A Bős-Nagymaros ítélet és társai, illetve hatásuk a fenntarthatóság jogára

A fenntarthatósággal, ennek jogával vagy a nemzetközi környezetvédelmi joggal foglalkozó szinte valamennyi irodalom kiemelt helyet szentel a – hivatalos elnevezéssel - Gabčikovo-Nagymaros ítéletnek, illetve ezen belül is különösen Weeremantry különvéleményének⁶⁶. Anélkül, hogy a számos irodalmi forrást részletesen idézném, példának egy ausztrál forrásra hivatkozhatunk, amely az ítélet előzményeit és a hozzá fűzött várakozásokat így jellemezte: „Különösen nagy várakozást fűztek ahhoz, hogy a Bíróság alkalmazni fogja a fenntartható fejlődés koncepcióját, hogy egyensúlyt keressen az egyezmények hagyományos joga és a környezetvédelmi feltörekvő normái között.

Noha a Bíróság, először történetében, utalást tett a fenntarthatóság gondolatára, a felek kiterjedt környezetvédelmi hivatkozásait jobbára figyelmen kívül hagyták. Ezzel szemben, Weeremantry alelnök különvéleményét széles körben hirdetik, mint ami az üggyel kapcsolatos jelentős környezetvédelmi megfontolásokat tartalmazza.‖⁶⁷

66 Ahelyett, hogy minden lehetőséget felsorolnánk, egy rövid utalást említünk csak: KISS, Alexandre – SHELTON, Dinah: Guide to International Environmental Law, Martinus Nijhoff, 2007. 15. old.

Egyebekben emellett sok tucatnyi cikk született, ezek listáját 2004-ig terjedően fellelhetjük a következő elérhetőséggel: http://www.bosnagymaros.hu/dokumentumok/jogtudomanyi-cikkek/271

67 HOWLEY, Jessica: The Gabcikovo-Nagymaros Case: The Influence of the International Court of

A Nemzetközi Bíróság sokat citált ítéletének⁶⁸ vonatkozó része szerint:

„140. ... A Bíróság teljes mértékben tudatában van annak, hogy a környezetvédelem területén elővigyázatosságra és megelőzésre van szükség, mivel a természeti környezetben okozott károk gyakran visszafordíthatatlanok, illetve az ilyen károk helyreállításának velejárója a helyreállítás lehetőségeinek korlátozottsága.

Az emberiség a történelem során, gazdasági és egyéb okok miatt, folyamatosan beavatkozott a természet rendjébe. A múltban ez gyakran a természetre gyakorolt hatások figyelmen kívül hagyásával történt. Az új tudományos ismereteknek köszönhetően, és mivel az emberiség egyre jobban tudatára ébred az őt, a jelenlegi és a jövőbeni generációkat fenyegető veszélyeknek, melyeket ezeknek a beavatkozásoknak a meggondolatlan és mértéktelen gyakorlása idéz elő, az elmúlt két évtizedben számos új norma és szabvány fejlődött ki. Ezeket a normákat nemcsak akkor kell figyelembe venni, és az ilyen új szabványokra nemcsak akkor kell kellő súlyt helyezni, amikor egy-egy ország egy-egy új tevékenység lehetőségeit mérlegeli, hanem azoknak a tevékenységeknek a folytatása során is, melyeket a múltban kezdett el. Ez szükségessé teszi, hogy a gazdasági fejlődés és a természetvédelem közötti egyensúly megfelelően kifejezésre jusson a fenntartható fejlődés koncepciójában.‖

Az ausztrál szerző kiemeli, „Mindenesetre ez két szempontból fontos. Elsősorban, noha a Bíróság nem részletezte a fenntartható fejlődés fogalmát, elfogadta, hogy ez a fogalom alkalmas arra, hogy a környezetvédelem és a gazdasági fejlődés közötti egyensúlyt értelmezzük. ... Másodsorban, a Bíróság a fenntartható fejlődést koncepcióként kezelte, jelezve ezzel, hogy noha ennek van a nemzetközi jogban meghatározott státusza, mégsem kötelező nemzetközi norma. ... A fenntartható fejlődést így elsősorban eljárási szempontúnak tekintették, amelyik megkívánja, hogy mind a környezeti, mind a fejlődési érdekeket vegyék figyelembe a döntéshozatalban, de nem követelt meg egy meghatározott eredményt.‖⁶⁹

Ezzel ellentétben Weeramantry sokkal nagyobb figyelmet szentelt a fenntarthatóságnak, ami még a különvélemény jelentős terjedelmében is megmutatkozik⁷⁰. Amikor tehát Weeremantry azt tárgyalja, milyen elv felel meg annak, hogy annak révén egyensúlyt kell teremteni a környezet és a fejlődés között, így válaszol saját felvetésére:

„Egyértelmű, hogy olyan elvet kell követni, amely mindkét szempontot megfelelő módon figyelembe veszi. Van-e azonban ilyen elv, és elismert-e a nemzetközi jogban?

Úgy vélem, a válasz mindkét kérdésre pozitív. A szóban forgó elv pedig a fenntartható fejlődés elve, amely véleményem szerint a modern nemzetközi jog szerves részét képezi.‖

Majd folytatja: „A fejlődéshez való jog helyes megfogalmazása tehát, hogy ez a jog

Justice on the Law of Sustainable Development, 2009, Vol 2(1) Queensland Law Student Review, 3. old.

68 NEMZETKÖZI BÍRÓSÁG 1997. szeptember 25-ei ítélete – GabcikovoNagymaros Project (Hungary v Slovakia) (Judgment) [1997] ICJ Rep. 7, 17‐18 [Judgment].

Megtalálható: http://www.bosnagymaros.hu/dokumentumok/az-itelet/33

69 HOWLEY, Jessica: The Gabcikovo-Nagymaros Case: The Influence of the International Court of Justice on the Law of Sustainable Development, 2009, Vol 2(1) Queensland Law Student Review, 5-6.

old.

70 WEERAMANTRY alelnök különvéleménye A Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-ei ítéletéhez, megtalálható: http://www.bosnagymaros.hu/dokumentumok/kulonvelemenyek/35

abszolút értelemben nem létezik, hanem mindig a környezet általi elviselhetőségéhez viszonyítva határozható meg. A fejlődéshez való jog ily módon történő meghatározása egyértelműen része a modern nemzetközi jognak. Rövid hivatkozási módja a fenntartható fejlődés.‖

Számomra ez a gondolat azért kiemelkedő jelentőségű, mert ha a számos, akkor és azóta megjelent számtalan forrást nézzük, azok jelentős részben a fejlődéshez való jog és a környezetvédelem valamilyen párjaként, jobbára egyenrangú, de mégis külön kezelhető társaként tekintik. Egy kicsit köztes, mégis Weeremantryhoz képest nekem kevésbé elfogadható álláspontot tükröz Boyle nézete⁷¹: „Van-e különbség a fejlődéshez való jog és a fenntartható fejlődéshez való jog között? A válasz nem magától értetődő, de jelen cikk céljainak megfelelően azt javaslom, hogy egy gyakorlati különbséget tegyünk a következők között: (a) a fejlődéshez való jog, amint az ENSZ 1986-ban, illetve az Emberi Jogok Bécsi Deklarációja 1993-ban megfogalmazta és (b) a fenntartható gazdasági fejlődés kissé szűkebb fogalma, amit a Riói Nyilatkozat formált és amelyet nemzetközi bíróságok több esetben értelmeztek. A kettő világosan átfed, és bizonyos mértékig a különbség nézőpont kérdése.‖

Ha azonban csak egy kis betekintésre megnézzük a Boyle által hivatkozott Bécsi Deklarációt⁷², akkor egyrészt az valójában még alig ismeri a fenntartható fejlődés gondolatát, másrészt elég nyilvánvalóan az anyagi jóléthez hozza közel a fejlődés gondolatát. A Nyilatkozat 8. pontja szerint: „Az Emberi Jogok Világkonferenciája megerősíti a fejlődéshez való jogot, amint az a Fejlődéshez való Jog Nyilatkozata megalapozta, mint univerzális és elidegeníthetetlen jogot, ami az alapvető emberi jogok integráns része. Amint a Fejlődéshez való Jog Nyilatkozata tartalmazza, a fejlődés középpontjában az ember áll.‖ Majd ezen belül különösen megjelennek: méltányos gazdasági viszonyok, kedvező gazdasági környezet. Igaz, a 11. pont már kissé gondol a fenntarthatóság összetevőire is: „A fejlődéshez való jogot úgy kell kiteljesíteni, hogy méltányosan teljesüljenek a jelen és jövő generációk fejlődési és környezeti igényei.‖

Ezekhez képest a különvélemény határozottan ökológiai, környezet alapú fejlődésnek fogja fel a fenntartható fejlődést, és nem olyan jogok kapcsolatának, amelyek legalábbis konkuráló érdekeket jelenítenek meg, és ez a gondolat az, ami számomra is elfogadható, és minden eddigi bajok forrása az, hogy a két elem viszonyát, sorrendjét nézőpontként és nem nélkülözhetetlen prioritási rendként értékelik – tegyük hozzá, mind a mai napig. Az is alapvető szempont, vajon a jövő generációk alatt csak anyagi értékeket, szükségleteket értünk-e.

Külön kiemelést érdemel az, mit tekint a bíró az elv részeinek, hiszen jelen fejezetben erre igyekszünk fényt deríteni: „Az elv alkotórészei a nemzetközi jog jól ismert területeiről származnak: emberi jogok, állami felelősség, környezetvédelmi jog, gazdasági és ipari jog, méltányosság, területi szuverenitás, jogokkal való visszaélés, jó szomszédság, hogy csak néhányat említsünk.‖ Ezeket még a nemzeti jogok évezredes

71 BOYLE, Alan: Between Process and Substance, Sustainable Development in the Jurisprudence of International Courts and Tribunals in Sustainable Development in International and National Law, ed. by BUGGE, Hans Christian Bugge and VOIGT, Christina, Europa Law Publishing, 2008, 206. old.

72 VIENNA DECLARATION and Programme of Action, Adopted by the World Conference on Human Rights in Vienna on 25 June 1993, http://www2.ohchr.org/english/law/pdf/vienna.pdf

történetének alapintézményeivel is kiegészíthetjük Weeremantry szerint: „ A már hivatkozott rendszerekből meríthető elvek között találhatók olyan jelentős elvek, mint a föld erőforrásai feletti gondnokság elve, a nemzedékek közötti jogok elve, valamint az az elv, hogy fejlesztésnek és környezetmegőrzésnek együtt kell járni. A földet, mint saját élettel rendelkező és a társadalom jólétéhez szervesen kapcsolódó dolgot kell tisztelni. Emberi használata során mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a föld képes legyen regenerálni magát. Mivel a flórának és faunának megvan a helye az ökológiai rendszerben, határozott védelmet kell, hogy élvezzenek. A társadalom minden tagjának feladata a környezet integritásának és tisztaságának megőrzése.‖

Visszatérve az ausztrál szerző összegzéséhez, a különvélemény fontosságát – egyben az addig a nemzetközi és a környezetvédelmi jogi irodalomban elterjedt nézeteket összesítve – a következőkben láthatjuk⁷³: „Elsősorban, ahelyett, hogy a fenntartható fejlődést ‘egyszerű koncepcióként‘ jellemezné Weeremantry elfogadta, mint olyan elvet, amelynek ‘normatív értéke van‘... Elfogadta, hogy az elv ‘a modern nemzetközi jog integráns része‘... egyetemes nemzetközi érték, amely egyben a jog általános elve is‘... „elismerte a környezet védelmének emberi jogát, mint az emberi jogok ‘lényegi elemét‘.‖

A Bíróság ítélete, nem is annyira önmagában, hanem még jobban a hozzá kapcsolódó különvélemény révén, tehát közvetve, de utat nyitott annak, hogy a fenntartható fejlődés nemzetközi jogi, sőt jogi relevanciáját elismerjük, és ez akkor is az ítélet érdeme, ha egyebekben a részleteket a különvélemény inkább tartalmazza. Nem lehetne azonban a különvéleményre sem ilyen részletesen hivatkozni, ha az ítélet ezt az alapot, ezt a fenntarthatósági hivatkozást nem tette volna meg.

A Bíróság ítélete önmagában figyelemre méltó, a kapcsolódó különvélemény nélkül is.⁷⁴ „Az eset sajátos körülményeire tekintettel úgy tűnik, minta csupán eljárási követelményeket róttak volna a Felekre a fenntartható fejlődés „koncepciója‖ kapcsán.

Amit azonban a Bíróság tett, valójában az volt, hogy utasította a Feleket arra, hogy hozzák egyensúlyba fejlesztési érdekeiket a környezetvédelemmel…‖

„Ha tehát, az ilyen elvnek van normatív következménye, akkor az valószínűleg a környezeti és fejlesztési megfontolások integrálása.‖

A fenti vélemény Szerzője emlékeztet arra, hogy „Nemrégiben, a 2005-ös Iron Rhine (Belgium és Hollandia) ügyben az eljáró tanács az Állandó Választottbíróság keretében ugyancsak megfontolta a környezeti és fejlesztési célok közötti egyensúly kérdését. Az ügyben az egyik fél a másik fél területén keresztül szerette volna újra megnyitni a vasútvonalat, amely egy érzékeny természeti területet is érintene, és ahol nem volt világos, melyik félnek kell környezeti hatásvizsgálatot folytatnia és intézkedéseket tennie.‖

73 HOWLEY, Jessica: The Gabcikovo-Nagymaros Case: The Influence of the International Court of Justice on the Law of Sustainable Development, 2009, Vol 2(1) Queensland Law Student Review, 6-7.

old.

74 CORDONIER SEGGER, Marie-Claire: The role of international forums in the advancement of sustainable development, Sustainable Development Law & Policy, Vol. X., Issue 1, Fall 2009, 14. old.

http://www.wcl.american.edu/org/sustainabledevelopment

A választottbíróság a hivatkozott ítéletben megállapította⁷⁵: „58. … A feltörekvő elvek, akármilyen is legyen azok mostani státusza, utalnak a megőrzésre, managementre, a megelőzés és fenntartható fejlődés fogalmára, és a jövő generációk védelmére.

A Stockholmi Környezetvédelmi Konferencia, tehát 1972 óta a környezet nemzetközi jogi védelmének jelentős fejlődése figyelhető meg. Manapság mind a nemzetközi, mind az EK jog megköveteli a környezeti követelmények megfelelő integrálását a gazdaságfejlesztési kérdések megtervezésébe és végrehajtásába. A Riói Nyilatkozat a Környezet és Fejlődésről (elfogadva 1992-ben), 4. alapelvében ugyancsak ezt a trendet tükrözi … Fontos kiemelni tehát, hogy ezek az elvek integrálják a környezeti döntéseket a fejlesztési eljárásokba. A környezetjog és a fejlődés joga nem mint alternatívák állnak előttünk, hanem mint egymást kölcsönösen erősítő, integráns koncepciók, amelyek azt követelik meg, hogy amikor a fejlesztés jelentős környezeti kárt okozhat, érvényesül a megelőzés, vagy legalábbis a károk csökkentésének kötelezettsége. Ez a kötelezettség a nemzetközi jog alapelvévé vált.‖ Később a döntés felhívja a figyelmet a fenntartható fejlődés elvére, figyelemmel a Gabčikovo-Nagymaros ítéletre.

Majd az ítélethez fűzött magyarázatban fenti Szerző folytatja, összegzi⁷⁶: „… azt kell javasolnunk, hogy a fenntartható fejlődésre irányuló viták békés rendezésén keresztül, az államok kapjanak értékes iránymutatást a nemzetközi bíróságoktól és választottbíróságokról, abban a tekintetben, miként lehet egyes határon átnyúló problémákat rendezni oly módon, hogy egyensúlyt találjunk a környezeti, gazdasági és szociális fejlődés prioritásai között.‖

Nem ez az egyetlen folyománya a dunai vízlépcső ügyének, több más ítélet, döntés született azóta is, de az magától értetődő, hogy a különvélemény maga is külön életet él, szinte minden szerző, aki a fenntarthatóság jogáról értekezik, kötelességének érzi, hogy hivatkozzon rá. Egy ugyancsak fontos jogesetre történő hivatkozást mindenképpen be kell emelnünk ebbe a rövid áttekintésbe: „A Shrimp-Turtle (rák-teknős) ügyben a WTO Fellebbviteli Testülete elismerte a fenntartható fejlődés relevanciáját a vita megoldásában, sőt sajátos jogi következtetéseke is levont, de ez nem jelentette ennek nemzetközi szokásjogi elismerését.‖⁷⁷. Ezt a jogesetet is sokan feldolgozták⁷⁸, itt most erre nem térünk ki további részletekkel.