A börtönügyi tudományosság kibontakozásának egyik meghatározó eleme volt a büntetőjog tudományának szisztematizálódása, s ezen belül is a felvilágosodás hatására forradalmasodó büntetőjogi gondolkodás elméleti rendszerezése. A 18. század közepén kialakult törvény-elméletek, Montesquieu, Filangieri vagy Bentham munkássága eredményeképpen egyesült a kodifikációkban a felvilágosodás és az észjog. Ettől kezdve követelménnyé érlelődött a jog-anyag racionális építése és szisztematikus rendezése, a tényállás fogalmának kiformálódása és elemeinek meghatározása, mindez érthető, világos képletekben és nyelven.1 A rendszerezés igénye magába foglalta a szükséges teljességet is. Ez pedig magától értetődővé tette a ka -zuisztikus büntetőjog felváltását a szisztematikusan kodifikálttal, a történetekkel és példá-zatokkal operáló középkori büntető törvényi praxis helyébe az egyesből elvonatkoztató, rendszerezett és így áttekinthető meghatározások struktúrája lépett. Kodifikációs gyakor-lattá vált a princípiák rögzítése, az általános részek kimunkálása 2
A büntetőjog átfogó törvényekbe foglalásának első szakaszát meghatározta az abszolu-tizmus jogegységesítő elhatározása, mely mögött elsősorban az abszolút uralkodó akaratá-nak feltétlen érvényesítése állott. Kezdetben tehát a kodifikáció célja a bírói interpretáció végletekig történő korlátozása, valamint a tudományos kommentálás felszámolása is volt.3 Montesquieu úgy fogalmazott, hogy „az ország bírói (…) amint azt már mondtuk, csupán
1 rüPing, Hinrich – jerousChek, Günter: Grundriss der Strafrechtsgeschichte. München, 2007. 86. o.
2 koCh, Arnd: Die Entwicklung des Strafrechts zwischen 1751–1813. In koCh, Arnd – kuBiCiel, Michael – löhning, Martin – Pawlik, Michael (Hrsg.): Feuerbachs Bayerisches Strafgesetzbuch Tübingen, 2014. 55. o.
3 rüPing–jerousChek: Grundriss der Strafrechtsgeschichte. 87. o.
Mezey Barna
a törvény szavait kimondó szájak” 4 Ugyanekkor a Project des Corporis Juris Fridericiani (1749) egyenesen tilalmazta a kommentálást, mondván: „azért, hogy magánembereknek, különösen pedig a professzoroknak ne legyen alkalmuk ezt a tartományi jogot önhatalmú interpretációkkal corrumpálni, Ő Királyi Felsége súlyos büntetés terhe mellett megtiltotta, hogy bárki is legyen az, nekilásson és egy commentariumot írjon az egész tartományi jog-hoz, vagy annak egy részéhez”.5
Akárhogyan is alakult a törvényhozás és az abszolút uralkodó viszonya, a 18. és 19. szá-zad fordulójára megszilárdult a büntetőkódexek tekintélye, és a jogegységesítés, az írásba foglalás és a törvényalkotási technikák fejlődése alátámasztották a felvilágosodás párhuza-mos törekvéseit. A szabadság határainak kijelölése, az ember jogainak védelme, a kiszámít-hatóság természetes tulajdonságává lett a büntetőjogi reformgondolkodásnak, induljanak azok az államhatalom köreiből vagy forradalmi forrásokból. S a reformerek kihasználták a kodifikáció lehetőségeit az uralkodó hatalmának korlátozására, így különösen a bírói eljá-rásokba történő személyes beavatkozások és a kegyelmezési jog kérdésében.
Arnd Koch a büntetőjog 1751 és 1813 közötti áttekintésére vonatkozó tanulmányát egy Feuerbach-idézettel kezdi.6 „Egy új korszak jött el. A régi összetörve hever. A hagyományos értékek síremlékeit felrobbantották, és a boldog nyugalom napjaira a tettek ideje következik (…) Alkotmány! Szervezet! Törvényhozás! Ezek napjaink nagy jelszavai (…).”7 Ahogyan Koch fogalmaz: Feuerbach ebben az írásában a büntetőjog fordulópontját ünnepelte, mely a 19.
század kezdetére oly jellemző szakmai pezsgés közepette érkezett el. A boldog nyugalom alatt a 18. század második felének filozófiai vitáit értette, mikor is a büntetőjog jövőjéről és a bün-tetőjog reformjáról cserélt eszmét Beccaria és Montesquieu nyomán Európa intellektuális vezető rétege. Ez a polémia a modernizációs helyzethez vezetett. Ennek során jött létre Német-országban a büntetőjog tudománya, mely elméleti alapokat biztosított a büntető törvényhozás számára, és megindította a korszerű kodifikáció újabb hullámát. A büntetőjogi és kri mi -nálpolitikai reformpolémia csúcspontja és annak szaktudományos lecsapódása között több évtized telt el; a „valódi” büntetőjog-tudomány kialakulása a 18. és 19. század fordulójára esett. Ezt tükrözi vissza a német államokban kibontakozott kodifikációs láz. 1751 (a Codex Juris Bavarici Criminalis) és 1870 (Strafgesetzbuch für den Norddeutschen Bund) között összesen 99 hivatalos törvénytervezet és kihirdetett büntető törvénykönyv ismeretes.8
A teljességre törekvés, a rendszerezés és a bírói szabadosság korlátozása mellett a szá-zadfordulón a büntetőjog számos tudományos értelmezéssel gazdagodott, melyek többnyire
4 MonTesquieu, Charles de: A törvények szelleméről. Budapest, 2000. 257. o.
5 sToBBe, Otto: Geschichte der deutschen Rechtsquellen. Abt 2. Braunschweig, 1864. 453. o.
6 koCh: Die Entwicklung des Strafrechts zwischen 1751–1813. 39. o.
7 FeuerBaCh, Paul Johann Anselm Ritter von: Vorrede zu Unterholzners juristischen Abhandlungen 1810. In FeuerBaCh, Paul Johann Anselm Ritter von: Kleine Schriften vermischten Inhalts.
Nürn-berg, 1833. 172. o.
8 kesPer-BierMann, Sylvia: Einheit und Recht. Strafgesetzgebung und Kriminalrechtsexperten in Deutschland vom Beginn des 19. Jahrhunderts bis zum Reichsstrafgesetzbuch 1871. Frankfurt am Main, 2009. 119. o.
Az európai börtönügyi tudományosság a 19. század kezdetén
a felvilágosodás céljainak és hatásainak befolyása alatt formálódtak. Arnd Koch ezt négy törekvés megjelölésével foglalta keretbe. Szerinte a változások és az új tudományosság meg-alapozása a szekularizáció, racionalizálás, a liberalizáció és a humanizálás segítségével írha-tók körbe 9 A teokratikus büntető felfogás száműzését jól illusztrálja Karl Ferdinand Hommel megállapítása. „Az égi bíróság és az emberi igazságszolgáltatás két különböző dolog, éppen olyan nehéz összevegyíteni őket, miként a vizet az olajjal.”10 Ennek a nagyon határozott felvilágosult álláspontnak eredményeképpen szorultak előbb háttérbe, majd tűntek el a büntetőjogból a vallási, keresztény hiten alapuló bűncselekmények, mint az istenkáromlás, a va -rázslás, a mágia, valamint a boszorkányság 11 Liberalizációnak tekinti Koch a tolvajlás, a szexuális bűncselekmények (a házasságtörés, a kerítés, a szodómia, a vérfertőzés) szekula-rizációját 12 De például a csecsemőgyilkosság halálos minősítése még a Feuerbach szerkesz-tette bajor büntető törvénykönyvben is csak határozott időtartamra szóló fegyházbüntetésre enyhült.13
A humanizálás, a negyedik reformáló törekvés leginkább a brutális középkori büntetőel-járás és a büntetési rendszer átformálása terén értékelhető. Kevésbé problémamentesen ment azonban végbe, mint a másik három vonatkozásban. A büntetőjogi praxis ugyanis nem szíve-sen mondott le a hagyományos szankciónemekről. A felvilágosodás hatása itt érzékelhető talán a legkevésbé, bár ehelyütt szokták kiemelni a tortúra és a halálbüntetés eltörlését. Ám mint Beccariánál is tapasztalhatjuk, a halálbüntetés helyébe állított elrettentő és sanyargató börtön mintegy elvárás, s Feuerbach is ragaszkodott a pellengérhez, a vesszőzéshez és a botozáshoz.14 Amiről viszonylag könnyen mondott le az államhatalom, az a csonkításos büntetések alkalmazása.15 Beccaria abolicionizmusának se akadt túl sok követője. Több-nyire csak a minősített végrehajtású kivégzések visszaszorításáról szólt a vita. Kleinschrod is csak abban az esetben fogadta volna el a halálbüntetés eltörlését, ha megfelelő biztonságú börtönök létesülnének.16 Feuerbach határozottan halálbüntetés párti volt, a guillotine mellett törve lándzsát 17 Kevéssé nyilvános, hogy a büntetőtudomány felvilágosult szerzői közül is sokan, még a 18. század végén is, a kínzás pártját fogták.18
9 koCh: Die Entwicklung des Strafrechts zwischen 1751–1813. 56. o.
10 hoMMel, Carl Ferdinand: Des Herrn Marquise von Beccaria unsterbliches Werk von Verbrechen und Strafen (1778). Berlin, 1966. 10. o.
11 Behringer, Wolfgang: Hexen: Glaube, Verfolgung, Vermarktung. München, 2019. 85. o.
12 koCh: Die Entwicklung des Strafrechts zwischen 1751–1813. 59. o.
13 Strafgesetzbuch für das Königreich Baiern. München, 1813. Art 157.
14 BayStGB 1813. Art 6, 7, 15, 25.
15 gloBig, Hans Ernst von – husTer, Johann Georg: Abhandlung von der Criminal-Gesetzgebung.
Zürich, 1783. 73. o.
16 kleinsChrod, Gallus Aloys Caspar: Entwurf eines peinliches Gesetzbuches für die kurpfalz-baierischen Staaten. München, 1802. § 129.
17 FeuerBaCh, Paul Johann Anselm Ritter von: Kritik des Kleinschrodischen Entwurfs zu einem peinlichen Gesetzbuche für die Chur-Pfalz-Bayrischen Staaten. Giesen, 1804. 165. o.
18 koCh, Arnd: Folterbefürworter nach Beccaria. Überlegungen zur Geschichte der sogenannten Präventionsfolter. In alTenhain, Karsten – willenBerg, Nicola (Hrsg.): Die Geschichte der Folter seit ihrer Abschaffung. Göttingen, 2011. 20. o.
Mezey Barna
A századfordulón és a 19. század első felében domináns szerepet játszó új büntetőjogász generáció a büntetési célt kereste, és a körül argumentált, hogy annak vajon a büntetőjog preventív tulajdonsága vagy a bűntett elkövetése miatti fenyegetés-e a lényege. A büntetések jogalapjáról, igazságosságáról, céljáról vallott nézetek a kezdetektől folyamatosan jelen vol-tak a büntető gondolkodásban. De akkor, amikor a büntetési rendszer alapvető átalakulása zajlott, különös jelentősége lett a büntetéssel összefüggő elméleti kérdések megfogalmazásá-nak, a problémákra keresett válaszoknak. Ezek ugyanis szorosan összefüggtek az új szerke-zet arányainak kialakításával és konkrétan a szabadságvesztés-büntetés szabályozásának, tartalmi és processzuális folyamatainak, technikai megvalósításának mikéntjével. Alig kér-déses, miért vált századunk első felében a jogfilozófia a büntetőjog-tudomány vezérlő csilla-gává 19
Az elméleti hatás olyan erős volt, hogy több büntető törvénykönyv, illetve tervezet is egy-egy büntető-teória hatása alatt született meg. Ilyen volt Feuerbach műve, az 1813. évi büntetőkódex, melyet szerzője konzekvensen egy büntetési elméletre épített: a pszichológiai kényszer teóriájára. Arnd Koch úgy fogalmaz, hogy ez a mű volt az utolsó, mely kísérletet tett a büntetőelméletek valamelyikének kizárólagos alkalmazására a büntető törvényhozás-ban. A kísérlet, mint írja, követők nélkül maradt.20
Ahogyan Angyal Pál rögzítette: a büntetőjog tudományos művelésének kezdetei az olasz egyetemeken regisztrálhatók, lényegében a 14. századtól. „Megerősödése” azonban csak a 18. század közepétől kezdődik,21 vagyis a mai értelemben vett tudományról a korábbiakban nem szólhatunk. Ha a hosszú ideig uralkodó teológiai alapozást nem tekintjük, a 18–19. szá-zad fordulójának (ha úgy tetszik: a büntetőjogi tudományosság első szakaszának) uralkodó felfogása a spekulatív-filozófiai megközelítés, mely „bizonyos praeconcipiált fogalmakat vesz alapul s ezekből metafizikai következtetések útján megalkotja a rendszert”. Kant, Fichte, Hegel neve fémjelzi ezt az időszakot, s egyben bizonyítja a felvilágosodás prominensei által kirobbantott polémia hatásosságát. A büntetőjog-tudományban folytatódott a büntetőjogi elméletek harca.
Angyal Pál a büntetés céljára és jogalapjára választ kereső teóriákat két csoportra osz-totta. Egyikbe azokat az elméleteket sorolta, „melyeknél a teoretikus álláspont igazolása nyomul előtérbe”, s melyek módszere inkább a dedukció.22 Miután a kriminológia tudomá-nya mint empirikus tudomány, a pozitivizmushoz kötődve, a 19. században született meg,23 a spekulatív elméletek időben megelőzték a kriminológia gyakorlati eredményeire támasz-kodó praktikus elméletek létrejöttét. (A kriminológiai gondolkodás kezdeteit a tudományos szakirodalom amúgy a felvilágosodás filozófiájának hatására kibontakozó, az emberi
érte-19 TiTTMann, Karl August: Handbuch der Strafrechtswissenschaft und der deutschen Strafgesetz-kunde. Bd 1. Halle, 1822. 3,6.
20 koCh: Die Entwicklung des Strafrechts zwischen 1751–1813. 66–67. o.
21 angyal Pál: A büntetőjog tankönyve. Budapest, 1909. 27. o.
22 Uo. 40. o.
23 inzelT Éva: A kriminológiai gondolkodás kezdetei. In BorBíró Andrea – gönCzöl Katalin – ke
-rezsi Klára – léVay Miklós (szerk.): Kriminológia. Budapest, 2016. 57. o.
Az európai börtönügyi tudományosság a 19. század kezdetén
lemre, a rációra támaszkodó szakmai áramlathoz köti, melyik a büntetőjog reformján keresz-tül próbálta értelmezni a bűnözéssel kapcsolatos jelenségeket.24) A teológiai válaszokról
„leváló” gondolkodók bölcseleti úton kerestek választ az alapkérdésekre. Annak függvényé-ben, hogy felfogásukban a büntetés önmagában hordja-e a célját vagy azt hasznosságában keresik-e, szokták kategorizálni a büntetési elméleteket. A büntetőjogban a 19. század első fele az elméletek harcaként jellemezhető.