II. A FENNTARTHATÓSÁG JOGÁRÓL
4. A Nemzetközi Jogi Társaság Új-Delhi elvei
A Nemzetközi Jogi Társaság maga 2002-ben lépett a fenntarthatóság értelmezése tekintetében. „Figyelemmel a fenntartható fejlődés legutóbbi elgondolásaira, beleértve mind a fejlődési, mind a környezetvédelmi, mint pedig az emberi jogi megfontolásokat, a Nemzetközi Jogi Társaság elfogadta az Új-Delhi Nyilatkozatot.‖114 Ugyanezen szerző a Nyilatkozatot el is helyezi a nemzetközi jog forrásai között: „A Nemzetközi Jogi Társaság a nemzetközi jog területén működő tudományos fórum, és ennek a fenntartható fejlődésről szóló Új-Delhi Nyilatkozata a fenntartható fejlődés nemzetközi jogának kialakuló rendszerét tükrözi. A Nyilatkozat a Fenntartható Fejlődés Jogi Bizottságának kodifikációs kísérlete, és ilyenként – figyelemmel a rangos szerzők bevonására – mindenképpen a nemzetközi jog másodlagos forrásának tekinthető.‖115
114 HILDERING, Antoinette: International Law, Sustainable Development and Water Management, Eburon, 2004, 9. old.
115 HILDERING, Antoinette: International Law, Sustainable Development and Water Management, Eburon, 2004, 34-35. old.
A Nyilatkozat ugyan elmúlt 10 éves, de 2012-ben teljes megerősítést nyert ugyanazon fórum által116: „Meggyőződve arról, hogy a Nemzetközi Jogi Társaság Új-Delhi Nyilatkozata olyannyira releváns, mint az volt elfogadásának idején.‖ A szófiai (2012) fórum 7/2012. határozatának 1. pontja ezért megerősíti a Nyilatkozatot a maga teljességében, illetve 2. pontja a joggyakorlat számára fogad el útmutatást – l. alább.
Mielőtt tovább lépnénk, egy megjegyzést kell tenni: az a tény, hogy 10 év alatt nem változott a Nyilatkozat tartalma, jelentheti azt – ha optimisták vagyunk -, hogy a szerkesztők olyan alapossággal végezték dolgukat 2002-ben, hogy az ma is közvetlenül alkalmazható, és jelenheti azt is – ha pesszimistán szemléljük -, hogy azért maradhat minden a régiben, mert az eltelt 10 év alatt nem változott semmi e tekintetben, nincs továbblépés. Mindkét szemlélet rendelkezik igazságtartalommal.
A Nyilatkozat117 kiindulási pontnak úgy tekint a fenntartható fejlődésre, mint az emberiséget közösen foglalkoztató kérdések egyikére, amelyet integrálni kell más politikai területek rendszerébe, ezen belül is kiemelt figyelmet fordítva az emberi jogokra, amelyet a fenntartható fejlődés megvalósítása központi elemének tekint.
Mindenesetre az eddigiek fényében nem csoda, ha a Nyilatkozat központi része a fenntartható fejlődés jogi elveinek kimunkálása, mégpedig az eddigiek tárgyaltakhoz képest jelentősen egyszerűsített és rendszerezettebb formában. Amit eddig kritikaként megfogalmaztunk, tehát a szétszórtság és a nem összetartozó kérdések együtt kezelése, itt jobbára a helyére kerül, megfoghatóbbá, értelmezhetőbbé válik. Ez persze nem jelenti egyben azt, hogy minden gondolatot kritika nélkül kellene átvenni.
A Nyilatkozat elvei röviden:
1. Az államok kötelezettsége a természeti erőforrások fenntartható használatára vonatkozóan, amely magában foglalja az erőforrások feletti jogokat, illetve ugyancsak a nemzeti joghatóságon kívüli károkozás tilalmát.
2. A méltányosság elve - ebben a generációk közötti és jövő generációra vonatkozó méltányosság elve egyaránt benne foglaltatik.
3. A közös, de megkülönböztetett felelősség elve, amely nem csak az államokra, hanem minden más résztvevőre, így a nem-kormányzati szervekre, általában a társadalomra és a vállalatokra egyképpen követelmény.
4. Az elővigyázatosság elve, ami az emberi egészségre, a természeti erőforrásokra és ökoszisztémákra vonatkozik. Ezen belül több fontos elemet is megjelenít az elv, túllépve ezzel az elővigyázatosság hagyományos koncepcióján:
a károkozással kapcsolatos elszámoltathatóság,
a tervezés,
a környezeti hatások vizsgálata,
a bizonyítási tehet áthárítása az üzemeltetőre, a komoly vagy visszafordíthatatlan károk esetében.
116 Resolution No. 7/2012, Committee on International Law on Sustainable Development, The 75th Conference of the International Law Association held in Sofia, Bulgaria, 26 to 30 August 2012.
117 ILA New Delhi Declaration of Principles of International Law Relating to Sustainable Development, 2 April 2002. in International Environmental Agreements: Politics, Law and Economics 2: 211–216, 2002., Kluwer Academic Publishers.
5. A társadalmi részvétel, illetve az információhoz és igazságszolgáltatáshoz való hozzájutás, amelynek egyik lényegi kérdése az emberi jogok védelme.
6. A jó kormányzás elve, amelynek ugyancsak vannak további sajátos tartalmi elemei, nem feltétlenül az általában legfontosabbnak tartott kérdéseket összegezve (érzékelhetően ez a pont inkább a fejlődő országok számára üzenet, igazolva azt a feltételezést, hogy a fenntartható fejlődés számos esetben a ‘nyugati‘ gondolkodás közvetítője):
demokratikus és átlátható döntéshozatali rend, valamint pénzügyi elszámoltathatóság,
a korrupció elleni fellépés,
a szabályos eljárások tiszteletben tartása, valamint a jogállamiság és emberi jogok tisztelete,
a WTO közbeszerzési kódexe szerinti közbeszerzési eljárás (ez eléggé specifikus a többihez képest).
7. Az integráció és az összefüggések elve, különös tekintettel az emberi jogokra, valamint a társadalmi, gazdasági és környezeti célokra.
A fentiek tehát, noha határozottan megfoghatóbb, alkalmazhatóbb elvek az eddigieknél, mégsem jelentenek továbbra sem egységes szemléletet. Ami igazán a fenntarthatóság elvei közé tartozik ezek közül, az a második, harmadik, negyedik és hetedik elv, míg az első és a harmadik a fenntarthatóság kifejezetten nemzetközi jogi vonatkozású elve és a hatodik általában vonatkozik a jogállami berendezkedésre, azon belül is elég sajátos és kissé önkényes válogatást alkalmazva. Marad tehát a méltányosság (generációs jogok, emberi jogokkal is vegyítve), elővigyázatosság, társadalmi részvétel (ebben emberi jogok), valamint az integráció elve, amelyek egyben megfelelnek az eddig elemzett két másik dokumentum elgondolásainak is.
Az Új-Delhi elveket tehát 2012-ben megerősítette a Társaság, sőt ezt elhatározván mellette kiadtak egy jogérvényesítéssel kapcsolatos iránymutatást is Szófiában118, amely kifejezetten az elvek igazságszolgáltatáson keresztül történő érvényesítését tűzi ki célul, tehát valójában a mindennapi jogalkalmazás felé próbál lépéseket tenni. Ez feltétlenül indokolt is, hiszen az eddig bemutatott és értékelt alapozások jelentős része aligha értelmezhető a mindennapok szintjén, vagy legalábbis komoly muníciót igényel azok tényleges alkalmazása. Arról persze nem feledkezhetünk el, hogy ezek az iránymutatások különösen a nemzetközi jogi gyakorlatra vonatkoznak.
Első lényegi kiemelés az Iránymutatás azon megállapítása, hogy a fenntartható fejlődés kétséget kizáróan a nemzetközi jog alapelveként jelenik meg, aminek következtében „a nemzetközi jog egyezményeit és szabályait a fenntartható fejlődés elveinek fényében kell értelmezni...‖, ellenkező esetben a jus cogens követelménye sérül.
118 2012 SOFIA Guiding Statements on the Judicial Elaboration of the 2002 New Delhi Declaration of Principles of International Law Relating to Sustainable Development, a Resolution No. 7/2012 mellékletetként
Miket is lehet ezen belül kiemelni, mint a fenntartható fejlődés elveinek legfontosabb elemeit?
az emberiség közös gondjai, különösen a természeti erőforrások fenntartható használata;
a kétféle generációs méltányosság, de ehhez a szegénység elleni fellépés is társul (amit tekinthetünk úgy is, mint a jelen generációkra – intragenerational equity – vonatkozó méltányos bánásmód egy sajátos megközelítését). Az Iránymutatás e téren azt várja el az igazságszolgáltatástól, hogy tovább munkálkodjon ezen elvek tartalmának meghatározásában;
a közös, de differenciált kötelezettségek immár egyértelműen a nemzetközi jog testének részét alkotják;
az elővigyázatosság elve immár elég pontosan körülhatárolható;
a társadalmi részvétel és az információhoz, illetve igazságszolgáltatáshoz jutás akár a jogalkalmazó szervek saját eljárásán keresztül is megvalósítható;
a jó kormányzás egyes elveit is szélesebben kell értelmezni;
az integráció és kölcsönös összefüggés egyebek között a jószándékú tárgyalásokban nyilvánul meg;
a környezeti hatásvizsgálat a nemzetközi jog határozott követelménye, különösen a határon túlterjedő hatások esetére.
E kiegészítések nem igényelnek további kifejtést, hiszen valóban nem tesznek mást, mint megerősítik az ILA évtizedes gondolatait, de nyugodtan mondhatjuk, hogy megerősítik, sőt letisztítják a felesleges sallangoktól az 1995. évi ENSZ Szakértői Jelentést is, részletezik a Bős-Nagymaros ítéletben elmondottakat, illetve megfeleltethetők Decleris kissé nemzeti színezetű elvcsomagjának is.
Tehát fenntartva az eddigieket, egyre világosabban érzékelhető, hogy a fenntartható fejlődés jogához kapcsolható kört a méltányosság (generációs jogok), elővigyázatosság, társadalmi részvétel (ezekben emberi jogok), valamint az integráció elve köré vonhatjuk, valamint ezt kiegészítik a kifejezetten nemzetközi jogi alapelvek, megfejelve a jó kormányzással, amire nézve az Iránymutatás maga sem ad konkrét további szempontokat – de amelyhez akár a többször említett tervezés kitűnő példát ad.
Amikor tehát e pont elején arról gondolkodtam, vajon jó jel-e, avagy sem, hogy a Nyilatkozat valójában teljes egészében megerősítést nyert, akkor most azt kell mondjam, hogy az optimistább szemléletet erősíteném inkább, tehát a rövid dokumentum szerzői valóban alapos munkát végeztek. Nem is igazán lenne szükséges, hogy 10 éves távlatban ilyen horderejű, és ennyire általános elvi összegzések lényegi változáson menjenek keresztül, sőt talán azt is mondhatjuk, hogy nem is lenne helyénvaló. A fenntartható fejlődés elve is negyedszázados – akármennyire is igaz, hogy előzményei akár évezredekre visszavezethetők -, legalábbis nemzetközi eszmetörténetét tekintve, nem várható el, hogy az ehhez kapcsolódó jogi szempontok ennyi idő alatt ennél letisztultabb formát öltsenek. A fenntarthatóság elveiben, eszközeiben ki kell alakítani a megfelelő fogódzókat, de nem lehet azt várni, hogy ezek forradalmi újdonságok legyenek.