Az ENSZ szakértői jelentése a fenntarthatóság jogáról

II. A FENNTARTHATÓSÁG JOGÁRÓL

1. Az ENSZ szakértői jelentése a fenntarthatóság jogáról

Az UNCED-et (1992) követően egyre több fórumon elemezték és elemzik mind a mai napig magát a fenntarthatóságot, a fenntartható fejlődést – hiszen e két fogalom nem feltétlenül fedi egymást, nem egészen azonos jelentésűek, mégha össze is kapcsolódnak, amint azt az előzőekben láttuk -, illetve ezen belül annak jogi kereteit, hol szélesebbre, hol szűkebbre vonva a kört, hol szélesebben, hol szűkebben értelmezve a fogalmat és különösen annak következményeit. Az elmúlt évtizedek alatt felhalmozott dokumentumokat nem lehet, de nem is szükséges részletesen bemutatni, hiszen éppen változatosságuk miatt rendkívül szerteágazó következményekre juthatunk, amire a következőkben több példát is felhozunk. Mindenesetre egyike ezen dokumentumoknak, nem sokkal Rió után, éppen a fenntarthatóság nemzetközi jogi következményeivel foglalkozott – és amiért különös figyelmet érdemel, mert ez az ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottság égisze alatt készült szakértői jelentés⁴², amely a téma nemzetközi jogi elveit volt hivatva összesíteni 1995-ben. Annak ellenére, hogy ez e Jelentés nem vezetett további érdemi lépésekhez, mégis a fenntartható fejlődés mára mintegy klasszikusnak mondható, még viszonylag tisztán érvényesülő, egyetemes megközelítését jól tükrözi, és mint ilyen, megérdemli, hogy némileg részletesebben foglalkozzunk vele, különösen azért, mert kevés a kifejezetten jogi vonatkozásokra koncentráló hasonló dokumentum. 1995 óta minden, a témával foglalkozó irodalom, forrás kiindulási pontjának tekinti, ténylegesen erre épít⁴³. A jelentés törekszik az

42 EXPERT GROUP, 1995: Report of the Expert Group Meeting on Identification of Principles of International Law for Sustainable Development, Geneva, Switzerland, 26-28 September 1995, Prepared by the Division for Sustainable Development for the Commission on Sustainable Development Fourth Session 18 April - 3 May 1996, New York

(http://www.un.org/documents/ecosoc/cn17/1996/background/ecn171996-bp3.htm)

43 Két példa erre, ahol a vonatkozó fejlődést összegzik:

- PREPARATORY COMMITTEE: International sustainable development law: principles, practice &

univerzalitásra és a – manapság szívesen hangoztatott – holisztikus szemléletre, kellően megalapozva ezzel mindazt a mondandót, amit a fenntarthatóság jogi szempontjait illetően szeretnénk összegezni. Mindennek megfelelően kellően – néha kissé számomra túlzottan is - átfogó és részletes, esetenként számos kapcsolódó példát is felhozva.

Éppen ezen jellemzői okán tartom szükségesnek, hogy végignézzük ennek minden elemét, természetesen nem térve ki a részletekre.

A Szakértői Jelentés kiindulópontjának (12. pont – innentől kezdve a Szakértői Jelentés pontjaira zárójelben hivatkozom, a jobb követhetőség érdekében – a Szerző megjegyzése) a Riói Nyilatkozatból az 1. sz. alapelvet tekinti: „A fenntartható fejlődés érdekeinek középpontjában az emberek állnak. Ők jogosultak - a természettel összhangban - egészséges és termékeny életre.‖ Tehát az élethez való jog és a környezet kapcsolódik itt össze, noha ez az elv a környezethez való jogot külön nem nevesíti, de az ökológiai alapokat feltétlenül. Mindez összhangban áll azzal, hogy később a környezethez való jog értelmezésére kiemelt figyelmet fordítunk.

A másik alapvető gondolatot a 15. pontban az integráció és a kölcsönös összefüggések (interrelationship) jelentik, ezúttal elsősorban a Nyilatkozat 3. és 4. elvére hivatkozással (3. Elv: „A fejlődéshez való jogot úgy kell érvényesíteni, hogy a ma élő és a jövő nemzedékek fejlődési és környezeti szükségletei egyaránt kielégítést nyerjenek.‖, 4.

Elv: „A fenntartható fejlődés elérése érdekében a környezetvédelemnek a fejlődési folyamat szerves részét kell alkotnia, és nem kezelhető attól elkülönülten.‖), amelyet a 25. alapelvvel (25. Elv: „A béke, a fejlődés és a környezetvédelem egymással összefügg és oszthatatlan.‖) és a Stockholmi Nyilatkozat 13. alapelvével egészítenek ki (az államok integrált és koordinált együttműködése áll a középpontban). Mindebből az integrációra kell különösen is felhívni a figyelmet, amely az emberi jogokhoz hasonlóan, ugyancsak kiemelt vizsgálódásunk tárgya lesz, külön fejezetben (B.IV.). A Szakértői Jelentés még több forrásra is felhívja a figyelmet, amelyeket nem szükséges egyenként megvizsgálni, mindenesetre a 18. pont a már fentebb hivatkozott „átfogó és holisztikus‖ szemléletet várja el akkor, amikor a kérdéses jogelvek részletes vizsgálatára tér ki. Ezek szerint tehát a Jelentés elhatározott szándéka, hogy minden lehetséges szempontot és kapcsolatot feltárjon, inkorporáljon a fenntartható fejlődés jogába.

A fenti két gondolat jelenti tehát a koncepció alapját, függetlenül attól, hogy mennyiben szűkítjük le vizsgálatainkat a környezettel kapcsolatos megközelítésekre, hiszen sem az emberi jogok tisztelete, sem az integráció ebben a vonatkozásban nem jelent elköteleződést, még prioritásokat sem kísérel meg felállítani. A későbbiekben elsősorban éppen ezen kettős alapra építkezem magam is, amikor a B.I. fejezetben a környezethez való jogot vizsgálom, a B. IV. fejezetben pedig az integrációt.

A Szakértői Jelentés a különböző jogi alapelveket hosszan fejtegeti, és rendkívül

prospects, Second Preparatory Committee Meeting for the World Summit on Sustainable Development 2002, New York, 28 January to 8 February, 2002, http://cisdl.org/public/docs/news/brief3.pdf

- GOEPEL, Maja: Formulating Future Just Policies: Applying the Delhi Sustainable Development Law Principles, Sustainability 2010, 2, 1694-1718, elérhető:

http://www.worldfuturecouncil.org/fileadmin/user_upload/papers/Article_on_Sustainable_Development_

Law_Principles.pdf

széleskörűen bontakoztatja ki – talán kissé túl széleskörűen is. Első vizsgálódási terület a környezet és fejlődés – hűen az alapul szolgáló felhatalmazáshoz, amely a Környezet és Fejlődés Bizottságától származik. Ezen belül megjelennek a következők:

 fejlődéshez való jog (19-25. pont), kiindulásként véve, hogy az ENSZ Alapokmánya⁴⁴ 55. pontja a gazdasági-társadalmi együttműködés céljai között éppen a fejlődést is feltünteti;

 közvetlenül ehhez kapcsolódik a fentebb még nem kifejezetten ilyenként megjelenített egészséges környezethez való jog (26-31. pontok), amelynek megalapozásához az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozataira, illetve az Egyezségokmányokra is utal a Jelentés. E tekintetben különösen figyelemre méltó a 31. pont második mondata: „A fejlődés akkor fenntartható, ha megvalósítja az egészséges környezethez való jogot‖. .

 a szegénység felszámolása (32-37. pontok), hiszen a fenntartható fejlődés egyik alapvető gondolata ez, amely azonban hozzájárulhat az egész fenntarthatósági gondolat félresiklásához is. Ezt fogalmazza így Gyulai Iván a Riói Nyilatkozatra és következményeire utalva⁴⁵: „• A fenntarthatatlan világ oka a szegénység, mert a szegények túlzott mértékben használják a környezetüket. • A világnak gazdasági növekedésre van szüksége, hogy a szegények gazdagabbak legyenek, hogy legyenek források a társadalmi és környezeti problémák kompenzálására.‖ A szegénység felszámolása és a fenti emberi jogi gondolatok azonban távolról sem illenek össze annyira, amennyire e Szakértői Jelentés alapján gondolhatnánk, mert ezt már aligha lehet nemzetközi jogi alapelvi szinten értelmezni. A szegénység kérdése amellett, hogy szinte azt sugallja, mintha ez lenne az egyik, ha nem meghatározó, okozója a gondoknak, erőteljesen a fejlődés elvének túlhangsúlyozását is előidézheti.

 méltányosság (equity) (38-50. pontok), amely kapcsolódik az igazságossághoz is, de különösen kétféle kérdést ölel fel: a 41. pont szerint a generációk közötti és a generációkon belüli méltányos bánásmódot, a források méltányos elosztását. Amint erre máshol kitérünk, a generációk közötti méltányos erőforrás-allokálás számos értelmezési kérdést vet fel, különösen arra vonatkozóan, vajon miként fogalmazhatjuk meg a következő generációk igényeit. Ezt fogalmazza meg kissé irodalmian a szerző⁴⁶: „A párbeszéd egyoldalú. Mi vagyunk a beszélők és a jövő generációk a hallgatóság. Amint a múlt számos hangon és számos kifejezéssel szól hozzánk, úgy szólunk mi a jövő generációkhoz.‖ Itt az egyoldalúságon van a hangsúly, hiszen aligha tudható valójában, mi is a következő generáció tényleges igénye. Mindenesetre a Szakértői Jelentés e vonatkozásban nagyon józan megközelítéssel él (44. pont): „Feljogosítja ez valamennyi generációt arra, hogy olyan változatosságot kapjon, amely összehasonlítható azzal, amit a megelőző generáció élvezett.‖ Tehát nem abszolút értelemben vett ugyanolyan helyzetet kell teremteni, hanem mód van az érdekek és igények eltérő összetételű kezelésére is,

44 ENSZ ALAPOKMÁNY: http://www.un.org/en/documents/charter/, vagy magyarul:

http://www.menszt.hu/layout/set/print/content/view/full/186

45 GYULAI Iván: Kérdések és válaszok a fenntartható fejlődésről, Kiadja a Magyar Természetvédők Szövetsége.

http://www.mtvsz.hu/dynamic/FF_kerdesek_valaszok.pdf 2008, 6. old.

46 OLMSTED, James L.: Representing Nonconcurrent Generations: The Problem of Now, Journal of Environmental Law & Litigation, Vol. 23, 2008, 463. old

mint ami a jelen generációk számára adott.

 a természeti erőforrások feletti szuverenitás, illetve az a felelősség, hogy ne okozzunk kárt más állam környezetében vagy azon környezetben, amely nem áll egyetlen állam joghatósága alatt sem (51-56. pontok), mint a nemzetközi jog által régóta elismert alapvető követelmények jelennek meg – az 52. pont szerint pl. a természeti erőforrások feletti szuverenitás már a II. világháború után kialakult, egyebek között a gyarmatbirodalmak felbomlásával. Ezen elvek azonban nem feltétlenül függenek össze közvetlenül a fenntarthatósággal, noha kapcsolatuk kétségkívül szoros.

 a természeti erőforrások fenntartható használata (57-63. pont), erőteljes tautológiaként. A fenntarthatóság elve tehát a fenntartható használat. Sőt, maga a magyarázat összekapcsolja, szinte összemossa ezt az elvet az előzővel is, így ha van szuverenitás az erőforrások felett, az legyen fenntartható és ennek egyik jele, hogy nem okozunk kárt – l. a Stockholmi Nyilatkozat 21. elve. Ez az elv nem igazán rendelkezik megkülönböztető sajátosságokkal, az előzőhöz képest.

 a környezeti kár megelőzése (64-69. pontok), amelynek kapcsán a megelőzés gazdasági hasznosságát is kiemelik a Szakértői Jelentés szerzői. A fenntarthatóság jogi tartalmának értelmezésekor külön kiemelendő a 66. pont: „Nemzeti szinten, a környezet kár megelőzése feltételezi, hogy az államok hatékony környezeti jogalkotás alakítanak ki és működtetnek.‖ Ez a pont valójában nem más, mint a megelőzés elve, amely minden – és nem csupán a környezeti – kár esetében indokolt elem. A megelőzés a következő alapelvhez képest feltételezi a következményekre vonatkozó ismereteket.

 az elővigyázatosság elve (70-74. pontok) immár elválaszthatatlanul összekapcsolódik a megelőzéssel és a 70. pont szerinti értelmezéssel: „Az elővigyázatosság elve arra utal, hogy a tudományos bizonyosság hiánya nem lehet oka annak, hogy a komoly és visszafordíthatatlan környezeti károk elkerülésére irányuló lépéseket elhalasszuk.‖ Ne, maradhat el a Riói Nyilatkozat 15. elvére történő utalás⁴⁷ sem. Megjelennek az elővigyázatosság elvéhez kapcsolódó olyan jogi megfontolások is, mint a bizonyítási teher megfordulása vagy akár a vélelmekre történő alapozás (72. pont: „még akkor is, ha nincs egyértelmű és megsemmisítő erejű bizonyíték‖). Az elővigyázatosság elvét a fenntartható fejlődés elve egyik legjellemzőbb részének tekintem, ezért erre külön, részletesen kitérek a B. III.

fejezetben.

Amíg az elvek első csoportja jelentősen több sajátossággal bír a nemzetközi együttműködés általános követelményeihez képest, addig az elvek második csoportja a Szakértői Jelentés értelmezésében a nemzetközi együttműködés olyan általánosabb elveit tartalmazza, amelyek akár specifikusként is értelmezhetők a fenntarthatósággal való közelebbi kapcsolat révén Ezek:

 együttműködési kötelezettség a globális partnerség szellemében (75-102. pontok),

47 „A környezet védelme érdekében az Államok, lehetőségeiknek megfelelően, széles körben törekedni fognak az elővigyázatosságra. Ahol súlyos vagy visszafordíthatatlan kár fenyeget, a teljes tudományos bizonyosság hiánya nem használható föl indoklásként a környezetromlást megakadályozó, a hatékonysággal járó intézkedések elhalasztására.‖

mint a nemzetközi együttműködés általános követelményeinek megnyilvánulása, amelyre pl. közvetlenül utal a Riói Nyilatkozat is 7. alapelveként⁴⁸. E kötelezettségnek kiemelt jelentőséget ad a 80. pont, amely mindezt a felelősséget kiterjesztően értelmezi – a nem állami szereplőket is bevonva, az üzleti élet szereplőitől, a nem-kormányzati szerveken át a tudományig. Ennek megfelelően az elv egyes részeiben valóban értelmezhető nemzetközi jogi alapelvként is, más vonatkozásaiban – az államokon kívüli partnerekre gondolva – azonban inkább az együttműködés általon jogi elveként jelenhet meg. Az elven belül három területet különböztet meg a Szakértői Jelentés, amelyek azonban önmagukban is megállnák a helyüket, önálló elvekként, sőt ezek között az első még jobban illene a környezet és fejlődés fenti csoportjába, mint általában az együttműködési kötelezettségek közé.

Megkülönbözteti tehát:

a) az emberiséget közösen foglalkoztató kérdések (common concern of humankind) területét, amelyben hangsúlyosan jelenik meg a tulajdoni viszonyoktól való alapvető különbség, és amelynek magyarázata nem kellően meggyőző módon részben összekapcsolja az eddigi elvek egy részét – mint a méltányosság két szintjét – részben pedig keresi a helyét, amely elsősorban környezetvédelmi irányultságú. „Az emberiséget közösen foglalkoztató kérdések koncepciója globális környezeti problémákra utal, mint a klímaváltozás, a biodiverzitás megőrzése, amelyeket csak az államok együttműködésével lehet megoldani.‖⁴⁹ Ezt a koncepciót rendkívül általánosan is lehet értelmezni –

„Valójában azt is javasolták, hogy a ‘globális környezet‘ legyen az emberiséget közösen foglalkoztató kérdés.‖⁵⁰ A „közös kérdések kapcsolódó, de különböző koncepciót jelentenek, mint a közös területek problémája vagy az emberiség közös öröksége. .. A közös kérdések eltérőek, mert nem területiek, nem tartoznak egy meghatározott területhez, hanem a szuverén államterületen kívül jelennek meg.‖⁵¹. Úgy is mondhatjuk, hogy elsősorban a környezeti válságjelenségek, globális káros környezeti hatások sorolhatók ebbe a kategóriába;

b) közös, de megkülönböztetett (más megfogalmazásban megjelenik úgy is, mint

‟közös, de egyben eltérő‟) felelősség (common but differentiated responsibilities) a fentebb már említett 7. riói alapelvre utalva, lehetőséget adva arra, hogy az egyes ország-csoportokat eltérő módon kezeljük – értve ezalatt majdan akár a segítségnyújtást is; és ennek mintegy folytatásaként. „…

elismerjük, hogy amíg a környezetvédelem minden állam közös felelősségre, a

48 „Az Államok átfogó közösségi szellemben fognak együttműködni annak érdekében, hogy megőrizzék, megvédjék és helyreállítsák a Föld élővilágának egészségét és egységét. Tekintettel arra, hogy világméretű környezetpusztulásban eltérő mértékben vettek és vesznek részt, az Államok közös, de megkülönböztetett felelősséget viselnek. A fejlett országok elismerik azt a felelősséget, amit a fenntartható fejlődés elérésére irányuló nemzetközi törekvésekben viselnek, tekintettel azokra a hatásokra, amelyeket társadalmaik a globális környezetre gyakorolnak és azokra a technológiákra s pénzügyi forrásokra, amelyekkel rendelkeznek.‖

49 BRUNÉE, Jutta: Common area, common heritage and common concern, in The Oxford Handbook of International Enironemntal Law, Ed. by BODANSKY, Daniel, BRUNÉE, Jutta and HEY, Ellen, Oxford UP, 2007. 552-553. old

50 BRUNÉE, Jutta: Common area, common heritage and common concern, in The Oxford Handbook of International Enironemntal Law, Ed. by BODANSKY, Daniel, BRUNÉE, Jutta and HEY, Ellen, Oxford UP, 2007. 564. old

51 SHELTON, Dinah: Common Concern of Humanity, Iustum, aequum, salutare, 2009. évi 1. sz. V.

éfv.34-35. old,

fejlett országoknak felelősségükbe tartozik a környezeti állapot romlásához való történelmi hatásuk is, illetve az a fokozott nyomás, amelyet a globális környezetre helyeznek, illetve azok a technológiák és pénzügyi források, amelyek rendelkezésükre állanak.‖⁵² Erre nézve számos nemzetközi egyezményt hozhatunk fel példának, mint az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményét⁵³. Ugyancsak említjük itt azt a megkülönböztetett felelősséget, amely az érzékeny, sérülékeny embercsoportok helyzetére hívja fel a figyelmet, akár a riói elvek között, akár másutt – szegények, öregek, nők, gyermekek.

c) a fejlődő országok sajátos kezelése, bennefoglalva két kiemelt területet: a kis szigetállamokat és az átmeneti gazdaságokat. E kiemelt kezelésnek is a Riói Nyilatkozat az alapja⁵⁴, egyebekben pedig nehezen választható el az előző elvtől, amire a példát az oda kapcsolt Keretegyezmény hivatkozott preambulumában is megtaláljuk. Mindenesetre az átmeneti gazdaságokra utalás sokat változott az utóbbi másfél-két évtizedben.

 az emberiség közös öröksége (103-104. pont), amelyet az emberiséget közösen foglalkoztató kérdésekről való megfelelő megkülönböztetés miatt az erőforrásokra, az anyagi értéket képviselő javakra korlátoz a Jelentés, és amelyek egyebekben még nem teljesen világos kört ölelnek fel. „A közös örökség koncepciója egyes erőforrások státuszát írja körül, amelyek az államok joghatóságán kívül esnek, mint a tengerfenék élőlényei.‖⁵⁵ Ennek rendezésében az államok között a kérdéses erőforrásokhoz való hozzáférésben érzékelhető jelentős különbségek játszanak szerepet: „Amíg a szabad hozzáférés, a jogi fogalmak szerint minden állam egyenlő hozzáférését jelenti, a valós hozzáférés az államok technológiai és pénzügyi forrásaihoz igazodik.‖⁵⁶ Ismét más szerzőnél a fentebb már említett közös

52 ELLIS, Jay and WOOD, Stephan: International Environmental Law, in RICHARDSON, Benjanim J., WOOD, Stepan (ed) Environmental Law for Sustainability, Hart Publishing 2006, 366-367.old

53 Az Éghajlatváltozási Keretegyezmény (1992), hazánkban kihirdette az 1995. évi LXXXII. törvény, már preambulumában is alkalmazza a megkülönböztetést, mint:

„felismerve ugyancsak annak igényét, hogy a fejlett országok világos prioritások alapján, rugalmas módon, haladéktalanul tegyenek intézkedéseket, melyek az átfogó válaszstratégiák első lépését képezik globális, nemzeti és - ahol ebben megállapodnak - regionális szinteken, számításba véve az üvegház-gázokat, kellően mérlegelve azok viszonylagos hozzájárulását az üvegházhatás erősödéséhez,

felismerve továbbá, hogy alacsonyan fekvő és más kis szigetországokat, valamint a mélyföldi parti, száraz, félszáraz vagy árvizeknek, szárazságnak és elsivatagosodásnak kitett területeket és a törékeny hegyvidéki ökológiai rendszerekkel rendelkező fejlődő országokat az éghajlatváltozás káros hatásai különösen érzékenyen érintheti,

felismerve, hogy az üvegház-gázok emisszióinak korlátozására tett intézkedések különös nehézségeket jelentenek azon országok - és főképpen azon fejlődő országok - számára, melyek gazdasága kiváltképpen függ a fosszilis tüzelőanyagok termelésétől, felhasználásától és kivitelétől,‖

A kötelezettségekről szóló 4. Cikkely első mondata pedig ezt tekinti kiindulási alapnak:

„1. Valamennyi Fél, számításba véve közös, de megkülönböztetett felelősségeiket, sajátos nemzeti és regionális fejlesztési prioritásaikat, célkitűzéseiket és körülményeiket ...‖

54 Ezúttal a 6. Elv: „Megkülönböztetett fontossággal kell foglalkozni a fejlődő országok, és mindenekelőtt a legkevésbé fejlett és a környezeti hatásokkal szemben leginkább sebezhető országok sajátos helyzetével és szükségleteivel. A környezettel és a fejlődéssel kapcsolatos nemzetközi programoknak egyúttal figyelembe kell venniük minden ország érdekeit és szükségleteit.‖

55 BRUNÉE, Jutta: Common area, common heritage and common concern, in The Oxford Handbook of International Enironemntal Law, Ed. by BODANSKY, Daniel, BRUNÉE, Jutta and HEY, Ellen, Oxford UP, 2007. 552. old.

56 BRUNÉE, Jutta: Common area, common heritage and common concern, in The Oxford Handbook of International Enironemntal Law, Ed. by BODANSKY, Daniel, BRUNÉE, Jutta and HEY, Ellen, Oxford

problémák és a közös örökség megkülönböztetése, hasonló tartalommal, de még világosabban jelenik meg: „Jelentős különbség van a közös örökség és a közös problémák között. Az előbbi olyan erőforrásokra és területekre terjednek ki, amelyek az egyes államok joghatóságán kívül esnek, mint a mélytenger-fenék… A közös problémák elve az egyes természeti erőforrásokra és tevékenységekre vonatkozó globális jelentőségre utal … Az államoknak megmarad a joghatósága. Az elv mögött meghúzódó gondolat az, hogy az érdekek szélesebb körét is figyelembe kell venni, amikor olyan döntést hoznak állami szinten, amely ezeket befolyásolja.

Amíg a közös örökséget a fejlődő országok javasolták, hogy méltányos hozzáférést kapjanak az erőforrásokhoz, a közös gondokat jobbára az ‘Északi‘ országok hozták fel, hogy a ‘Déli‘ országokra nyomást gyakoroljanak, mint pl. a biodiverzitás kapcsán.‖⁵⁷ Ez utóbbi alatt azt értve, hogy a fejlődő országok sem rendelkeznek teljes szabadsággal erőforrásaik felett, ha azok egyben a globális környezet meghatározó elemei, mint a trópusi erdők, stb.;

 együttműködés a határokon túl (105-122. pontok), mint alapelv nem tűnik túl eredeti gondolatnak, ugyanakkor az együttműködési kötelezettséghez hasonlóan több részre osztható, érzékeltetve, mennyire nehéz körvonalazni a kérdés lényegét.

Így tehát a pontos megfogalmazás hiányában egyre jobban terjeszkedik a fenntarthatóság jogi alapelveinek felsorolása, miközben annak egyes elemei fel-felbukkannak, más vagy legalábbis kissé módosult megfogalmazásban. A részek, amelyek az alapelvi megközelítéstől egyre jobban a jogintézményi megjelenítés felé billentik a mérleget, és amelyek önmagukban is további részekre bonthatók:

a) a határon átnyúló természeti erőforrások méltányos és ésszerű használata, amelynek eredete a folyók és tavak hasznosítása, mint a nemzetközi jog már hagyományosnak mondható területe;

b) a szomszédos és várhatóan érintett országok tájékoztatása és a velük való konzultáció, amely sajnálatos módon, a környezetre veszélyt jelentő tevékenységek terjedésével és azok potenciális hatásainak növekedésével egyre nagyobb fontosságra tesz szert, olyannyira, hogy maga a Riói Nyilatkozat is

In document A fenntarthatóság értelmezésének egyes jogi szempontjai (Pldal 26-37)