21. századi kihívások, 20. századi válaszok?
Interdiszciplináris gondolatok a „más elbánás” elve apropóján
„Az a szülő, aki elhiteti önmagával, hogy a világ nem változott, valójában vakká és süketté teszi magát a gyereke felé.”1 Az elmúlt évek során számtalan formában megfogalmazódott, hogy milyen hatással bírt az internet térnyerése, az információs és kommunikációs technológiák megváltozása, a digi-talizáció és az Információs Társadalom megszületése az új nemzedékekre. A szakirodalom egységes a tekintetben, hogy a legfiatalabb generációk számos jellemzőjükben markánsan eltérnek a korábbiaktól. Noha az egyes nemzedékek között eddig is voltak különbségek, most olyan gyökeres változásra került sor, mely jelentősen átírta a szocializációs színtereket, a gyermek–szülő, vagy a fiatalok–idősek társadalma közötti interakció tartalmát és jellegét – legyen szó akár a családról vagy épp a munkaerőpiacról. Az eltérő jellemzők még látha-tóbbá váltak abból adódóan, hogy a 18 és 24 év alatti korosztály demográfiai aránya a keresz-tény-zsidó kultúrkör legtöbb országában csökkent.
A társadalom különböző működési szegmenseinek e változásokra való reagálása azon-ban eltérő mértékű. A cégek, a piaci-gazdasági szereplők komoly harcot vívnak a fiatal mun-kaerő megszerzéséért és megtartásáért. Olyan működési formákat hívnak életre, amelyek ennek lehetőségét minél inkább biztosítani tudják. Ilyen például az agilis működési modell, amelynek bevezetésén már a cégek mintegy 40%-a dolgozik (így szinte mindegyik hazai pénzügyi és telekommunikációs piaci szereplő).2 Ez a rendszer flexibilis, dinamikus és fel-adatorientált. Felrúgja mindazokat a „törvényszerűségeket” és fogalmakat, amelyekkel egy munkahely hierarchikusan, strukturálisan korábban leírható volt. Megszűnnek az „osztá-lyok”, a szakemberek változó összetételű „tribe”-okban, illetve „squad”-okban dolgoznak, akiknek munkáját a „product owner”-ek koordinálják, a „tribe leader”-ek szervezik – de nem vezetik. Megszűnnek a főnökök, helyette mentorok és „agile coach”-ok segítik a mun-kavállalókat. Ha valaki jól dolgozik, a fizetésén felül többszintű juttatásban is részesülhet.
Minden változatos, szabad, „feladat- és emberorientált”; nem gond, ha az ott dolgozók köz-ben lejátszanak egy meccset az asztali focival vagy épp leheverednek a napon. Mert a mai
1 Tari Annamária: Bátor generációk. #SzorongokTehátVagyok. Budapest, 2017. 36. o.
2 huszák Dániel: Felejtsd el a főnököt, az irodádat és mindent, amit a munkádról tudsz! https://
www.portfolio.hu/vallalatok/felejtsd-el-a-fonokot-az-irodadat-es-mindent-amit-a-munkadrol-tudsz.1.300728.html?utm_source=index.hu&utm_medium=doboz&utm_campaign=link (letöltve:
2019.03.01.).
21. századi kihívások, 20. századi válaszok?
munkaerőpiacra belépők markánsan másképp gondolkodnak, mint bármelyik, őket meg-előző generáció tagjai. Magabiztosak, mindent megkérdőjeleznek, a tekintélyelvűséget elve-tik. A munkát önkifejezési és nem pénzszerzési lehetőségnek tekinelve-tik. A jövő a „freeter”-eké és nem a „salary man”-eké. Míg utóbbiak a vállalati kultúra szerves részeként tekintenek magukra; nem csak megengedik, de esetenként el is várják, hogy megmondják, mit és ho -gyan csináljanak, s az utasításokat pedig betartják, addig az előbbiek nem integrálódnak a szer-vezetbe. Ők az Y-, különösképp pedig a Z-generáció tagjai, akik kevésbé kötődnek a munka-helyükhöz, nem aggódnak az előírások betartása miatt, sokszor nincs stabil pozíciójuk sem, mert a szabadságuk különösen fontos.
Hasonlóképpen komoly tervezésben és mozgásban vannak a szolgáltatók is, hogy ho -gyan tudják elérni és megtartani a fiatal fogyasztókat – épp az elköteleződéssel, az állandó-sággal szembeni távolságtartásuk miatt
Más vonatkozásokban ugyanakkor – különösen a márkák, a márkahordozó globális piaci termékek tekintetében – nagyon ragaszkodóak. Az, hogy egy adott generáció milyen fogyasz-tási szokásokkal rendelkezik, közgazdaságtani, szociológiai, pszichológiai, kultúrantropo ló-giai, szemiotikai, illetve marketing szempontból is megközelíthető. Bármely tudományterü-let oldaláról vizsgáljuk is, komoly információkat tudunk meg az adott korosztály jellemzőiről.
„Egy jó márkájú telefon jó helyet ad a csoportban.
Azokra jobban „felnéznek”, és nagyobbra tartják őket (…)
a jó márkához sok barát jár, főleg ha valakinek iPhone-ja van.” (Réka, 13 éves)3 Minden korosztály rendelkezik bizonyos közös tapasztalatrendszerrel. Ezek az úgynevezett kohorsz-élmények, melyek jelentősen befolyásolják egy-egy korosztály életfelfogását és a világhoz való hozzáállását, s melyek a fiatal generációk vonatkozásában sajátosak. Ilyen csoportképző élmény lehet például egy gazdasági helyzet, természeti katasztrófa csakúgy, mint az aktuális hősök vagy ellenségek köre.4 Ha számba vesszük a Z-generáció tagjait eggyé kovácsoló kohorsz-élményeket, akkor ezek jelentős részben a populáris kultúrához kapcsolódnak – legyen szó egy-egy énekesről, filmről, vagy épp az olyan globális technoló-giai eseményekről, mint a közösségi média vagy az okostelefonok újabb generációinak meg-jelenése és elterjedése. A piac szereplői hamar felismerték a fiatalokban rejlő lehetőségeket és a termékekhez való sajátos hozzáállásukat, ami motivációs hátterét tekintve abban is eltér a korábbi generációk státuszfogyasztásától,5 hogy alapja az önmagát pozicionáló motiváció.
„A reklámvilág ihletet merít a nemzedékek szétzilálódásából és kis nőket és kis férfiakat vonultat fel (…) A gyermekek megszűntek gyermeknek lenni, a marketing és a szabadidőipar
3 VinCze Dalma: A Z generáció státuszfogyasztása szociológia és marketing megközelítésben. In Fehér András – kiss Virág Ágnes – soós Mihály – szakály Zoltán (szerk.): Hitelesség és Érték-orientáció a Marketingben. EMOK 22. Országos Konferencia 2016. Tanulmánykötet. Debrecen, 2016. 489. o.
4 sMiTh, J. Walker – ClurMan, Ann: Generációk, márkák, célcsoportok. Budapest, 2003. 30. o.
5 VinCze: A Z generáció státuszfogyasztása szociológia és marketing megközelítésben. 484. o.
Csemáné Váradi Erika
beruházásainak célpontjai lettek.”6 Tény, a piac mindent megtesz ennek érdekében. Így egy mai 7 éves gyermek saját magatartása, illetve a piaci szereplők rá irányuló figyelmének mér-téke alapján egy 17 éves fogyasztónak felel meg.7 A piaci brandek elkötelezettjévé „nevelés”
a megszületéskor elkezdődik; a gyermek első fókuszáló pillantásait is már a márkák logóit vagy emblematikus jegyeit felvonultató játékok, ágytakarók, cumik vagy ruhácskák körében teszi meg. A célpont helyzetéből még akkor sem menekül, ha rajz- vagy családi filmet néz, vagy épp számítógépes játékkal tölti idejét a virtuális valóságban. Hisz Jótündér Kereszt-anyáék „Menő Manó Menüt” rendelnek az „égi” gyorsétteremből,8 míg a „Wal Mart” életmentő oázisként tűnik fel a sivatagban szomjazó Dodó kacsának és Tapsi Hapsinak.9 A reklámok az objektivizálódott boldogság, a tárgyak – és így a személyek és életérzések – megvehetőségét, gyors erodálódását és lecserélhetőségét hirdetik. Ennek is köszönhető, hogy a Z-generáció körében a termékek funkcionális fogyasztását inkább a szimbolikus fogyasztás váltotta fel.
Ezen belül az önkifejező, illetve státuszfogyasztás a különösen jellemző. Egy adott márka emblematikus jelentőségű; nem csak arra alkalmas, hogy megmutassa az azt birtokló sze-mély „milyenségét” és környezetétől való elkülönülését. Legalább ennyire fontos az is, hogy a dolog megszerzése belépési lehetőséget biztosít egy adott társadalmi státuszt szimbolizáló körbe. „(A) státuszfogyasztás ennél a generációnál nem ugyanaz, mint a korábbi generációk esetében. (…) nem egy felsőbb társadalmi réteg fogyasztási mintáját követi, amelytől szándé-kosan kissé eltér, – mint ahogy azt eddig státuszfogyasztásként definiáltuk, – hanem egy csoporthoz tartozási »belépő« megszerzését célozza.”10
Az oktatás – noha sokirányú eszköztár-bővítés zajlott, és több síkon is napirenden van a kérdés – még mindig komoly lépéshátrányban van. Pedig
a digitális kultúrában otthonosan mozgó felhasználók számára – akik a számítógépek és a játékok sajátosan inger-gazdag, szórakoztató környezetében nőttek fel – a hagyományos tömegiskolai gyakorlat nehezen követhető, rossz hatékonyságú és végső soron unalmas (motivációhiányos). Ugyanakkor azt is érzik, hogy számtalan olyan készséggel és tudással rendelkeznek, amelyeket ez az iskolarendszer egyáltalán nem értékel 11
A „multitasking” üzemmód mellett a fiatal ugyan képes párhuzamosan több területen is jelen lenni és váltakozva végezni e tevékenységeket, tudása azonban felszínes, figyelme rövid
6 Tari Annamária: Z generáció. Klinikai pszichológiai jelenségek és társadalom-lélektani szem-pontok az Információs Korban. Budapest, 2011. 37. o.
7 Andrew Fuller gyermekpszichológus gondolatait idézi Tari: Z generáció. 44. o.
8 A Shrek 2-ben a „Szent Fazék Püspöki Falatozó” – azaz a „Friar’s Fat Boy” – egyébként az emb-lematikus dél-kaliforniai „Bob’s Big Boy” gyorsétteremláncra utal.
9 A „Bolondos dallamok – Újra bevetésen” című film kikacsintó párbeszéde: Tapsi Hapsi: „Mi ez?
Délibáb? Vagy csak bújtatott reklám?” Dodó kacsa válasza: „Kit érdekel, ha verhetetlen árakon vásárolhatunk!?”
10 VinCze: A Z generáció státuszfogyasztása szociológia és marketing megközelítésben. 490. o.
11 jakaB György: Írás és olvasás a digitális kultúrában. Új Pedagógiai Szemle, (2011) 10., 98. o.
21. századi kihívások, 20. századi válaszok?
ideig fenntartható.12 A gyors szemmozgás, élénk agytevékenység miatt létre sem jöhet az eddigi generációk által alkalmazott lineáris gondolkodásmód. Az ugrásszerű ismeretszerzés-ben a tudást mélyítő írásbeliség is háttérbe szorul, a verbalitás helyét pedig átvették a képek, emotikonok, mémek, gifek stb., erre épülnek a rövidítésekkel teletűzdelt szövegek. „Meg-döbbentőnek tartom, hogy az oktatás minőségének romlásával kapcsolatos sok hűhó és vita közepette figyelmen kívül hagyjuk a legalapvetőbb okot.” – írja Marc Prensky,13 a kérdéskör kiemelkedő kutatója. „A tanulóink radikálisan megváltoztak. A mai diákok már nem azok, akiknek a jelenlegi oktatási rendszert tervezték ”
Mindezek a kiragadott példák azt mutatják, hogy számos területen komoly figyelem irá-nyul a legfiatalabb generációk kapcsán megfigyelhető markáns változásokra. Ez a fókuszvál-tás az igazságszolgáltafókuszvál-tás és a bűnmegelőzés területén elmaradni látszik. Hatályos Büntető törvénykönyvünk 106. §-a szerint „(A) fiatalkorúval szemben kiszabott buüntetés vagy alkalmazott intézkedés célja elsősorban az, hogy a fiatalkorú helyes irányba fejlődjön, és a társadalom hasznos tagjává váljon.” A jogalkotó megadja ennek eszközét is, a nevelés fogalmának kiemelésével. E célok elérésének előfeltétele a hatékony és adekvát jogi válasz megtalálása, amely – a nevelési eszközök sajátos hatásmechanizmusaira is figyelemmel – nem képzelhető el a fiatalok pszichológiai, kommunikációs, pedagógiai, etiológiai, pszichiát-riai, működési stb. jellemzőinek figyelembevétele nélkül.
„Tulajdonképpen nem az a lényeg, hogy a fiatalkorú micsoda minősítés alá eső bűncselekményt követett el, hanem, hogy az egyénisége milyen.”14
Amikor a múlt század első éveiben, hosszabb fejlődési folyamat után Európában is megjelent és kimunkálódott a más elbánás elve, ez kiemelkedő változást hozott a büntetőjog elméleté-ben és a büntető igazságszolgáltatás gyakorlatában is. „A modern büntetőjog fejlődéséelméleté-ben lényeges állomást jelent a fiatalkorúakra vonatkozó speciális büntető igazságszolgáltatási rendszer kialakulása a 19. század végén az Amerikai Egyesült Államokban, illetve a 20. szá-zad elején Európában.”15 A két – részben eltérő hátterű – fejlődési folyamat kumulálódása valójában egyfajta válasz volt: válasz a századfordulós fiatalság élethelyzetére, jellemzőire, bűnözésükre és a mögötte álló, azt befolyásoló körülményekre csakúgy, mint azokra az újdonságértékű kriminológiai magyarázatokra és büntetőjog-elméleti irányzatokra, melyek ebben az időszakban egyre szélesebb körben váltak elfogadottá.
Lévay Miklós, a fiatalkorúak büntetőjoga meghatározó hazai szakértője, s egyben a más elbánás elve kialakulásának kutatója szerint az 1908. évi XXXVI. törvénycikk, azaz az
12 A fiatalkorúak bevonása a preventív programokba egyébként sem könnyű (lásd erről BorBíró
Andrea: Kriminálpolitika és bűnmegelőzés a késő modernitásban. Doktori értekezés. Budapest, 2011.), de ez is változik.
13 Prensky, Marc: Digital Natives, Digital Immigrants. On the Horizon, (2001) 5., 2. o.
14 Balogh Jenő: Fiatalkorúak és büntetőjog. Budapest, 1909. 157. o.
15 CseMáné Váradi Erika – léVay Miklós: A fiatalkorúak büntetőjogának kodifikációs kérdéseiről – történeti és jogösszehasonlító szempontból. Büntetőjogi Kodifikáció, (2002) 1., 12. o.
Csemáné Váradi Erika
I. büntető novella „modellként és forrásként szolgálhat a fiatalkorúak büntető igazságszol-gáltatásának hazai olyan reformjához, amely a »más elbánás« következetes érvényesítését szolgálja” 16
A más elbánás elvének tartalmi elemei a Novella hatálybalépésekor még főként azon elv megvalósításában öltöttek testet, hogy a büntető igazságszolgáltatásnak elsősorban az elkö-vető érdekeit kell szem előtt tartania. Ez – lévén fiatalkorúakról van szó – főként annak rög-zítésével jelent meg, hogy „a büntetőjogi reakció alapvetően a fiatalkorú személyi körülmé-nyeihez igazodó, a nevelést, (re)szocializációt szolgáló beavatkozás”.17
Ha számba vesszük mindazokat a történéseket, melyek ebben az időszakban zajlottak, akkor kiderül, hogy a más elbánás elvének milyen széles körben sikerült teret nyernie: a bün-tethetőség feltételrendszerétől kezdve az alkalmazható jogkövetkezményeken át (például dorgálás, próbára bocsátás) az intézményrendszeren keresztül (fiatalkorúak bírósága, Fiatal-korúak Felügyelő Hatósága) egészen a bűnmegelőzési tevékenység megerősítéséig és „társa-dalmasításáig” (például gyermekvédelmi feladatok, patronázs egyletek, pártfogó tisztvise-lők). Mindez nem csak azt jelentette, hogy a társadalom széles rétege – Bernolák szavaival élve – „nem egy, valóban apostoli hevülettel dolgozó, férfiú irányítása mellett”18 támogatta ezt a folyamatot, illetve vett is részt benne. A büntetéskiszabási gyakorlat azt mutatja, hogy a bírák is széles körben azonosultak a Novella szellemiségével. Így például 1911-ben a királyi járásbíróságok 4884 fiatalkorút marasztaltak el összesen, ebből 72%-ot dorgálásra, és mind-össze 5%-ot 15 napnál hosszabb tartamú szabadságvesztésre. Ez az arány a királyi törvény-székeknél kicsit eltérő volt: a 3974 fiatalkorú 46%-a kapott dorgálást (de a „hosszabb” tar-tamú szabadságelvonással sújtottak száma itt is 5%).19
Az elmúlt évtizedek során kimunkálódott más elbánás elvének legfontosabb krimi-nálpolitikai kérdései20 napjainkra a felelősségtan (például fiatalkor fogalma, életkori keretek), a büntetőeljárás sajátosságai (például hatóság, garanciális szabályok), a szankciórendszer és végrehajtásuk (például javítóintézeti nevelés), valamint a bűnmegelőzés (például speciális prevenció, nevelés, együttműködés) köré szerveződnek. Nem vitatható ugyanakkor, hogy – elsősorban az USA-ban, de nyomdokain több európai országban is – fel-fellángol a vita a fiatalkorú elkövetőkkel szembeni fellépés hatékonyságáról és az aktuális szabályozás ered-ményességéről, illetve „szigorításáról”. Ezek, különösen Európán belül, elsősorban valamely
16 léVay Miklós: Az I. büntető novella fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezései. Jogtörténeti Szemle, (2008) 4., 31. o.
17 Uo.
18 Bernolák Nándor: Újabb teendőink a bűncselekmények ellen folytatott küzdelemben. Pécs, 1914. 2. o.
19 goszTonyi Gergely: A magyar magánjogi és büntetőjogi kodifikáció története A klasszikus bün-tetőjog magyar kodifikációja: A reformiskolák és a büntető novellák (1908, 1913, 1928). (ELTE ÁJK Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszék oktatási segédanyagok.) https://slideplayer.hu/slide/
13459954/ (letöltve: 2019.03.01.).
20 Lásd erről például léVay Miklós: X. Fejezet. A fiatalkorúak büntetőjoga. In görgényi Ilona – gula József – horVáTh Tibor – jaCsó Judit – léVay Miklós – sánTha Ferenc – Váradi Erika:
Magyar büntetőjog. Általános rész. Budapest, 2014. 521–523. o.
21. századi kihívások, 20. századi válaszok?
komoly, a társadalmat mélyen megrázó vagy érintő eseményhez, vagy politikai választási időszakhoz kapcsolódnak. Míg előbbi esetén az ügy háttérbe szorulásával a kritika is elenyé-szik, jelezve a társadalom szubjektív büntetőigényének korántsem szigorú voltát, addig utóbbi esetben a keményebb fellépés melletti elköteleződés más okokra vezethető vissza.21 A közbiztonság kérdésének politikai síkra emelése részben azzal függött össze, hogy egy közösség biztonságérzetének alakulására a büntetéskiszabási gyakorlat szigorításának pro-pagálása már önmagában is képes bizonyos mértékig nyugtatóan hatni. „Szigorú büntető-jogot propagáló kommunikáció nélkül választás nem nyerhető.”22 – foglalta össze sommásan Nagy Ferenc.
Annak ellenére, hogy „(a) fiatalkorúak »más elbánásra« lehetőséget teremtő, a XIX. század végén, XX. szászázad elején kialakult büntető igazságszolgáltatási rendszere viták ke -reszttüzében áll”,23 e szándékok megvalósulásának korlátját és egyben gátját is jelentik a témakörben meghatározó nemzetközi dokumentumok. Közös jellemzőjük, hogy „a köte-lező orientációs pont a Gyermek jogairól szóló 1989. évi ENSZ Egyezmény és a világszerve-zet vonatkozó dokumentumai (például a Pekingi Szabályok), amelyek a más elbánás és az életkori sajátosságok elismerésének követelményén alapulnak” 24
Fontos kérdés, hogy mindazok a változások, amelyek a technológiai fejlődéssel és az információs társadalom születésével összefüggésben az elmúlt időszakban lezajlottak, bír-hatnak-e olyan hatással a mai fiatal generációkra, hogy befolyásolják, esetleg felülírják a más elbánás elvének évszázadok alatt kimunkált tartalmi elemeit és alaptételeit? Egyáltalán, mi jellemzi a már büntethető Z-, illetve az alfa-generációk tagjait? Mit mutatnak a legújabb – főként neurológiai – kutatások?
„Mert amerre az iGeneráció megy, arra megy a nemzetünk – és a világ is.”25 Az elmúlt időszak célcsoportot érintő neurológiai és kísérleti neurológiai programjai több aspektusból is kiemelt figyelmet érdemelnek. Az agy működésének kriminológiai szem-pontból is meghatározó kutatásai ugyan a neurológia tudománytörténetéhez képest rövid időre tekintenek vissza, de olyan megállapításokat tartalmaznak az agyi struktúra és funkció
21 Lásd erről CseMáné Váradi Erika: A Janus-arcú kriminálpolitika – avagy a fiatalkori bűnözéssel szembeni fellépés aktuális kérdései. In Collegium Doctorum Konferencia. Miskolc, 2012. 1–14. o.
22 nagy Ferenc: Kriminálpolitikai gondolatok magyar és nemzetközi megközelítéssel In CseMáné Váradi Erika (szerk.): VI. Országos Kriminológiai Vándorgyűlés – Koncepciók és
megvalósulá-suk a rendszerváltás utáni kriminálpolitikában. Miskolc, 2009. 40. o.
23 léVay Miklós: A gyermek érdekétől a megérdemelt büntetésig: a fiatalkorúakra vonatkozó bün-tető igazságszolgáltatás alakulása az Amerikai Egyesült Államokban. In Virág György (szerk.):
OKRI Szemle. 1. kötet. Budapest, 2009. 169. o.
24 Uo. 170. o.
25 Twenge, Jean M.: Why Today’s Super-Connected Kids Are Growing Up Less Rebellious, More Tolerant, Less Happy – And Completely Unprepared for Adulthood – And What That Means for the Rest of Us. Kindle Edition, 2017. Bevezető.
Csemáné Váradi Erika
serdülőkorban is kimutatható folyamatos fejlődéséről, a gyermekkor mellett csak itt mérhető
„különösen drámai agyi átrendeződésről”,26 „amelyek támadják az elfogadott nézeteket”.27 Különösen figyelemre méltó, hogy ezek számos olyan agyterület – így például a kockázatok és következmények mérlegeléséért felelős agyi régió,28 a prefrontális kortex, vagy az agy öröm-, illetve jutalomközpontja,29 a nucleus accumbens – sajátos működési mechanizmusát is igazolták,30 amelyek – különösen a kortárscsoport pozitív interakciójának31 lehetősége ese-tén – egyértelműen és jelentősen befolyásolják az impulzív (sokszor indokolatlan erőszakkal kísért) vagy a rizikómagatartások előfordulási esélyét.
Az egyik fontos megállapítás az, hogy a fiatalkorúak orbitális frontális kéreg-aktivitása sokkal jobban hasonlít egy 14 év alatti gyermekéhez, mint egy felnőttéhez. A mért adatok arra engednek következtetni, hogy az érett szubkortikális rendszerek aránytalanul aktiválód-nak a később érő, felülről lefelé irányuló kontrolláló rendszerekhez képest, és a serdülőket gyorsan megtérülő akciók favorizálására sarkallják.32 Ismertté váltak azok, az alapvető agyi folyamatok integrálásában megjelenő, ezen életkorra jellemző sajátosságok is, melyeken a serdülőkori tipikus döntéshozatal és a sokkal összetettebb kockázatvállalás is alapulhat.33 Az agyműködési attribútumok kriminológiai szempontból is releváns hatásait fokozza, hogy épp a serdülőkorban visszaszoruló aktivitású prefrontális kortex az az agyi régió, mely a helytelen viselkedéssel kapcsolatos belső gátlás kialakításáért felel. Egyébként is nehéz felfogni, megérteni a világháló nem látható méretét, az anonimitás vagy arcnélküliség mel-lett a cyberbullying hatását. De hasonlóan neurológiai okai vannak az empatikus képességek e korosztályt általában jellemző alacsonyabb fokának is.34
26 BlakeMore, Sarah-Jayne: Development of the social brain in adolescence. Journal of the Royal Society of Medicine, (2012) 105., 105. o.
27 Uo. 116. o.
28 FliegauF Gergely: Kognitív pszichológiai megfontolások a fiatalkorúak büntetés-végrehajtásával kapcsolatosan In lux Ágnes (szerk.): Gyermekközpontú igazságszolgáltatás. Budapest, 2013.
(AJB projektfüzetek 1.) 232. o.
29 galVan, Adriana: The Teenage Brain: Sensitivity to Rewards. Current Directions in Psychologi-cal Science, 22. (2013) 2., 88–93. o.
30 Lásd CseMáné Váradi Erika: A gyermek- és fiatalkori kriminalitás. In BorBíró Andrea – gönCzöl
Katalin – kerezsi Klára – léVay Miklós (szerk.): Kriminológia. Budapest, 2016. 646–648. o.
31 galVan, Adriana: Adolescent Development of the Reward System. Frontiers in Human
31 galVan, Adriana: Adolescent Development of the Reward System. Frontiers in Human