Móricz írói válasza vagy emberi reakciója a trianoni békeszerződés-re nem szokott külön fejezet tárgya lenni a róla szóló könyvekben.
Úgy tűnhet, ennek nemcsak az az oka, hogy íróink Trianon miatti fájdalmát elhallgatni, műveikből az erre való utalásokat kigyomlálni volt szokás a második világháború utáni időszakban, de az is, hogy Móriczot vagy a családját nem érintette olyan közvetlenül a határ-rendezés, mint például Kosztolányit. Móriczot a húszas évek végén ráadásul éppen a revíziós törekvések elárulásával vádolták meg – ebből akár arra is következtethetnénk, hogy a trianoni békeszer-ződés nem háborította fel túlzottan, vagy legalábbis hidegen hagy-ta. Még Cséve Anna 2005-ös Móricz-életrajzában is hangsúlyosabb a Tanácsköztársaság alatti szerepvállalása, majd az ennek következ-tében történt meghurcoltatása, illetve az első világháború rá és csa-ládjára gyakorolt hatása, mint a trianoni döntéshez való viszonya:
„A háború után a Móricz-család szétzilálódott, Pista öccse elesett Doberdónál, Ida húga Bécsbe költözött, Miklós Erdélybe ment, Dezső pedig Amerikába. Janka testvére, Holics Pál is megsebesült.
Ő maga súlyosan megrendült. Fáradtan, komoran, tizenhat kilót fogyva fejezte be a háborút.”535 Móriczot más komoly emberi vesz-teségek is érték nem sokkal 1920 előtt: édesapjának és legjobb ba-rátjának, Ady Endrének az elvesztése mind jelentősebben látszanak befolyásolni az életét, mint a trianoni békeszerződés híre.
Hogy mindennek ellenére miért tartom mégis fontosnak, hogy Móricznak a trianoni döntéshez való viszonyát tárgyaljam? Egy-részt azért, mert sokáig megfeledkeztünk arról, amire Szegedy-Maszák Mihály figyelmeztet: „Nehéz volna a korszak szellemi életének olyan jelentős képviselőjét találni, aki ne lett volna elkese-redve 1920-ban.”536 Másrészt azért, mert, Móriczról is elmondható,
534 HADAS-ZEKE 2012: 147.
535 CSÉVE 2005: 55–56.
536 SZEGEDY-MASZÁK 2010: 166. Ahogy Pomogáts Béla összegzi, a fájda-lom a legkülönbözőbb politikai nézeteket valló, neveltetésű, földrajzi kö-tődésű írónk szövegében megjelent: „A húszas évek magyar irodalma, és
ami Kosztolányiról: „Munkásságára még halála után is rávetítette árnyékát a békeszerződés.”537 Hiszen nemcsak Kosztolányi műveit csonkították meg a halála után, Móricz két fontos regényéből (az Életem regényéből538 és A boldog emberből) is hagytak ki Trianonra utaló részleteket − az utóbbinak ráadásul a kiemelt helyzetben lévő utolsó mondatát csonkították meg. Bár Szörényi László már rég fel-tárta a regény utolsó mondatát érintő „delfinizálást” (melynek oka a „szomszéd népek nemzeti érzékenységének” vélt sérelme lehetett), mégsem lehet egyetlen újabb kiadásban sem csonkítatlanul elolvas-ni a regény utolsó mondatait: „Arról nem tehetsz, hogy az ember az ország szolgálatában elég, mint a kicsiny gyertyaszál. Ebben mind-nyájan osztályos társaid vagyunk e megtöretett kis trianoni csonka hazában.”539 Holott A boldog ember értelmezését alapjaiban befolyá-solja, hogy az 1935-ös és 1939-es teljes szövegeket, vagy az újabb,
„delfinizált” változatokat olvassuk.
De nemcsak az utolsó mondat változtatja A boldog embert Tri-anonról szóló regénnyé: „ha azonban az 1935-ben, tehát a többi-nél három évvel később keletkezett zárófejezetet az elsővel együtt – amely Joó György arcképét a »kurucfej« metaforájával vázolja fel – keretként értelmezzük, nyilvánvaló, hogy itt is a »megtöretett kis trianoni csonka hazáról«, Magyarországról van szó.”540 Joó György
története ezen keresztül paraszti sorsból emberi példává alakul, a történetét szöveggé formáló Móricz summázó mondata pedig va-lamifajta közös szenvedéstörténet részesévé teszi a szembenálló fe-leket. Igaz ugyan, hogy Papp Mihály (és nem Móricz) emberi életét töri valósággal ketté a trianoni határrendezés, ami kettévágja a Joó György, az irodalmi hős körül felépített regényteret is: a térképre ránézve látjuk, hogy például Tiszacsécse, Milota, Uszka, Tiszabecs, Magosliget 1920 után Magyarország határain belülre, Nagypalád, Feketeardó, Tiszabökény, Nagyszőlős viszont a határokon kívülre került. A gyermekkorától folyton vándorló, „szerencsét próbáló”
Joó György örökös mozgását bénították meg a felhúzott határok – a regény utolsó mondata nem véletlenül jelöli meg a trianoni határ-rendezést a boldogság lezárultának okaként. Móricz maga a húszas végén szembesült azzal Tiszacsécsén, az ötvenedik születésnapjára rendezett ünnepségen, hogy gyermekkora világát kettévágta az új határ. Azt a személyesen is megtapasztalt élményt írta meg tehát Joó György sorsában, amelyet a társadalom- és gazdaságtörténet nyelvén a következőképpen lehet megfogalmazni: „a határ átellenes oldala-ira került települések gazdasági, forgalmi, közlekedési, turisztikai összeköttetései is megsínylették a hirtelen változásokat: korábban jól működő vonzáskörzetek bomlottak föl, virágzó vonzásközpon-tok maradtak beszállítóbázis és felvevőpiac nélkül.”541 Móricznak te-hát a trianoni döntés személyesen nemcsak Erdély elvesztése miatt fájhatott, amely „munkásságának és eszmélkedésének egyik ihletője volt”542 Pomogáts Béla szerint, hanem szülőfaluja közvetlen környe-zetének kettévágása miatt is.
De Móricznak nem A boldog ember volt az első írói reakciója a trianoni határrendezésre. Válaszként fogható fel az Erdély-triló-gia is, amelynek első kötete, a Tündérkert 1922-ben jelent meg, de a terve „már 1913 környékén körvonalazódott Móriczban, könyv-tárnyi szakirodalmat olvasott végig, és évekig gyűjtötte, forgatta és széljegyzetelte regényéhez e könyveket”.543 1920. június 4-e után azonban a regény teljesen más kontextusba került, mint a tervezge-tés kezdetén: „A Trianon utáni szétesett magyarság, a területi szét-természetesen nemcsak az úgynevezett nemzeti-konzervativizmus írói,
tehát Herczeg Ferenc, Vargha Gyula, Sík Sándor és Bodor Aladár, és nem is csupán a nemzeti radikálisok, mint Szabó Dezső és Oláh Gábor, ha-nem a liberális polgári irodalom képviselői, a Nyugat táborának nagyjai, közöttük Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Somlyó Zoltán, Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, Karinthy Frigyes, és az akkor fellépő fiatal írók, mint József Attila, Illyés Gyula, Dsida Jenő és Szabó Zoltán is őszinte fájdalommal beszéltek a trianoni Magyarország nyitott sebeiről, az elszakított magyarság mostoha helyzetéről és fájdal-mairól.” QUERELA HUNGARIAE 1996: 10–11.
537 SZEGEDY-MASZÁK 2010: 165
538 A kihagyás oka itt is a Trianonra, illetve a békeszerződés felülvizsgálatára tett utalás volt, hiszen, miként Szörényi László írja, az Életem regénye kö-vetkező változatban olvasható mondatából: „Meghatottan láttam a […]
Ruszinszkó asszonyairól szóló felvételeken, hogy ők ma is fehér gubában járnak.”, a visszacsatolt szó maradt ki. Ld. SZÖRÉNYI 2000: 45.
539 A boldog ember 318. Erről ld. SZÖRÉNYI 2000: 44.
540 SCHEIN 2008b: 74.
541 ZEIDLER 2009: 72.
542 QUERELA HUNGARIAE 1996: 11.
543 CSÉVE 2005: 59.
szórtság immár újabb, történelmi szintézisalkotásra késztette: keres-te azt a személyiséget, aki mintaként szolgálhatna a magyarságnak, aki nagyot tudott alkotni: így szőtte sokszálú mondandóját Bethlen Gábor köré.”544 Móricz a Bethlen köré szervezett regényeiben egy összefogást szorgalmazó történelmi személyiséget állított a közép-pontba – ahogy a Kosztolányi Dezső szerkesztette Vérző Magyaror-szág antológiába adott novellájában, az Egy akol, egy pásztorban sem ellenségképet építgetett.545 A novella zárlata valamiféle vallási, sőt nyelvi megosztottságon túllépő közösség képét adja (persze, a no-vella Bibliára utaló címétől nem függetlenül): „Ott látta a községnek minden tagját, akinek magyar érzéséről volt valami sejtelme, de ott sok olyat, aki két év előtt dákoromán agitátor volt, s különben is szót sem tudott magyarul… Ott találta a katolikusokat, de a reformátu-sokat is és a luteránus németeket s a zsidó boltoreformátu-sokat…”546
Móricznak voltak tehát közvetlen reakciói a trianoni döntésre – ilyen volt az, hogy részt vett a Kosztolányi-féle antológiában (bár az első kiadásban még nem szerepelt, és a másodikba adott novellája is megjelent már korábban, vagyis nem ebbe a kötetbe írta eredetileg), és ilyen reakcióként fogható fel a Pesti Naplóban 1926. december 25-én megjelent Öt sebek!. Ez a következőképpen zárul: „A magyar-ság a történelem folyamán öt krisztusi sebet kapott: Muhi, Mohács, Kismajtény, Világos és Trianon. Ez az öt seb nem a kiválasztottság is-teni szimbóluma volt, hanem valóságos öt halálos szúrás, mindenik elég arra, hogy egy faj elvérezzen bele, hacsak az életereje nem oly roppant szívós, hogy kiheverje.”547 A Magyarország-Krisztus párhu-zam nem Móricz egyéni leleménye − a Trianonról folytatott egykori diskurzus egyik leggyakoribb közhelye volt ez: „A magyar irreden-tizmus szimbólumkészletén belül három típust lehet elkülöníteni.
Az első és legáltalánosabb a krisztusi szenvedéstörténet vulgarizá-lása volt: e szerint Magyarország hamis bírák és hitetlenek kezére jut, kálváriáját járja, keresztre feszítik, megalázzák, egyedül marad,
meghal, de hamarosan dicsőségesen feltámad.”548 Móricz írása talán csak annyiban gondolkodtathat el (és ez azért nem kis eltérés az ir-redenta szövegektől), hogy a magyarság esetleges haláláról, és nem a feltámadásáról beszél. De az Egy akol, egy pásztor is használja az irredenta szövegek kliséit, például a következő mondatokban: „Oh, a határon, az országhatáron túl… már úgy megkeményedett az em-berek nyelvén a szó, hogy a Bánságot tőlünk országhatár választja el, mint a behegedt seb, régi égés után… bennem még mindig új és eleven fájdalommal szakad fel ahányszor hallom; én még nem léptem át e határt, nem idegződött belém a trianoni térkép s mint a horog, véresre tépi fel a szívem, ha az integer Magyarország szív határait tépik.”549 Az irredenta témájú írásokban a „véres test” gya-kori kép volt550 − Magyarország mint megcsonkított test Karinthy Frigyes 1920-as Levél című szövegében nem a sokkolás szándékával, hanem a szép zárlatban kerül elő: „Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek.
Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”551
A véresre tépett szív képe a Móricz-novellában egy elbeszélői közbeszólásban jelenik meg – az ehhez hasonló, a történettől el-különített részletekben a múlt és a jelen, a Trianon előtti és utá-ni érzések is szembekerülnek egymással: „Mennyi mulasztásunk van nekünk mindnyájunknak magyaroknak, hogy míg lehetett, be nem jártuk, meg nem hódítottuk tündéri szép hazánkat magunk-nak, a személyes fölélményezés legbékésebb s legmélységesebb hódításával…”552A boldog emberben is elkülönül a keret ideje az elmesélt élettörténet idejétől, a boldogság a már lezárt múltba he-lyeződik. Ennél összetettebb megoldást látunk Móricznak abban a regényében, amely a Trianonra adott leggyorsabb írói válaszaként is felfogható, vagyis az 1920-as Légy jó mindhaláligban. Az 1899-ben játszódó regény egy jelenete azt valószínűsíti, hogy a Légy jó
mind-544 CSÉVE 2005: 59.
545 Ahogy Bíró-Balogh Tamás megjegyezte, éppen ellenpontja lett ezzel az Oláh Gábor antológia-beli versében megjelenő patkányhasonlatnak. Ld.
BÍRÓBALOGH 2009: 68.
546 Novellák II. 646.
547 Tanulmányok II. 623–624.
548 ZEIDLER 2009: 198.
549 Novellák II. 645.
550 BÍRÓ-BALOGH 2009: 68.
551 QUERELA HUNGARIAE 1996: 100.
552 Novellák II. 645.
halálig még akkor is olvasható a trianoni fájdalomból született re-gényként, ha a regény 1919 decemberében valóban készen volt553 – hiszen a békeszerződés előzetes tervezetei már akkor ismerhetőek voltak. A Debrecenben a rokontalanság, a magány érzésével küzdő Nyilas Misi alakja a nagyhatalmak által fenyegetett Magyarországot személyesíti meg, a kisfiú és Krisztus közti párhuzam miatt pedig ismét a „Magyarország mint a szenvedő Krisztus” képzetéhez ju-tunk el: „Sokáig nézték a térképet. Misire kezdett rátelepedni ismét magányosságának érzése. Ahogy a térképet nézte, amelynek vál-tozatos színeibe, a szép kis debreceni cipó formájú Magyarország pirossal volt befestve, elszédült attól a rengeteg néptömegektől, amelyek köröskörül, zöld, sárga, lila falánksággal rajzanak, mint-ha mind szájat tátana s arccal fordulna felé titokzatos és kísérteties lények módjára.”554
A debreceni cipóra emlékeztető Magyarország képe, amely-ből mindenki ki szeretne harapni egy falatot, mindenesetre sok-kal eredetibb, mint a véres szív, amelyet az irredenta antológiába adott Egy akol, egy pásztorban láthatunk. Móricznak a trianoni döntéshez való viszonyában aztán a húszas évek végén következett be fordulat: ekkor látogatott el Szlovenszkóba és Ruszinszkóba, és ekkorra már „felháborította őt a folytonos magyarkodás és a sovi-niszta retorika üressége, s különösen a magyarságukban a karri-er lehetőségét és jövedelemforrást látó kurzuslovagok pöffeszke-dése”.555 1931-ben már dühösen támadt neki Négyesy Lászlónak, mivel szerinte Trianont arra használták fel a konzervatív körök, hogy megállítsák az időt: „A megcsonkított Magyarország fénye csak arra való nekik, hogy még jobban megnyírják az önképzőkö-rök gondolatszabadságát; hogy a cserkészekkel hazafias műdalo-kat énekeltessenek; hogy a népkönyvtárak műdalo-katalógusát cenzúráz-zák, hogy a naptárak és a hivatalos kiadmányok szellemét kézben tartsák, és olyan Corvinákat termeljenek, amit a Hivatalos kíván.
// Ezzel azonban az élet nem törődik, mert az élet még rettenete-sebben más, mint volt húsz év előtt, mert a mai élet tele van fe-szültséggel, kétségbeesésekkel, jajszóval, gazdasági összeomlással
és mindenekfelett a világszemléletnek véghetetlen és csodálatos átalakulásával.”556
A XX. század elején az irodalmat modernizáló, a Nyugattal in-dult írók nemcsak az öregedés, a megállapodottság, az írói beérke-zettség miatt váltak konzervatívabbá a húszas évekre, mint voltak pályájuk kezdetén – minden bizonnyal a trianoni döntés miatti fáj-dalmuk is szerepet játszott ebben. Mégis ismét a „hivatalossággal”
való szembenállásra kényszerültek – különösen igaz ez Móriczra, aki szlovenszkói, ruszinszkói útjaiért és az ezekről szóló írásaiért nagy árat fizet majd.
553 Cséve Anna írja ezt, ld.: CSÉVE 2005: 53.
554 Légy jó mindhalálig 205.
555 ZEIDLER 2009: 262.
556 Az irodalom és a faji jelleg = Tanulmányok I., 662. Az írás eredetileg a Nyugatban jelent meg, 1931. március 1-jén: ebben a változatban
„a megcsonkított Magyarország ténye” (és nem fénye) olvasható, és szere-pel a „hogy egy vértelen irredentizmust teremtsenek” félmondat is, amely a kötetből valamilyen okból kimaradt.