meg működését Neuber Ede professzor irányítása alatt.
A szakvizsgánk korábbi megnevezése: bőr-, nemibetegségek és kozmetológia jól leírja szakmánk főbb területeit. Szakmánk fő pillérei: a (1) gyulladásos és autoimmun betegségek; (2) kerin-gési zavarok miatt kialakuló krónikus, nem gyógyuló fekélyek; (3) bőr- és lágyrészfertőzések;
(4) szexuális úton terjedő betegségek, valamint (5) bőrdaganatok diagnosztikája és kezelése.
DR. KEMÉNY LAJOS
az MTA levelező tagja, bőrgyógyász, klinikai immunológus és allergológus szakorvos, tanszékvezető egyetemi tanár (SZTE Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika)
DR. GYULAI ROLLAND
az MTA doktora, bőrgyógyász és klinikai onkológus szakorvos,
tanszékvezető egyetemi tanár (PTE Bőr-, Nemikórtani és Onkodermatológiai Klinika)
DR. REMENYIK ÉVA
az MTA doktora, bőrgyógyász szakorvos, tanszékvezető egyetemi tanár (DE Bőrgyógyászati Klinika)
DR. SÁRDY MIKLÓS PHD
az MTA doktora, bőrgyógyász szakorvos, tanszékvezető egyetemi tanár (DE Bőrgyógyászati Klinika)
BŐRGYÓGYÁSZAT
A bőrgyógyászat egyben sebészi szakma is, ahol a bőrgyógyászok kisebb-nagyobb bőrdaga-natok, anyajegyek műtéti eltávolítását, fekélyek bőrtranszplantációját, nagyobb gyulladásos beolvadások feltárását és a nekrotikus szövetek műtéti eltávolítását végzik.
A bőrbetegségek a leggyakoribb betegségek közé tartoznak, az orvoshoz fordulás okaként az első helyen szerepelnek a bőr megbetegedései. Ezek közül is rohamosan emelkedik az idő-södő populációval a rosszindulatú bőrdaganatok száma. Magyarországon évente mintegy 2000 melanomát és több mint 15 000 egyéb rosszindulatú bőrdaganatot jelentenek. Más eu-rópai országok incidenciaadatai alapján ugyanakkor az egyéb rosszindulatú bőrdaganatok esetén a valós adatok akár több mint kétszer magasabbak is lehetnek, csak nem kerülnek jelentésre.
A nemi betegségek gyakorisága sajnálatos módon az utóbbi időben szintén emelkedő tenden-ciát mutat. 2018-ban hazánkban több mint 1000 gonorrhoeás, több mint 500 szifiliszes esetet és közel 1000 további nemi betegséget jelentettek. A valós számok a betegség stigmatizáló jellege miatt feltehetően itt is lényegesen magasabbak.
Tárgyi feltételek, infrastruktúra, aktuális problémák
Magyarországon a szexuális úton terjedő betegségek (STD) ellátását korábban a nagyon jól működő bőr- és nemibeteg-gondozó intézetek (BNGI) hálózata biztosította. Sajnálatos módon azonban az ezeket összefogó Országos Bőr- és Nemikórtani Intézet 2005-ös megszüntetését követően a BNGI-hálózat szétesett, a privatizációt követően pedig számos BNGI-ben a súly-pont áthelyeződött, illetve az STD-betegek magánbőrgyógyászat, -nőgyógyászat vagy -uro-lógia keretében kerülnek ellátásra, ahol gyakran elmarad a betegségek kötelező bejelentése.
Mindezen körülmények aggasztóak, mivel a HIV-fertőzöttek számának rohamos emelkedése miatt más szexuális úton terjedő betegségek számában is robbanás várható. A BNO-kódlista szakmaiatlan fordítása (pl. A63.0: anogenitális [venereás] csomók = condyloma acuminatum) is megnehezíti az STD-k számának monitorizálását.
Számos bőrgyógyászati beavatkozásnak (fotodinámiás terápia, vákuumasszisztált sebkeze-lés stb.) és diagnosztikai eszköznek (pl. dezmoglein ELISA) nincs finanszírozási kódja, va- lamint a legtöbb beavatkozás alulfinanszírozott, noha a szakma számos alkalommal kér-te a kódok revideálását. A progresszivitási szinkér-tek a finanszírozásban nem érvényesülnek.
A fekvőbeteg-ellátásban szükséges lenne a kizárólag a III-as szinten elszámolható csillagos HBCS-kódok bevezetése, a szakma által eddig tett, erre irányuló erőfeszítések mind ez idáig hiábavalónak bizonyultak.
A betegellátás egyre nagyobb arányban tolódik a járóbeteg-ellátás irányába, ugyanakkor az egyre nagyobb számú beteg ellátáshoz szükséges személyi, infrastrukturális és finanszíro-zási feltételek nem adottak. Ráadásul a járóbeteg-ellátásban sem érvényesül a progresszivitás elve, aminek következtében aránytalanul nagy teher hárul a diagnosztikai kihívást jelentő és/
vagy súlyos betegségeket ellátó regionális központokra, ami veszélyezteti a betegek megfelelő ellátását.
A krónikus sebek ellátása fontos szocioökonómiai kérdés. A bőrgyógyászati betegek jelentős részét teszik ki a krónikus sebben szenvedők, melynek leggyakoribb oka a krónikus vénás elégtelenség, valamint a diabétesz. E betegek kezelése csak megfelelő szakellátás keretében
BŐRGYÓGYÁSZAT
lehet sikeres, melyben fontos a bőrgyógyász, szükség esetén sebész, háziorvos, sebkezelésben képzett nővér, valamint a beteg részvétele. Sebkezelő centrumok irányításával hatékonyabb betegellátás lenne megvalósítható. Interdiszciplináris rendelésre már több egyetemi klinikán történt kezdeményezés, de a fenntartható speciális rendelések megfelelő finanszírozás nélkül nem működtethetők.
Személyi feltételek, szakmai utánpótlás
A hazai bőrgyógyászat kutatási eredményeit világszerte elismerik, ennek megfelelően a ma-gyar bőrgyógyászat nemzetközileg nagyon elismert. Szakmánkon belül a tudományos mun-ka fontosságát jelzi, hogy két amun-kadémikusunk mellett 15 bőrgyógyász kolléga rendelkezik az MTA doktora tudományos címmel.
Fontosabb adatok és problémák
• A bőrbetegek ellátását mintegy 800 bőrgyógyászszakvizsgával bíró kolléga látja el, a területi egyenlőtlenségek azonban óriásiak. Az egyetemi városokban elegendő a bőrgyógyász, ugyanakkor a megyei kórházakban többnyire már megszűntek vagy mátrixrendszerben működnek a bőrgyógyászati osztályok, továbbá a BNGI-kben is betölt(het)etlen álláshelyek vannak.
• A szakvizsga megszerzését követően az orvosok gyakran nem vállalnak állást az állami finanszírozású intézményekben, helyette kizárólag magánbőrgyógyászként dolgoznak.
Komoly betegségek felelősségteljes ellátása helyett egyre többen választják a nagyobb pénzügyi megtérüléssel járó esztétikai-kozmetológiai ellátást, amit segít az idősödő társadalom ez irányú egyre nagyobb igénye is.
• A posztgraduális képzés bázisát az egyetemi klinikák képezik. A rendszeres továbbképzés megoldott, ennek eredménye, hogy a magyar bőrgyógyászok képzettsége nemzetközi szinten is elismert. Ugyanakkor a posztgraduális képzésben az esztétikai-kozmetológiai oktatás személyi, tárgyi és finanszírozási feltételei nem vagy csak részlegesen adottak.
• Az esztétikai bőrgyógyászat területén folyamatosan újabb technikák jelennek meg, aminek követése fontos a hazai bőrgyógyászok körében is. Ezt megfelelően koordinált, egyetemek által akkreditált kurzusok keretében lehetne kontrolláltan végezni, aminek megszervezésére már elindultak az egyeztetések, de a rendszer pontos kidolgozása, működtetése csak megfelelő finanszírozási háttérrel oldható meg. Az egyetemek által vezetett képzések alapját adják a megfelelő színvonalon végzendő beavatkozásoknak, ezzel a hazai bőrgyógyászati képzés színvonala tovább emelhető, és a betegelégedettség is növelhető.
• Az esztétikai beavatkozások vonzóak más szakorvosok, sőt kozmetikusok számára is, akik végeznek olyan beavatkozásokat, amelyekre nincs megfelelő előképzettségük.
A jogszabályok nem egyértelműek, és nagyon sok a joghézag. A Szakmai Kollégium ez ügyben számos alkalommal kezdeményezett egyeztetést.
• A növekvő számú daganatos bőrbetegségek ellátásában elsődleges szerepet játszó bőronkológus, illetve bőrpatológus kollégák szinte kizárólag csak egyetemi centrumokban
elérhetőek, számuk alacsony, rendkívül túlterheltek. Mivel hazánkban dermatoonkológus vagy dermatopatológus licencvizsga nincs, e speciális jártasságok csak két teljes önálló szakvizsga (bőrgyógyászat + onkológia vagy patológia) megszerzésével biztosíthatók.
• A bőrgyógyászat nagyon interdiszciplináris, ugyanakkor a társszakmák egyáltalán nem nyitottak a határterületre specializálódott bőrgyógyászok befogadására. Licencvizsgák hazánkban nincsenek, a kettős szakvizsgák azonban túl időigényesek, ennek következtében pl. Németországgal szemben feltűnő a magyar bőrgyógyászok nem kielégítő jártassága a határterületeken.
Intézkedési javaslatok
1. A finanszírozás felülvizsgálata: „csillagos” HBCS-kódok és a hiányzó diagnosztikai, illet-ve beavatkozási kódok létrehozása.
2. Progresszivitást biztosító finanszírozás bevezetése a járóbeteg-ellátásban, továbbá a vo-lumenkorlát (TVK) eltörlése, ami a fekvőbeteg-ellátás irányába terelné a járóbeteg-ellá-tást.
3. Multidiszciplináris sebkezelési centrumok kialakítása, ezek műszeres felszerelése.
4. Az STD-centrumok kiemelt támogatása.
5. A kozmetológia / esztétikai bőrgyógyászat posztgraduális oktatási feltételeinek kialakítása.
6. Az esztétikai beavatkozások végzésére jogosultak körének jogszabályi meghatározása.
7. Licencvizsgák vagy ún. ráépített szakvizsga bevezetése a dermatoonkológia, dermato-hisztológia, bőrgyógyászati sugárterápia, dermatoallergológia, dermatoimmunológia, dermatoinfektológia és bőrsebészet területén.
8. A fenti, szigorúbban véve szakmai javaslatok mellett fontosnak tartanánk folyamatos konzultációt a döntéshozókkal, ami rendszeres, évi 1-2 alkalom lehetne, ahol konstruktí-van a globális és szakmaspecifikus problémák megbeszélése történne, és hatékony, reális megoldási javaslatok születhetnének.
Bevezetés. A szakma története, feladatai, jelenlegi helyzete
A gyermekegészségügy hazai megalapítójaként Schoepf-Merei Ágostont tiszteljük, aki a 19.
század közepén létrehozta Pesten az első szegény gyermekek ellátására szerveződött kórhá-zat, majd a forradalom utáni megtorlás üldözöttjeként Manchesterbe menekülve ott is meg-alapítója volt a mára hatalmassá fejlődött gyermekegészségügyi központnak. Szemléletfor-máló szerepe miatt is kiemelendő a Kerpel-Fronius Ödön nevével fémjelezhető, vízterekkel, folyadékháztartással foglalkozó magyar gyermekgyógyászati iskola. A gyermekegészségügyi kultúra és ellátórendszer rendszerszerű fejlesztése a 20. század két elkötelezett egészségszer-vezőjének, Johan Bélának, majd Őry Imrének a nevéhez köthető. Forradalmi népegészségügyi lépések (védőoltási rendszer, ivóvízellátás és közétkeztetés biztosítása) és az önálló alapellá-tási rendszer kialakítása az elévülhetetlen érdemük. A 21. század első évtizedében a „Közös kincsünk a gyermek” gyermekegészségügyi programmal kísérelte meg az ellátórendszeri előrelépést az egészségpolitika – mérsékelt eredményekkel. A 2011-ben elfogadott Semmel-weis Terv rögzítette, hogy a gyermekegészségügy fokozott figyelmet érdemlő önálló alrend-szer. Jelen évtized első felében sorra jelentek meg a fiatalok egészségét óvó népegészségügyi