Az ártalomcsökkentés17 a morális és vagy büntetőjogi, illetve a betegség-modell közegész-ségügyi alternatívája kívánt lenni18 a kábítószer-használat és a kábítószer-addikció tekinteté-ben az 1990-es évektekinteté-ben, a 2000-es évek elején. Tehát a medikalizáció mellett/helyett egy másik értelmezési keretben helyezte el a kábítószer-használatot, átkeretezte a korábbi megfo-galmazást. Az ártalomcsökkentés elismeri az absztinenciát mint végső célt, de elfogadja azo-kat az alternatíváazo-kat is, melyek a droghasználathoz kapcsolódó ártalmaazo-kat csökkentik.
Marlatt megfogalmazásában a „szenvedélyes” pragmatizmusra épül a moralizáló idealizmus helyett.19 Ezekhez a megállapításokhoz hasonló egy szakmai szervezet, a Kanadai Pszicho-aktív-szerrel való Visszaélés Központja állásfoglalása.20 Ennek egyik fő eleme a pragmatiz-mus: a tudatmódosító szerek használata az emberiség történetét végigkísérte, és a haszná-latukkal járó ártalmak csökkentése járhatóbb út, mint a használatuk teljes megszüntetése.
A másik fő eleme a humanisztikus érték: a droghasználó döntésének elfogadása, ami nem jelenti azt, hogy az illegitim droghasználatot támogatnák. A droghasználót azonban ugyan-azok a jogok illetik meg (például az egészségügyi kezeléshez, szociális ellátásokhoz való jog), mint a nem-használót.
Az ártalomcsökkentés célkitűzései újra és újra megjelennek az orvostudományi és a társadalomtudományi diskurzusban Napjainkban az ártalomcsökkentés megváltozott tar-talommal bír, és így fogalmazza át a hagyományos medikalizációs modellt; legutóbb a nagy presztízsű Lancet és BMJ szerkesztőségi cikkeiben.21 Kiemelik a fogyasztással és a „kis mértékű” kábítószer-bűncselekményekkel kapcsolatos dekriminalizáció jelentőségét, vala-mint az ártalomcsökkentés mellett az egészségügyi ellátások fejlesztését szorgalmazzák egy közegészségügyi/népegészségügyi szakpolitika keretében. Megjelenik a szerhasználók emberi jogait tiszteletben tartó szakpolitikák iránti igény is 22 Az utóbbi évtizedben nép-szerű felépülési szemléletben helyet kap az ártalomcsökkentés és az absztinencia-alapú fel-épülés is.
Az ártalomcsökkentés korábbi „lázadó” attitűdje a jelenkori megfogalmazásokban inkább egy depolitizált pozíciót tükröz. Az ártalomcsökkentés emberi jogi, egészségügyi és gazdasági hasznát állítják az előtérbe („mi az, ami működik?”), és nem azt a morált, amit az
17 RáCz József: Ártalomcsökkentő drogpolitika. Magyar Tudomány, 166. (2005) 8., 1010–1016. o.
18 MarlaTT, G. Alan (ed.): Harm Reduction. Pragmatic Strategies for Managing HighRisk Be -haviors. New York, 1998.
19 Uo.
20 Canadian CenTreon suBsTanCe aBuse: Harm Reduction: What’s in a Name? CCSA, 2008. http://
www.ccsa.ca/Resource%20Library/ccsa0115302008e.pdf (letöltve: 2019.03.01.).
21 CseTe, Joanne – KaMarulzaMan, Adeeba – KazaTChkine, Michel et al.: Public Health and Interna-tional Drug Policy. Report of the Johns Hopkins – Lancet Commission on Drug Policy and Health.
Lancet, 387. (2016) 10026., 1427–1480. o.; Godlee, Fiona – Hurley, Richard: The war on drugs has failed: doctors should lead calls for drug policy reform. BMJ, 355. (2016) 8082., 6067. o.
22 CseTe et al.: Public Health and International Drug Policy.; Godlee–Hurley: The war on drugs has failed.
Rácz József
ártalomcsökkentés még mozgalom korában képviselt, elsősorban az immorálisnak és irracio-nálisnak tartott prohibícióval szemben.23
Az ártalomcsökkentés változó tartalmával összefüggésben megjelent az a kérdés, hogy a morál hogyan is viszonyul a tudományos kutatások eredményeihez („bizonyítékok”).
Giulia Federica Zampini, a greenwichi egyetem Jogtudományi és Kriminológiai Intézetének kutatója nem teoretikus síkon vizsgálta ezt a viszonyt Kutatásában megnézte, mit gondolnak az ártalomcsökkentés területén dolgozók erről Angliában és Ausztráliában.24 Emiatt a prag-matikus megközelítés miatt is választottam Zampini kutatását. Az előbbiekben szó esett az ártalomcsökkentés jelenkori depolitizált és a korábbi erkölcsi tartalmától lecsupaszított, inst-rumentális megfogalmazásáról. Zampini azt vizsgálta, hogy vajon a bizonyítékok befolyá-solják-e az érintett drogpolitikai szakértők véleményét, azaz a mindsetjüket. Ha Zampini kutatási eredményeit a mindsetekre vonatkoztatjuk, akkor a következők állapíthatók meg.
A szakértők morális hátterüknek megfelelően válogattak a bizonyítékok közül. Ez nem pő, az érdekes inkább az, hogy a szakértők egyéni stratégiákat hoztak létre, amivel a setjüket és a bizonyítékokat megfeleltették egymásnak. Nem egy elvont síkon moralizáltak.
A szakértők személyes stratégiájuk kialakítása során beépítették mindsetjükbe az értéktelí-tett célok elérése érdekében az értéksemlegesnek tekinértéktelí-tett bizonyítékokat A bizonyítékok felhasználásának pozitív hatásaként egymáshoz közeledtek a szélsőséges nézeteket vallók:
tehát a mindset ugyan nem változott, de a kifejeződő vélemények – a kábítószer-politikai döntések – tartalma igen
Összegzés
A mindsetekre nem hatnak a tudományos kutatások eredményei; a „héják” nemcsak szelektí-ven válogatnak a tudományos kutatások eredményeiből, hanem néha kanyargós úton elérik, hogy kutatásokra ne is kerüljön sor, illetve azok olyan torzításokat tartalmazzanak, amelyek kiindulási pozícióik megerősítését jelentik. A tudományos kutatásokat gyakran értéksemle-gesnek tekintik. Nyilvánvaló, hogy ez nem igaz: már a kutatások puszta léte is (lehet kutatni egy témát vagy nem; akarja-e kutatni valaki vagy nem) egy értékvezérelt döntési folyamat eredménye
Három jelenség, az orvosi marihuána, a marihuánával kapcsolatos legalizáció és dekriminalizáció; a pszichedélikus reneszánsz; valamint az ártalomcsökkentés a „háború a drogok ellen” és a „zéró tolerancia” világméretű dominanciája mellett bontakozott ki.
A héják vesztésre állnak? A világméretű prohibíció jelei nem erre utalnak. A három jelenség és a prohibíció kapcsolatának elemzése meghaladja a dolgozat lehetőségeit. Itt csak annyit
23 HaThaway, Andrew D.: Shortcomings of harm reduction: toward a morally invested drug reform strategy The International Journal on Drug Policy, 12. (2001) 2., 125–137. o.
24 ZaMPini, Giulia Federica: Evidence and morality in harm-reduction debates: can we use value-neutral arguments to achieve value-driven goals? Palgrave Communications, 4. (2018) 62.
Bagoly mondja…
állapíthatunk meg, hogy a három jelenséget egyfajta „bagoly” pozíció át- meg átfogalmazá-sának tekinthetjük. Mind a három jelenség megszenvedte a tudományos kutatások korláto-zásának hatásait. A tudományos kutatások tiltása végül a tiltó pozíció meggyengülését idézte elő (sok egyéb tényező mellett), egy „nemvárt” hatással: a szelektív kutatások még egyes drogok kockázatai tekintetében sem meggyőzőek.
A „tiszta” drogpolitikai irányzatok (prohibíció, medikalizáció, legalizáció) a helyi drog-politikai döntések során keverednek. Elválik a moralizálás és a kábítószer-drog-politikai döntés.
Ez a helyzet rákényszeríti a héjákat, baglyokat és galambokat, hogy egyéni stratégiákat ala-kítsanak ki drogpolitikai döntéseik meghozatalakor. Ezeknél az egyéni stratégiáknál a tudo-mányos kutatások eredményei (a „bizonyítékok”) már hatékonyabban felhasználhatók, mint a mindsetek megváltoztatásában. Persze, ez az én véleményem. Zampini vizsgálataiból kiderült, hogy a tudományos kutatások eredményeinek prezentációja (például empatikus be -mutatás) az érzelmi involválódás révén hogyan befolyásolja ezeket az egyéni stratégiákat.25 Ez az eredmény a mindseteken túli tényezőkre hívja fel a figyelmet, például a társadalmi igazságossággal kapcsolatos, a drogpolitikai mindseteknél tágabb értelemben vett társada-lompolitikai mindsetekre
25 Uo.