átalakulása. 20-30 évvel ezelőtt hosszú kórházi kezelés, lassú lábadozás és magas, 30%-os kórházi halálozás jellemezte e betegség lefolyását. A reperfúziós éra beköszönte, az azonnali koronária-intervenciós kezelést mindenki számára elérhetővé tevő 20 intervenciós centrum kialakításával az országos akut katéteres ellátás megteremtésének és működésének köszön-hetően ma az infarktus kórházi halálozása 5-6%. Mindez úgy valósul meg, hogy az aktív, szö-vődménymentes betegek intervenciós centrumban töltött átlagos ápolási ideje 3 nap.
Természetesen az infarktus ellátása csak egy szelete a kardiológiai ellátásnak. További óriási fejlődést jelentenek a nonkoronáriás intervenciók, a katéteres billentyűbeültetés, a shunt- zárások, melyekkel a legmagasabb perioperatív rizikójú szívbetegek is definitív gyógyító ellá-tásban részesülhetnek. Katéteres billentyűbeültetésre ma anatómiai okok miatt az aortabil-lentyű stenosisa esetén van lehetőség, de katéteres korrekció lehetséges a mitralis bilaz aortabil-lentyű elégtelensége esetén is.
A ritmuszavarok kezelése terén a gyógyszeres terápia határai jelenleg végesek, itt is a modern, katéterablációs kezelés térnyerése emelhető ki, ezen belül az egyik legfontosabb a pitvarfibril-láció életkilátásokat is javító aba pitvarfibril-lációs kezelése. A pitvarfibrila pitvarfibril-láció időben történő felismerése nehéz feladat, sokszor tünetmentes, ugyanakkor a bal pitvarban keletkező trombus miatt stro-ke-ot okozhat, mely stroke az átlagnál jóval súlyosabb. A tüneteket nem vagy alig okozó pit-varfibrilláció idejében történő felismerésében segítenek az „okos” készülékek, azonnali kiváló minőségű EKG készítésének lehetőségével. A pitvarfibrilláció okozta stroke kivédésében nagy előrelépés az új típusú véralvadásgátlók (NOAC-ok) megjelenése, melyekkel biztonságosabban lehet még a legidősebb (és stroke szempontjából is a legveszélyeztetettebb) korosztályt kezelni.
Az eszközös terápia (pacemaker, beültethető defibrillátor) megint csak jó példája a közös innováció lehetőségének, a mai korszerű pacemakerekben lévő programok, algoritmusok az egyes betegek állapotához, betegségéhez igazított legoptimálisabb, a fiziológiást leginkább megközelítő körülményeket biztosítanak.
A 21. század kardiológiájának legnagyobb kihívása a szívelégtelenség. A szívelégtelenség nagyszámú beteget érint, Magyarországon mintegy 300 000 fővel lehet számolni. A betegség krónikus, súlyos, rossz prognózisú, a betegek fele a diagnózis után 5 évvel nem él. Ugyanakkor ezen a téren is óriási fejlődés következett be mind a gyógyszeres, mind a nonfarmakológiás kezelés tekintetében. Hosszú évek után a gyógyszeres terápiában átütő sikert hozott a telje-sen új, angiotenzin-neprilizin inhibitor megjelenése és elterjedése, és további rendkívül biz-tató eredményeket mutatnak az eddig a diabetológiában használt, de nem cukorbetegekben is ható nátrium-glükóz kotranszporter-2 gátló (SGLT-2-gátló) gyógyszerekkel végzett vizs-gálatok. A nem gyógyszeres kezelés a szív bal és jobb kamráját „összehangoló” reszinkro-nizációs pacemaker/ICD kezelésből, arra alkalmas betegeknél állapottól függően a rövid és hosszú távú keringéstámogató eszközök beültetéséből, valamint végső esetben a szívtransz- plantációból áll. A hazai felnőtt-szívtranszplantáció központjában, a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikáján az elmúlt 8 év alatt megvalósított szívelég-telenség-szívtranszplantációs programnak köszönhetően évi mintegy 50 felnőtt-szívtransz- plantáció történik, ezzel a klinika Európa 2-3. legnagyobb szívtranszplantációs centrumává vált. A transzplantált betegek prognózisa a korszerű ellátásnak köszönhetően nagyon sokat javult, az egyéves túlélés 90%, és az ötéves túlélés is 75% felett van. (Transzplantáció nélkül e betegek nagy része egy éven belül meghalna.)
KARDIOLÓGIA
Aktuális problémák
A fenti rövid összefoglaló alapján egyértelmű, hogy ezen összetett, nagy értékű, komplex el-látás csakis koncentráltan, centrumokban valósítható meg, olyan centrumokban, ahol kel-lő létszámban áll rendelkezésre a magasan képzett szakszemélyzet, orvos, ápoló. A rendszer természetesen csak úgy működik, ha megfelelő környezettel, európai szinten is versenyképes jövedelemmel biztosítani tudja e koncentrált humánerőforrás megtartását. A napi gyakor-latban az orvosok megtartása mellett égető probléma az országos ápolói hiány megoldása (az ápolóképzés rendszerének átalakítása, kiszélesítése?).
A korszerű ellátás ellenére a kardiovaszkuláris halálozás hazánkban – a környező országok-hoz viszonyítva is – változatlanul magas, pl. az infarktusos betegek egyéves halálozása átla-gosan 16–20%, míg pl. a hasonló ellátásban részesülő svéd betegeké 12–15%. Ez éves szinten 3–5000 elvesztett beteget jelent. További fájdalmas veszteség a hirtelen halált haló betegek magas száma, ez éves szinten 25 000 esetet jelent. E betegek közül csak néhány százalék éli túl jó állapotban a hirtelen halált az újraélesztés megkezdésének késlekedése miatt. Az infark- tust követő magasabb halálozásról már volt szó. Ennek oka részben a betegek késlekedése, a környező országokhoz képest pl. az ST-elevációs infarktusos betegek 1,5 órával később kér-nek segítséget, ezalatt pedig progrediál a szívizomkér-nekrózis. Az infarktust követő gyógyszer-hűség is siralmas, NEAK-adatok alapján szívinfarktust követően egy évvel a betegek keve-sebb mint 50%-a váltja ki az egyik legeffektívebb szekunder prevenciós gyógyszert, a sztatint.
A szívelégtelen betegek gondozása rendkívül heterogén, sajnos a betegek jelentős része nem részesül a gyógyszeres bázisterápiában sem.
Az országosan ismert humánerőforrás-hiány, különös tekintettel a jól képzett ápolókra, érin-ti a kardiológiát is, ennek rendezése elodázhatatlan.
Intézkedési javaslatok
1. Az előzőekben vázolt korszerű ellátás legmagasabb szinten csak nagyon jól képzett, nagyszámú szakemberrel, a szakemberek és a high-tech eszközök koncentrálásával való-sítható meg. Az ellátás csúcsintézményei az orvosi egyetemek, hiszen itt adottak ehhez a leginkább a feltételek, beleértve az orvos-szakorvos képzést, kutatást, fejlesztést. Min-dent el kell követni a szakemberek megbecsülése és megtartása érdekében, a megfelelő anyagi feltételeken túl az emocionális és tudományos környezet megteremtésével, biz-tosításával.
2. Az ellátásban jelenleg látható probléma az ambuláns rehabilitáció hiánya, egyes helye-ken, területeken és szakmákban a szakemberhiány, a beteg, illetve a lakosság egészség-nevelésének alapvető hiányosságai, továbbá esetenként a megfelelő szintű ellátáshoz időben való hozzáférés elmaradása. Kiemelten fontos a megfelelő finanszírozású, beteg-barát ambuláns rehabilitáció fejlesztése.
3. Kiemelt fontosságú a gondozás fejlesztése: szakspecifikus ambulanciák, pl. szívelégte-lenség-ambulanciák létrehozása (a kevés meglévő mellett). A gondozásban óriási szerepe lenne egy ún. kardiovaszkuláris nurse-nek, ezen belül szívelégtelenség-nurse, illetve pre-venciós nurse szerepkörben.
4. A hirtelen szívhalál túlélésének kulcsa az azonnal megkezdett újraélesztés, ez lényegé-ben az esetek 90%-ában laikus újraélesztés lehetne. A Magyar Kardiológusok Társasá-ga, az Országos Mentőszolgálat és a Semmelweis Egyetem folyamatosan végez laikus újraélesztő képzést, ennek kiemelt támogatása indokolt. Szükséges továbbá a laikusok által is egyszerűen használható, életmentő automata defibrillátorok (AED) szinte azon-nali hozzáférésének biztosítása, erre jó kezdeményes lehetne pl. a mentőszolgálaton túl a rendőrség és egyéb hivatalos szervek gépjárműveinek AED-vel történő felszerelése.
Szükséges lenne az intézményesített laikus újraélesztés oktatása, pl. a középiskolások kötelező képzése.
5. Szükséges lenne az új, bizonyítottan mortalitáscsökkentő hatású kardiológiai gyógy-szerek (NOAC-ok, új típusú trombocitaaggregáció-gátló készítmények, illetve az ARNI) felírhatóságának/finanszírozásának újraszabályozása, a támogatás körének szakmai alapokon történő bővítése.
6. A gyógyszer és orvosi eszköz kutatás-fejlesztés területén megvalósítható egyetemi cent-rumokkal közös innováció az egyik legnagyobb lehetőség a hazai orvosegyetemek által képviselt csúcsellátás fejlesztésére. Ennek részei a nemzetközi gyógyszeres és eszközös vizsgálatokban való aktív részvétel, illetve az orvosegyetemek köré telepített, a medicina fejlesztésével foglalkozó innovatív cégekkel közös kutatóbázisok létrehozása.
Bevezetés. A szakma története, feladatai, jelenlegi helyzete
A 2003-ban befejezett Humán Genom Projekt által elindított információs hullám napjainkra vezetett el az orvostudomány ugrásszerű fejlődéséhez. A paradigmaváltás lényege, hogy ma már az egyén szintjén tudjuk feltárni a betegség molekuláris folyamatait, és ennek alapján személyre szabott terápiát tudunk alkalmazni célzott gyógyszerekkel, géntechnológiával és regeneratív orvoslással. Mindennek alapját a klinikai genetika képezi. A klinikai genetika diszciplína a humán genetikai variációk egészséggel és betegséggel való kapcsolatát vizsgálja.
Az öröklődésmechanizmusok elemzése mellett átfogja a citogenetika, a molekuláris gene-tika, a statisztikai és populációgenetika területeit is. Összességében a genetikai betegségek diagnosztikájával és menedzsmentjével, valamint a genetikai alapú orvoslással foglalkozik.
A genetika gyökerei a 19. századra nyúlnak vissza, leginkább Gregor Mendelt tekintik a ge-netika atyjának, aki a mendeli öröklésmenet alapjait rakta le. Kevesen tudják, hogy a geneti-ka kifejezést 1819-ben egy magyar gróf, Festetics Imre használta először a szakirodalomban, több mint 80 évvel William Bateson, a szó „hivatalos” megalkotója előtt, és ezzel egyidejűleg az öröklődés számos szabályszerűségét is megfogalmazta, megelőzve Mendelt, Die genetische