Elvi alapozás

Az emberi jogok intézménye, megjelenése kezdeteitől fogva, arra igyekezett választ találni, melyek azok a gondok, problémák, nehézségek, amelyek az embereket egyénként és társadalomként foglalkoztatják, amelyek megoldásához tehát meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyeket az egyes állam, majd az államok közössége biztosíthat. Ugyanakkor természetesen a jogot biztosítani próbáló fél – állam, nemzetközi közösség – érdekei sem maradnak figyelmen kívül. „Az emberi jogok egyképpen gyökereznek a természetjogban vagy erkölcsi értékekben és a pozitív jogban. Az a tény, hogy nem minden erkölcsi alapú jogot formáltak jogilag értelmezhető joggá, arra utal, hogy a társadalom már elhatározta, hogy melyik jogot tekint olyannak, amelyik csatlakozhat a jogrendszer szövetébe, és amely kapcsán a joggal rendelkezők számára a védelem megfelelő szintjét és autonómiáját biztosítják, arra is figyelemmel, hogy az így kiválasztott terheket olyannak tekintik, mint ami sürgős és fontos.‖³²⁴

Az alapjogok általános elemzése kapcsán könyvében Sári János maga is a természetjogi gondolkodást teszi egyik alapvető kiindulási pontnak, ezen belül is kiemelten foglalkozik Aquinói Szent Tamás gondolataival, amelyek az emberi magatartásra és az ezt meghatározó isteni észre alapozódnak.³²⁵ Ilyen elvi, természetjogi alapokat a környezettel kapcsolatban is bőséggel találhatunk, különösen a környezetvédelem morális alapjait vizsgálva, amint ezt tettük az előzőekben, amikor a fenntarthatóság etikai – különösen a katolikus egyházra alapozott – szempontjait tekintettük át, ahol egyre többször és egyre határozottabban jelent meg az emberi jogok, illetve legalább ilyen mértékben az emberi kötelezettségek iránti igény.

Frivaldszky szavait e témára interpretálva: „a természetjog legfontosabb tartalmi jellemzője azon objektív természetes rend, ami objektív helyességet tartalmaz, s amely alapján valakinek valami, mint jogos rész jár. A pozitív jog akkor rendelkezik kötelező erővel, ha ezen természetes jogrendnek megfelelve ezt kifejezi és ezt bontja ki.‖³²⁶ Az erkölcs alapoknál már említettük, hogy a közjóba a fenntarthatóság és egyben az emberi jogok is beleértendőek, de a természetjog által adott objektív helyesség emberi jog beágyazódásának lesz egy komoly korlátja, ugyancsak a természetjogban: „A jog lényege szerint a személyközi relációk dimenziójához kötött ... struktúrájánál fogva

324 HAJJAR LEIB, Linda: Human Rights and the Environment - Philosophical, Theoretical and Legal Perspectives, Martinus Nijhoff Publishers, 2011, 43. old.

325 SÁRI János: Alapjogok, Alkotmánytan II., 2. átdolgozott kiadás, OSIRIS, Budapest, 2003.,13. old.

326 FRIVALDSZKY János: A jogfilozófai alapvető kérdései és elemei, Szent István Társulat, 2011. 191.

old.

interperszonális viszony‖³²⁷, ami egyben felveti azt a következőkben vizsgálatra váró kérdést, hogy akkor miként értelmezendő a környezethez való jog ebben a relációban?

Más szerzőknél, is, akik – mint ez a későbbiekben világossá válik – pragmatikusan, a joggyakorlatban történő megvalósíthatóság szempontjából gondolnak a környezethez való jogra, a természetjogi alapok óhatatlanul felmerülnek. „Utalni kell a természetjogra, más szóval a racionális, mindentől független feltételre. … Utalni kell a kötelezettségekre és az emberi jogok természetjogi alapjaira, mint amelyekre Jacques Maritain is utalt … és ki kell ezt egészíteni azzal, hogy a jogok kinyilvánítása csupán az egyéni kötelezettségek kinyilvánításával együtt lehetséges…‖³²⁸

A fentiek egyik folyománya, hogy az erkölcsi alapokról továbbra sem lehet megfeledkezni, sőt azok érzékelhetően egyre fontosabbakká válnak, azzal párhuzamosan, ahogy a szabályozás láthatóan elégtelennek bizonyul a jelenlegi és azonnali igények nyomasztó fölényével szemben. Ennek ellensúlyozása az erkölcsi elvárások kihívása. Nem csoda tehát, ha az erkölcsi megközelítés egyik meghatározó példájaként a Katolikus Egyház álláspontjára már eddig is figyelmet fordítottunk, márpedig az Egyház a Teremtés iránti felelősségre alapozva: „A környezetért való felelősségnek megfelelő módon kell jogilag kifejeződnie‖ és ugyanebben a pontban, az Egyház „a biztonságos és egészséges természeti környezethez való jog‖ gondolatát, mint realitást emeli ki.³²⁹

A környezethez való jog alapozó munkálatainak egy másik forrása a fenntartható fejlődés elvén/elvein belül talán legmarkánsabban és tartósan megjelenő követelmény, a jövő generációk iránti elkötelezettség, amelynek tényleges megvalósításához mindenképpen a környezethez való jogon keresztül vezet az út. Ha ugyanis elfogadjuk, hogy a jelen generációknak vannak környezeti jogai, akkor könnyebben biztosítunk ilyen jogokat a következő generációknak is – bár ennek tényleges megvalósítása számos kérdést vet fel, és számos további vita forrása. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a két téma egyértelmű összefüggését aligha lehet megkérdőjelezni. Az Európa Tanács egy bizottsági véleményében is ez a kapcsolat magától értetődőként jelenik meg: „9. (A Parlamenti Közgyűlés … - a Szerző megjegyzése) Tudomással van arról, hogy a társadalom, mint egész és minden egyes tagja egészséges és élhető környezetet kell átadjon a jövő generációknak, a generációk közötti szolidaritás szellemében…‖³³⁰

Mire is gondolhatunk a jövő generációkkal kapcsolatban a lehető legegyszerűbb és legtisztább módon? „A nemzedékek közötti méltányosság … ez az elv három alaptényező elfogadásán alapul: (1) az emberi élet a Föld természetes erőforrásainak rendszerén alakult ki és függ az ökológiai folyamatoktól, tehát elválaszthatatlan a

327 FRIVALDSZKY János: A jogfilozófai alapvető kérdései és elemei, Szent István Társulat, 2011. 171.

old.

328 POSTIGLIONE, Amedeo: Human rights and the environment, The International Journal of Human Rights, Vol. 14, No. 4, July 2010, 536. old.

329 KOMPENDIUM: Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma, Az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa, Szt. István Társulat, Bp. 2007, 468. pont, 236-237. old.

330 Doc. 12003 Parliamentary Assembly, 11 September 2009, Drafting an additional protocol to the European Convention on Human Rights concerning the right to a healthy environment, Report Doc.

11729, Reference 3497 of 28 November 2008, Draft recommendation adopted unanimously by the committee on 4 September 2009

környezeti feltételektől; (2) az emberi lényeknek kivételes lehetőségük van arra, hogy megváltoztassák a környezetet, amelytől az élet függ; és (3) egyik generációnak sem lehet elsődleges igénye a Föld erőforrásaihoz, mert azokat nem az ember alkotta, hanem örökölte. Ezekre a tényekre alapozódik, hogy a ma élő embereknek, mint a föld gondnokainak vagy vagyonkezelőinek (trustee) sajátos felelősségük van annak integritása megőrzésére és az emberi faj túlélése nézve. … Ez a vagyonkezelői felelősség azt kívánja meg, hogy a vagyon lényegét fenntartsák, és olyan állapotban adják át, ami nem kedvezőtlenebb, mint amikor átvették.‖ ³³¹ A vagyon ebben az esetben az a nemzeti vagyon (örökség), amit a hazai Alaptörvény, illetve még inkább az a közös örökség, amelyet a kortárs nemzetközi jogi irodalom tűz zászlajára.

Edith Brown Weiss volt a jövő generációk gondolata meghatározó kezdeményezője, tehát nézzünk egy kicsit az ő vonatkozó írásaiba³³² is: „Az alapvető koncepció szerint a Földről való gondoskodás és annak használata ügyében minden generáció partnerként jelenik meg. Minden generáció kötelessége, hogy legalább olyan jó állapotban adja át a Föld természeti és kulturális erőforrásait, amint azokat kapta. Ez a méltányosság három elvéhez vezet: lehetőségek, minőség és hozzáférés. Az első, az összehasonlítható lehetőségek kérdése azt jelenti, hogy őrizzük meg a természeti erőforrások alapjainak sokféleségét, hogy a jövő generációknak is legyen módjuk arra, hogy saját értékeiket kifejezhessék. A második elv, az összehasonlítható minőség, értelmében a generációk között biztosítani kell a környezet megfelelő minőségét, oly módon, hogy az összehasonítható lehetőségeket teremtsen. A harmadik elv, az összehasonlítható hozzáférés azt jelenti, hogy a Földhöz és annak forrásaihoz megkülönböztetéstől mentes hozzáférést kell biztosítani. Ezen elvek érvényesíthetik az egyensúly, rugalmasság, kulturális elfogadhatóság és egyértelműség kritériumait.‖

Lehetünk persze kissé szkeptikusak is a jövő generációk jogaival kapcsolatban, gyakorlati okokból: „… a földhasználati döntéseinek egyirányúak: létesíthetünk építményeket és lebonthatjuk őket. Amit nem tudunk megtenni, az hogy helyreállítjuk a nagyon bonyolult természetes rendszereket, amelyek a mi emberi beavatkozásunk előtt voltak, akármilyen okosak is vagyunk. Ami tehát kissé ironikusnak tűnik, az az elképzelés, hogy a következő generációk majd megköszönik, hogy nem alkalmaztunk megfelelő védelmi intézkedéseket, hogy megőrizzük az utolsó egyedi és helyreállíthatatlan elemét a természet nagyságának, hanem ehelyett a mi pótolható beton-fém-üveg szerkezeteinkkel helyettesítettük azokat.‖³³³ Ugyanezt másként:

„Tekintettel arra, hogy az ember ökológia szempontból beágyazott, a legjobb megközelítés, ha örökül hagyjuk a jövő generációkra a lehető legegészségesebb ökoszisztémát, és hagyjuk, hogy ők döntsék el, a környezet mely része jelent értéket a saját céljai szerint.‖³³⁴

A jövő generációk jogának, a nemzedékek közötti méltányosságnak nem jogi, hanem

331 ANTON, Donald K. and SHELTON, Dinah L.: Environmental Protection and Human Rights, Cambridge University Press, 2011, 91-92. old

332 BROWN WEISS, Edith: Climate change, intergenerational equity, and international law, Vermont Journal of Environmental Law, Vol 9, 2008, 616. old.

333 OLMSTED James L.: Representing Nonconcurrent Generations: The Problem of Now, Environmental Law and Litigation, 2008, Vol. 23, 488-89. old

334 WOODS, Kerri: Human Rights and Environmental Sustainability, Edward Elgar, 2010, 77. old.

inkább gazdasági, illetve racionalitáson alapuló kritikai értelmezését is érdemes felidézni, mert a jogi szabályozás számára is fontos üzenetet hordoz, illetve érzékletes példákkal jeleníti meg a probléma megfelelő megközelítésének nehézségeit³³⁵:

„A nemzedékek közötti igazságosság koncepciója bár elméletileg triviálisan vonzó, de csak óriási nehézségek leküzdésével operacionalizálható. Az egyenlő választási lehetőség tehát a generációk között sosem – legfeljebb véletlenszerűen – állhat fenn, bizonyos típusú gazdasági tevékenységek ellehetetlenülnek, mások viszont a helyükbe lépnek. Ezek aztán teljesen más természeti erőforrásokat igényelnek. Hiába gondolták volna, mondjuk 18. századi őseink a fenntarthatóság jegyében – ha ismerték volna a fogalmat – hogy gondosan megőrzik a zabtermelő kapacitásokat a közlekedés hosszú távú biztosíthatósága jegyében, ha ma már viszonylag kevés zabot használunk erre a célra. Ma az energiatermelés fenntarthatósága kapcsán az az állam a nyerő, aki sok szénhidrogén-készlettel rendelkezik, ötven év múlva pedig vélhetően az, ahol sokat süt a nap és erős, állandó szelek fújnak. A nemzedékek közötti egyenlőség, mint igazságosság elméletével mindezeken túl meg az is gond, hogy axiómának tekinti az egyenlőtlenség elfogadhatatlan voltát, miközben mindez nem feltétlenül van így. ...

Nem minden egyenlőtlenség igazságtalan. Ráadásul az igazságosság azon koncepciói, melyek jellemzően az egy generáció tagjai közötti vitákra kerültek kidolgozásra, a generációk közötti esetekben alkalmazhatatlanok. ... Az, hogy a generációk közötti igazságosság mennyire egyenlőség is egyben, megint csak alapvető viták tárgya, s ez jelentősen megosztja a fenntarthatóságról gondolkodókat, egyben egy bal-jobb politikai törést is okozva a fogalmon.

Ennek az a következménye, hogy amikor a fenntartható fejlődés vagy a jövő generációk védelmének fogalma túllép a természeti erőforrások, a biodiverzitás hosszú távú megőrzésének alapvető igényén, a hatékonyság kérdésén, és ehhez elosztási szemléletet ad (az erőforrásokhoz való hozzáférés az időben legyen egyenlő), alapvetően politikai-ideológiai fogalommá válik. A generációk közötti igazságosság biztosításának vagy a jövő generációk védelme kötelezettségének megfogalmazása tehát szép deklaratív tett lenne, de az egyes, a környezethasználók és a környezetvédők közötti, vitás esetekben annak megítélése, hogy vétett-e valaki ezen elvek ellen: lehetetlen vagy csak rendkívül magas költségű eljárásokban lenne megítélhető.‖

Szlávik János olvasatában sincs ez másként, tehát óvatosan kell bánni a mégoly szép filozófiai hátterekkel is: „Annak megállapításához azonban, hogy a jövő generációk jóléte vajon alacsonyabb szintű lesz-e, mint a ma élőké, nem csak az erőforrások időszakok közötti elosztását kellene ismernünk, hanem információkkal kellene rendelkeznünk a jövő generációk preferenciáiról is. Tudnunk kellene, hogy bizonyos erőforrások milyen értékesek lesznek számukra.‖³³⁶

Ha ugyanis a környezethez való jog értelmezése, alkalmazása még ma is folyamatos viták tárgya, akkor mennyire vitatható a jövő generációkra vonatkozó jogok és értelemszerűen kötelezettségek rendszere, különösen annak megvalósítási

335 BARTUS Gábor – SZALAI Ákos: Környezetgazdaságtani problémák elemzése, Közpolitikai eszközök és joggazdaságtani magyarázatok, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Pázmány Law Working Papers 2012/42, 224. old., http://www.plwp.jak.ppke.hu/

336 SZLÁVIK János: Fenntartható környezet-és erőforrásgazdálkodás, KJK Kerszöv, Budapest 2005., 26.

old.

valószínűsége, amikor az erre vonatkozó információnk az előzőnél is sokkal korlátosabb? Ugyanakkor az nyilvánvaló, hogy ha nem sikerülne a környezethez való jogot valamilyen formában érvényesíteni, akkor ez még kevésbé sikerülhet a jövő generációk esetében. A környezethez való jog így előképe, tesztje és kerete is a jövő generációk jogainak.

Még egy kérdésre ki kell térnünk, mielőtt folytatnánk a környezethez való jog körülírását, és ez pedig a fenntarthatóság körében ugyancsak sokat emlegetett másik méltányossági elem, az azonos generációkon belüli méltányosság. Ha a jövő generációk védelme feltételezi a környezethez való jog elfogadását, akkor sokkal inkább igaz ez a generációs méltányosság eme másik ágára, amikor a velünk egy időszakban, csak más körülmények között élők számára kell megteremteni az esélyegyenlőséget. A fenntarthatóság nemzetközi joga éppen ezért alkalmaz olyan elveket, mint a ‘közös, de megkülönböztetett felelősség‘ vagy a fejlődő országok támogatása. A generáción belüli méltányosság vagy lehetőségek a fejlődés jogához kapcsolódnak szorosan, illetve összefüggésbe hozhatók a környezeti igazságosság ugyancsak erősödő felfogásával.

Mindenesetre ez még szorosabban összefügg a környezethez való joggal, hiszen kiindulási pontja nem lehet más, mint egy minimális környezeti állapot biztosítása, amely azonos, vagy legalábbis összemérhető a gazdagok és szegények, Észak és Dél, fejlett és fejlődő országok számára. Figyelemmel arra, hogy már eddig is a fenntartható fejlődés alapjának a környezeti, ökológiai pillért tekintettük, a nemzedéken belül méltányosság esetén sem lehet más.

Akkor tehát van erkölcsi alap, van természetjogi alap, a jövő generációk joga védelmének első lépése sem lehet más, a jelen generációkon belüli méltányosság enélkül aligha képzelhető el - tehát valóban ennyire egyértelmű lenne, hogy a környezethez való jog (akármilyen jelzős szerkezetet is alkalmazunk) a mindennapi élet, a mindennapi jogalkalmazás része, vagy éppen ellenkezőleg, azért van szükség az ilyen értelmű direkt „marketingre‖ – amire példáink között lesz a brit parlament bizottsága, az Európa Tanács, az ENSZ szakértői testületek vagy éppen az EU Alapjogi Kartája - , mert messze vagyunk még attól, hogy e jog a maga helyére kerüljön? A kérdés nagyon is életszerű, hiszen a környezethez való jog élharcosai sem biztosak teljesen értelmezésük helyességében: „A két kérdéskör (emberi jogok és környezet – Szerző megjegyzése!) közös lényegük ellenére elkülönültek maradnak. A környezetvédelmet valószínűleg nem lehet teljesen az emberi jogok rendszerébe emelni anélkül, hogy az emberi jogok koncepcióját meg ne változtassuk, torzítva ezzel annak eredeti programját.‖³³⁷

Ugyanezeket a fenntartásokat természetesen mások is megfogalmazzák: „Az emberi jogok két szinten léteznek: először, intézményesült formában, az államok által elfogadva, szerződések és a pozitív jog által meghatározva (amit a kortárs emberi jogi

―rezsimnek‖ nevezünk), illetve másodszor, mint erkölcsi jogok, olyan szabályokra alapozva, amelyeket egyetemesnek mondanak és nem feltétlenül a pozitív jog alapján.

337 SHELTON, Dinah: Human rights and the environment: what specific environmental rights have been recognized? Denver Journal of International Law and Policy, Vol. 35. no. 1, 2006. 169. old.

A két szint tartalma nem feltétlenül azonos … még ellentétes kapcsolat is lehet ezen jogok és a társadalmi változások között.‖³³⁸

Dinah Shelton, kétségei ellenére, mégis leteszi a voksot a környezethez való jog mellett:

„Az egészséges és biztonságos környezethez való jog koncepciója számos vitát és ellentmondásokkal teli fejlődést generált, amióta a nemzetközi emberi jogok és eljárások megtették az első lépéseket a környezetvédelem kiterjesztése irányába.

Valóban, nem jelenhet meg minden szociális probléma emberi jogi igényként, sőt még a létező emberi jogok körül sincs teljes egyetértés. … Ugyanakkor az emberiség túlélési igényének elismerése, amelyik pedig a biztonságos és egészséges környezettől függ, kétségkívül az emberi jogok problémakörébe helyezi a kérdést. Ezen túlmenően a környezethez való jog elismerése olyan elemeket is magába foglalhat, mint a természetvédelem vagy az ökológiai egyensúly, amelyek olyan lényegi területek, amelyek nem kerülhettek az emberi jogok fókuszába, lévén azok antropocentrikus beállítottságúak.‖³³⁹

Akkor tehát minden okunk megvan arra, hogy mégis elfogadjuk a környezethez való jog létét és fontosságát, és erre, illetve ennek tartalmára nézve a következőkben magyarázatot is adjunk. Miért is ne juthatnánk erre a konklúzióra, ha még egy brit parlamenti bizottság is ezt teszi? A brit parlament emberi jogi bizottsága ugyanis a környezethez való jogot olyan harmadik generációs jognak tüntette fel, mint a természeti erőforrásokhoz való jog, a társadalmi és gazdasági fejlődéshez való jog, a jövő nemzedékek jogai vagy a fenntarthatóság³⁴⁰ - gyorsan tegyük hozzá, hogy ezek sok tekintetben erősen közelítenek egymáshoz, ha nem is feltétlenül szinonimák. Arra a következtetésre jutottak, hogy: „210. Véleményünk szerint alaposan megindokolható, hogy az egészséges és fenntartható környezethez való jogot az Egyesült Királyság Bill of Rights rendszerébe felvegyük. A jog nemzetközi intézményekben és nemzeti jogokban való eddigi megjelenése mutatja, hogy olyanná vált, amelyiknek lehet jogi kifejezést találni.‖

Első, bevezető kérdésünk immár arra irányul, vajon hová is tartozik a környezethez való jog és majd a későbbiekben vizsgáljuk annak tartalmát. E tekintetben legegyszerűbb elfogadni Vasak 1979-es felosztását, hiszen az akkor megfogalmazott teória az emberi jogok három generációjáról mára mintegy paradigma lett, ahol a harmadik generációs jogok - vagy más, érdemibb megfogalmazás szerint: szolidaritási jogok - lényege, hogy a gyors fejlődés következtében súlyosan sérülnek emberi értékek, amelyekre tehát fokozottan kell ügyelni, olyannyira, hogy a jogok védelmének kötelezettsége minden szinten megjelenik.³⁴¹ Tehát fogadjuk el – legalábbis kiindulási alapként - a közkeletű harmadik generációs jogokat, amelyek szerepére nézve különböző szempontokat lehet megvizsgálni.

338 WOODS, Kerri: Human Rights and Environmental Sustainability, Edward Elgar, 2010, 7. old.

339 SHELTON, Dinah: Human rights and the environment: what specific environmental rights have been recognized? Denver Journal of International Law and Policy, Vol. 35. no. 1, 2006. 163. old.

340 Joint Committee on Human Rights Twenty-Ninth Report, www.parliament.uk, 2008. augusztus 10.

341 HAJJAR LEIB, Linda: Human Rights and the Environment - Philosophical, Theoretical and Legal Perspectives, Martinus Nijhoff Publishers, 2011, Ennek jól áttekinthető összefoglalását adja az 53/54.

oldalon

A történelmi fejlődés menetében immár ismert módon az emberi, állampolgári jogok három generációját különböztethetjük meg, mégpedig elsődlegesen abból a szempontból, milyen szerepet tulajdonítanak az államnak a jogok gyakorlásának biztosításában. A harmadik generációs jogok feltételezik az előző két jogcsoport létét, tehát a szabadság, a tulajdon és az életminőség védelmét, a gazdasági és szociális jogok érvényesülését, de ezen túl is lépnek, illetve más szempontokat jelenítenek meg. A környezethez való jog, a békéhez való jog, de legalábbis a vegyi vagy bakteriológiai fegyverek alkalmazásának tilalma új kihívásokra reagál, és az élet mindenoldalú védelmének igényét fejti ki. A harmadik generációs jogok megvédésének alapfeltétele az állam aktív beavatkozása, illetve szükséges hozzá ezen felül még az államok együttműködése is (nem elegendő tehát sem a be ne nem avatkozás, sem az egyéni, elszigetelt cselekvés). A következőkben azt is láthatjuk, ezzel olyan jogok védelméhez jutottunk, amelyek tehát az egyének jogaihoz képest, illetve emellett egyre inkább szélesebb, társadalmi, sőt azon is túli érdekeket képviselnek, ezért absztraktabbnak is tűnnek, mint előzményeik, ugyanakkor erősebb követelményeket is jelentenek. Nem lesz tehát könnyű e jogok tényleges érvényesítése.

Ezt a harmadik generációt még az alakulás folyamatában látják sokan. „Van azonban az emberi jogoknak egy olyan csoportja, amely nem pusztán nemzetközivé vált a globalizáció hatására, hanem maga a globalizáció hozta létre. ... Ma még nem tisztázott, hogy mely ‘jogok‘ tartoznak ebbe a körbe, illetve az ide tartozó jogoknak pontosan mi a tartalma. Ide sorolható a békéhez való jog, ami a fegyverkezési verseny ellensúlya; az egészséges környezethez való jog, ami a környezetszennyezés veszélyeire hívja fel a figyelmet; s a globalizáció kihívásainak szaporodásával a harmadik

Ezt a harmadik generációt még az alakulás folyamatában látják sokan. „Van azonban az emberi jogoknak egy olyan csoportja, amely nem pusztán nemzetközivé vált a globalizáció hatására, hanem maga a globalizáció hozta létre. ... Ma még nem tisztázott, hogy mely ‘jogok‘ tartoznak ebbe a körbe, illetve az ide tartozó jogoknak pontosan mi a tartalma. Ide sorolható a békéhez való jog, ami a fegyverkezési verseny ellensúlya; az egészséges környezethez való jog, ami a környezetszennyezés veszélyeire hívja fel a figyelmet; s a globalizáció kihívásainak szaporodásával a harmadik