A Pillangó keletkezése 1924 végére tehető: Móricz ekkor mene-kült el Debrecenbe, válni készült, vágyakozott Simonyi Mária után, de közben megismerkedett Magoss Olgával. Ezt az életrajzi hátteret azért szokás felvázolni a Pillangóról szóló elemzésekben, hogy lás-suk, mennyire nem hagy nyomot a válság a regényen: „Nyoma sincs ebben a könyvben a szörnyűséges móriczi férj-feleség viszonynak.
Oly őszintén fütyül, mint a madár, mely kiszabadult börtönéből.”730 Valóban nem hagyott nyomot?
A keletkezésről olvasható szövegek elsősorban nem azért érdeke-sek, mert a Pillangó „idillje”, „pozitív végkifejlete” és Móricz akkori helyzetének tragikuma izgalmasan állítható szembe. A mű értelme-zését talán még inkább meghatározza a keletkezéstörténetnek az a fejezete, amelyik a mű megszületésének közvetlen körülményeiről, idejéről, sajátos módjáról szól. A sztori forrása Móricz Zsigmond maga, egy Jankának írt, kissé ellentmondásos (nem véletlenül, hi-szen erősen zaklatott) levelével: itt egyrészt azt írja, hogy „Tíz tárca, egy teljes regény (és a legbájosabb, amit valaha írtam), egy fejedelmi vígjáték teljes terve huszonhárom nap alatt?”, másrészt pedig azt:
„ha hat nap alatt a Pillangót megírom (3-4000 sor)”.731 Ez a második állítás, a „hat nap”, meg az írás helyszíne, a búvóhely, a „parányi szo-ba” változtatja a Pillangó születését egy korábbi legendához hason-latossá: az irodalmi mítoszok szerint Petőfi János vitéze íródott ha-sonló módon. Ennek a keletkezésnek az egyetlen tanúja, Vahot Imre beszélt a mű megszületésének bámulatosan rövid időtartamáról és
728 Kivilágos kivirradtig 641.
729 Pesti Napló, 1924. január 29., 7.
730 MÓRICZ Virág 2002: 265. Móricz Virág, ahogy ez apjáról szóló könyvei-ben sokszor előfordul, saját véleményeként tálalta apja szavait. Az idézett részlet ugyanis szinte szó szerinti idézet Móricz 1924. december 30-án, feleségéhez írt leveléből: „És egyetlen sor sem vonatkozik a férfi és nő, a férj és feleség szörnyűséges móriczi viszonyára. Isten tudja, úgy fütyü-lök, mint a madár, ha kiszabadult.” A levél olvasható: MÓRICZ Virág 1988: 343.
731 MÓRICZ Virág 1988: 343., illetve 344. Feltehetően ellenőrizetlenül, min-denesetre bármiféle kétely és kritika nélkül kerül be a „hat nap” például Nagy Péter monográfiájába: „Az a hat nap, amelyben a Pillangót megírta, mint azok a hetek, amelyek során Debrecenben a regény és egy maroknyi novella anyagát gyűjtötte, Móricz életének egyik legnagyobb fordulója, magánéletének legnagyobb válsága volt.” NAGY Péter 1975: 283.
a szállongó pipafüstről – szavai már általános iskolás korunkban belénk vésődtek: „Szokása ellenére honn maradt estvénkint, s jól befűttette kis szobáját, pongyolára levetkőzött, rá rá gyujtott hosszu száru pipájára, s egész füstfelhőt csinált maga körül s olykor egyet kortyantva a hevítő piros borból, nyugtalanúl járt fel s alá, mint egy oroszlán a szűk kalitban. Megjegyzendő, hogy szomszédos szobánk üveg ajtaján át jól láthattam a mint bámulandó gyorsaság- és szaba-tossággal irta le a szivében s agyában megfogamzott szebbnél szebb költői eszméket, érzelmeket.”732 A Pillangó keletkezése kapcsán kü-lönös módon továbbéltek a Petőfi-kultuszt építő visszaemlékezés egyes elemei, felbukkan például a kis szoba és az emblematikus füst, sajátos módon: „Nem szállodában lakott akkor, hanem elbújva, egy parányi szobában, a maga két nagy titkával, mely egy: az írás szerel-mével. És füstölt körülötte a szegénység, a panasz, a fájdalom és az ártatlan jóság boldogsága.”733
Az alkotás sűrítettségéhez mindkét esetben a teljes elzárkózáson, az erős, a világot kizáró összpontosításon keresztül vezetett az út – a legenda szerint. A szemtanú Vahotot cáfolni nem tudjuk ugyan, Móricz esetében viszont kétféle verziónk is van az alkotói magány jellegéről, érdekes módon mindkettő Móricz Virágtól. Apám regénye című könyvében még a magány teljességéről írt, későbbi, Anyám re-génye című munkájában viszont már meglehetősen epés, szinte any-ja nézőpontjával azonosuló megjegyzést tett arról, hogy Móricz ez esetben is meglehetősen közvetlennek érezte élet és irodalom viszo-nyát: „Kiköltözött a Bikából, elbújt a szemek elől, kerített magának egy Pancsit, és (ágyban) tanulmányozta, hogy modellül használhas-sa a Pillangó Zsuzsikájához.”734 Ma már, a naplófeljegyzéseket ismer-ve, nem nehéz kitalálni, honnan tudott Móricz Virág apja debreceni kalandjáról, vagyis Kegyes Böskéről, akiről Móricz mint a Pillangó
„ihletőjéről” is írt: „Hogy ki ez a kis nő, a Pillangó örökre megőrzi, igyekeztem oly híven adni szerelmének vonalát, ahogy az élete ki-termelte. Fölgazdagítva a Mária rabló-egyéniségének szilaj energiá-jával s a Janka családtermelő nyugalmának nemességével. // Három női karakter olvad össze ebben az alakocskában oly erősen, hogy
mindenik csak magát látja benne, s ha valamit nem érez sajátjának, egyszerűen az író fogyatékosságának tudja be.”735
Annak, hogy Móricz Debrecenben, a családtól elmenekülve írta meg a Pillangót (pontosabban annak első változatát), az írásmódra és a lehetséges életrajzi olvasatra nézve is komoly következménye van: a regény a kézírás-gépírás szempontjából ugyanúgy átmeneti, mint a hősök „azonosíthatóságát” illetően. Hiszen egyfelől a kézzel írott első verzió és a kész regényszöveg közt áll egy (több?) korrek-túra, másfelől a Móricztól nagyon távoli, személyesen meg nem ta-pasztalt élethelyzetből kiinduló regény többszörösen, és erősen el-lentmondásosan beleíródik az író „életregényébe”. A művet ugyanis semmiképp sem nevezhetnénk az irodalomtörténet tradicionális szóhasználatával „életrajzinak”, mégis, ha a főszereplő lány, Hitves Zsuzsika modelljét keressük, különös megállapításokra bukkanha-tunk a Móriczot körbefonó személyes szövegekben. Ahogy Móricz Virág írja, Móricz arra törekedhetett a Pillangóban, hogy Janka a fő-szereplő lányban magára ismerjen, ezzel kívánta megnyugtatni az asszonyt: „Apám mindent elkövetett, hogy írás közben eltitkolja a másik nő után rohanó érzéseit, mindent úgy írt meg, hogy a fe-lesége magára ismerhessen, a maga elveire, életfelfogására, szava-ira, személyére, mégis mindent tisztán látott.”736 Ha elfogadjuk azt a Móricz Virág-féle olvasatot, amely jelentősen meghatározza a Mó-ricz-regények és a biográfia együttolvasását mind a mai napig, akkor a Pillangó ugyanannak a riasztó átmenetiségnek a dokumentuma lesz, mint a Búzakalász című dráma, amelyről Móricz naplójában a következőt írta: „Mikor hallgattam tőle a színpadon a magam sza-vait, úgy tűnt fel, mintha az én tiszta és hű feleségem sátáni má-sodpéldánya volna előttem.”737 A Pillangóban ugyanis Janka alakjá-ba beleíródik Simonyi Máriáé: „repült a levél a színésznőnek, hogy
»Pillangóm, most is magát írom!«, ez éppúgy nem volt teljes, mint az, amikor eddigi regényeit Jankára fogta.”738 És a helyzet, persze, még összetettebb, ha nem feledkezünk meg a szintén Móricz Virág által emlegetett, ágyban tanulmányozott „Pancsiról”. Móricz maga
732 Petőfi kritikai 305.
733 MÓRICZ Virág 2002: 265. Kiemelés tőlem. Sz. Zs.
734 MÓRICZ Virág 1988: 340.
735 Naplók 1924–1925 282.
736 MÓRICZ Virág 2002: 268.
737 Idézi: CSÉVE 2005b: 89.
738 MÓRICZ Virág 2002: 265–266.
a naplójában a „hármas eredetet” szögezi le, summázatként: „Kegyes Böske szerelmi történetét a Holics Janka élete alapján: de Simonyi Máriáért való emésztő sóvárgásban és benne való valóságos nemi kéjelgésben írtam meg.”739
De ne lépjünk túl könnyedén a keletkezéstörténet a megírás ide-jére vonatkozó legendáján, hiszen a hat napot mintha szintén Pető-fitől örökölte volna Móricz – pontosabban a Pillangóról beszélők.
A János vitéz kapcsán ugyanis a hat nap kétféleképpen is beíródott a köztudatba: a legendás időtartamot megtaláljuk a mű első felol-vasásának, de megírásának idejeként is. Illyés Gyulánál ezt olvas-hatjuk: „»Csak néhány est és éjfél kellett ahhoz« (pontosan hat nap és hat éjszaka), hogy a maga képzelte magyar eposzt, a Kukorica Jancsit Vörösmartyéknak felolvassa.”740 A megírás (amely Kerényi Ferenc szerint valójában úgy 1844. október 20-a és december 5-e közt zajlott) ilyen szűkre, 6 napra vagy éjszakára szabott ideje pe-dig „forrás nélküli állításokból” hagyományozódott ránk.741 A 6 nap makacs vissza-visszatérése nemcsak a két író őstehetség mivoltát hivatott bizonyítani, de alkotásmódjukat az isteni teremtéshez teszi hasonlatossá.
Míg a János vitéz esetében a remekmű és a rövid megírás
„aggasztó” ellentétét az előtörténettel lehet csak cáfolni, hiszen nem maradt fenn a mű kézirata, a Pillangó esetében lehetőségünk van a kézirat tanulmányozására, és ezt a változatot össze is vethetjük a nyomtatásban megjelent regényszöveggel. Ez az összevetés pon-tosan jelzi, hogy Móricz esetében a 6 napos alkotói folyamat csak az első változatra volt elég: ez a kézírásos verzió hosszú oldalakkal rövidebb a nyomtatásban megjelent szövegnél, a regény korábban is zárult még akkor, rengeteg kisebb-nagyobb javítást vehetünk észre.
Az már a sok szövegből összeállítható „életregényhez” tartozik, hogy Holics Janka a Pillangót a megcsalás dokumentumának lát-ta. Ezért akarta megszerezni a kéziratot Mikes Lajostól,742 és ezért
kezelte, egészen hátborzongató módon, úgy, mintha a megcsalás
„valódi dokumentuma”, egy házasságon kívül született gyermek lenne. Móricz Virág idézi fel szülei (a könyv tanúsága szerint) utol-só veszekedését: „– Mondja, a Pillangónak sem örül? / – Örülök neki – felelte anyám –, ahogy maga örülne, ha gyereket szülnék, akinek nem maga az apja.”743 Maga Móricz is döbbenetes módon kevert össze életet és irodalmat, amikor például a szenvedő feleség-ről egy gyors váltással a hiányzó írógépre fordította a szót: „Ti pe-dig viseljétek jól magatokat és szeressétek és vigasztaljátok anyukát, aki ha az írógépet ideadta volna, nagyot könnyített volna rajtam.”744 Ugyanígy „bizonyíték” lett Janka számára az öngyilkosságához köz-vetlenül hozzájáruló, már emlegetett Gaea című novella. A föld-anyával egyesülő fiú történetében, amely a szeretkezés, kielégülés irodalmi leírására tett kísérletként is olvasható, az asszony kizárólag
„baszásleírást” látott, megcsalásának igazolását. Ha megpróbáljuk a Gaeat a már mindent, így férje műveit is csak a házassága össze-omlása felől szemlélő, egyre hisztérikusabbá váló asszony szemével nézni, akkor különösen fájdalmas lehet, hogy a szövegben nem egy-szerűen egy igazi kielégülésről, de a szüzesség elvesztéséről olvasha-tunk, amelyet, fordíthatta le Janka, ezek szerint Simonyi adott meg Móricznak.
Hogy a Pillangót mindezek után felfoghatjuk-e Móricz „életre-gényének” kontrasztjaként, erősen kérdéses: még ha igaza is lehet Móricz Virágnak abban, hogy „nyoma sincs ebben a könyvben a szörnyűséges móriczi férj-feleség viszonynak”,745 és ilyen érte-lemben a regény és az „életregény” ellentétbe állítható, a szerelem pillanatszerűsége, a hosszan tartó szerelem lehetetlensége ott van az irodalomtörténet közhelyei szerint „bájos”, „édes” szerelmi tör-ténetben. A Janka által vágyott állapot, az örök menyasszonyság, a hosszú évekig eltartó első pillanat, amelyről Móricz a válság
ide-739 Naplók 1924–1925 294.
740 ILLYÉS 1977: 130.
741 Petőfi kritikai 306.
742 „Tegnap, vasárnap újra felhíjt, és azt kívánta, hogy a Pillangó kéziratát vigyem ki neki és elolvassa. Ezt kereken megtagadtam. Nem is értem – mondtam neki –, hogy kívánhatja ezt tőlem? Hiszen tudja, hogy az én elvi álláspontom, hogy a feleség ne avatkozzon bele az ura írásába. De
ezenkívül semmi jogom nincsen arra, hogy Az Est megvásárolt kézira-tát kiadjam a kezemből. Ezt igen határozottan megmondtam. Azóta nem beszéltünk egymással.” Mikes Lajos levele Móriczhoz, 1924. dec. 29-én, olvasható: MÓRICZ Virág 1988: 342.
743 MÓRICZ Virág 2002: 268.
744 Móricz Zsigmond levele Móricz Virágnak, 1924. decemberében, ld. MÓ-RICZ Virág 2002: 263.
745 MÓRICZ Virág 2002: 265.
jén született naplóiban nagyon pontosan beszélt, a Pillangóba olyan módon épült be, hogy a szerelem ebben a regényvilágban kizárólag a realitástól elkülönülő, fiktív világokban lehetséges. Móricz a regé-nyébe többek közt éppen a János vitézt idéző zárlattal emeli be azt, amiről felesége kapcsán, naplójában így írt: „Pedig megesküdött rá, hogy feleségem lesz, de maga menyasszony akar lenni egy életen át, eskü előtti állapot. Pedig már másnap reggel disznót kell etetni az asszonynak, igenis, ez a dolga, s ha nem végzi, hazaküldik: mert a menyasszony azért boldog, hogy asszony lehet, erős, munkás, ki-szolgáló feleség.”746
A Pillangó, ha idillként kívánjuk olvasni (ez az önmeghatározás egyébként, ahogy a regénykéziratból megállapítható, a semleges regényt váltotta le),747 szinte népmesei véggel zárul:748 Hitves
Zsu-zsika és Darabos Jóska sok megpróbáltatás, félreértés és baj után végre egymáséi lesznek. A zárlat mégis csak annyiban emlékeztet a népmesékére, mint a János vitézé (és már ebből a párhuzamból úgy tűnik, a két mű között nem csupán keletkezéstörténetük legendája teremt kapcsolatot): ahogy Petőfinél a halál és az erotika összekap-csolásával a zárlat sokkal inkább a romantika kanonikus témájához áll közel, mint a népmesék világához vagy a naiv realizmushoz,749 úgy Móricznál sem a realitásban vagy a népmesék „boldogan éltek, míg meg nem haltak” formulájában oldható föl Zsuzsika és Jóska egymásratalálása. A János vitéz voltaképpen Jancsi öngyilkossági kísérletével zárul, és a kölcsönös boldogságot csak a halál birodal-maként felfogható Tündérország hozza el, a Pillangó végén Zsuzsi-ka szintén öngyilkosságra és gyilkosságra (mással összeházasodott szerelme, Jóska megölésére) készül. Ahogy Bori Imre is megállapí-totta, „valószínű, hogy csak az írói jó szándék ajándékozta meg őket a tragikus végkifejlettől való mentességgel.”750 A gyilkosság és öngyil-kosság ugyan Móricznál elmarad, Zsuzsika és Jóska közös története a műbeli debreceni realitásban mégsem folytatódhat. A regény azzal zárul, hogy egy házasember és egy maszkot viselő fiatal lány, mint két kísértet, hóesésben, tündérektől körülvéve elindul a semmibe, egy másik, realitáson túli világba, a halálba vagy akár Tündéror-szágba: „Ezzel a kis maszkával úgy eltűnt a tömegben, a holdfény kétes világán, hogy bottal se tudták ütni a nyomát. // És szaladt, szaladt, mint boldog kísértet a boldog teherrel, ki a világbul, ki a világbul és mintha szárnya nőtt volna, repült, repült. Jaj be jó, jaj be jó… // És muzsika szólt felettük, a hulló hó édes muzsikája, an-gyalok röpködtek s tündérek csipogtak a lelkük fölött […] És a hó vastagon hullott a debreceni kövér házakra, angyalok rázták boldo-gan, ragyogón és tündérek csengettek víg muzsikát.”751
A kezdeti idill:
Móricz Janká-val, házasságuk elején
746 MÓRICZ Virág 1988: 353. A feljegyzés dátuma 1925. január 19., Janka épp túl volt egy öngyilkossági kísérleten ekkor.
747 A kézirat a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött hagyaték része, jelzete M.
100/4123.
748 Kodolányi János a zárlatot a románcéhoz érezte közelinek: „A pillangó-motívum románcszerűvé teszi, a szerelmesek sok hányódás, elszakadás, félreértés, akadály, sorsverés után végül is összeforrva mennek, a jövő felé.” KODOLÁNYI 1925: 173.
749 Erről ld. HERMANN 2002: 103.
750 BORI 1982: 75–76.
751 Pillangó 152. A kéziratban a regény még az „Ezzel a kis maszkával úgy eltűnt a tömegben, a holdfény kétes világán, hogy bottal se tudták ütni a nyomát.” mondattal zárult. A végleges szövegben Móricz tovább erősí-tette a zárlat eloldódását a realitástól, és még határozottabban emelte a mű középpontjába a pillangó-motívumot. A regény több helyén bekerült a sze-relmet elindító pillangó-epizód: a 23. fejezetnek például csak a végleges vál-tozatába írta be Móricz, hogy amikor Zsuzsika kiterveli, Jóskát megöli az esküvőn, visszaemlékszik a pillangóról folytatott párbeszédükre.
A mű utolsó mondatában is felbukkanó Debrecent mint a mű jól meghatározott, létező helyszínét a regény egészében fiktív vilá-gok kísérik, különös kontrasztot képezve. Jóska és Zsuzsika ugyanis nemcsak a zárlatban lépnek ki a „valóságból”, az áthidalhatatlannak tűnő társadalmi törvényekből, amelyek nem a szerelmet, hanem a megélhetésre, az anyagi előrejutásra épülő házasságot kínálják fel életcélként. (A realitás törvényét, a szegény fiú-gazdag lány szük-ségszerű összetartozását egyébként Jóska, mielőtt átlép Zsuzsiká-val „Tündérországba”, egy tett-értékűnek is nevezhető, az esküvőn kimondott szavak ellenpárjaként felfogható kijelentéssel rombolja szét: „Mán engedelmet kérek tésasszony, én nem megyek tanyára!
Szegíny legény vagyok, szegíny lányt akarok! Isten áldja.”752) Az egyik effajta, a kilépést jelentő, műbe beépülő fiktív világ az a film, amit Jóska és Zsuzsika az Apolló moziban néznek meg együtt.
Ez a némafilm és a mozilátogatást is magában foglaló randevú a két szereplő szerelmének fordulópontja: Jóska ekkor veti fel, hogy a családok rosszallása miatt akadályokba ütköző házasságot próbál-ják meg úgy elérni, hogy Zsuzsika teherbe esik tőle, megtörve ezzel a szülők ellenállását. A lány felháborodottan utasítja vissza az ötle-tet, ezzel végleg a gazdag Maróti-lány mellé sodorva a fiút. Mielőtt azonban ez a szakítás lezajlik, a fiatalok egy szerelmes filmet néznek meg. A film műbe épülő leírása prózavers-szerű, ütemes szövegé-vel, a képek villózását visszaadó gyors ritmusával megidézi Babits 1909-es, a Levelek Iris koszorújából című kötetében megjelent híres versét, a Mozgófényképet. Egy részlet Móricztól: „Hídra kell érni, híd a rettenetes sebes vízen; jön az autó, nem ér ide, híd fel fog rob-banni, mert puskaportorony, hídra jutnak, szarvas is átmegy, hídon, leülnek, jaj! itt az autó, puskaportorony felrobban, összedől, híd fele leszakad, ők a hídon, jaj, autó nem mehet hídra, híd lezuhan, nők a vízbe, úsznak, deszkába kapaszkodnak, nagykőbe, lesiklik kezük, özvegy Lucretia jól úszik, tartja Marit, de keze folyton lecsúszik a kőről, a víz rettenetes sebes, zuhog, autóba a fiatalember kabátját leveti, kezét föl, szép fejest a vízbe, eléri a nőket”.753 Ez a
Pillangó-beli film ugyanúgy Amerikában játszódik, mint a Babits versében megjelenő. A debreceni moziban ülő Hitves Zsuzsika számára így azt a távoli, elérhetetlen, mindenre megoldást hozó másik világot képviseli, amelyről a Babits-vers summázatában olvashatunk:
„Ah! Ámerikába! Csak ott túl a tengeren, ott van az élet!
Ah! Ámerikába miért nem utazhatom soha véled…
Ott van az élet, a pénz, az öröm, s a kaland tere, küzdeni tér:
tengve a drága kenyéren unalmasan itt nyavalyogni mit ér?”754 Ez a távoli, János vitéz Tündérországánál nem kevésbé elérhetet-lennek tűnő világ Zsuzsika számára analógiaként szolgál, viselkedés-mintát ad, hiszen a saját életét látja meg a „szép fiatalúr”, Lucretia, és Mari történetében: „Zsuzsika hagyja [hogy Jóska megmarkolja a karját – Sz. Zs.], istenem, egyszer fiatal az ember, mire emlékez-zen, ha öreg lesz. Hagyja és ép oly szelíd és olvadó és odaadó, mint Lucretia a filmen. De jó volna, ha a Maróti-lány szépen meghalna, mint a Mari, vagy megütné a guta legalább…”755 A film tehát a sze-relmi háromszög (amelyet, ahogy Jóska és Zsuzsika történetében, a vagyonkülönbség idéz elő)756 megszüntetésére a halált mutat-ja fel megoldásként:757 Zsuzsika is, mintha nem a Debrecen-széli, paraszti valóságban, hanem egy amerikai filmben lenne, csak ezt a módot látja. A halált szeretné előidézni, ha már magától nem jön, revolverrel.
752 Pillangó 152. Itt Jóska, ráadásul, az „isteni törvényt” bírálja felül: „Az az isteni parancsolat a bibliába fiam, hogy a szegény legény gazdag jányt vegyík el, a szegény jány meg módos legínyhe menjík, fiam.” Pillangó 57.
753 Pillangó 124.
754 Babits 38.
755 Pillangó 125.
756 „Nem igen értették, igen nagy urak, igen gazdag amerikai népek. De azt megértették, hogy volt egy fiatal, szép fiatalúr, akinek el kellett venni az unokatestvérét a vagyonáért és a pap bácsi kívánságára, és mert a lány is szereti őtet. Csakhogy ő mást szeret, egy másik nőt, nem is szebb, nem is fiatalabb, özvegy is, és mégis szereti, a Lucretiát.” Pillangó 123. Jóska és Zsuzsika, a legkevésbé sem meglepő módon, a saját történetén keresztül nézi a filmet: azt és annyit értenek meg belőle, amennyit saját magukra tudnak vonatkoztatni.
757 A szerelem és a halál összefonódása figyelhető meg a Babits-versben is:
„Zöldbeszegett hegy alatt tovanyúl sima tó vize, mint a lepény. / Most oda – lám oda jönnek a – szöknek a – törnek a lány s a legény. / A kocsi mint csodaparipa ront oda, jaj neki – jaj bele vad kerekén / loccsan a – csobban a tó vize: jobb biz e tört szeretőknek a tó fenekén.”
Ez a film mint a Pillangóban megjelenő egyik fiktív világ, más szempontból is érdekes: a regény itt a nyelvvé fordított képek segít-ségével „beszél”. A filmből, a regény megfogalmazásában a „nagy képségből” hiányzik a beszédnek az a megnehezítettsége, ami sok-szor Jóska és Zsuzsika közé áll, s amit csak a (szintén a regény sza-vaival) „szívek telefonálásával” lehet áthidalni. Számos olyan részt találunk a regényben, ahol a szereplők, bármennyire szeretnék, nem tudják kimondani, amit magukban fogalmazgatnak: „ – Zsuzsikám, Zsuzsikám – csak ennyit gügyögött, de magában ezt mondta: Fe-leségem!… Ides kis Zsuzsikám…. hazamegyek, szólok apámnak!
Megkírem a kezed! Jaj, te kicsi lyányom, ölelem a te szíp fejedet!
Megcsókolom a te szíp szívedet! Aki szeret, megbocsát, Zsuzsi!…
Zsuzsikám, bocsáss meg nekem! // Ezt érezte, ezt mondta: de a szája hallgatott.”758 Az is jelentésessé válik, hogy Zsuzsikának ez az akár jóslatként is felfogható ráismerése éppen az Apolló moziban születik meg: még ha evidensnek is tűnik, hogy a mozi egyszerűen azért szerepel ezen a néven, mert a „modellként” szolgáló debreceni mozit ugyanígy hívták, a műben párhuzamként megjelenő görög mitikus hősök miatt továbbléphetünk az egyszerű magyarázatnál.
Zsuzsikám, bocsáss meg nekem! // Ezt érezte, ezt mondta: de a szája hallgatott.”758 Az is jelentésessé válik, hogy Zsuzsikának ez az akár jóslatként is felfogható ráismerése éppen az Apolló moziban születik meg: még ha evidensnek is tűnik, hogy a mozi egyszerűen azért szerepel ezen a néven, mert a „modellként” szolgáló debreceni mozit ugyanígy hívták, a műben párhuzamként megjelenő görög mitikus hősök miatt továbbléphetünk az egyszerű magyarázatnál.