Gyermekegészségügyi rendszerünk kiemelkedő tudományos és oktató centrumaivá a másfél évszázados fejlődés során a budapesti, szegedi, pécsi és debreceni gyermekklinikák váltak.
A mai tudományos műhelyek közül a Semmelweis Egyetem nefrológiai, neonatológiai, he-matoonkológiai, anyagcsere-, endokrinológiai és transzplantációs medicinával foglalkozó, a debreceni szabadgyök-kutató, idegsebészeti, genetikai és gasztroenterológiai, a pécsi en-dokrinológiai, gyermeksebészeti és genetikai, valamint a szegedi anyagcsere- és nefrológi-ai kutatóközpontok emelkednek ki. Nagy eredmény, hogy a legmodernebb diagnosztikus és terápiás technológiák hazánkban ma elérhetők és általánosan hozzáférhetők. Az elmúlt években indult és eredményesen működik a miskolci Velkey László Gyermekegészségügyi Központban és a Dél-Pesti Centrumkórház Szent László Kórházában a csontvelő-transz- plantációs, a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet Gyermekszív Központjában az invazív és noninvazív szívsebészeti és szívtranszplantációs, az egyetemeken a molekuláris genetikai, a Semmelweis Egyetemen a transzplantációs és az újszülöttsebészeti, a Heim Pál Országos Gyermekegészségügyi Intézetben az ECMO-s és a Bethesda Gyermekkórházban az otthonlélegeztetési program. A klinikák munkáját a legmagasabb progresszivitási szinten végzett gyakorlati gyógyító és oktatómunkájukkal, valamint sajátos kultúrájukkal és szak-mapolitikai szervező erejükkel az említett gyermekkórházak, gyermekegészségügyi központ és egyes országos intézetek (kardiológiai, idegsebészeti, hematológiai és infektológiai) egé-szítik ki. A magas progresszivitású, egymással szoros szakmai kooperációt fenntartó osztá-lyokból álló, világos betegutakkal és regiszterekkel dolgozó, teljes országos lefedettséget és esélyegyenlőséget biztosító újszülött intenzív és onkológiai hálózat szervezettsége és klini-kai eredményei külön kiemelésre érdemesek. A megyei és városi kórházak gyermekosztályai elsősorban a lakosságközeli fekvő- és járóbeteg-ellátásra szerveződtek. Az alapellátás a házi gyermekorvosi, védőnői, iskola-egészségügyi és gyermekfogászati elemekből összetevődő, nemzetközi szinten is egyedülállóan jól megalapozott rendszer. Sajnos a gyakorlatban szer-vezési zavarok és az ebből is adódó emberierőforrás-hiány miatt a lakosságközeli járó- és fekvőbeteg-ellátási rendszer és az alapellátás egyre nehezebben fenntartható, és igen nagy területi egyenetlenséggel működik. Ezt némileg kompenzálja, hogy teljes országos lefedett-séget biztosítva, több civil szolgálat, kórházak és az Országos Mentőszolgálat együttműködé-sével kiépült a koraszülött, újszülött, csecsemő- és gyermek prehospitális mentési és intenzív betegszállítási hálózatrendszer.
Személyi feltételek, szakmai utánpótlás
Ma a működési nyilvántartások szerint a gyermekegészségügyben 3261 csecsemő- és gyer-mekápoló és 3032 szakorvos dolgozik. Mivel ezek a számok az igényekhez képest alacsonyak,
CSECSEMŐ- ÉS GYERMEKGYÓGYÁSZAT
és a korfa is kritikusan elöregedő, gyors és hatékony beavatkozásokra van szükség. Ma a 18 év alatti korosztálynak csupán kb. a 70%-át látják el a házi gyermekorvosok, a többiek vegyes praxisokba kerülnek. A gyermekorvos-hiány elsősorban az északkelet-magyarországi és dél-kelet-dunántúli régiókban aggasztó, és a különböző eredményességi mutatók (pl. csecsemő-halálozás) is ezeken a területeken jeleznek népegészségügyi kockázatot. Örvendetes, hogy az Állami Egészségügyi Ellátó Központ Emberi Erőforrás Fejlesztési Főigazgatósága ennek jelentőségét felmérve, a szakmával összefogva gyors döntésekkel és hatékony programokkal az elmúlt években már bizalomra okot adó képzési számokat tudott elérni mindkét terüle-ten. A Méhes Károly-ösztöndíjprogram a hátrányos helyzetű kistérségek házi gyermekorvo-si utánpótláshiányát enyhíti, 2016-tól országos központi rezidenskeretet gyermekorvo-sikerült létrehozni a házi gyermekorvosok szakképzésére. Így a csecsemő- és gyermekellátásban az elmúlt 4 év-ben folyamatosan 100 körüli az államilag támogatott rezidens orvos, és 2018-ban 282, vagyis az elmúlt évtizedben messze legtöbb a végzett szakápoló. Ez okot ad a mérsékelt optimiz-musra.
Jó szakmairányítási háttér, hogy egymást kiegészítő párhuzamos rendszerekként a csecse-mő- és gyermekgyógyászati, gyermekpszichiátriai, gyermeksebészeti, neonatológiai és gyer-mek-alapellátási szakmai kollégiumi tagozat, tanács, szakfőorvosi és szakfelügyeleti rendszer kialakult, kár, hogy gyakorlati működtetésük nem hatékony.
Az évi 200 000 esetet meghaladó fekvő- és 2 millió megjelenést elérő járóbeteg-ellátásból, valamint az ennél még jóval gyakoribb alapellátási találkozásból az Integrált Jogvédelmi Szolgálatot az elmúlt évben 708 megkeresés érte el, ami nem utal jelentős panaszáradatra.
A szülők elsősorban a hosszú betegelőjegyzési listákat és a rendelők előtt eltöltött várakozási időt sérelmezik. A modern infokommunikációs lehetőségek mellett a ma szülővé váló gene-ráció nem fogadja el, ha nem lehet kulturáltan telefonon vagy elektronikusan bejelentkezni a betegvizsgálatra, és súlyosan kifogásolja a kioktató, türelmetlen vagy flegma kommuniká-ciót, valamint az egyéniesített tájékoztatás hiányát. A folyamatos szülői jelenlét mára evidens igénnyé vált. Ezeknek az elvárásoknak a mai infrastrukturális és emberierőforrás-feltételek mellett a gyermekegészségügyi rendszer sem tud megfelelni. Ezért a laikusok számára alig érzékelhető és értelmezhető szakmai hatékonyság és eredményesség megítélése a szolgál-tatási színvonalbeli hiányosságok miatt alacsonyabb a reálisnál. Ez is indokolja a modern infokommunikációs társadalomhoz igazodó kultúraváltás szükségességét, és teszi kiemelt je-lentőségűvé az egészségértés fejlesztését. A gyermekegészségügy több intézménye és szakmai társasága e tekintetben úttörő munkát végez. A kezdeti eredményeket jelzi, hogy a Magyar Kórházszövetség által létrehozott „Családbarát Kórházi Osztály”, és a rangos „Nekem szól”
egészségértési díj legtöbb díjazottja is a gyermekek egészségéért felelős osztály és szervezet.
Intézkedési javaslatok
Egészségpolitikai célként fogalmazhatjuk meg, hogy a gyermek betegeket minden esetben gyermekekre specializált osztályokon kezeljük, ahol a családbarát környezet és a komplex szakkonzíliumi háttér is biztosítható. A szülők kényelmes és folyamatos kórházi tartózko-dásának infrastrukturális hátterét a kérdéssel foglalkozó ombudsmani és civil ajánlásoknak
megfelelően országosan célzott támogatással kell javítani. Az infokommunikáció hatéko-nyabbá tételéhez számítástechnikai beruházások szükségesek.
Az érintett fejezetben leírt emberi erőforrást pótló beavatkozásokat tovább kell folytatni, és azokat új elemekkel gazdagítva, meg kell fordítani a negatív trendeket a szakorvosok, szaká-polók és védőnők esetében is.
A kellő gyakorlatot biztosító esetszámok elérése érdekében törekedni kell az ellátás közpon-tosítására, a kiemelt centrumok fenntarthatóságát és folyamatos fejlődőképességét is garan-táló finanszírozást biztosítva. Ez a gyakorlatban a magasabb progresszivitási szinten dolgozó intézmények progresszív finanszírozásának megvalósítását jelenti. A hatékonyabb és ered-ményesebb egészségügyi ellátás kulcskérdése a betegutak optimalizálása, vagyis a betegek és az őket ellátni képes egészségügyi szolgáltatások legjobb illesztése. Ez a folyamatmenedzs-ment az egészségügyi szolgáltatók struktúrájának és működésének korszerűsítését és a szak-mailag indokolt ellátások racionális megszervezését is jelenti. Finanszírozási ösztönzőkkel, a gyermekek ellátására jutó források csökkentése nélkül el kell érni, hogy minél több gyermek egészségügyi szakellátása történjen meg korszerű formában (sürgősségi, nappali vagy járó-beteg-ellátás). A gyermek sürgősségi ellátás országos hálózatát meg kell teremteni, és a gyer-mekkori baleseti sérültek ellátásának tökéletesítése sem halasztható feladat. Több év munká-jával, az érintett szakmai részterületek vezető testületeinek és szakembereinek bevonásával egyetértés alakult ki egy országos komplex gyermektraumatológiai átalakítás koncepciója tekintetében, ezt meg kell valósítani. A koraszülöttek és újszülöttek intenzív ellátórendszeré-ben megvalósított nagyvonalú infrastrukturális felújítást és informatikai fejlesztést a csecse-mő- és gyermek intenzív ellátásra is ki kell terjeszteni. Jelenleg a nyolc egészségügyi térségből háromban nincs gyermekpszichiátriai fekvőbeteg-ellátás, ezek mihamarabbi megszervezése szükséges.
Az esélyegyenlőség javítása kiemelt prioritás. A halmozottan hátrányos helyzetű térségekben dolgozó szolgáltatók esetében emelt finanszírozás indokolt! Egyes családoknak jelentős ter-het jelent gyermekeik gyógyszereinek kiváltása. Ez a terápiás hatékonyságot rontja, a beteg gyermeket gondozó családok helyzetét nehezíti, és demográfiailag is kedvezőtlen hatású. A 3 év alatti gyermekeket nevelők és a nagycsaládok terheinek csökkentése a gyógyszertámoga-tás rendszerébe is beépíthető. Az iskola-egészségügyi (azon belül is kiemelten az iskolapszi-chológusi) ellátás újraszervezésekor kiemelkedő fontosságú a mentális egészségmegőrzés szempontjának érvényesülése és a szakemberek elérhetőségének biztosítása. A koraszülés és gyermekbalesetek prevenciójával kapcsolatosan van még teendőnk, a szoptatás hatékonyabb támogatásával is sok gyermekbetegség megelőzhető lenne.
Bevezetés. A szakma története, feladatai, jelenlegi helyzete
Soós Aladár ismerte fel hazánkban elsőként, hogy a betegek élelmezésével speciális kép-zettségű szakembereket kell megbízni, ezért elindította az „Élelmezési technikus” képzést.
A végzettek az egészséges táplálkozás és konyhatechnikai ismeretek birtokában képesek vol-tak a magyar lakosság táplálkozásának, ezen keresztül egészségének javítására. Az USA-ban már működő diétásnővér-képzés mintájára – Európában elsőként – 1922-ben Budapesten megszervezte a „diétásnéne”-képzést. Szándéka szerint a „néne” elnevezés a betegek számá-ra kellemes, meghitt és családias légkört teremt a klinikai kezelések alatt. A dán Jürgensen professzor „Budapester System”-nek nevezte a módszert, amelyet számos európai országban bevezettek.1 1957-től kétéves tanfolyammal képeztek okleveles diétás nővéreket,2 1975-től pe-dig elindult a főiskolai szintű dietetikusképzés.
1 Breitenbach Z.: A hazai dietetikus képzés. In: Figler M. (szerk.): Klinikai és gyakorlati dietetika. Budapest: Medici-na, 2015, 97–98. http://www.etk.pte.hu/public/upload/files/Palyazati_iroda/elnyert/Klinikai_es_gyakorlati_diete-tika.pdf (Letöltés ideje: 2019. 10. 15.)
2 Tarján R. (szerk.): A diétásnővér kézikönyve. Budapest: Medicina, 1959.