A jelenlegi helyzet felmérésére 2017 végén kérdőívet kaptak a klinikák vezetői és néhány kór-házi osztály főorvosa, amely kérdőív a szakorvosi ellátottságra, annak alakulására, az után-pótlás perspektíváira, továbbá a rutinterhelésre, pl. a havi ügyeletek számára, a rezidensek számának alakulására, a tudományos tevékenység lehetőségeire (kutatási feltételek, kuta-tási területek, PhD-fokozatok), a fejlődő és problémát jelentő részterületekre, a rutin-bete-gellátás, az oktatás és a tudományos munka gátjaira és a probléma megoldási lehetőségeire irányult. A 4 egyetemi klinika vezetőin túl 5 kórház neurológiai osztályáról kaptuk vissza a kérdőíveket.
A 4 egyetem néhány a tudományos tevékenységre vonatkozó jellemzőjét az 1. táblázat foglalja össze. Látható, hogy az egyetemi klinikák aktívak a PhD-képzésben. Minden egyetemi klini-káról nyújtottak be az elmúlt 2 év során MTA-doktori pályázatot is – ebben nagy szerepe volt a Nemzeti Agykutatási Programnak. Különböző kutatói programokban jelenleg több mint 50 munkatárs vesz részt a 4 egyetemi klinikán PhD-képzésben. A tudományos fokozatot szerzők között a külföldre vándorlás még jelentősebb, mint a szakorvosok vonatkozásában, példá-ul a Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinika munkatársai közül 2012–2016 között 8-an
4 Bereczki, D. – Ajtay, A.: Neurologist brain-drain from Central-Eastern Europe: The effect on neurologist workforce in Hungary. 2014. https://www.bmj.com/content/346/bmj.f2083/rr/702588. (Letöltés ideje: 2018. 10. 31.)
160
26–30 31–35 36–40 41–45 46–50 51–55 56–60 61–65 66–70 71–75 76–80 81–99
2009 2012
szereztek PhD-fokozatot, közülük 6-an külföldön dolgoznak. Az orvosi egyetemekre a tudo-mányos tevékenységet illetően jellemző a jelentős volumenű PhD-képzés, valamint számotte-vő az MTA doktora cím megszerzése mind a 4 klinikán. Az egyetemi klinikákon futnak kuta-tási pályázatok (Nemzeti Agykutakuta-tási Program, MTA-kutatócsoport, GINOP), a legfontosabb kutatási területek a cerebrovaszkuláris betegségek, a neuroimmunológia, az idegrendszeri képalkotás, a mozgászavarok, a neuroszonológia, a neurodegeneratív betegségek, a perifériás idegrendszeri kórképek, az epilepszia és a neuroepidemiológia. Az ipar részéről érkező meg-keresések szakmánk elismerését tükrözik, a betegbevonásban az egyetemi klinikák azonban általában elmaradnak a nagy kórházakhoz viszonyítva.
A jelenlegi helyzet problémáit az egyetemi klinikák a következőkben jelölték meg: nincs elég szakorvos a többszörös feladatok (betegellátás, oktatás, kutatás) ellátásához; az oktatás-ban nagy a hallgatói létszám; növekszik az ambuláns forgalom és ügyeleti szám; elégtelen a finanszírozás (homogén betegségcsoportok – HBCS, teljesítményvolumen-korlát – TVK).
A HBCS-alapú finanszírozás nem tesz különbséget egy diagnózison belül az enyhébb és a sú-lyosabb, tehát költségesebb ellátást igénylő betegek finanszírozása között. Ez hátrányosan érinti azokat az ellátóhelyeket, ahol az átlagosnál nagyobb arányban jelennek meg a súlyo-sabb esetek. A TVK azt jelenti, hogy egy adott hónapban a betegellátás finanszírozásának felső határa van. Mivel a területi betegellátási kötelezettség miatt a betegeket el kell látni, a logikai ellentmondás (az ellátási kötelezettség ellenére felső korláttal behatárolt finanszíro-zás) két módon oldható fel: vagy finanszírozás nélkül látják el a betegek egy részét, vagy egyre hosszabbra nyúlik az előjegyzési idő. A második megoldás sürgős ellátás szükségessége esetén természetesen nem jöhet szóba.
A kórházi neurológiai osztályokról jelzett problémák: nincs kellő érdeklődés a szakma iránt, ezért kevés rezidens jelentkezik; elégtelen a részvétel az egyetemi graduális képzési progra-mokban; sok az ügyelet; nagy az egy orvosra jutó ellátandó betegszám; a rutin túlterhelés kiégéshez vezet; néhol gond a laboratóriumi és képalkotó (leginkább az MRI) vizsgálatokhoz való hozzáférés; elégtelen a finanszírozás (HBCS, TVK); a szakképzési program teljesítése miatt a rezidensek sokat vannak távol; az alacsony díjazás is a távozás irányába hajt; csökken a létszám; a szakemberhiány a minőségi munka gátja.
A felmérésünk alapján a kórházakra jellemző rutin-igénybevétel mellett és a kis létszám miatt helyben nincs idő jelentős volumenű tudományos kutatásra. A rutinterhelés miatti kiégés a fiatalokban is a tudományos érdeklődés visszaeséséhez vezet. Anyagi okok miatt sok helyen a helyi könyvtárak leépítésére került sor. A hazai kongresszusi prezentációkon túl nagyobb tudományos teljesítményre a kórházak munkatársai közül csak elvétve van példa. A kórházak is aktívan részt vesznek gyógyszeripari kutatásokban. A kórházi főorvosok a tudományos te-vékenység fejlesztésére lehetséges opciónak tartják az egyetemekkel való kooperálást.
NEUROLÓGIA
1. táblázat: A négy egyetemi neurológiai klinika humánerőforrás-jellemzői a tudományos kutatás néhány szem-pontja alapján
Vizsgált jellemző Debreceni Egyetem (de MTA doktora fokozattal
nem rendelkezők) 10 18* 27**** 12 67
Az elmúlt 5 évben a kliniká-ról külföldre távozó,
PhD-fo-kozattal rendelkezők száma 1 0 4 6 11
Az elmúlt 10 év során MTA
doktora fokozatszerzések 1 3 3 2 9
MTA doktora fokozattal
ren-delkező aktív munkatársak 2 3 4 2 11
MTA doktora fokozattal ren-delkező emeritusok és
nyug-díjas munkatársak 1 0 0 2 3
Az egyetem körzetébe tar-tozó intézményekben dolgo-zó, MTA doktora fokozattal rendelkező neurológusok
0 0 0 3 3
* Ebből 3 tisztán kutatói státuszon (tehát nem klinikusok); ** A szegedi klinikán a PhD-fokozatszerzések száma összesen: 43; *** 15 fő kutatói programban, 15 fő klinikai feladat mellett; **** 21 fő klinikai állásban, 6 fő kutató
Intézkedési javaslatok
A megoldás lehetőségeit, illetve lépéseit az egyetemek a következőkben foglalták össze: jelen-tős díjazásnövelés lesz szükséges; differenciálni kellene hiányszakmák és geográfiai helyzet alapján is, valamint szakmán belül feladatarányosan (pl. I-es vagy III-as progresszivitási szin-tű betegellátás); a jelenleg jelentősen eltérő ügyeleti díjak feladatarányos emelése szükséges országosan egységesen. Segíthetne a szolgálati lakás, illetve a részmunkaidős pozíciók lehe-tősége. A hármas követelményrendszer (betegellátás, oktatás, kutatás) megjelenítését a tel-jes munkaidőn belül deklarálni szükséges, tehát legyen világos és egyértelmű, hogy a tela tel-jes munkaidőn belül milyen arányban gyógyít, oktat és kutat a klinikai orvos, és ezt „full-time equivalent” (FTE) egységben egyénre szabottan nevezzék is meg a munkaköri leírásokban.
A műszerezettség javítása; a betegellátás finanszírozásának rendezése (mind a járó-, mind a fekvőbeteg-ellátásban); a szakdolgozói utánpótlás stabilizálása; ápolási osztályok kialakí-tása javíthatna a jelenlegi helyzeten.
A kórházi osztályok részéről megfogalmazott megoldási javaslatok: fizetésrendezés; szolgálati lakás; az orvoslétszám emelése; a munkakörülmények javítása; a szakmai feltételek javítása (pl. műszerbeszerzések); egyetemi munkacsoportokhoz történő csatlakozás a tudományos
munka iránt érdeklődők számára; a finanszírozás hozzáigazítása a fejlődéshez; a rezidens-képzési rendszer korrekciója, a realitásokhoz történő igazítása.
A 4 orvosegyetemi klinika igazgatói 2011-ben írásos javaslatot tettek a magyarországi neuro-lógiai életpályamodellre 2020-ig.5 A neurológiai szakorvosi életpályamodell fontos részének javasolták a szakellátásban a háziorvosi rendszerben már évek óta jól működő, ahhoz hasonló közfinanszírozott magánorvosi szakellátás bevezetését. Megfelelő finanszírozás mellett egy ilyen lehetőség a szakorvosok számára egyrészt szakmai önállóságot, másrészt olyan anyagi környezetet teremthetne, amely vonzóvá tenné a neurológiai szakterület választását és an-nak Magyarországon történő gyakorlását. Egy ilyen változás feltehetően kedvezően hatna a neurológia terén folytatott tudományos tevékenységre is.
5 Bereczki D. – Csiba L. – Komoly S. – Vécsei L. – Ajtay A.: A neurológia magyarországi (élet)pályamodellje – meg-oldási javaslat 2020-ig. Ideggyógyászati Szemle, 2011, 64. évf., 377–384.
Bevezetés. A szakma története, feladatai, jelenlegi helyzete
A nukleáris medicina hazai története: „Régi dicsőségünk, hol késel…?” A nukleáris medi-cinát Hevesy György alapozta meg, elsőként használva radioizotópokat biológiai rendsze-rekben (ezért kapott 1943-ban kémiai Nobel-díjat). Orvosszakmai lényege: izotóppal jelzett funkcióspecifikus vegyületeket (radiogyógyszerek) a betegbe juttatva, annak gamma- vagy pozitronsugárzását gamma-kamera/SPECT-tel vagy PET-tel diagnosztikára, béta- vagy al-fa-sugárzását belső sugárterápiára használjuk. Fejlődésének záloga az új, molekuláris folya-matokban részt vevő radiogyógyszerek alkalmazása. Számos molekula izotópdiagnosztiká-ra és izotópterápiáizotópdiagnosztiká-ra egyaránt használható a jelző izotópdiagnosztiká-radioizotóptól függően. A teranosztikum szóösszetétel a funkcióspecifikus molekula meghatározó jelentőségére, a nukleáris medicina lényegére utal. (Az Európai Társaság folyóiratának címében, az Amerikai Társaság nevében ma már nem véletlenül szerepel a „molecular imaging”.)
A nukleáris medicina mintegy 70 éves történetét a diagnosztikus berendezések fejlődése is jelzi: a sugárzásérzékelő detektorok, majd a képalkotó szcintigráf, a gamma-kamera, később a SPECT, a PET, napjainkban a hibrid berendezések (SPECT/CT, PET/CT, PET/MR) sora. Ez
DR. SZILVÁSI ISTVÁN PHD, MED. HABIL.
ny. egyetemi tanár (MH EK Honvédkórház), az ESZK Nukleáris medicina tagozat tagozatvezetője