LABORATÓRIUMI MEDICINA
Vitathatatlan tény, hogy diagnosztikai vizsgálatok nélkül a 21. században színvonalas beteg- ellátást nem lehet nyújtani.
Tárgyi feltételek, infrastruktúra, aktuális problémák
Magyarországon már az 1970-es évektől kezdődően megfigyelhető volt egy folyamatos la-boratóriumi centralizáció, ami az elmúlt évtizedben a labordiagnosztika dinamikus fejlő-désének következtében újabb lendületet kapott. Míg 2006-ban 454, 2016-ban már csak 193 klinikai labor jelentett le vizsgálatokat az OEP/NEAK-nak. Az egyre nagyobb fokú automa-tizáció és a nagy, integrált laborautomata-rendszerek alkalmazása jelentősen csökkentheti a költségeket, és javítja a laboratóriumok szakmai teljesítményét is (nagyobb megbízhatóság és gyorsabb leletkiadás). Ez a folyamat mindenképpen üdvözlendő, ugyanakkor a területi igények (lakosságszám, betegséggyakoriságok, a klinikai ellátórendszer állapota és eloszlá-sa) figyelembevétele a centralizáció folyamata során esszenciális. Nagyon fontos az is, hogy Magyarország teljes területe lefedett legyen az egymásra épülő II-es és III-as (magasabb) progresszivitású szintű laborok területi ellátási kötelezettsége által, a laborszakma valameny-nyi – akár speciális – diszciplínáját illetően. Jelenleg van olyan régió, ahol pl. a III-as szintű autoimmun diagnosztikai ellátás nem biztosított.
Magyarországon a diagnosztikus laboratóriumok járó és fekvő betegek ellátását végzik, nyil-vánvalóan ugyanazon tesztek segítségével, de jelentősen eltérő finanszírozás mellett. Bár eltérő arányban, de szinte minden laborban dominál a járó betegeknek végzett vizsgálatok száma, ami akár 80-90% is lehet. Ennek oka az eltérő betegvolumenek mellett a járó- és fek-vővizsgálatok elszámolásának rendezetlensége. A rendelő oldal számára sokkal kedvezőbb a vizsgálatok megrendelése a járó betegektől, és ez ebbe az irányba tolja a kéréseket, ami – az önálló gazdálkodású laboratóriumok számára – rendkívül kedvezőtlen.
Finanszírozás
Járóbeteg-ellátás
A laboratóriumi diagnosztika finanszírozása az elmúlt évek során gyakorlatilag teljesen el-lehetetlenült. 2006-ban a laborkassza zárttá vált, ami azt jelenti, hogy függetlenül az aktu-álisan, országosan lejelentett vizsgálatok számától, a vizsgálatokért országosan kifizetett összeg mindig ugyanannyi. Ebben minimális változást hozott az utóbbi évek TVK-díjának korrekciója, melybe azonban beépült az egészségügyi béremelés, így a laboratóriumok sem-mivel sem jártak jobban. A vizsgálatok kis része (egy teljesítményvolumen-korlátig) reálér-téken kerül kifizetésre, míg az efölötti teljesítések adott Ft/vizsgálat érreálér-téken. Az évek során a vizsgálatok száma fokozatosan emelkedett, 2012-ben a TVK háromszorosa, 2017-ben már a TVK közel hétszerese volt az országos teljesítmény, ami jelzi a laboratóriumi vizsgálatok finanszírozásának inflálódását. Általában a vizsgálatoknak még a reagensköltsége sem telik ki a NEAK-finanszírozásból. A laboratóriumi diagnosztika ráadásul az orvosi szakmák talán legdinamikusabban fejlődő területe, de az új vizsgálatok bevezetése még tovább inflálja a dí-jazás alapját jelentő Ft/pont értéket, ezért ez rendre elmarad, ami egyre inkább a betegellátás rovására megy.
Az új vizsgálatok bevezetésének ráadásul komoly adminisztratív gátja is van. A NEAK/ÁEEK Kódkarbantartó Bizottsága kb. 2-3 év alatt fogad be egy új laboratóriumi vizsgálatot, rendre a javasoltnál jóval alacsonyabb finanszírozással. Sok tucatnyi olyan vizsgálat van, ami nem saját kódon vagy metodikai kódokon kerül lejelentésre.
A laboratóriumi ellátás finanszírozásának további hibája a jelentős értéket képviselő mű-szerpark amortizációjának figyelmen kívül hagyása. Ez a komponens sosem volt szempont a laborvizsgálatok finanszírozásának tervezésénél, és évtizedek óta megoldatlan probléma.
Különösen fontos, de rendkívüli erőfeszítéseket kívánó kihívás előtt áll jelenleg (is) a labo-ratóriumi szakma. 1-2 éven belül meg kell valósítani valamennyi magyar diagnosztikai la-boratórium akkreditációját. Ehhez igen komoly finanszírozási támogatásra és rendkívül sok adminisztratív és szakmai aktivitásra van szükség a laboratóriumokban.
Fekvőbeteg-ellátás
A fekvő betegek laboratóriumi vizsgálatainak elszámolása alapvetően a HBCS-finanszírozás-ba van beépítve. Az ország különböző egészségügyi intézményeiben meglehetősen heterogén az, hogy a fekvő betegeknek végzett vizsgálatok ellentételezését hogyan tudja realizálni egy laboratórium. Ott, ahol a laboratórium nem önálló gazdálkodású egység, nem is kerül sor erre, nem is nagyon tudja a laboratórium ennek a volumenét. Az önálló gazdálkodású labo-ratóriumok esetében belső megegyezés eredménye a fekvővizsgálatok finanszírozása a kérő osztályok/klinikák részéről, így a kifizetés mértéke rendkívül heterogén, azonban többnyire magasabb összeg, mint a NEAK által a járóvizsgálatokért kifizetett összeg.
Személyi feltételek, szakmai utánpótlás
A laboratóriumi medicina elöregedő szakma Magyarországon. A Magyar Laboratóriumi Di-agnosztikai Társaság 2009-es felmérése alapján a laborokban dolgozó diplomások kb. 25%-a nyugdíjaskorú, kb. 60%-a 50 év feletti, és ez az arány az azóta eltelt időben sem lett jobb.
A szakemberek száma jelentősen csökkent: 2006-ban 528 volt az orvos és 357 az egyéb dip-lomások száma a laborokban, ez 2016-ra 350-re, illetve 280-ra csökkent. Nagyon alacsony az utánpótlás aránya is.
Ráadásul jelentős területi különbségek is vannak a szakemberek eloszlásában. Az erősödő centralizáció eredményeként a nagyobb centrumokban viszonylag jobb a szakember-ellátott-ság, viszont a vidéki, kisebb városi, illetve szakrendelőkhöz tartozó laboratóriumokban szinte csak részállású szakorvos található.
A szakma folyamatos fejlődésének következtében, bár egyre nagyobb rá az igény, kifejezetten alacsony a speciális szaktudással (áramlási citometria, molekuláris biológia, kromatográfia) rendelkező labororvosok száma is.
A laboratóriumi asszisztensek hiánya talán kevésbé súlyos, mint a szakorvoshiány, viszont igen jelentős a fluktuáció (2016-ban a laborasszisztensek száma kb. 4000 volt).
A posztgraduális szakképzés rendszere viszonylag jól működik a labordiagnosztika területén elsősorban a 4 orvosegyetem összehangolt aktivitásának köszönhetően. Folyamatosan, forgó rendszerben, magas színvonalon zajlanak az oktatási programok, azonban az oktatást végzők
LABORATÓRIUMI MEDICINA
javadalmazása minimális, messze elmarad a hasonló programokat szervező külső, professzi-onális cégek kifizetéseitől.
Intézkedési javaslatok
A laboratóriumi ellátás országos struktúrája
1. A területi adottságokat és igényeket figyelembe vevő ellátórendszer kialakítása, centra-lizáció. Nagyon fontos, hogy minden ellátási terület hozzájusson a progresszív laborató-riumi vizsgálatokhoz.
A laboratóriumi vizsgálatok finanszírozása
1. A laboratóriumi finanszírozás komplex átgondolása:
• a zárt kassza feloldása vagy jelentős forrásokkal való kiegészítése;
• a vizsgálatok valós költségének meghatározása egy részletes ráfordításanalízissel (ahogy ez 2008–2009-ben már egyszer megtörtént – de aztán elvetették);
• a műszer-amortizáció figyelembevétele a költségkalkulálás során;
• költséghatékonyságot növelő laboratóriumi/klinikai algoritmusok kidolgozása;
• kérő oldali – input – szabályozás bevezetése a vizsgálatkérések számának optimalizálására.
2. A metodikai elszámolási kódok megszüntetése és a valós tevékenységet leíró új kódok bevezetése – különösen a molekuláris diagnosztika területén.
3. Az újonnan javasolt laboratóriumi vizsgálatok soron kívüli (maximum 3 hónapon belüli) elbírálása.
4. A fekvő betegek részére végzett vizsgálatok finanszírozásában az teremthetne tiszta helyzetet, ha definiálásra kerülne az egyes HBCS-ken belül a laboratóriumi vizsgálatok-ra allokált finanszírozás.
5. A laborakkreditáció támogatása – finanszírozás, szakmai segítség.
A laboratóriumi medicina szakma személyi feltételei, szakmai utánpótlás
1. Kiemelt bérezés a laboratóriumi rezidensek, szakorvosjelöltek számára.
2. A speciális szakképesítéssel rendelkező szakemberek extra javadalmazása.
3. Az asszisztensek bérének emelése.
4. Lakhatási támogatás a szakemberhiánnyal sújtott területeken.
5. A laboratóriumi automatizáció fokozása a labordiagnosztika minden területén.
6. Mérlegelendő a laboratóriumi ellátás rendszerének áttekintése is: centralizáció, minta-szállítás a centrumokba, periférián csak vérvételi helyek.
7. A posztgraduális képzést végző szakemberek oktatási tevékenységének fokozott anyagi támogatása.
Bevezetés. A szakma története, feladatai, jelenlegi helyzete
A népegészségtan a lakosság egészségvédelmével és egészségfejlesztésével foglalkozó tudo-mányterület, ennek szervezett társadalmi gyakorlata a népegészségügy. A megelőző orvostan a népegészségtannak az orvostudomány területére eső szelete. A népegészségtan szakterüle-tei az ókortól kezdve folyamatosan bővültek a személyi és környezeti higiénétől kezdve a fer-tőző betegségek megelőzésén át újabb és újabb területekkel, mint például foglalkozás-egész-ségtan, anya- és csecsemővédelem, epidemiológia, társadalom-orvostan, kémiai biztonság, táplálkozás-egészségtan, egészségfejlesztés stb. A bővülő ismeretek a gyakorlati népegész-ségügyet is folyamatosan alakították, gondoljunk csak a pestisdoktorokra, leprosiumokra, hatósági orvosokra, iskolaorvosi szolgálatra, zöldkeresztes mozgalomra, védőnői szolgálatra, közegészségügyi-járványügyi állomásokra vagy az ÁNTSZ létrehozására.
Napjainkra a megelőző orvostan és népegészségtan tárgyköre igen kiszélesedett, számos tudo-mányterületből merítő multidiszciplináris szakterületről van szó. Az évszázadokig jellemző betegség-központúságot (elsődleges cél az egyes betegségek megelőzése) az egészség(fejlesz-tés)-központúság váltotta fel. Így a hangsúly eltolódott az egészségi állapot