Kompetenciabővítés. Eszközhasználat
A praxisok eszközparkjának követnie kellene a tudomány fejlődését, a nagyobb kívánalmakat.
A praxisokban el kell sajátítani a CRP-gyorsteszt, az ABPM, az EKG-készülék, a spirométer használatát, a peak-flow mérést, és meg kell tanulni az eredmények értékelését. A SIDS-meg-előzés részeként, a reanimáció ismereteinek elterjesztésével használni kell a légzésfigyelő
(ap-GYERMEK-ALAPELLÁTÁS (HÁZIGYERMEKORVOS-TAN, IFJÚSÁGI ÉS ISKOLAORVOSTAN)
noe alarm) készülékeket. A PoCT-vizsgálatok használatának is meg kell teremteni a szakmai és finanszírozási feltételeit. Megfelelő gyakorlati oktatás után általánossá kell tenni az oto-szkóp használatát. A CRP-, a spirometria-, valamint a légzésfigyelő készülékeket rendszeres laboratóriumi és műszaki kalibrációnak kell alávetni. Megfontolandó a házi gyermekorvosi gyakorlatban az ultrahangos vizsgálókészülékek használata is az erre jogosító képzést elvég-ző kollégák számára. A készülékek beszerzéséhez és működtetéséhez a központi finanszíro-zás elengedhetetlen. A házi gyermekorvosok kompetenciájának bővítésével enyhíteni lehetne a szakrendelések túlterheltségét, és csökkenthető lenne a várakozási idő is.
Jogszabályi háttér
Elavult jogszabályok (vizsgálatok indikálhatósága, gyógyszerfelírási szabályok) is akadályoz-zák a hálózat hatékony működését. Korszerűtlen és emellett a gyermekorvosi alapellátással sok párhuzamosságot tartalmaz a közoktatási intézmények orvosi ellátásának rendszere.
Szakmailag indokolatlan a bölcsődei, óvodai és iskolai orvosi igazolásokkal kapcsolatos sza-bályozás, mely súlyos tehertételként az érdemi orvosi munkát akadályozza. Még mindig túl nagy az adminisztratív teher a házi gyermekorvosokon. Nincs pontosan és méltányosan kö-rülhatárolva a gyermekorvos gyermekvédelmi és szociális ügyeket érintő felelőssége, tovább-ra is aránytalan az orvos és a szülők felelősségvállalása. Mindezek a magasabbtovább-ra kvalifikált gyermekorvosi munkától veszik el a figyelmet és az energiát.
Sok esetben hiányzik a folyamatos és hatékony munkakapcsolat legközvetlenebb munkatár-sainkkal, a védőnőkkel. Emellett asszisztenseinknek sem vonzó az, hogy nem gyermekápolói, asszisztensi tevékenységet, hanem sokkal inkább csak orvosírnoki feladatokat kell végezniük.
Szakmai ellenőrzés, intézményi háttér, képzés
Nincs szakfelügyelet, nincs szakmai irányítás, sem szakmailag, sem egzisztenciálisan nincs karbantartva a rendszer. Hiányzik a fejlesztés, hiányzik a gyermekorvosi alapellátás intézmé-nyi, módszertani és tudományos háttere.
Megoldatlan a gyermekorvos rezidensek gyermek-alapellátási képzése, nincs egységes kivá-lasztási szempont a gyermekorvosi oktatópraxisokra vonatkozóan, nincs folyamatosan kar-bantartott házi gyermekorvosi tutorhálózat.
A házi gyermekorvosi rendszer
A nagy településeken a valóban gyermekorvost igénylő esetek számához mérten még így is kapacitástöbblet van, a kistelepüléseken viszont nincs vagy kevés a gyermekorvos. Az alap-ellátásban a szociálisan leginkább kiszolgáltatott rétegek találnak legnehezebben gyermek-orvost, a legrosszabb szociális helyzetű, rossz egészségprognózisú 25%-ot olyan vegyes praxi-sokban látják el, ahol a háziorvosok gyermekgyógyászati képzettsége összehasonlíthatatlanul alacsonyabb. Ennek negatív következményei a megelőzésben, a gyógyításban, a gondozásban egyaránt tetten érhetők. Csökkenteni kell tehát az ellátás területi egyenlőtlenségét.
Mindezek következtében: mert nem vonzó a pálya, a praxisnak nincs sem értéke, sem piaca, a be-tölthetetlen praxisokat az önkormányzatok nem tartják fenn, új praxisokat nem létesítenek.
Terjedőben az ellátásból különböző okok miatt kilépni kényszerülő gyermekorvosok praxisa-inak megszüntetése vagy a gyermekek ellátásának vegyes praxisokba olvasztása. Ezzel olyan feladatokra kényszerítik a háziorvosokat, melyekre a képzésük során nem készítették fel őket megfelelően. Ezeken a területeken egyre nagyobb gondot okoz a helyettesítés, gyakran nehéz-ségekbe ütközik a szabadság kivétele vagy a részvétel egy-egy továbbképzésen.
Intézkedési javaslatok
1. Racionális feladatmegosztással, teammunkára képes, a szakmai igényeknek megfelelő, kiterjedt területek ellátására alkalmas gyermek-alapellátási központokat, csoportpraxi-sokat, praxisközösségeket kell kialakítani.
2. Változtatni kell a gyermekorvosok posztgraduális képzésének tartalmán, az orvost nem igénylő állapotok ellátására nem orvos képzettségű szakembereket kell képezni. Haté-kony együttműködést kell kialakítani a védőnőkkel és más, ma még elméletben sem lé-tező, de kiképzendő munkatársakkal.
3. Az önkormányzatok együttműködésére, az egészségügyben betöltött szerepük módosítá-sára, a praxisműködés modernizálámódosítá-sára, az egészségügy szemléletváltására van szükség.
4. Változtatni kell az alapellátás működését érintő szakmai és finanszírozási jogszabályo-kon. Az általános gyermekorvosi szakvizsgán kívül megszerzett szakorvosi végzettség-nek, az ellátás minőségének meg kell látszania a finanszírozásban is. Felül kell vizsgálni a finanszírozás jelenlegi szerkezetét, elsősorban a zárt kassza, a degresszió és a területi díj szerepét, hatásait szükséges elemezni, újragondolni.
5. A gyermekorvosi alapellátásban keletkezett, közel két évtizede számítógépen dokumen-tált egészségügyi adatok elemzése tudományos epidemiológiai kutatásokat tesz lehető-vé. Ezeket a tudományos kutatási lehetőségeket a jövőben jobban ki kell használni.
6. A gyermekgyógyászat és a gyermek-alapellátás területén is nő a fizetős szolgáltatások aránya, ami valamelyest csökkenti ugyan a közfinanszírozott szolgáltatások terhelését, de inkább azt a szándékot jelzi, hogy az állami egészségügy rovására nagyobb teret akar-nak adni az üzleti alapú egészségügynek. A kétféle ellátás különválasztásáakar-nak a kapaci-tások szintjén is meg kell történnie. A közfinanszírozott kapacia kapaci-tásokat a magánellátás-nak csak szabályozott körülmények között szabadna igénybe vennie.
A területen történő gyermekorvoslásnak van jövője, mert jelenleg nincs a terepen senki, aki hasonló színvonalon át tudná venni a házi gyermekorvosok feladatkörét. A gyermekorvosi alapellátás korszerű értékeinek a megőrzése, az utóbbi időben felerősödő káros, a házi gyer-mekorvosi ellátás sorvasztására irányuló tendenciák megállítása nagy felelősséget ró a dön-téshozókra.