogy ennélfogva a jogerős ítélet mentül előbb végrehajtassék. Viszont a büntetés igazságosságának elve megköveteli, hogy ne szen­

vedjen az elítélt nagyobb sérelmet, mint amilyen a bün­

tetés céljának megvalósításához szükséges. E két érdek között gyakori a kollízió. Az élet ugyanis olyan akadályokat gördíthet a büntetésvégrehajtás elé, melyek az igazságosság szempontjából elkerülhetetlenné teszik a büntetés megkez­

désének elhalasztását vagy a már megkezdett büntetés végrehajtásának felbeszakítását.

A szabadságvesztésbüntetés nem célozza az elítélt vagy hozzátartozói létérdekeinek megtámadását, különösen pedig egészségének megrontását, vagyoni tönkretételét vagy családi életének földúlását. Ha olyan körülmények merülnek fel, melyek a büntetés célján túlmenő súlyos sérelmekkel fenyegetik az elítéltet, a büntetés végrehajtá­

sának nem kívánatos következményeit lehetőén el kell

hárítani. Erre szolgál egyebek közt a büntetés végrehajtá­

sának elhalasztása vagy félbeszakítása. Elmebaj esetén a célszerűség elve is követeli a halasztást, mert elmebetegen, aki a büntetés jelentőségét felfogni nem képes, céltalan volna foganatba venni a büntetést.

Kötelező ennélfogva a halasztás, ha a szabadlábon levő elítélt akkor, amikor a büntetését meg kellene kez­

denie, elmebetegségben vagy olyan súlyos betegségben szenved, mely miatt büntetésének végrehajtása életét ve­

szélyeztetné ; ily esetekben bármely nemű és tartamú szabadságvesztés végrehajtását el kell halasztani az elítélt felgyógyulásáig (Bp. 507. §). A halasztás határozott időre szól, mely azonban törvényes okból meghosszabbítható ; viszont az elítélt korábbi meggyógyulása esetében a nyert halasztás hatályát veszti.

Kötelező a halasztás az állam hadügyi érdekeire és a katonai szolgálat igényeire tekintettel abban az esetben is, ha katonai szolgálatra kötelezett egyént hat hónapnál nem hosszabb szabadságvesztésre ítéltek s az elítélt szolgálat­

tételre behívatván, az illetékes katonai hatóság a büntetés­

végrehajtás elhalasztását kívánja. Ilyenkor a halasztás a tényleges szolgálat megszűntéig, de legfeljebb három évi időtartamra szól. (Bp. 509. § 2. bek. és 1921 : X L I X . tc.

17. §.) Ugyanily esetben kötelező a megkezdett büntetés végrehajtásának félbeszakítása is. A tényleges szolgálat bevégezte, illetve a három év letelte után a honvédkerületi parancsnokság a főügyész megkeresésében megjelölt le­

tartóztatási hely felügyelőségéhez kísérteti át az elítéltet.

(34.572/1902.)

A kötelező halasztás esetein felül megengedhető bár­

mely nemű és tartamú szabadságvesztésbüntetés elhalasz­

tása akkor is, ha az elítélt nem súlyos, de ragályos beteg­

ségben szenved, miáltal a letartóztatottak egészségét ve­

szélyeztetné, továbbá, ha az elítélt nőnek terhessége any-nyira előrehaladott, hogy a szülés bekövetkezése a büntetés tartama alatt várható. (Bp. 508. §.) A halasztás ilyenkor is

\

határozott időre szól s annak eltelte után meghosszabbít­

ható. A betegség és a terhesség megállapításához hatósági orvos bizonyítványa szükséges. Kétes esetben az igazság­

ügyi orvosi tanács is meghallgatható. (5800/1899. sz. r.

2. §.)

A két évet meg nem haladó szabadságvesztésbüntetés az említetteken kívül egyéb okból is — esetleg biztosíték kívánása mellett — elhalasztható, ha különös tekintetet érdemlő körülmény forog fenn, illetve ha az elítélt kimu­

tatja, hogy a büntetésnek azonnal való végrehajtása neki vagy családjának a büntetés céljain kívül eső súlyos sé­

relmet okozna és ha szökésétől nem kell tartani. (Bp. 509.

§ és 510. § ut. bek.) Okul szolgálhat ilyen halasztásra fő­

ként az elítélt nem életveszélyes és nem ragályos betegsége, bizonyos időszakhoz kötött foglalkozása s egyéb vagyoni és családi körülményei. (Mezei munkásra és kőművesre pl.

a büntetésnek nyáron való kiállása különösen hátrányos, mert egész évi keresetétől foszthatja meg nemcsak őt, hanem hozzátartozóit is.) Annak megállapításánál, hogy lehet-e az elítélt megszökésétől tartani, mérlegelni kell személyi, családi és vagyoni állapotát, valamint a kiszabott büntetés nagyságát. Akinek állandó lakása és rendes kere­

setforrása, felesége és gyermeke van, annak megszökése ki­

sebb büntetés esetében rendszerint nem valószínű. A beteg­

ség megállapításához ily esetben is orvosi (ha nem is ható­

sági orvosi) bizonyítvány szükséges ; egyéb körülményeket az elöljáróság, rendőrhatóság, hivatali főnök stb. nyilat­

kozatával lehet bizonyítani.

Törvényszéki ügyben a kir. ügyészség,¹ járásbírósági ügyben az ügyészségi megbízott meghallgatása után a járásbíróság — a kötelező, valamint a ragályos betegség és terhesség miatt megengedett halasztás esetein kívül — csak elzárás és egy évnél nem hosszabb fogház- vagy bör­

tönbüntetés végrehajtását halaszthatja el s csak egyízben

1 A büntetések elhalasztása 1885-ig a bíróságok hatáskörébe tartozott.

és legfeljebb két hónapra. (Bp. 509. és 559. §.) Az „egy-ízben" azt jelenti, hogy a két havi halasztást megismételni nem lehet; azt azonban, hogy a két hónap több részletben engedélyeztessék, a törvény nem zárja ki. (Adhat tehát az ügyészség előbb pl. egy hónapra, azután ismét egy hónapra szóló halasztást is.)

A kötelező halasztás esetei közül a katonai hatóság kívánságára való halasztást, egyébként pedig az egy évet meghaladó büntetésnek elhalasztását, valamint két hó­

napnál hosszabb tartamú halasztást — és pedig több ízben is — csak az igazságügy miniszter engedélyezhet.

Azonban — a kötelező halasztások esetein kívül — a miniszter is csak két évet meg nem haladó szabadság­

vesztésbüntetés elhalasztását engedheti meg (Bp. 510. §) ; kivétel e részben az államfogházbüntetés, melyet kizáróan az igazságügyminiszter, de minden korlátozás, tehát a büntetés tartamára való tekintet nélkül halaszthat el (Bp. 511. §), mert ezzel a büntetési nemmel szemben a politikai célszerűség kérdésének is lehet jelentősége.

Ugyanezek a szabályok irányadók a pénzbüntetést helyettesítő, valamint az adócsalás miatt kiszabott (1920 : X X X I I . tc. 13. §) szabadságvesztésbüntetések el­

halasztására is.

Végül kegyelmi eljárás esetén is elrendelheti az igaz­

ságügyminiszter bármely szabadságvesztésbüntetésnek a kegyelmi kérvény érdemleges elintézéséig való elhalasz­

tását. (Bp. 514. § 2 bek.)

A kérelem előterjesztése nem függeszti fel a végrehaj­

tás megkezdését (Bp. 510. § 3. bek.); ha tehát a kir. ügyész (járásbíró) megtagadja a kérelem teljesítését, a büntetést azonnal meg kell kezdeni. Ha az elítélt két hónapnál hosz-szabb időre terjedő halasztást kér, vagy ha a büntetés egy évet meghalad, az ügyészség (járásbíróság) a halasztásnak, illetve a halasztás két hónapot meghaladó részének enge­

délyezése tárgyában az ügyiratokat határozathozatal vé­

gett véleményes jelentéssel közvetlenül az

igazságügy-2 Ilyen esetben, ha az ügyész véleményezi a halasztást, a gyakorlat szerint a büntetés végrehajtását az igazságügyminisztérium döntéséig rend­

szerint függőben tartja, mert különben a kérelem célját vesztené s a minisz­

ter legfeljebb félbeszakítást rendelhetne el, holott a törvény a halasztást is megengedi.

3 A háború alatt tömegestől halasztották el hivatalból a hadköteles elítéltek büntetéseit; számos halasztás volt továbbá a fogházi élelmezés nehézségei miatt is.

miniszterhez terjeszti fel. (5800/1899. sz. r. 6. §.)² Ugyan­

így jár el, ha az elítélt a halasztás megtagadása miatt pa­

nasszal él, mert másodfokban nem a főügyész, hanem a miniszter van hivatva dönteni. (19.478/1900.) Kivétel e szabály alól a jövedéki kihágás miatt kiszabott sza­

badságvesztésbüntetés, melynek megkezdésére a kir.

ügyészség, illetőleg a főügyész adhat halasztást (31.000/

1928. sz. r. 34. §) s így a döntés másodfokon a fő­

ügyészt illeti.

A kötelező halasztás, valamint a ragályos betegség és terhesség eseteiben nemcsak az elítélt vagy hozzátarto­

zóinak kérelmére, hanem hivatalból is helye van ha­

lasztásnak. (5800/1899. sz. r. 6. § 2. bek.) Zsúfoltság vagy egészségügyi és egyéb okok miatt a fogházi rend érdekében ugyancsak hivatalból halaszthatók el a bün­

tetések.³

A már foganatba vett bármely nemű és tartamú sza­

badságvesztésnek (tehát a jövedéki kihágás miatt kiszabott, valamint a Bp. 506. §-ának 2. bekezdése alapján az ítélet jogerőre emelkedése előtt megkezdett büntetésnek is) félbe­

szakításai az újrafelvét el és igazolás esetének kivételével csak az igazságügyminiszter engedheti meg és pedig ke­

gyelmi kérelem tárgyalása alkalmából (Bp. 514. §) vagy egyébként fontos okokból. (Bp. 513. §). A félbeszakítás ugyanis nagyobb jelentőségű a halasztásnál, mert a sza­

badságvesztésbüntetés, ha azt megszakításokkal két vagy több részletben tölti ki az elítélt, lényegesen veszít a súlyá­

ból s ha a félbeszakítás a magánelzárás tartama alatt

kö-vetkezik be, annak hatályát is megzavarja. Ezért a félbe­

szakítást csak nagyon fontos okok igazolhatják, amelyek egyöntetű elbírálást igényelnek s ez csak egységes kezelés mellett válik lehetővé. Az azonban, hogy a törvény csak az ig.-miniszternek ad jogot a félbeszakításra, nem zárja ki, hogy a letartóztatási intézetek biztonsági és egészségügyi viszonyai által követelt kivételes félbeszakítási eseteket az igazságügyminiszter szabályrendeletben állapítsa meg.

(Lásd a Bp. miniszteri indokolásának 529. lapját.) Adhat tehát a miniszter általános felhatalmazást a büntetés végrehajtására hivatott hatóságoknak, hogy bizonyos tü­

zetesen megjelölt egészségügyi vagy biztonsági okokból félbeszakíthassák a megkezdett büntetéseket.

A félbeszakításról az ezt foganatosító hatóságnak ér­

tesítenie kell az ügyben eljárt kir. ügyészséget (56.974/1924), valamint nyilvántartás céljából az elítélt lakóhelye szerint illetékes rendőrhatóságot is. (54.042/1924.) Elrendelhető szükség esetén, hogy az elítélt a félbeszakítás tartamára rendőri felügyelet alá helyeztessék (foghr. 58. §.) Ha pedig az illető a közbiztonság szempontjából utóbb megbízha­

tatlannak vagy veszélyesnek bizonyul, avagy szökésre tesz kísérletet, a félbeszakításra adott engedélyt a miniszter nyomban visszavonja.

Valamely bűnügy újrafelvételének az elítélt javára történt indítványozása esetén, valamint az indítvány elő­

terjesztése előtt is, ha a bíróság tudomást szerez oly körül­

ményről, melynek alapján az elítélt javára újraf elvétel volna indítványozható, — joga van a bíróságnak az ítélet végrehajtását — feltéve, hogy annak hatályon kívül he­

lyezése alaposan várható —• az újrafelvétel kérdésében ho­

zandó elsőfokú érdemleges határozat meghozásáig fel­

függeszteni, illetőleg félbeszakítani. (Bp. 453. §). Ezt más hatóság, mint a bíróság nem teheti, mert csak a bíróság állapíthatja meg, hogy várható-e az ő ítéletének hatályon kívül helyezése az újrafelvétel során felmerülő új adatok következtében.

Ugyanezt a jogot megadja a törvény a bíróságnak abban az esetben is, ha az elítélt valamely határnap vagy határidő (pl. másodfokú ítélet ellen bejelenthető perorvos­

lat határidejének) vétlen elmulasztása miatt igazolás iránt kérelmet terjeszt elő s azt fontos okkal támogatja. (Bp.

468. § 2. bek.)⁴

4 A halasztás vagy félbeszakítás iránti kérelmet tartalmazó beadvány és jegyzőkönyv járásbírósági ügyben: ha két hónapnál nem hosszabb ha­

lasztásra irányul a kérelem: 2 P közigazgatási, (5100/1931. M. E . sz. r.

52. $ és Bh. 1361/1932.), — egyébként 10 P törvénykezési illeték, — tvszéki ügyben: ha a kérelem fölött a kir. ügyész saját hatáskörében érdemben határozhat: 5 P, — ha érdemben csak a főügyész, vagy az ig.-miniszter határozhat: 10 P törvénykezési illeték alá esik (7400/1931. P. M. sz. r.

II. 9. §.)

2. Letartóztatás. Beutalás. Rabszállítás.

I. A büntetésvégrehajtás első mozzanata a letartóz­

tatás, vagyis az elítéltnek szabadságától hatósági őrizetbe helyezés útján való megfosztása.

Ha a bíróság a jogerős ítélet kihirdetése után átadja az elítéltet az ügyészségnek, ez a hatóság — ha halasz­

tásra nincsen ok — a szabadlábon levő elítéltet nyomban letartóztatja (őrt állít mellé), a fogházba kísérteti és ren­

delvénnyel utasítja a fogház vezetőt a büntetés végrehaj­

tására. Ha pedig a bíróság nem adta át az elítéltet az ügyészségnek, mert a jogerős ítéletet bármely okból nem hirdette ki előtte, — továbbá, ha az elítélt halasztást ka­

pott a büntetés megkezdésére, az ügyészség letartóztatás végett megidézi őt. Ha az idézésre nem jelen meg, elővezető parancsot kell kibocsátani ellene. Ha azonban megszoká­

sét ől lehet tartani, akkor idézés helyett elfogató parancs kibocsátásának van helye. (Bp. 515. § 2. bek.)

Mind az elővezető, mind az elfogató parancs : az el­

ítélt hatóság elé állításának elrendelése ; az elfogató pa­

rancs kiterjed a bujkáló vagy ismeretlen helyen tartózkodó elítélt felkutatására és kézrekerítésére is s aki ellen ilyen parancs van kibocsátva, azt bármely közhatóság, közhiva­

talnok vagy hatósági közeg letartóztathatja ; a letartóz­

tatottat a legközelebb levő ügyészség, járásbíróság vagy rendőrhatóság elé kell állítani. Az elővezető parancs kéz­

besítője köteles az elítéltet, ha szükséges, kényszerítő esz­

közökkel, esetleg karhatalom igénybevételével is közvet­

lenül az idéző hatóság elé állítani. (Bp. 131. és 144. §.)

Ha az elítélt tényleges katonai szolgálatban áll, idé­

zésnek nincs helye, hanem a feljebbvaló katonai hatóságot kell megkeresni a fennálló szabályok értelmében a bün­

tetésnek végrehajtása (lásd ,,A szabadságvesztésbüntetés nemei" c. fejezet III. részét), illetőleg az elítéltnek evégből a kir. ügyészséghez való átkísértetése iránt.

Olyan elítélt ellen, aki a büntetés végrehajtása elől megszökött vagy elrejtőzött, kézrekerítése végett nyomozó-levelet kell kibocsátani. (Bp. 515. § 2. bek.) A nyomozólevél:

az elítélt személyleírása kapcsán felhívás a hatóságokhoz a szökevény elfogatására ; tehát valamennyi hatósághoz intézett és közhírré tett elfogató parancs. A letartóztatot­

tat a legközelebb levő vizsgálóbíró, járásbíróság, ügyész­

ség vagy rendőri hatóság elé kell állítani s az átvevő ható­

ság — épúgy, mint az elfogató parancs alapján letartóz­

tatottnál — intézkedik, hogy átkísérjék őt ahhoz a ható­

sághoz, mely a nyomozólevélben megjelölve van. (Bp.

144. §.)

A nyomozólevelet figyelőlappal (24.300/1908. sz. r.

20. §) együtt a budapesti „Orsz. bűnügyi nyilvántartó hivatal"-nak kell megküldeni közzététel végett, mely a

„Bűnügyi Körözések Lapjá"-ban foganatosítja a közzé­

tételt. Ha a szökevény kézrekerült vagy a nyomozólevél egyéb okból (elévülés, halál stb.) tárgytalanná vált, in­

tézkedni kell haladéktalanul a nyomozólevél visszavonása iránt, ami a figyelőlap-visszavonásnak (24.300/1908. sz. r.

21. §) megküldésével szintén az említett hivatal útján tör­

ténik. (34.300/1922.)

Ha az elítélt büntetésének tartama alatt a letartóz­

tatási intézetből szökött meg, újabb letartóztatására van szükség. Evégből az ügyészség, illetve az orsz. büntető­

intézet igazgatója azonnal közli az esetet a szökevény sze­

mélyleírása kapcsán üldözés és letartóztatás végett a leg­

közelebbi rendőr- és csendőrhatóságokkal és nyomozó­

levelet is bocsát ki a szökevény ellen (Bp. 515. § ut. bek.

és foghr. 80 §) a fent ismertetett szabályok szerint. Ezenfelül

értesíteni kell minden szökésről az illetékes kir. ügyészséget és az orsz. büntetőintézetekben előforduló szökésekről az igazgatóságoknak haladéktalanul részletes jelentést is kell tenniük az igazságügyroinisztériumhoz. Ebben a jelen­

tésben ki kell terjeszkedni arra is, hogy kit terhel a szökés miatt a fegyelmi vagy bűnvádi felelősség. (19.534/

1926.)

Ha az elítélt feltételes szabadságon léte, vagy az alatt szökik meg, amíg büntetésének végrehajtása félbe van sza­

kítva, úgy kell tekinteni, mintha a letartóztatási intézet­

ből szökött volna meg ; ennélfogva ily esetben is helye van nyomozólevél kibocsátásának.

A külföldre szökött elítélt ellen, ha ottani tartózko­

dási helye ismeretessé vált s ha az ítélet oly bűncselek­

ményről szól, amely miatt a nemzetközi szerződések sze­

rint kiadatásnak helye van, az illetékes bíróság elfogató parancsot bocsát ki és a kir. ügyészség meghallgatása után határoz a kiadatás szüksége és kieszközölhetősége tárgyá­

ban ; azután jelentést tesz az igazságügyminiszternek a kiadatásnak diplomáciai úton való kieszközlése végett;

jelentéséhez csatolni kell a szökevény személyleírását, va­

lamint az elfogató parancsnak és a jogerős ítéletnek hite­

les kiadmányát. (Bp. 475. §.)

Járásbírósági ügyekben ezeket a szabályokat meg­

felelően kell alkalmazni.

II. A fogházba befogadás a kir. ügyész (járásbíró) rendeletére történik. Ez a rendelet rendszerint bírói hatá­

rozaton, illetve az ítéletről szóló bírósági értesítésen (Bp.

506. §) alapul. (A beutaló „rendelvény" mintáját a 32.500/1917. sz. rendelet 1. §-a állapította meg s azt az

„Iratminták kir. törvényszékek stb. számára" c. kézi­

könyv II. kötete 761. szám alatt tartalmazza.)

De be kell fogadni a fogházba ideiglenesen a rendőr­

hatóság vagy csendőrség által elővezetett, bekísért vagy más fogházból átszállított egyéneket is s ezekről a fogház­

vezető haladéktalanul jelentést tesz a rájuk vonatkozó

iratok kapcsán további rendelkezés végett az ügyészségnek (járásbíróságnak).¹

Az ügyészség (járásbíróság) rendeletének vétele után a fogházvezető megállapítja a befogadott elítélt személy­

azonosságát s ugyanakkor meg is motoztatja őt (nőket nőfelügyelővel).

A fogolytól el kell venni minden készpénzt, ékszert és egyéb értéket, gyújtót, pipát, dohányt, valamint minden olyan tárgyat és eszközt is, melyekkel magának vagy más­

nak ártalmára lehetne, avagy szökését előmozdíthatná.

(Foghr. 157. § 18. p.) Ha tisztátlanságánál fogva az orvos szükségesnek tartja, azonnal meg kell mosdatni vagy fü­

röszteni s egyúttal tisztába kell öltöztetni.² Annak a férfi­

fogolynak, aki a kellő tisztaságot elhanyagolja, haja és szakálla rövidre nyírható, illetőleg leborotválható. (Foghr.

27. §.) A két évnél hosszabb időre elítélt foglyokat, akikre nézve kötelező a fogolyruha, befogadásuk után nyomban fogolyruhába kell öltöztetni. (Foghr. 29. §.)

A raboktól és fegyencektől befogadásukkor elvesznek mindent, ami rajtuk és velük van ; azután tiszta rab-, illetve fegyencruhába öltöztetik őket, mely rájuk nézve büntetésük egész tartama alatt kötelező. (Btk. 29. és 37.

§.) Hajukat lenyírják olymódon, hogy tisztántartása meg-könnyíttessék, szakállukat pedig leborotválják. (Fegyhr.

6. és 9. §, börtönr. 6. és 9. §.) Maguknál csak azt tarthatják, amit az igazgatóság átad nekik (könyv, munkaanyag stb.) vagy kivételes engedéllyel náluk hagy (pl. zsebórát).

A letartóztatottra nézve egyik legsúlyosabb követ­

kezménye a szabadságvesztésnek a hozzátartozóitól való elszakadás. (A Foghr. 13. §-a kiemeli — fölöslegesen — azt is, hogy a fogoly házastársa és gyermekei törvényes ok

1 Hasonlóan értelmezi a fogházrendtartás é. és 5. $-át a 6636/1885. sz.

rendelet.

2 Mindezt a foghr. 103. és 110. §-ai kifejezetten csak az előzetes letar­

tóztatásban levőkre és a vizsgálati foglyokra rendelik el; természetes azon­

ban, hogy az elítéltekre is alkalmazni kell ezeket a szabályokat.

nélkül még kívánságukra sem tehetők a fogollyal együtt fogságba.) A letartóztatott szülők által behozott vagy velük bekísért gyermekek csak addig tarthatók a letartóz-tatási intézetben, míg a rögtön értesítendő helybeli rendőr­

hatóság elhelyezésükről nem gondoskodik vagy erre vala­

mely jótékony egyesület nem vállalkozik. Kivétel a letar­

tóztatott anya csecsemője, ha szüksége van az anyai emlőre s az anya képes és hajlandó táplálni ő t ; ebben az esetben a csecsemő másfél éves koráig anyjánál hagyható s ha azután is annyira fejletlen, hogy az intézeti orvos véleménye szerint a korához mért étkekkel táplálkozni nem képes, kivételképpen mindaddig az anyjánál kell hagyni, amíg azt az orvos szükségesnek tartja. Ellenkező esetben a gyermeket gondviselés végett az atyának vagy az anya rokonainak kell kiadni s ha ilyenek nincsenek

tóztatott anya csecsemője, ha szüksége van az anyai emlőre s az anya képes és hajlandó táplálni ő t ; ebben az esetben a csecsemő másfél éves koráig anyjánál hagyható s ha azután is annyira fejletlen, hogy az intézeti orvos véleménye szerint a korához mért étkekkel táplálkozni nem képes, kivételképpen mindaddig az anyjánál kell hagyni, amíg azt az orvos szükségesnek tartja. Ellenkező esetben a gyermeket gondviselés végett az atyának vagy az anya rokonainak kell kiadni s ha ilyenek nincsenek

In document MAGYAR BÖRTÖNÜGY (Pldal 129-151)